Rendes
rablás a köznevelésben
👩🏽🏫 👨🏽🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅
Következő
bejegyzésemnek a ”Rendes rablás a köznevelésben” címet adtam és még, ha személyes
érintettségem okán érzelmileg nagymértékben terhel is, igyekszem objektíven
megjeleníteni korunk egyik legfontosabb kollektív plagizálási problémáját,
amely folyamatos terjedéssel veszélyezteti a hiteles tartalomszolgáltatást a
fenntartó és a nyilvánosság felé, ezért szükséges önálló gondolatokkal is
koncentrálnom rá.
Bízom benne,
hogy az elmúlt 3 évben összegyűjtött tapasztalataim sokaknak segítenek
eligazodni és megtalálni a lelkiismeretileg is helyes utat!
Annyit
elöljáróban hozzáteszem, hogy előadó- és alkotóművészként is motivált vagyok a jogtiszta
felhasználás tekintetében, azonban az Artisjus Jogvédő Szervezet Komolyzenei
Egyesületének rendes tagjaként viszont kifejezetten küldetésemnek
tekintem a törvényes szellemi felhasználás attitűdjének népszerűsítését
és terjesztését a köznevelési környezetben.
Az első fontosabb lépés a probléma
megszüntetésében a megértés.
Jómagam –
sokoldalú tevékenységeimnek és szorgalmas érdeklődésemnek köszönhetően – kiterjedt
tájékozottságra tettem szert a szellemi termékek jogvédelme területén,
hiszen előadóként, alkotóként, tehetségmenedzserként, vezetőként és tartalomszolgáltatóként
is érintett vagyok e témakörben.
Ahogy
személyesen távol tarom magam mindennemű szellemi károkozástól, úgy a környezetemben tevékenykedőktől is elvárom
ugyanezt.
Ahogy
személyesen a szerzőt, úgy morálisan a művét is megilleti a tisztelet, amiért a dimenzionált
környezetét fejlesztő szándékkal javítani szándékozik.
A második lépés a szabálykövetés, amely elengedhetetlen a
tisztességes tartalommegosztáshoz, akár nyilvános, akár személyes térben
történik.
Mivel a
köznevelés kiemelt figyelemközpontban helyezkedik el, fokozott óvatossággal szükséges
továbbadnunk a szellemi eltulajdonítást megelőző ismereteket és tapasztalatokat
a minket követő generációknak.
Ahogy a szakmai
környezetemben személyes kutatómunkát végeztem kiderült, hogy valamely tehetségtelen,
kreativitáshiányos intézményvezetők támogatják,
egyes esetekben pedig külön kérik a vetélytársnak tekintett intézmények szakmai
programjainak lerablását.
Erre több
módszer is létezik, ezért alakulhatott ki mára a – szinte szorgos kis mozgalommá
fejlődő - rendes rablás látens szabályrendszere a köznevelésben, amelyet egyre
több pedagógus és vezető is láthatóan előszeretettel alkalmaz.
Attól mert nem
kívánjuk értékesíteni az elrabolt, vagy lemásolt szellemi termékeket, még nem
válunk rendes felhasználókká, tehát ellentételeznünk szükséges a felhasznált
szellemi javakat!
Az egyik módszer, amikor a
személyes, vagy szakmai ismeretségi körből érkező pozitív tapasztalatokat azonos
formában átültetik saját intézményük
programkörnyezetébe a forrásalkotó tudta és beleegyezése nélkül.
A
másik módszer a szakmai érdek-közeltartás,
amellyel a kreatív szakembereket - szimpátiát színlelő magatartással - megtévesztő
szaktársaik releváns információkat szereznek, amiket saját ötletükként
továbbíthatnak vezetőik felé, jutalmat és előléptetést remélve szolgálataikért.
A
harmadik módszer a szakmai, vagy személyes nyomonkövetés,
amely a személyes és a digitális térben is hatékonyan működik.
Ez utóbbi a
közösségi oldalak, blogok és a tartalommegosztó platformok terjedésével szinte
játékos, élményszerű formában történhet, úgy hogy az ötletforrás személyek
észre sem veszik.
A
negyedik módszer a személyes megjelenés,
amikor az ”adatgyűjtő” személyes jelenléte során szerzi meg a hasznos ötleteket
és programokat, észrevétlenül elvegyülve a rendezvényen megjelent tömegben, a programszolgáltatást
jogosítottan élvező közönségben.
Az ötödik módszer rendkívül erőszakos és ezidáig csak néhány példát
találtam rá.
A módszer lényege - akár vezetői utasításra - a szélesebb kiterjedésű forrástérből
származó ötleteket natív illeszkedésűként hasznosítása saját intézményük tartalomszolgáltatása során.
A legprimitívebb alkalmakkor ehhez kapcsolódó friss dokumentumokat – a
közreadás során - sokévre visszamenőleg dátumozással tesznek validdá, ezzel hitelesítve
és érvényesítve előjogukat az adott program, vagy ötlet felett.
Visszatérve a szellemi
termékeket érintő algoritmizálási folyamathoz, a harmadik lépés az elfogadás lehet, amely során személyesen is elismerjük, hogy az alkotói tevékenység
fontos szükséglet, amivel gyarapíthatják környezetük, vagy akár az emberiség
tudását is.
A negyedik lépés az alkalmazkodás. Ha tudjuk magunkról, hogy a sors nem áldott meg minket alkotó
tehetséggel, alkalmazkodó magatartással hagyjuk, hogy az igazán kreatív szakemberek
elvégezzék feladataikat és ne sajnáljuk, vagy raboljuk el tőlük a megbecsülést!
Az ötödik lépés a helyes
tartalommegosztás, ami abból áll, hogy tisztességes szándékok szerint vezérelve, helyes és
hiteles formában végezzük a tartalommegosztást, az alkotó adatainak feltüntetésével.
Létezik önkéntes
tudás- és ötletmegosztás is a jó gyakorlatok modelljén
keresztül, de a legtöbb alkalommal ezek a jó gyakorlatok – a szélesebb
szakmai körből érkező tapasztalatok szerint - a gyakorlatban praktikusan nem jól alkalmazható
gyakorlatok.
Ennek legfőbb oka, hogy ezek a jó gyakorlatok csupán ötlet szinten jelennek meg és a részletes kidolgozottságot a legtöbb esetben
nélkülözik.
A másik oka az alkalmazhatatlanságnak, hogy a jó gyakorlatok speciálisan az adott intézményre kerültek kialakításra, így többségében más
intézmény számára hatékonyan nem adaptálhatóak, mivel sem a pedagógiai
programmal, sem a tantestülettel, sem a tanulók szükségleteivel, de még a lokális
szülői igényekkel sem kompatibilisek.
Rendkívül filantróp
szándék az önálló ötletek, tapasztalatok és tudás nyilvános megosztása, azonban
amíg a vetélytársak az alkotásokat nem az emberiség szolgálatában,
hanem a személyes gyarapodás érdekében szándékoznak felhasználni, senkinek sem áll érdekében ellenérték meghatározása, mediálása és követelése
nélkül közreadni alkotását.
Az elmúlt száz év
szellemi történelme gazdagon tartalmaz jogsértő eseteket, amelyekben a tehetséges
feltalálók képtelenek voltak visszaszerezni a lerabolt találmányuk után őket
megillető jogaikat az üzleti szférában értékesítő érdekszemélyektől, vagy
amikor demokratizált – kezdetben csupán a szabadság élményét értékesítő – mozgalmakból a rendes rablást kiszolgáló központi adatgyűjtő intézmények és
szervezetek váltak.
Amikor azt szeretnénk
elérni, hogy a gyermekeink jövője biztonságosabb és
tisztességesebb legyen a sajátunknál, személyes
példamutatással szükséges megmutatkozni és nem elég csak
beszélni a problémákról. A szó legnemesebb értelmében ”rendes” rablás nem
létezik, tehát bármennyire is hasznos, vagy jótékony célra kívánjuk
felhasználni mások szellemi termékeit, az már korántsem számít rendes, vagy tisztességes
viselkedésnek.
A rendes rablás helyett tehát igyekezzünk saját szellemi termékeket
alkotni, vagy ha erre nincs lehetőségünk, áldozzunk
erőforrásokat a jogtiszta felhasználásuk érdekében, mert a jövőt csak az ”értéket értékért” szemlélet elsajátításával
és képviseletével tudjuk biztosítani.
Tanárként a felnövekvő generációinak társadalomkulturális szokásait már kisgyermekkortól kezdve, egészen felnőtt korig képesek vagyunk
alakítani, ezért ránk sokkal nagyobb társadalmi elvárás és nyomás nehezül, mint
a rokonszakmák szereplőire.
Személyes példával tehát minden élethelyzetben képviselnünk kell a
tisztességes felhasználási protokollt a szellemi termékek esetében is!
Az, hogy miért olyan aktuális ez a
téma még mindig azt jól mutatja, hogy idén Június 6-án hatályba lépett a szerzői
jogi törvény módosított változata, amely az online platformok protokollját
részletesebben és szigorúbban szabályozza.
A törvényi
szabályozás szerint a digitális tartalmakhoz történő hozzáférés és azok
felhasználása egyszerűbbé válik, ugyanakkor az alkotók, az előadók és a felhasználók
jogviszonyait világosabbá teszi.
A Szellemi
Tulajdon Nemzeti Hivatala segíti az alkotókat a jogosítás folyamatában,
legfőképpen azzal, hogy a szellemi termékeket nemzetközi jogvédelem alá veszi.
A digitális
tanrendhez illeszkedően a szerzői jogvédelem egyre több szegmense láthatóvá
válik az átlagos felhasználóknak is, akik a szerzői jogi törvény részleteinek tanulmányozásával
megismerhetik a törvényileg helyes magatartásformákat, az online térben
felhasznált anyagokhoz kapcsolódó érintettségüknek megfelelően.
Néhány
részletet itt és most is közreadok, annak érdekében, hogy a digitális
jogvédelem iránya körvonalazódhasson.
A digitális
tartalmak kutatási céllal és adatgyűjtési jelleggel szabadon felhasználhatóak,
a közösségi társadalomkulturális gyarapodás érdekében.
Emellett szórakoztatási
céllal paródia műfajban egyes – vélhetően a közszerepléseket érintő –
tartalmak az alkotók engedélye nélkül is felhasználhatóak és szabadon
átdolgozhatóak.
Az alkotó-
és előadóművészek tevékenységeinek feltételei is szabályozottabbá váltak, a méltányos
díjazásuk és a szellemi termékeiket felhasználók által történő részletes
tájékoztatás tekintetében is történtek előrelépések.
Alkotó- és
előadóművészként szakmailag nagyon pozitívnak értékelem ezt a tisztességesre
és igazságosra módosított szerzői jogi törvényt, hiszen személyesen is
rengeteg alkalommal váltam károsultjává a szellemi tulajdon eltulajdonításának
és jogtalan felhasználásának.
Rendkívül
bosszantó, méltatlan és mélyen sértő élethelyzetek azok, amikor az ötleteinket illetéktelenek
– előrejutás és haszonszerzés céljából, vagy csak kényelemből - engedély nélkül
felhasználják és az szerzőként a tudomásunkra jut.
Hazánkban a szellemi
ipar olyan szűk kiterjedésű, hogy idővel minden ilyen jogsértés nyilvánosságra
kerül és kellemetlenségek, vagy akár jogi incidensek válhatnak belőlük.
Ezért is
tanácsolom a megelőzését ezeknek a nemkívánatos élethelyzeteknek,
amelyeknek – minőségükből adódóan – nem lehetnek nyertesei, egyik oldalon sem.
Az alkotókat, az előadókat és a felhasználókat
– szerepkörüknek megfelelően – külön-külön jogdíj illeti meg és a módosított
törvény már kötelezi a közösségi platformok üzemeltetőit a feltöltött tartalmak
felhasználásának ellentételezéseként a jogdíjak megfizetésére. Fontos tudni,
hogy a megrendelésre készített anyagok esetében a megrendelő kérheti a szerzői,
az előadói és a felhasználói jogok – és természetesen a jogdíjak – átruházását
az általa megfizetett díjazás ellentételezéseként, de születhet olyan
megállapodás, amikor minden egyes felhasználás után megoszlanak a jogok és az
azok után járó jogdíjak.
Gyakran előfordul, hogy intézményi
felhasználásra a pedagógus kollégák zenei, képi és szöveges tartalmakat
használnak fel a digitális tér bőséges forrásaiból, de ebben az esetben a
felhasználó pedagógusoknak nem keletkezik jogdíjfizetési kötelezettsége, hiszen
társadalomkulturális felhasználási mód valósul meg, nem üzleti célú, tehát
nincs bevétel.
Mivel a
tudásintenzív felhasználás segíti az innovációt, hazánkban a szellemi termékek
szerepe igen jelentős, de őszintén mondhatjuk, hogy globális szinten is exportjelentőségű.
Tehát azzal,
hogy szerzőként, alkotóként és felhasználóként tudatosabban felkészülünk az
érdekeink és jogaink védelmére, egyúttal a közös nemzeti tudáskincsünket is
megőrizhetjük és értékesíthetjük az utána érdeklődők és arra érdemesek részére.
Ennek a blogbejegyzésemnek a célja az, hogy a
köznevelés szereplői és a kapcsolódó érintettek is tudatosabbá váljanak a
szellemi termékek jogvédelmével kapcsolatban.
Jelenleg a
hazai alkotók sajnos még fejlettlen szinten állnak a szellemi termékek és szolgáltatások
hasznosításának tekintetében, részben a tájékozatlanságuk, részben pedig
az érdektelenségük miatt és ez is hozzájárul a globális szinten kevés
sikertörténetünkhöz.
Az
innovációt hátráltatja, hogy a magyar ötleteket és találmányokat az alkotók képtelenek
értékesíteni monetáris szinten, így egzisztenciájuk csupán szellemi alapon
áll.
Magában az
ötlet nem állja meg a helyét semmilyen piacon anélkül, hogy használható
terveket, modelleket, marketingstratégiát és a megvalósításhoz szükséges –
a tudás-, valamint tapasztalatmegosztást célzó - szervezési, ellenőrzési,
értékelési és továbbfejlesztési lehetőségekkel kiegészítenénk.
Tehát ma már nem elég kreatív és innovatív munkavállalóvá
válni, hanem vállalkozói, üzletemberi, de még befektetői
szerepkörben is tájékozottá kell válni ahhoz, hogy a szellemi termékeink értékeit
– az illetéktelenek kizárásával és a nemzetközi jogvédelem alkalmazásával – személyesen
magunk hasznosíthassuk.
A legnagyobb
tévedés az, amikor azt képzeljük, hogy a nyilvános publikációval eleget tettünk
a jogvédelem, vagy az oltalom elvárásainak és mások emiatt nem kívánnak üzleti
hasznot húzni a nyilvánosan megosztott szellemi termékeinkből.
A nyilvános
megosztás révén maga az alkotás, vagy előadás témája – gyakran a
részleteivel együtt is – másolhatóvá válik és a legtöbbször az üzleti
életben tájékozott másoló, tehát a tolvaj értékesíti azokat.
Tehát a
publikálást minden esetben meg kell előzze a jogvédelem és az oltalom alá
vétel!
A másik probléma,
amikor a szellemi termék eltulajdonítása iránti félelem miatt az alkotó nem is
kívánja nyilvánosságra hozni ötleteit, termékeit, vagy szolgáltatásait.
Ekkor az
alkotó el sem juthat arra a szintre, hogy szellemi termékeit megismerhessék és
azokkal személyeket, vagy közösségeket segíthessen.
A megoldás
az, hogy a szakmai tudás, tapasztalat és attitűd mellé szükséges a
korszerű közgazdasági, valamint a naprakész marketingismereteket
is elsajátítani, ezek segíthetik azt, hogy az alkotók ne kerüljenek
kiszolgáltatott helyzetbe.
Sokat tanulhatunk a nemzetközi cégektől és
intézményektől, akik a szellemi piacon a termékek és szolgáltatások mellett az
alkotói, az előadói, a felhasználói, a termelési, a gyártói, a kereskedelmi, a
hirdetői, a terjesztési, az importőri, az értékesítési, a kutatási, a
fejlesztési, az innovációs és a profitszerzési jogot is birtokolják, valamint
menedzselik is azokat.
Ez persze
mind-mind pénzbe kerül, azonban nem véletlen, hogy a vezető cégek ennyit
invesztálnak a jogvédelem megszerzésére, fenntartására és érvényesítésére,
hiszen a befektetéseik a felhasználás révén sokszorosan megtérülnek.
A tudatos feltalálók, vagy ötletelők akár 1 –
megtervezett és kidolgozott változatú - szellemi termékük értékesítésével is
képesek élethosszig tartó egzisztenciális biztonságot teremteni maguknak
és eljött az ideje, hogy ennek módszerét a magyar fiatal gondolkodók, szellemi
alkotók is elsajátítsák. Ennek első lépése a társadalomkulturális hasznosulási
szemlélet és az azzal járó alkotói ökoszisztéma kialakítása, ami azt
jelenti, hogy a lehető leghasznosabb tevékenységekkel szükséges szolgálni
és kiszolgálni a célközönséget úgy, hogy a személyes problémamegoldást
szolgáló szolgáltatást, vagy terméket szakmai tudással és tapasztalatokkal
alkossuk meg, majd illeszkedő eszközöket és módszereket is kapcsoljunk
hozzá. Ekkor már teljesértékű alkotást leszünk képesek portfoliószerűen
közreadni és jogi, valamint anyagi tekintetben is a legtöbb szabadalmat, oltalmat
és védettséget is birtokolhatjuk. Legfőbb érdekünk tehát, hogy a jogvédelem
területén tudatossá váljunk és algoritmikus gondolkodással menedzseljük a tervezést,
szervezést, megvalósítást, ellenőrzést és továbbfejlesztést,
tehát a teljes innovációs folyamatot.
Mivel a köznevelésben elvárás a tudás és a
tapasztalatok megosztása, hiszen ez működteti az innovációt és biztosítja a
fejlődést, kiemelten fontos, hogy az törvényesen, jogszerűen és
szabálykövetően történjen meg, mások, vagy saját magunk megkárosítása
nélkül, így szükségessé válik a szemléletváltás és az új –
tudatosabb, tájékozottabb, tiszteletteljesebb és tisztességesebb – szokások
kialakítása és fenntartása ezen a területen.
Alkotóvá és
befektetővé válni nem könnyű feladat, de mindkettőre szükség van ahhoz,
hogy társadalomkulturális szinten – a folyamatos fejlődést biztosító - hosszú
távon is fenntartható változásokat eredményezzünk és határozottan,
karizmatikusan menedzselhessük azokat.
Először csak
alkossunk, aztán védjük is meg az alkotásunkat a jogosítás
során, majd ezután nyugodtan közreadhatjuk szélesebb körben is
szellemi termékeinket és szolgáltatásainkat.
Amennyiben
viszont nem kívánjuk a szellemi, erkölcsi és anyagi hasznát kihasználni az
alkotásunknak és az azzal járó jogoknak, akkor egyben - egy teljesértékű
portfolióként - értékesíthetjük azokat, így már a társadalomkulturális
hozzáadott értéke is megsokszorozódik.
A
problémamegoldó innovációk megalkotása nem csak az alkotó, hanem az érintett
közösség, célközönség, intézmény, szakma és akár társadalomkulturális terület versenyképességét
is növelheti a szellemi termékek és szolgáltatások jogosítása révén, amely után
a szellemi javak gyakorlati hasznosságú problémamegoldásokká válhatnak
szélesebb dimenziókban is.
A rendes
rablás – tehát a szándékos megkárosítást mellőző szabad, de jogtalan
felhasználás – a kleptokrácia irányításával
történő protokollja feltételezhetően hamarosan megszűnhet, de nem azért, mert
önszántukból tisztességesebbé válnak a felhasználók, hanem azért, mert a
digitális tér látens szabályaiból látható jogszabályok és törvények alakulnak
ki.
Folyamatosan ingyenes
tartalmakat keresünk, de egyre több kellemetlen incidens jelenhet meg
velünk szemben, amikor azokat megpróbáljuk jogtalanul felhasználni.
A google és a leányvállalatai - mint
amilyen a YouTube is - akár jogdíjköveteléssel is előállhatnak egy-egy
engedély nélkül felhasznált videó, hang, zene, vagy akár kép miatt.
Attól, mert
nem kívánjuk értékesíteni a tartalmakat, még helytelen és tisztességtelen az
engedély nélküli felhasználásuk, amit a tartalomszolgáltatók és jogvédők vélhetően
egyre komolyabb szankciókkal súlytanak amellett, hogy a globálisan megalkotott
szabályozással képessé válnak egész társadalomkulturális közösségeket is a helyes
döntések felé terelni.
Senki
se hozza magát jogilag kellemetlen helyzetbe!!!
Tartsuk tiszteletben az alkotók jogait
és kérjünk engedélyt a felhasználásra, vagy egyszerűen csak keressünk
ingyenesen felhasználható tartalmakat a digitális térben is!
Bízom benne, hogy ezzel a
blogbejegyzésemmel is többeknek segíthettem tudatosabbá válni.
Ha további segítségre van szükséged, keress fel bátran, készséggel
segítek mindenben!
Ennek
a blogbejegyzésnek a teljes változatát ebook és podcast formában is elérheted.
Hasznos kiegészítő információkért rendeld meg
az alábbi tananyagokat:
Amennyiben bármilyen probléma, kérdés, vagy kérés merül fel, keress fel
bátran, mindenben segítek!
Debrecen, 2018. Június
17. - 2021. Június 12.
Domokos János
Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester,
Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi
Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és
az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője
