Idei első dalunkkal kívánunk BOLDOG ÚJ ÉVET mindenkinek!

 Idei első dalunkkal kívánunk BOLDOG ÚJ ÉVET mindenkinek!

Egy találkozás emlékére Balassa Sándor zeneszerzővel

Egy találkozás emlékére Balassa Sándor zeneszerzővel

            Egy közel 25 éve történt találkozásom emlékét szándékozom megosztani most a nagyközönséggel, kifejezetten azzal céllal, hogy a fiatalabb zeneművész generációkat cselekvésre motiváljam annak érdekében, hogy ne féljenek segítséget kérni egy idősebb, tapasztaltabb és magas tisztségű szakembertől, esetleg személyes példaképtől. Nekem ez a segítségkérés egy néhány órás személyes találkozón valósult meg Balassa Sándor zeneszerzővel, amely annyira meghatározó volt, hogy még ilyen hosszú idő után is élénken él az emlékezetemben. Balassa Sándor munkásságát és emberségét – számos nemzeti kitüntetése és személyes követője miatt – remélhetőleg keveseknek szükséges bemutatni, a fiatalabb generációk az online térben több információt megtalálnak róla, elég csak annyit kiemelnem, hogy Ő az alapítója – többek között - a Zeneakadémia Alapítványának is.

Nélküle ma a magyar zeneművészet - a hangszeres és a zeneszerzés mesterség is – szegényebb lenne, mert sokan köszönhetik neki a boldogulásukat, szakmai előmenetelüket, fejlődésüket.

Úgy alakult a sorsom, hogy nyugdíjas évei kezdetén személyes találkozót kezdeményeztem, amely családon belül valósult meg. Ebben az időben derült ki nyilvánosan, hogy lehet némi kapcsolódásom a zeneszerzéshez, ezért a nagynéném felhívta a keresztapját Balassa Sándor, hogy szánjon rám egy kis figyelmet a szabadidejéből. Legnagyobb meglepetésemre kíváncsi volt a zeneszerzést érintő próbálkozásaimra, ezért azonnal igent mondott és azon a hétvégén már fogadott is kedves és barátságos otthonában. Akkoriban elég nagy volt a felhajtás körülöttem, ugyanis több kompozíciómmal is sikerült rangos eredményeket, nívódíjakat és elismeréseket megszerezni, természetesen a fúvós kamaraegyüttesekkel együtt, többek között a Bartók Rádió is megörökítette néhány művem.

Ennek tudatában Balassa Úr is méltónak talált arra, hogy saját házában fogadjon, mert kíváncsi volt mi jár a fejemben, miket komponálok.

            Érkezésemkor udvariasan bemutatkozott a kapuban és bekísért a nappaliba, ahol leültetett és megkérdezte jól utaztam-e, majd néhány mondat beszélgetés után elkérte a videokazettát, amin a korábban hangversenyen elhangzott műveim felvételei voltak rögzítve.

Ezek rövidebb és jelentéktelen trió, kvartett és kvintett darabok voltak, ezek mellett a Rézfúvósegyüttesre – lánykori nevén Nagypartira – komponált No1 Fanfárom is elhangzott felvételről, amely már jobban lekötötte a figyelmét.

Ma már egy hasonló élethelyzetben sokkal visszafogottabban és bölcsebben viselkednék, de akkor – sajnos jól emlékszem – végigreflektáltam az egész művet a lejátszás közben. Eleinte ezt csendesen elviselte, azonban a halk középrésznél már rám szólt, hogy nem hallja jól a zenét a folyamatos beszédem miatt.

Valószínűleg ez lehetett a fő oka annak, hogy egészen idáig láthatóan nem hatotta meg a képzelt művészetem, mert nem reagált érzékelhetően a hallottakra.

A kezdeti lelkesedésem és izgatottságom ez nagyon lelombozta, ezért képzeletben már el is terveztem hogyan fogok rövid úton távozni, mielőtt még jobban lejáratnám magam a Mester előtt. Lelki szemeim előtt megjelent, ahogy csalódottan elkullogok a vonat felé, mert ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy egy életre abbahagyom a zeneszerzésnek hitt próbálkozásaim.

Ekkor egy olyan váratlan fordulat következett be, ami meghatározta a későbbi pályafutásom, ezért a legélénkebben él a mai napig ez a pillanat az emlékezetemben.

A videoszalag ahhoz a részhez ért, amikor - a halk középrész után - visszatért a Fanfárom főtémája, méghozzá teljes apparátussal, Timpanival és Cintányérokkal kiegészülve, fff hangerővel. Ez az erős hanghatás hirtelen nem várt érzelmeket váltott ki belőle, jól emlékszem felkapta a fejét és kihúzta magát. Ekkor éreztem azt először, hogy valami fontos dolgot fedeztem fel a zenémben, a katarzisélményt. Korszerű megfogalmazásban ezt úgy tudnám leírni, mint az a pillanat, amikor a hallgatóság közös értelmi, érzelmi és lelki otthonra talál egyszerre a zenehallgatás közben.

Számomra ez volt az a pillanat, ami meghatározó hatást gyakorolt az egész későbbi életemre és művészetemre, hiszen akkora inspirációs erővel bírt, hogy azóta már több, mint 300 művet komponáltam. Azóta is keresem azt a lehetőséget, hogy – az adott művem sajátosságaihoz mérten – képes legyek katarzisélményt adni mind az előadóknak, mind pedig a közönségnek.

            Visszatérve a korábbi eseményekhez, ezután a – nappaliban közösen átélt - zenei csúcspontom után Balassa Úr rengeteg szakmai segítséget nyújtott, aminek a nagy részét – könnyelmű módon – nem jegyzeteltem le, de a legfontosabbakat sikerült megjegyezni.

Az egyik ilyen tanácsa az volt, hogy soha ne toljam ki a zenészek határait olyan zenei részekkel, amelyek aránytalanul nagy terhelést, vállalhatatlan elvárásokat a jelentenének számukra. Ezt azzal indokolta, hogy a zeneszerzői képzeletünkben megjelenő álomképeket nagyonis valódi emberek fogják előadni, akik előadáskor fáradtak lehetnek és akár a mű sikere is múlhat azon, ha ilyen állapotban kerül előadásra egy – túl nagy elvárásokat támasztó – kompozíció ősbemutatója.

A másik hasznos tanácsa az volt, hogy találjam meg a saját egyedi hangvételem, amiről már néhány ütem maghallgatása után felismerhető leszek, mert a videofelvételen halott műveim hasonlítanak Csajkovszkij stílusára, úgyhogy minél előbb találjak rá a saját hangomra.

A saját hangom – mai kifejezéssel hangképem – kialakításának elvárása olyan nagy teher volt számomra, hogy a mai napig minden egyes művemnél igyekszem azt megjeleníteni, mint a személyiségem egyedi védjegye, vagy legfőbb kifejezőeszköze.

            Balassa Sándor zeneszerző ennél hasznosabb és meghatározóbb tanácsot nem is adhatott volna egy tizenéves – a saját személyiségét még kereső – zeneművész növendéknek, hiszen rávezette a figyelmem a zeneszerzés emberi vonatkozásaira, az érzelmek kifejezésére, a katarzisélményre és arra, hogy alkotóművészként jómagam csak egy eszköz legyek arra, hogy embereket, közösségeket, előadókat és közönséget – a világ legcsodálatosabb összekötő elemével – a zenével összekapcsoljam. Minden egyed hangnak és harmóniának emberi vonatkozásai – legjobb esetben – pozitív élettani hatásai és jótékony-hatékony következményei lesznek, amiket már a komponálás közben megtervezhetek.

A Mesterrel való találkozásom óta őszintén hiszek abban, hogy zeneszerzőként ez lehet a valódi küldetésem és sikerült megtalálnom a helyes utat, amely segítségével olyan szerencsés helyzetben kerülhettem, hogy minden kompozícióm folyamatosan kiadásra kerül, valamint a Nemzeti Kulturális Alap is támogatja erőfeszítéseim.

            Ennek a történetmesélésnek az a tanulsága, hogy nem tudhatjuk előre, hogy mit érünk meg, hogy mit hoz a jövő, de mindig lesznek olyan pillanatok az életben, amelyek akár évtizedekre, vagy élethosszig meghatározhatják a szemléletünket, a tevékenységeinket és az életutunkat.

A saját hibámból remélhetőleg tanulhatnak a – most közreadott rengeteg hosszú szöveget kitartóan végigolvasó - fiatalabb generációk, mert – bár terveztem, de - nem látogattam meg gyakrabban a jótéteményesem, ezért azt tanácsolom, hogy ezt a hibát ne kövessék el!

Inkább merjenek kérdezni, merjenek segítséget kérni, merjenek találkozni, merjenek tapasztalni, merjenek alkotni és merjék vállalni az érzéseiket!

Ennél talán még fontosabb lehet, hogy merjenek – az enyémhez hasonló – történeteket megosztani, amelyek segíthetik az emberi életet, a főbb folyamatokat, történéseket és következményeket megérteni, az élet fontosabb pillanatait azonosítani, emellett a tapasztalat megosztás révén merjék segíteni a kollektív emlékezet kialakítását és az értelmi, érzelmi és lelki illeszkedési pontokat megtalálni.

Ilyen illeszkedési pontokat rejtenek Balassa Sándor zeneszerző művei is, amelyek a jóindulatú és segítőkész személyiségéből táplálkoztak. Remélhetőleg a fiatalabb generációk is áldoznak az erőforrásaikból arra, hogy ezeket az értékes műveket megismerjék és megismertessék a közönséggel.

            Születésének közelgő 88. – dupla végtelen – évfordulója alkalmából ezekkel a gondolataimmal tisztelgek Balassa Sándor zeneszerző munkásságának és ezúton köszönöm meg utólag a segítségét, kimagasló emberségét, amit felém mutatott és bízom benne, hogy példamutató személyisége és példaértékű munkássága nevén keresztül sokáig fennmaradhat.

A figyelmet tisztelettel megköszönve!

Debrecen, 2022. November

 

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár,

Karmester, Zeneszerző,

Közoktatási Vezető,

Szakvizsgázott Pedagógus