Októbernak, októbernak…
Októbernak,
októbernak elsején nem süt a Nap… ahogy a népdal is mondja véget értek a szép
nyári napok, üzemkész lett a tanév, legalábbis elméletben...
Nagy szakmai
titkokat nem árulok el, mikor azt mondom, hogy az évkezdés minden intézményben
kaotikus állapotokat teremt, hiszen évről-évre nem várt események tarkítják az
intézményi teendők ütemterveit, referencialistáit.
Trombitás –
egyetemes hírnöki szerepemnek – kötelességemnek és küldetéstudatomnak megfelelően
- a leghelyesebb döntés elvét követve – mindig diplomatikusan és tisztességesen
tárom a nyilvánosság elé a megtörtént tényeket megőrző gondolataim, amíg még
hitelesen és világosan emlékszem rájuk, kifejezetten a szakmai gyengeségekre,
esetleg a veszélyforrásokra fókuszálva, remélve, hogy az utókor tanul hibáim/hibáinkból,
vagy sikereim/sikereinkből.
Igyekszem
úgy tekinteni minden pillanatára és kapcsolatára az életnek, mint
értékfaktor-forrásokra, amelyeket további önedukálásra is felhasználhatok,
tehát saját – személyes- és szakmai - fejlődésem érdekében szándékozom megtalálni
mindenben az értéket.
Fiatal
koromnak és szigorú neveltetésemnek, művelésemnek tudható, hogy néhány dolgon
meglepődöm - főleg ami a fogyasztói társadalom mély primitivitását,
kultúrahiányát illeti – de amikor idősebb és számomra bölcsebbnek gondolt szaktársaim
tanácstalanul állnak hetekig egyes problémák felett azt kell feltételeznem,
hogy velük is először történik meg ilyen jellegű, fokozott súlyosságú esemény.
Nem volt ez
másként a tanév előkészítő szakaszában sem, amikor komoly
szakemberi-erőforráshiány lépett fel, kiélezve a pedagógusok között egy ideje látható
– egyes szaktárgyak monopóliumhelyzetét és megbecsülését erősítve kiemelkedő - feszültségelmélyülést.
Az
informális információs csatornák, mint pl.: a közösségi oldalak csoportjai
pánikszerű pedagógus szakember-keresési megosztásokkal teltek meg az elmúlt
hetekben, tehát eddig szinte ismeretlen helyzetekkel, új feltételekkel
találkozhattak az intézményvezetők.
A hivatalos
státuszközvetítő portálok legtöbbször nem közölték le ezeket a munkaerőhiányból
származó üresedéseket, hiszen az adott intézményi vezetés kapcsolati hálón
belül kívánta megoldani a humánerőforrás-hiányt. Mivel a megújult tankerületi
vezetés csak újévre lesz várhatóan aktív, így ez a fajta segítségnyújtás is –
tapasztalhatóan - elérhetetlenné vált a legtöbb vezető számára.
Az időközben
státuszba lépő – gyakran friss diplomás, tettre kész és bizonyítási vággyal és
lelki erővel motivált – pályakezdő pedagógusok új, korszerű szellemi tökét
invesztáltak az intézményekbe, így a tanév elején kialakult –
többletfeladatokkal fokozottan terhelt – helyzet menedzselése már könnyebb
feladatnak bizonyult a vezetők számára, hiszen – annak ellenére, hogy a
gyakornokok folyamatos betanítás-időszaki kiképzéssel kötelezettek és nem
rendelkeznek még éles helyzeti gyakorlati tapasztalattal – nagyobb vonzóerőt
képviselnek a pályaelhagyó, meggyengült, passzív, motiválatlan, inspirálatlan,
türelmetlen és kiégett pedagógusokkal szemben, akik számára az edukálás csak
kényszerített időtöltés volt.
A megmaradt,
nyugdíj előtt álló kollegák – érthető okok miatt - szintén kevés feladatot
szándékoznak elvégezni, hiszen számukra már levezető szakaszába lépett az
életpálya-modell, ezért – a növendékekkel és szülőkkel együtt - különösen pozitívan
fogadták a fiatal pedagógus-korosztály megjelenését.
A pedagógusok heti 26 közismereti tanítási
órával kötelezően lekötött munkaideje, a mindennapos testnevelés és egyéb
sportszakkörök, a két tanítási nyelvi képzés, valamint a művészeti nevelés mind
elengedhetetlen feltétele egy korszerű intézmény törvényes működésének, azonban
a tanulói perspektívából tekintve már komoly megterhelést jelent a napi
feladatok elvégzése, az elvárások, kötelességek teljesítése.
A művészeti
órák beosztása emiatt különösen kedvezőtlen elbírálás alá esik, hiszen a
zeneiskolák külsős tanulói esetében 16:30 előtt, a művészeti iskolák saját
tanulói esetében 14:00-15:00 előtt statisztikai képtelenség egyéni, vagy
csoportos zenei, tánc, képzőművészeti, vagy drámaórákat szervezni.
Még az alsós
évfolyamok is napi 7-8 közismereti órával terhelt tanulmányi munkarenddel
rendelkeznek, amelyekből az első 6 megszakítás nélkül kerül leadásra, tehát a
délutáni napközi időintervalluma is tartalmaz a 26óra/pedagógus megmaradt tanórakeretet.
Ebből a
modellből teljesen hiányzik a fokozatosság elve, miszerint a terhelés az
évfolyamok előrehaladtával mélyülne el, tehát az idő előrehaladtával indokoltan
és teljesíthetően fokozódna.
A kialakult
helyzetben minden pedagógus verseng a – tankerületen belüli kiküldetés
ellenében felajánlható – teljes időlekötöttség még elfogadható, de
komfortérzet-hiányos teljesítésért, amely verseny közben a tanulókat
megfosztják a valódi értéktől, élményektől, hatásoktól és információktól.
Külön
feszültséget jelent, hogy a tehetséges tanulók elsősorban a művészeti iskolában
kamatoztatják tudásukat, ahol magas tudás- és tapasztalatfaktort nyernek már az
első néhány évben, így kiválón terhelhetők egyéb szakkörökön és művészi
interpretációt igénylő rendezvényeken.
Ez ahhoz
vezet, hogy a tehetséges növendékeket minden pedagógus a saját szakköre
keretein belül szeretné tudni, hogy általa olyan rég áhított szakmai
megbecsüléshez juthasson.
Sajnos a
növendékek terhelése és magaskultúrális felkészítése csupán a művészeti
nevelésre jellemző, közismereti szinten egyfajta passzív, túlélő időtöltéssé
válnak a 26 óra kitöltését célzó – újonnan megjelent, fantázianevekkel ellátott
– ”szak”körök.
Csupán a
tanórai limit és norma teljesítésekor egyetlen cél valósul meg, az időeltöltés,
de valójában az is gyakorlati hasznosulás nélkül, amely előrevetíti a további
társadalmi illeszkedéssel, célokkal, hasznossággal és valódi értékekkel nem
rendelkező fogyasztói generációk kinevelését.
A művészeti nevelés az egyetlen
kompenzátora ennek a folyamatnak, amely lokális, nemzeti, nemzetközi és
globális kiterjedésű értékmegőrzéssel örökíti át a magaskultúrát a jövő tudatos
- infokommunikációs társadalom-kultúrában nevelkedő – közösségének.
A nemzeti
ünnepek és nemzetközi világnapok kiemelt szerepet játszanak ebben a
magaskultúra-közvetítői folyamatban, hiszen a kooperativitási-kapcsolódási
pontokat rögzítve és tudatosítva közösségi kohéziót teremtenek a globális
kulturális válság közepette.
Az egyik
fontos esemény a zenei világnap, amely alkalmából szervezetünk a Művészi zene Kör megrendezte
a Vizek-Ízek-Zenék VÍZTerápiafesztivál – hazai viszonylatban is egyedülállóan értékteremtő -
első alkalmát, amelyen a partnerkapcsolati hálón belüli, szakmailag elhivatott
és meghatározó fellépők és kiállítók képviseltették magukat.
Eredetileg –
szerepüknek megfelelően - két helyszínen, a Debreceni Kistemplomba és a hozzá
tartozó Gyülekezeti terembe is - a korszerű egészségfejlesztést és az
egészséges életmód tudatosítását szolgáló - koncerteket és előadásokat
szerveztünk, de a váratlan fellépői és kiállítói megbetegedések miatt a
Gyülekezeti terem monopóliumhelyzetbe került.
A népszerű
koncertek mellett edukációs értékű koncertpedagógiai és egészségfejlesztési
előadásokkal, hangszer- és kottakiállítással, valamint vers- és zenemű
ősbemutatókkal is készültünk és az ezekhez illeszkedő kiállítók is személyesen
bemutatkozhattak, ezzel teljessé téve a rendezvény üzenetközvetítését.
Már a dekoráció kialakításánál ügyeltünk arra, hogy mind a közönség, mind
a fellépők és a kiállítók is komfortos, családias környezetben élvezhessék a
zene világnapja alkalmából megszervezett terápiafesztivál-örömünnepünket.
A közönség
megjelenésekor érezhető volt, hogy ez sikerült is, hiszen a kezdeti
pillantások, körülnézések után azonnali mosolyokat nyertünk magunknak.
A programban
több feltétel teljesülését is megköveteltük az interpretátoroktól, amelyek
közül meghatározó volt a színvonalas, edukációs – értékközvetítő - jellegű és az
azonnali élményhatást nyújtó, szórakoztató, rövid, de művészi tartalmú
produkciók megjelenése.
A rendezvény promotálását kizárólag
informális keretek között, ingyenesen szándékoztunk megoldani, hiszen –
elgondolásunk szerint - a rendezvény értékes üzenete hamar elterjed az arra
nyitott és befogadó kész - kisebb-nagyobb, informális, nonformális és formális
információáramlású - közösségekben.
A helyi
médiában is több alkalommal közreadták a szerepvállalásunkból származó értékteremtő
és értékközvetítő rendezvényünket, amely – fiatal korunkat és a tömegektől
elzárt tevékenységeinket tekintve - hatalmas elismerés szakmailag és
személyesen egyaránt.
A szakmai
munkánk nem áll meg az elismerések folyamatos el- és befogadásánál, hiszen már
a legújabb projektjeink előkészítése, tervezése, esetleg koordinálása zajlik.
Ismét
újraindul a Jövő Zenéje Tehetségmenedzselési Programunk, valamint a szakmai
utánpótlás gyakorlati tapasztalatszerzését célzó Gyakornoki Programunk, amely
keretében egy-egy diploma előtt álló zeneművésznek több hónapos gyakornoki
státuszt biztosítunk, akik - szakmai irányításunk mellett – kipróbálhatják és
fejleszthetik magukat széleskörű programcsomagjaink elő- és közreadásakor.
A többször is bizonyított népszerű
műsoraink továbbfejlesztése mellett folyamatosan új programokat és projekteket
is kialakítunk, fejlesztünk, amelyek lehetővé teszik a megváltozott
feltételekre és körülményekre való azonnali reagálást, a korszerű ismeretek
naprakész szinten történő átadását a szakmai és a személyes szerveződésű,
szerepvállalásunkhoz illeszkedő közönség számára egyaránt.
JAZZKARÁCSONY-NAGYKARÁCSONY
Hagyományos Jótékonysági Estünk idén már 7. alkalommal kerül megszervezésre,
így mindent megteszünk, hogy egyre szélesebb körben népszerűsíthessük – natív közösségekre
is kiterjeszthessük - a rászoruló gyermekek és családok haszonélvezeti javára
kialakított adakozási-, donációs szokásrendszerünk társadalomkulturális értékét,
üzenetét.
Megtisztelő érezni és élvezni a
közönség folyamatos támogatását és megbecsülését, amelyre minden művész oly
nagyon vágyik és, amelynek minden igyekezetünkkel szándékozunk is megfelelni.
A legtöbb
vetélytársunk – akik jellemzően sem spirituális intelligenciával, sem megfelelő
karizmatikussággal, inspirációval és motivációval nem rendelkeznek - csak az
eredményeinket és a megbecsülésünket irigylik, azonban a befektetett időt, energiát,
forrást és szellemi tőkét már nem, ezért mindent elkövetnek, hogy a hosszú évek
alatt – sokoldalúságunkra, szakmai tudásunkra, tapasztalatainkra épülő és partnerkapcsolatainkban
elmélyült bizalommal - kialakított, idő- és támadásálló hírnevünket szánalmas szóbeszédekkel
gyengítsék, gyakran primitív, offenzív fogyasztói hordákba tömörülve, vagy
álnevek és Avatarok mögé bújva, mellőzve minden önállóságra, helyes döntésre, kreativitásra,
érettségre, vagy intelligenciára utaló bölcs megnyilvánulást.
Az adott feltételek
mellett és szakmai segítség nélkül, kizárólag – nagyfokú szorgalommal megtámogatott
- saját szellemi, anyagi és személyes erőforrásból – tudatos nulla-árképzéssel
– értéket létrehozni a mai érzelem- és élménymanipulált digitális világban
rendkívül megterhelő feladat, de megfelelő válság- és változásmenedzseléssel és
hosszú távra kialakított – bizalmas összefogásra épülő – partnerkapcsolati
hálóval elérhető bármely tehetséges ember számára, aki tehetségét nem öncélú exhibicionizmusra
kívánja elfecsérelni, hanem értékes művészetével, hasznos munkásságával a
közösség érdekeit kívánja szolgálni.
EZ A ZENE
VILÁGNAP REJTETT ÜZENETE!
Debrecen,
2016. Október 1.
Domokos
János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi Zene Kör
tehetségmenedzselő szervezet vezetője
