Vezetői
tapasztalatok, avagy közlekedj (Dom)okosan
Tehetségmenedzseri
tevékenységeink során évek óta folyamatos kapcsolat alakult ki a köznevelési
intézményekkel, amiket ingyenes interaktív koncertpedagógiai előadásokkal, komplex
tehetségfejlesztési és tehetségmenedzselési programmal, alkalmi tehetségazonosítással
és konkrét tanácsokkal is támogatunk.
A pedagógus
kollegák közötti jelenlét során állandósult
problémákkal találkoztunk, amelyek az elmúlt 3 év során változatlanul
fennmaradtak.
Ahelyett, hogy
az internet világában pozitívan megtapasztalható abszolút demokrácia – egyszerűsítésre kiterjedő - sikeres alaptételeit
felhasználnák az edukációs tevékenységekben, egyfajta informális szinten
terjedő anakronisztikus lobbirendszer
helytelen hagyományai rögzültek be az intézmények hétköznapjaiba.
Az
átlagos gondolkodású pedagógusok és szülők még mindig hisznek abban, hogy
problémáikat képes és szándékozik is megoldani egy – a problémakörnek megfelelő
hatáskörrel rendelkező, segítségre felkért – hivatali személy, aki az általa előre
megkért kiemelt gondoskodásért, vagy bánásmódért cserébe hajlandó is lesz a
szóbeli megállapodásnak megfelelően eljárni a támogatást igénylők érdekében.
Mivel a különböző
természetű tisztségek képviselői hivatali idejük megnövekedésével gyakran kizárólag
saját és családtagjaik érdekeinek érvényesítésére használják fel hatásköreiket
és kapcsolati hálójukat, az eltérő támogatásra szoruló, kiszolgáltatott
átlagemberek állandó megtévesztés általi csalódásfolyamatban élnek, így
alapvetően rendül meg a bizalmuk az egyébként problémamentesen működőképes
hivatalos eljárásokban.
tapasztalatok:
- újdonságtól
való általános, kiterjedt félelem
- több helyen
vezetőhiány miatti felelősségvállalás-hiány
- átszervezett,
vagy megszűnt intézmények
-
hatáskörtúllépés (hivatalos emailek szándékos törlése)
- általános rugalmatlanság
és sértődöttség
- kapcsolatelvétel
komplikálódása (személyes, telefonos megkeresés helyett csak email)
|
Helytelen
viselkedéskultúrából származó állandósult köznevelési válságszegmensek
|
|
|
Intézmény
|
szakmai
tehetségek érvénytelenítése, elnyomása; valótlan értékmeghatározás
|
|
Vezető
|
személyes
közéleti és szakmai üzleti érdekeltségek vezetésbe történő erőszakos bevonása;
korszerűtlenség és anakronizmus; kizárólag akadémikus teljesítményre való
hagyatkozás; érzelmi manipuláció; rossz szokásokhoz, hagyományokhoz való
kényelmes ragaszkodás
|
|
Pedagógus
|
rosszindulat; szakmai
és személyes féltékenység; valótlan önértékelési értékképzés; rugalmatlanság;
egyoldalúság; változástól és újdonságtól történő elzárkózás;
tanórai kreativitás
és alkotótevékenységek korlátozása, tiltása
|
|
Szülő
|
érdektelenség;
lojalitáshiány; teljesíthetetlen elvárások; követelőzés
|
|
Tanuló
|
kitartáshiány;
felelősséghiány; elismeréshiány; szabálynélküliség; követhető példanélküliség
|
Ha az intézményt
– egy interaktív és interperszonális információszállító - közlekedési eszközként
képzeljük el, könnyebb megérteni a vezetői stílusokban kialakult helytelen
viselkedésmintákat:
1.
kerék: önbizalommal túlfújt, csak a
külső megjelenésre figyelő, a fenntartó, a tantestület és a szülők között csúszkáló
vezetés (30-as korosztály)
2.
kerék: nincs ki a 4 kere… (helyett)
csavarja, a hírnévkiterjesztés miatt intézményét vállalhatatlan helyzetekbe
kényszerítő vezetés (40-es korosztály)
3.
kerék: imbolygó, a folyamatos
csalódottság miatt kialakult érzelmi leterheltségtől labilissá, sértődötté vált
vezetés (50-es korosztály)
4.
kerék: defektes, a folyamatos
támadásoktól és sérülésektől érzéketlenné, tétlenné, passzívvá vált vezetés (60-as
korosztály)
5.
pótkerék: meghatározó szerepe nincs,
csak jelzés értékű a jelenléte, jellemzően minden karizmatikusságot nélkülöző vezetés
(korosztályfüggetlen)
6.
mankókerék: ideiglenes szerepkör, a
válsághelyzetben kialakuló pánikszituáció megakadályozását célzó vezetés
(korosztályfüggetlen)
A fenti sorok az
előzetes információgyűjtés eredményeképpen megszületett általános tartalma kizárólag
a szakmai humort szolgálja, nem tartalmaz személyes adatokat, nincs jogom
ítélkezni senki vezetési stílusa felett és nem kívánok senkit elítélni vezetői
tehetségének, képességeinek, vagy készségeinek minősége miatt.
Tekintve,
hogy tizenéves korom óta vezetek közösségeket, művészeti csoportokat az elmúlt
25évben jelentős tapasztalatokkal gazdagodtam a vezetés területén, amelyet
egyetemi szintű közoktatás-vezetői pedagógus szakvizsgámmal szerzett tudásom
elmélyített, korszerűsített.
A valódi
tapasztalatokat természetesen nem lehet oklevéllel megszerezni és ezt a
lehetőséget az egyetemi képzés sem biztosítja.
A valódi tapasztalatok forrása a
személyes és digitális térben történő kiegyensúlyozott jelenlét és
tájékozottság fenntartása, amely kizárólag az életkor előrehaladtával nem
szerezhető meg.
Bárkinek
sikerülhet kisebb- nagyobb közösségeket létrehozni és fenntartani külön a személyes
és külön a digitális kapcsolati hálón belül, akár informális, nonformális és
formális keretek között is.
Amint viszont az
általa választott, proiritált és komfortizált keretrendszerből kilép,
szertefoszlik nehezen összegyűjtött kapcsolati tőkéje és megszűnnek közösségei.
A valódi tudás birtokosa képes megtartani
vezetői karizmatikusságát, köztiszteletét és hírnevét is azáltal, hogy mind a
személyes dimenzióban, mind a digitális térben magabiztosan tájékozódik, és követhető
példát biztosít közösségei számára, tehát életkora előrehaladtával is naprakész
és korszerű marad.
Vannak
időszakok, amikor az üzleti közegben
sikeresen gyarapodó vezetők élettársaiból álló tantestületek a lobbiban
elhivatott és szakmailag független intézményvezetők megválasztását szorgalmazzák
a szakmailag elhivatott, demokratikusan tudásintenzív érdekeltségű és a
lobbiban független szolgálóvezetők helyett.
Napjainkban is a
provinciális területeken működő intézmények esetében ez a hatás meghatározó
lehet, ami már rövid távon is bizonytalanságot, közösségi érdekvesztést
okozhat, hiszen a közéleti lobbiban szívességekkel és személyes tokenekkel üzletelő
vezetők a gyors változások világában kizárólag saját és családjuk gyarapodását
szolgálják ki, az őket megválasztó közösség helyett, ezzel végleg elveszítve
hitelességüket.
Viselkedéskultúrájuk
alapja ekkor erőszakosra vált és agresszíven – mások megalázásával,
lerablásával – képesek csak továbbjutni a materiális gyarapodásért folytatott
harcban.
Ezt a
hozzáállást szakmailag és személyesen egyaránt helytelenítem, hiszen a
köznevelési ”szabad” piacgazdaságban az infokommunikációs korral együtt megjelent
sikerkövető versenyszféra-elemek rendkívül diplomatikussá és demokratikussá
tehetnék az iskolák közötti versengést, amennyiben a jelenleg tisztséget
betöltő vezetők képesek elhagyni közösségmérgező rossz szokásaikat és végre a
valódi tudást követnék az számukra hozzáférhetetlen anyagi források hajhászása
helyett.
Egy egzisztenciagyarapításban elhivatott,
mohó és telhetetlen vezető képes rögzíteni tartós válsághelyzetet fenntartó szokásrendszert,
amely a tantestületet is tartósan fertőzötté teszi.
Az
átlagpedagógusok így a kiegyenlített tanórai keretek biztosítása helyett a
saját problémáikkal lesznek elfoglalva és nem jut energiájuk, idejük, vagy
egyszerűen érdeklődő figyelmük a tanulók nevelési gondviselésére, akik így – a
kölcsönös tisztelet és megbecsülés hiánya miatt – további magatartási és
tanulási problémákkal gyarapodhatnak, amelyek alapjaiban tehetik sikertelenné
az intézmény szakmai előmenetelét.
Amennyiben vezetőként a szülőket
ügyfélként és a tanulókat felhasználóként vagyunk képesek azonosítani a
különböző intézményi szerepkörökben történő elégedettségmérésekkel helyes irányban tarthatjuk az
intézményt, megalapozva annak jelenkori életképességét és jövőbeli fejlődési dinamizmusát.
A jelenlegi –
szakmai kapcsolati hálón belül gyűjtött - tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakran
a vezetőknek – egyéb természetű elfoglaltságaik miatt – nem áll szándékában
intézményük edukációs minőségjellegű továbbfejlesztése, így a – meghatározó
esztétikai látszatot fenntartó - kisebb karbantartási és felújítási feladatelvégzésen
kívül nem szorgalmaznak további fejlesztéseket.
Innováció, kutatás-fejlesztés
és mozgásban tartó fejlődés nélkül egy szervezet sem - így egy intézmény sem –
képes a korszerű fennmaradásra, jótanácsom tehát: közlekedj (Dom)okosan! J
Debrecen, 2018.
Január 6.
Domokos János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester,
Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi
Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és
az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője
