Portfólió az Életről

👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

Az elmúlt hosszú hónapokban ezen a blogon nagy csendben voltam, ugyanis jelentkeztem Minősítő Eljárásra, a PEDII fokozat elérésének céljából és hatalmas mennyiségű szakmai tartalmat néztem, át több szemszögből is.

Mivel nem voltam benne biztos, hogy mindent a megfelelő gondossággal végzek el, Útmutatókat, Kézikönyveket, Kiegészítő köteteket és szakmai blogokat olvastam annak érdekében, hogy a legárnyaltabban megérthessem a részemről és az eljárástól elvárható feltételek teljesülésének sikermutatóit.

Először a kötelező, majd a szabadon választható dokumentumokkal kapcsolatban mélyítettem el ismereteim, amelyek együttes célja az eddigi szakmai életpálya szintetizálása és a továbbfejlődési lehetőségek kijelölése egy egységes szakmai portfólió megalkotásával, önkritikus attitűd fenntartása mellett.

A Pedagógus életpálya előmeneteli rendszerének kötelező eleme a szakmai portfólió elkészítése, feltöltése és a Minősítési eljárás (Gyakornokok esetében első körben Minősítő vizsga) lefolytatása.

Mivel a törvényi változások rám vonatkozó részének kedvező változására a közeljövőben nem számítok – konkrétabban arra, hogy a minősítési folyamat több diplomával, vagy Közoktatási vezető és Pedagógus szakvizsga képesítésekkel történő kiváltása lehetővé válik – még jobban beleástam magam az elméleti tudásanyag elsajátításába, majd elkezdtem megalkotni a szükséges dokumentumokat.

Őszintén megvallom, hogy a szakmai életutam ilyen átfogó dokumentumkészletét egyben szokatlan volt látni, hiszen többnyire előre gondolkodó és előre dolgozó szerepekben tevékenykedem, így a többévtizedes, tematikusan részletes visszatekintést megkövetelő folyamatokban nem volt gyakorlatom.

Mindig van 5 éves tervem és 10 éves programom az életszakaszaimban, azokon belül pedig naprakész adatbázisokat alakítottam ki a személyes és szakmai térben történtekről, amelyek ezáltal nagy segítségemre voltak abban, hogy a részemről vártnál korábban sikerült elkészíteni a kötelező és szabadon választott dokumentumokat.

Ahogy korábban írtam, az eljárás részleteiről több szakmai fórumon és blogon hitelesen tájékozódhatunk,

ezért azok nyilvános megosztása nem feladata ennek a bejegyzésnek.

Szándékaim szerint a változás-elfogadást és az információmegosztást szolgálják az alább olvasható sorok is:

A művészek, előadók, modellek és tartalomszolgáltatók számára nem ismeretlen a portfólió fogalma, azonban az átlagemberek még csak kezdenek megismerkedni vele. Ahogy a versenyszféra szolgáltatói szektorának elvárásai egyre szélesebb körben elterjednek, a fogyasztói közösségek és magánszemélyek is egyre több információhoz hozzájuthatnak a témában. Ennek egyik kedvező hatása, hogy a fogyasztók tudatosabban dönthetnek, az erőforrások kímélése és a fenntarthatóságot célzó magatartás, valamint a felelős szokások kialakítása mellett.

További hatása, hogy a fogyasztói vélemények nyilvános megosztása komoly minőségjavulást eredményezhet a szakmákban, ezért hosszú távon a tisztességes szolgáltatók hiteles brandeket fejleszthetnek, a közösség javára.

Mivel a fogyasztói szokások folyamatosan változnak, mindenki megtalálhatja a személyes illeszkedési pontjait a népszerűségért folytatott termék- és szolgáltatáspiacon, így bármikor bekapcsolódhat ebbe a folyamatba.

Saját – a közösség számára hasznos - szerepvállalásunk kialakítása előtt szükséges rögzíteni a feltételeket annak érdekében, hogy valóban a kívánt eredményeket érhessük el és később kedvezően értékelhessük tevékenységeinket.

Az alábbi tartalom 5 lépésben egyszerűsíti le a teendőket:

Az első lépés

Dolgozzunk!

De tényleg: DOL-GOZ-ZUNK!!!

A munka öröme és a munkaerkölcs kialakítása élménygazdag szegmensek a munkavállalók életében.

A legfontosabb, hogy elemezzük erősségeinket és lehetőségeinket és azok szerint határozzuk meg céljainkat.

Gyakori tévedés, hogy az álmok által kijelölt út valóra válhat, ez sajnos csak keveseknek sikerül, főleg azoknak, akik mernek dolgozni és szerepet vállalni a közösség életében. Az Y generáció felnőtté válása óta látjuk, hogy a kényelmes ”mamahotel” olyan érzelmi és egzisztenciális biztonságérzetet nyújt az érintetteknek, hogy abból önállóan már nem képesek kitörni, ezért akár évtizedeken keresztül is elkerülik a munka valóságát, emiatt nem láthatják át reálisan azt, ahogyan ez a világ működik. Főjövedelem-forrás, tehát állás helyett alkalmi – gyakran az otthon kényelmében végezhető, különösebb szaktudást nem igénylő – munkákat vállalnak és a családalapítás gondolatától kialakuló félelemérzet miatt házikedvencükkel és azok online videónézegetéseivel szórakoztatják magukat.

Ez is egy döntés, aminek következményei lesznek, de mire az érintett észleli saját hibáit, vagy külső irányból érkező kritikákkal szembesítik azokkal, gyakran már késő nagy változtatásokat elérni az életpályán.

Az útirány kijelöléséhez tehát a tudásbeli, tapasztalati és egzisztenciális forrásainkat szükséges elemzeni, majd kiválasztani, hogy:

- munkavállaló (köz-, vagy versenyszférában állást vállaló, aki intézménynek, vagy szervezetnek dolgozik)

- vállalkozó (köz-, vagy versenyszférában munkát vállaló, aki magának, vagy szervezetnek dolgozik)

- üzletember (versenyszférában üzleti szerepet vállaló, akinek az üzletkötései dolgoznak)

- befektető (versenyszférában befektetői szerepet vállaló, akinek a befektetései dolgoznak)

szerepkörben szeretnénk tevékenykedni.

A közélet és a versenyszféra is gazdagon tartogat munkalehetőségeket, ha megfelelően képesek vagyunk magunkat menedzselni, tehát hitelesen adminisztrálni a tevékenységeinket. Az így összegyűlt adatokat személyes, vagy szakmai portfólióba gyűjthetjük, amely lerövidítheti az utat a megrendelők irányába, tehát versenyképessé és tájékozottá válhatunk általa az elvárások, szükségletek, igények és feltételek tekintetében is.

A második lépés

Ha már dolgozunk, dolgozzunk jól!

Az, hogy mit dolgozzunk általában az érdeklődési körünk és az ahhoz társuló tanulmányaink meghatározzák.

Azt azonban, hogy hogyan dolgozzunk már kutatás útján deríthetjük kis, amelyhez kiváló támogatást nyújt az online elérhető adatbázisok, blogok és fórumok nyilvános tapasztalatmegosztása.

Minden szakmához tartozik meghatározott elméleti ismeretanyag, amelyek gyakorlati elsajátítása és annak tapasztalati megélése a készségfejlődés része. Ezáltal a szaktudástól eljuthatunk a gyakorlati kompetenciák megjelenéséig, majd a mindennapi rutin fenntartásáig, amely a teljes attitűdváltáshoz is elvezethet.

Egy kimagasló személyes teljesítményű munkavállaló közösségi munkatárssá szükséges alakuljon megfelelő idő elteltével, így a nagyobb csapat-, vagy a kisebb projekttevékenységek révén könnyebbé, egyszerűbbé válhat a mindennapi munkavégzés, a nagyobb eredményhez vezető tevékenységek felosztása mellett.

A jól elvégzett munka lassan, de biztosan elvezet a sikerélményhez.

A harmadik lépés

Ha már jól dolgozunk, legyen értelme!

Ennek a lépésnek egy valódi haszna van az, hogy élvezzük, amit csinálunk! A sikerélmények felkutatása és rögzítése nélkül nincs valódi fejlődés, ezért ezen a ponton sok munkavállaló feladja. Ahelyett, hogy megpróbálnának belső forrásból változtatni a helyzetükön - és megtalálnák a napi rutinban a megfelelő motivációs pontokat – gyakran munkahelyet váltanak, ahol kezdhetik előröl karrierjük felépítését. Ha csak nincsenek – átfogó perspektívából tekintve is – megoldhatatlan problémák, vagy fennmaradó konfliktusok, a munkahelyváltás kerülendő döntés szükséges maradjon. A sikeres feladatellátáshoz nagyfokú kitartásra is szükség van, amely érvényes a munkahelyi környezettel szemben tanúsított magatartásunkra és a stressztoleranciánk fejlődésére vonatkozóan is.

Ez a lépés tehát mondhatni fordulópont a karrierépítésben, hiszen ekkorra már sok energiát tettünk a teljesítményfokozásba és sok sikerélményhez is juthattunk tevékenységeink által, tehát csak akkor érdemes mindezt feladni, ha a következő lépés valóban több ponton is előmenetelt jelenthet számunkra.

És persze mindig jelenthet, mint ahogy azt a következő lépés is megmutathatja:

A negyedik lépés

Ha már van értelme a munkánknak, legyen haszna is!

A legértékesebb mindig a közösségi haszon, tehát a társadalomkulturális hasznosulás mértéke és minősége, de a filantróp hozzáállás megmutatkozhat akkor is, ha saját, vagy családunk gyarapodását vesszük figyelembe.

Ne legyünk álszentek! A mai infokommunikációs digitális világ visszafordíthatatlanul berögzítette üzenetét:

Valósítsd meg önmagad!

Ezt a többség persze félreértelmezi és - ahelyett, hogy a hasonló gondolkodású társakkal összefogna – keresi a tőle a legapróbb részletben is eltérő embereket, hogy azokat legyőzve, lelkileg lemészárolva megmutathassa fölényét.

Erőszakkal bármit is elvenni könnyű, hiszen ösztöneinkben erősen megjelenik ez a lehetőség, azonban valóban civilizáltan, diplomatikusan megszerezni a megbecsülést és a dicsőséget csak keveseknek adatik meg.

Azoknak, akik hajlandóak áldozni érte… Időt, tudást, pénzt, kapcsolatokat és önérzetet.

Ezekből ugyanis bőven kell rendelkeznie annak, aki ezen a bölcsességi szinten tenni szeretne a jövőért és széles társadalomkulturális körökben is hasznosítható szellemi termékeket kíván alkotni.

A szellemi termékek elménk olyan különleges alkotásai,

amelyek egyszeri megalkotással sokszoros hasznosulást érhetnek el.

Saját szemszögből tekintve nincs ezeknél ideálisabb gyarapodási lehetőség, hiszen csak egyszer dolgozunk velük és sokszor részesülünk az általuk képviselt – klasszikus emberi, értelmi, érzelmi, erkölcsi és egzisztenciális - értékekből.

Amikor csak tehetjük, alkossunk és tegyük szebbé embertársaink életét, hiszen a munkának az a legfontosabb értelme, hogy hasznossá válhassunk általa a közösség szempontjából, ami bőségesen meghálálja az odafigyelést.

Az ötödik lépés

Ha már van haszna a munkánknak, építsük ki a bizalmat, a hitelességet és a stabilitást!

A karizmatikusság és jóindulat fenntartása nélkül lehetetlen kialakítani egy állandó fogyasztói kört, akik nagyra értékelik a hitelességet is. A fogyasztók közötti szegmentáció lehetővé teszi, hogy mindenkit személyre szabottan, vagy éppen a kulturális illeszkedésének megfelelően érhessünk el, tehát ne zaklassunk senkit felesleges reklámkampányokkal, amelyek jelentősen lerombolhatják a termékünkről, vagy szolgáltatásunkról kialakult képet.

Tehát az alkotásunk mi magunk vagyunk!

Másnéven a saját bőrünket visszük a vásárra minden olyan tevekénységünkkel, amelyet munkáltatónk megbízásából, vagy belső indíttatásra önállóan kijelölt feladatként elvégzünk, munkavállaló, vállalkozó, üzletember, vagy befektető szerepkörben, bár ez utóbbi kívánja a legkevesebb személyes jelenlétet.

Bármit is végzünk, tegyük szívvel-lélekkel és legalább magunkkal szemben legyen meg az az igényünk, hogy csak prémium minőségű munkákat adunk ki a kezünkből. Fokozottan igaz ez a szellemi termékeinkre is, amelyek időtállóságukkal, maradandóságukkal generációk életét tehetik jobbá és szebbé.

Kívánom, hogy erre a fejlettségi szintre minél többen eljussanak és azt is, hogy a – jelenlegi felületes, a személyre szabottságot mellőző, de annál őszintébb és jóindulatúbb - tanácsaim sok embernek segíthessenek!

Ha egész életünket egyben - portfólióba rendezve – meglátjuk, kiderülhetnek a velünk történtek valódi jelentőségei, amelyeket az idő előrehaladtával ismét elemezhetünk és az újraértékelés révén helyes önértékelési modellek alakulhatnak ki a különböző szerepekkel és funkciókkal kapcsolatban.

Ez a blogbejegyzés pontosan ezt a tevékenységi kört kívánja inspirálni, hogy mindenki életében a lehető leghamarabb kialakulhasson a portfóliókészítés és az abban meghatározó szerepet betöltő reflexió gyakorlata.

Reflexió az Életről J

Életünk egyre gyorsuló világban, állandó változások megtapasztalásával éljük.

Ahhoz, hogy teljesértékű életet élhessünk szükséges kiegyensúlyozott viszonyokat kialakítani és fenntartani a munka-szórakozás tengelyen, amely így lehetővé teheti, hogy minden élményt a maga teljességében élhessünk meg.

Az általam közreadott öt lépés megtétele tudatos tervezést, proaktivitást és kiemelt szerepvállalást vár el az érintettektől, akik e szerint az értékrend szerint élik az élményekben, tudásban, tapasztalatokban és kapcsolatokban egyre gyarapodó életüket.

Ha minden lépésre egy évtizedet szánunk, idősebb korunkra olyan értelmi, érzelmi, erkölcsi és egzisztenciális biztonságban élhetjük az életünket, amely lehetővé teszi, hogy maradandó értékeket teremtsünk.

Mielőtt viszont a saját életünk professzionális továbbfejlesztése megkezdődhet, szükséges az alábbi kérdésekre pozitív választ adnunk:

- Akarunk dolgozni?

- Akarunk jól dolgozni?

- Akarunk értelmesen dolgozni?

- Akarunk hasznosan dolgozni?

- Akarunk hitelesen dolgozni?

A valódi pozitív válaszok megerősítése azért sem könnyű feladat, mert ezeket a motívumokat a közvetlen és a közvetett környezetük is erősen befolyásolja, elég csak a személyes és a kollektív feltételekre, vagy a társadalomkulturális sajátosságokra gondolni.

Ha viszont az információs ködön és a kirekesztő különbségeken képessé válunk túltenni magunkat, az összefogás erejével leküzdhetjük saját és csoportos korlátainkat is.

Ez minden bizonnyal a klasszikus értékek képviselőinek hamarabb fog sikerülni, hiszen ők képesek globális perspektívából is felmérni tetteik hatását és valódi hasznosságát.

Ahhoz, hogy mi is képessé váljunk rá, meg kell hallanunk az üzeneteket:

Szabadulj meg a gonosztól! Tehát győzd le a korlátaid!

Tartsd be a törvényeidet! Tehát tartsd fenn a biztonságot!

A fent említett iránymutatások kiemelten igazak a legfontosabb olyan tényezőkre is, amelyek meghatározzák életünk, ezek alapján alakítottam ki az 5E – modellt:

- Emberi szempont

- Elme szempont

- Emocionális szempont

- Erkölcsi szempont

- Egzisztenciális szempont

Az 5 kulcsfontosságú területen leküzdött hátráltató tényezők lehetővé teszik, hogy minden olyan célt elérhessünk, amelyekre feltétlenül szükségünk van a sikeres boldoguláshoz és a hatékony gyarapodáshoz.

A következő bejegyzésemben ezzel a modellel kívánok részletesebben foglalkozni.

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!

Debrecen, 2019. November 2.

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és

az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője