Vírusfertőzött Köznevelési Operációs Rendszer

Vírusfertőzött Köznevelési Operációs Rendszer

         Ahogy a félév lassan a végéhez ér, elérkeztek az ünnepek sok új élmény és tapasztalat gyűlt össze a képzeletbeli mikuláscsomagban, amelyeket nyilvános formában is meg lehet osztani, a kollektív szellemi gyarapodás reményében.

A saját tapasztalatok mellett a kollegák – általában a helytelen döntésekből származó, konfliktushelyzeteket tartalmazó - állandó információellátással támogatják szakmai írásaim megszületését és a tapasztalatmegosztás adatbázisának bővítését.

Ahogy a társadalom a teremtett valóságban lassan teljes értékű fogyasztóvá válik, úgy válik láthatatlanná és semmissé az intézmények pozitív belső kapcsolati hálója.

A különböző személyiségek kifordulva méltóságukból azonnali támadással és sértődéssel kerülik el a változások okozta motivációkényszert, a komfortérzet felbontását célzó eredményesség kialakítását.

Egyes vezető személyiségek, akik belső késztetésből kialakították támogatói, segítői szerepköreiket folyamatos offenzív szembenállással végzik mindennapos tevékenységeiket.

A támadások üzemanyaga, hatékony mozgatóereje az ellenszenv, a féltékenység és a sikerféltés, amely a belső szerveződésű – legitimitással nem rendelkező – informális csoportok küzdelmét táplálja, fokozva ezzel a teljes intézmény sebezhetőségét.

Amíg az előző társadalomkulturális korszakokban a misztikum – pletykaszintű, önlegendákat teremtő - mesevilága övezte e csoportok tevékenységeit, addig a digitális korszakban a virtuális, teremtett világ látens eszközeit vetik be azonosított ellenségeik ellen.

A XX.század végén még a hit- és hiedelemvilág jellemezte az intézmények belső kiterjedését, ahol a gonosz entitások boszorkánykonyhájukban keverték a gyanútlan, csapdájukba esett királyokat és királynőket megbénító méreg-főzeteket, amelyek az átláthatatlanság vakságát, némaságát és süketségét zúdították a belőlük nap, mint nap fogyasztó vezetőkre és beosztottakra egyaránt.

A XXI.századi hittől és valóságtól rejtőzködő internet-kozmoszban kártékony – az elkerülés lehetőségét sem engedő vírus- és kém- programokként azonosítják tevékenységeiket ugyanezen érdekeltségű belső szerveződések, akik a teljes köznevelési operációs rendszer számára teszik lehetővé a kékhalál-jelenséget, mozgásképtelenné téve a vezetőket.

A kártevő személyeknek - az adathalászat eszközét alkalmazva - hatalmas adathalmaz-bázist sikerül informatív úton kinyerniük, amellyel képesek a vezetők mozgásterét szabadon korlátozni, aktuális személyes érdekeiknek megfelelően alakítani.

Tehetségüknek megfelelően bármilyen információtöredéket képesek szinte pillanatok alatt negatív tartalommá konvertálni, ezzel okozva belső feszültséget, amit aztán – önmaguk számára sikerként elkönyvelt - nélkülözhetetlen közbenjárásukkal kívánnak válság- kezelni.

A gyakorlatban a köznevelés szereplőinek feladata a példamutató kooperativitás, azonban ehelyett személyes érdekeik – közösségi érdekekkel szemben történő – érvényesítésére használják a hatékonysága miatt közkedvelt, de mára már elavultnak tekintett globális üzleti módszert.

A szakmai – féltékenység miatt veszélyessé vált - tehetségek a legelső áldozatai ennek a támadásfolyamatnak, majd a - megbízatásuk miatt kötelező bizalmatlanságot élvező - vezetők és végül a – pillanatnyi nézeteltérések miatt tolerálhatatlanná vált, védelem alól kikerült - saját csoporttársaik következnek a pusztításban.

Természetesen a hírnévromboló tevékenységek nem állhatnak meg a saját intézményeik falainak határán, a manipulatív tetsz-kedvesség és álemberségesség által megtévesztett külső kapcsolati hálón keresztül szándékoznak nyomatékosítani kártevő tevékenységeiket az önmagukat irányítónak kinevezett csoporttagok.

A külső szemlélők számára nehéz átlátni és megérteni milyen folyamatok zajlanak le az olyan köznevelési intézményekben, ahol minden – bölcsességet nélkülöző - alkalmazott önálló hatáskört szerezve, önmagát főirányítónak kinevezve szabadon tevékenykedhet, legtöbbször a felsővezetőket is megtévesztve.

Egy jéghegyhez hasonlóan a köznevelési intézményekben zajló folyamatok jelentősebb része a nyilvánosságtól tudatosan elzárva, a motivációs erők által rejtve zajlik, az átláthatóság elutasításával.

Nem könnyű feladat meghatározni pontosan mely elemek felelősek közvetlenül az intézményi morál pusztulásáért, hiszen ezek az – átláthatatlanul háttérben munkálkodó, közösséget terrorizáló - erők legtöbbször ellenfeleik, szakmai versenytársaik kisebb hibáira, hiányosságaira való eltereléssel próbálják leplezni, elhomályosítani saját károkozásukat.

Támadásaik gyakoriságát jellemzi, hogy szinte napi rendszerességgel követik el offenzív, közösségromboló megmozdulásaikat, ami feltételezi, hogy mindenéjes - sérült mentálhigiénével megélt - álmatlanságaik, vagy rossz álmaik alatt felkészülnek a nemkívánatos elemek kiiktatására, frekventált alkalmankénti likvidálására.

A mindennapi valóságba visszatérve még saját szövetségeseikkel sem tudnak összefogni, hiszen állandó középpontba kerülési vágyuk által vezérelve fosztják meg társaikat az érvényesülési tértől, emellett önmagukat a legintelligensebbnek, legtapasztaltabbnak feltüntetve – kizárólag primitív magatartásformáik által - minősíti őket a szakmai közösség, amely újabb kudarcélményhez vezet, amiért természetesen mindig más lesz a felelős, tehát újabb alkalom nyílik a sértődöttség mögé bújva kibújni a felelősségvállalás alól.

            Amíg ez a fajta offenzív fogyasztói szemlélet a helytelen, személyiség- és közösségromboló döntéseivel vírusként terjed – amelyben mindenki a személyes hatáskörén belül bosszúmegoldásokkal hátráltatja a fejlődést, a jó kapcsolatok kialakulását, valamint az értékes információk elterjedését - a köznevelési intézményekben és az összefogás helyett egymás leigázása a cél a teljes köznevelési operációs rendszer menthetetlenül pusztulásra van ítélve.

Amíg vannak olyan pedagógusok a köznevelési rendszerben, akik saját helyzetüket annyira kilátástalannak és önmagukat tehetetlennek értékelik – helyzetüket kizárólag a folyamatos megtévesztés és manipuláció eszközével képesek elviselhetővé tenni - mindig a helytelen döntések megszületésének monopóliuma lesz a meghatározó és a – spirituális intelligenciát nélkülöző – könnyebb útválasztás, amely a tisztességes, becsületes, példamutatóan erkölcsös és etikus döntéshozókat kellemetlen és lehetetlen helyzetbe kényszeríti, emiatt az elvárható intézményi, szakmai és személyes egyensúly-optimum megszűnik létezni és vele együtt tűnik el a kiegyensúlyozott, hatékony fejlődés lehetősége.

Az állandósult veszélyhelyzetek a közösségre nézve antipatikus, olykor fájdalmas döntéshozatalokra késztetik a vezetőket, akik, mint az általában változásmenedzsment-tevékenységekhez szokott döntéshozók – a bomlasztó fertőzésterjesztő intézményi vírusentitások hatására – komfortnyíró és érdekromboló válságmenedzsment-stratégiára kell, hogy átálljanak.

            Azok a vezetők, akik ilyen – általam nyilvánosan feltárt - válsághelyzetben kezdték el – vagy alakították át - működésüket - népszerűségük feláldozása mellett - hatalmas tapasztalattöbblettel gyarapodhattak, így vetélytársaiknál versenyképesebb tudást mondhatnak magukénak.  

Az ő helyes döntésük, hogy útjuk végén továbbadják, készségesen megosztják követőkkel tudásukat, tapasztalataikat!

TANULSÁG: A mai kényelmes, teremtett világ látszólagos szabály- és kötelezettségnélküliségében ugyanúgy meg kell, hogy őrizzük és oltalmazzuk emberi mivoltunkat, társadalomkulturális identitásnormáinkat és vállalt szerepeinket, mint ahogy azt az őseink tették hosszú időkön keresztül!

Megoldási javaslatcsomag:

1.      Belső felelősség- és hatáskörök tudatosítása,

Gondolkodó- Alkotó- Támogató hozzáállás kiterjesztése

2.      Állandó monitoring – tesztmérés és értékelés a VEZETŐ-PEDAGÓGUS-INTÉZMÉNY szerepkör-kulcskompetenciákra kiterjedve (fokozottan motiváció- és mentálhigiéné-mérés),

kiemelt cél: szereplői kondíciók feltárása és optimalizálása

3.      Belső VÍRUSÍRTÓK számának növelése - BECS szakmai hatáskör fokozása

4.      Intézményi Pszichológus- edukátor, Facilitátor és Mentálhigiéniás szakemberek alkalmazása

5.      Natív – a teljesítés helyett szellemi- és tapasztalati-tőkegyarapodást, valamint gyakorlati hasznosulást célzó - továbbképzések indítása,

a vezetők részére kiemelten válságkezelés-továbbképzés

Hosszútávú tapasztalat-megosztási, rendszeroptimalizáló javaslatcsomag:

1.      Vezetők és Vezető pedagógusok intézmények közötti mobilitás-programjának kifejlesztése és végrehajtása (5 éves ciklusonként min. 1 tanév más intézményben történő aktív eltöltése)

2.      Tanulók intézmények közötti mobilitás-programjának korszerűsítése és végrehajtása

(4 éves ciklusonként min. 1 tanév más intézményben történő aktív eltöltése)

3.      Intézményi tematikus programok továbbfejlesztése a társadalmi és kulturális szerepvállalás rögzítésével

4.      Szülői munkaközösség intézményi hatáskörének, jogainak és kötelességinek fokozása

5.      Tisztességen, becsületességen, támogató hozzáálláson és legitim szabályokon alapuló közösségi megállapodás rögzítése és végrehajtása

Debrecen, 2016. December 1.                                                         

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet vezetője

Náció-Dotáció-Ováció

Náció-Dotáció-Ováció

A közösségi siker receptje: Náció-Dotáció-Ováció, avagy a – jótékonykodási szokásrendszer kialakításával történő - XXI.századi szükségletek kiszolgálása, korszerű eszközök és versenyképes programcsomagok segítségével…

A digitális kor embere jellemzően fokozottan elfoglalt és a személyes kapcsolatai háttérbe szorításával kívánja megvalósítani saját ambicionális elvárásait, beteljesíteni karrierfejlesztési feltételeit.  

Ez a folyamat megállíthatatlanul eltereli infokommunikációs társadalomkultúránk tagjainak figyelmét a legfontosabb környezeti változásokról, személyes és szakmai válságokról, alapvető szükségletekről.

A gyakori felelős- és kifogáskeresés mellett szinte már nem is jut idő és energia a kortársak szükségleteinek figyelembe vételére, a saját megnövekedett komfortionális és élményszerzési igénytöbbletek monopóliumhelyzetének megőrzése kiemelt prioritást élvez.

A közösségi fórumok megtanították a felhasználókat a többi ember észlelésének mérséklésére, majd kizárására, annak ellenére, hogy kifejezetten az ellenkező – facilitált tömeges kapcsolatépítési - hatás ingyenes elérhetőségét hirdetik.  

Üzenetközvetítésükben az egyedüli szándék valójában az üzleti feltételeik teljesülése és érdekeik, céljaik érvényesítése, nagyfokú – adathalmazokat érintő - befolyásolási hullám fenntartása mellett.

Ebben a – fogyasztói szemmel – észrevehetetlen feltételeket megkövetelő teremtett valóságban, látens szabályrendszerek mentén egyensúlyozva szükséges minden felhasználónak továbbfejleszteni szakmai- és személyes életét, megőrizve identitását az adatrengeteg sűrű és sötét lélek- és útvesztőiben.

            A fejlett spirituális intelligenciával rendelkező, példaértékű, szolgálóvezető emberek belső késztetés alapján hozzák meg helyes döntéseiket, amelyek közül az egyik a társaik, környezetük folyamatos segítése, aktív támogatása.

A digitális civilizáció felelősség- és szerepvállalástól, valamint elvárásoktól és kötelezettségektől megkönnyebbült, teremtett világában fokozottan jellemző a feleslegtermelés, valamint az ezzel járó pazarlás.

Az élelmiszerektől kezdve a szabadidőn át a tehetségig bármit képes a mai kor embere elpazarolni, ahelyett hogy hasznosulásuk megvalósulását személyes igyekezetével garantálná.

Minden ember felhalmoz környezetében számára szükségtelen dolgokat, amelyektől legtöbbször –személyes kötödésből, vagy csak akaratgyengeségből kifolyólag - nem tud megszabadulni, csak ha már lehetetlenné teszik komfortérzetének megőrzését.

Az ilyen tárgyi, vagy szellemi termékek nagy örömöt okozhatnak a rászoruló embertársaknak, akik kifejezetten ezek nélkülözési kényszerétől szenvednek.

Az átlagember számára az adakozás egyfajta luxustevékenységnek számít, ami a tehetősek képmutató hóbortjaként él a köztudatban, azonban aki hajlandó – alkalmanként lemondani kényelméről és - átvenni az irányítást az életében, tehát kipróbálja a jótékonyság kölcsönös örömszerzési eszközét, életre szóló élményforrást talál a dotációban, amely hosszantartó hatástöbblettel táplálja élete mindennapjait.

A náció – a nemzet és a közösség –

csak dotációval – jótékonysággal és támogatással –

érheti el az ovációt – a teljes örömöt és sikert - !!!

Ezt az elvet – az elmúlt 7 évben - követve kívántuk idén is szélesebb körre kiterjesztve megszervezni rendezvényeinket, kiemelten a jótékonysági estünket, személyes és szakmai befolyásunkat megőrizve.  

JAZZKARÁCSONY-NAGYKARÁCSONY Hagyományos Jótékonysági Estünk idén már

7. alkalommal kerül megszervezésre, így mindent megteszünk, hogy egyre szélesebb körben népszerűsíthessük – natív közösségekre is kiterjeszthessük - a rászoruló gyermekek és családok haszonélvezeti javára kialakított adakozási-, dotációs szokásrendszerünk társadalomkulturális értékét, üzenetét.

            Megtisztelő érezni és élvezni a közönség folyamatos támogatását és megbecsülését, amelyre minden művész oly nagyon vágyik és, amelynek minden igyekezetünkkel szándékozunk is megfelelni.

A legtöbb vetélytársunk – akik jellemzően sem spirituális intelligenciával, sem megfelelő karizmatikussággal, inspirációval és motivációval nem rendelkeznek - csak az eredményeinket és a megbecsülésünket irigylik, azonban a befektetett időt, energiát, forrást és szellemi tőkét már nem, ezért mindent elkövetnek, hogy a hosszú évek alatt – sokoldalúságunkra, szakmai tudásunkra, tapasztalatainkra épülő és partnerkapcsolatainkban elmélyült bizalommal - kialakított, idő- és támadásálló hírnevünket szánalmas szóbeszédekkel gyengítsék, gyakran primitív, offenzív fogyasztói hordákba tömörülve, vagy álnevek és Avatarok mögé bújva, mellőzve minden önállóságra, helyes döntésre, kreativitásra, érettségre, vagy intelligenciára utaló bölcs megnyilvánulást.

Az adott feltételek mellett és szakmai segítség nélkül, kizárólag – nagyfokú szorgalommal megtámogatott - saját szellemi, anyagi és személyes erőforrásból – tudatos nulla-árképzéssel – értéket létrehozni a mai érzelem- és élménymanipulált digitális világban rendkívül megterhelő feladat, de megfelelő válság- és változásmenedzseléssel és hosszú távra kialakított – bizalmas összefogásra épülő – partnerkapcsolati hálóval elérhető bármely tehetséges ember számára, aki tehetségét nem öncélú exhibicionizmusra kívánja elfecsérelni, hanem értékes művészetével, hasznos munkásságával a közösség érdekeit kívánja szolgálni.

A közösségi érdekek azonban manapság a ”valósítsd meg önmagad” című hangzatos fogyasztói szlogen mellett elhalványodnak, így a legtöbb közösségben domináns lett az irigykedés, a kárörvendés, az álhírterjesztés és a támadó magatartás.

Elég csak a közösségi oldalak csoportjaira, vagy az üzenőfalak bejegyzéseire gondolni, amely tele vannak – álnevek mögül érkező - negatív, közösségbomlasztó és személyiségtipró hozzászólásokkal, amelyekben a gyakran érdekütközésbe kerülő fogyasztók, vagy eladók okoskodó és magamutogató megjegyzésekbe rejtett – emberi méltóságból kivetkőzött – hitel- és hírnévrontással teszik lehetetlenné egymás mozgásterét, legtöbbször üzleti összefonódásból összetartva.

Ebben a digitális világban tisztességes művészként kívánunk megadni minden élményt, örömöt, hatást és segítséget a közönségünknek, akit a mindennapi passzivitásból és komfortzónából kizökkentve – 2008 óta - folyamatosan fejlesztünk, időközben közkedveltté vált és pályázatnyertes koncertpedagógiai előadásainkon.

A közönség számára minden rendezvényünkön kedvező feltételeket biztosítunk a megjelenéshez és az aktív részvételhez, az ismeretszerzéshez, a tapasztalat-megosztáshoz és véleménynyilvánításhoz is, valamint az - alapvetően minden professzionális programtól és műsortól - elvárható fokozott élményhatás mellett ingyenes belépési és parkolási lehetőségekkel is támogatjuk a magaskultúrához történő hozzáférést!

Kezdeményezésünk szerepvállalásához híven idén is felajánljuk a teljes művészi tiszteletdíjunkat, amely az egyéni meghatározású belépődíj és az összes felajánlott adományt is a rászorulók részére!!!

A jótékonyság intézménye népszerűsítésével kívánjuk széles körben is hagyománnyá emelni a támogató attitűd kialakítását, amely kölcsönös örömszerzést biztosít a kooperatív folyamatszereplők számára.

Jazzkarácsony - Nagykarácsony Hagyományos Jótékonysági Est
2016. December 11. 17:00 Debrecen – DMK Újkerti Közösségi Ház
Idén 7. alkalommal rendezi meg a JAZZ FIVE – a MŰVÉSZI ZENE KÖR művésztanárai szervezésében – JAZZKARÁCSONY-NAGYKARÁCSONY hagyományos jótékonysági estjét,

amelyre szeretettel meghívják és várják Önt és kedves családját is!!!
A jótékonysági est fővédnöke: Dr. Széles Diána, Debrecen város alpolgármestere

A belépés és a parkolás is INGYENES!!!

PROGRAMCSOMAG:
- Ünnepi köszöntő
- JAZZ FIVE interaktív ünnepi KONCERT
közreműködik a Maróthi György Pedagóguskórus
- Ünnepi versek a költők előadásában
- Kiemelkedő tehetségek bemutatkozása
- JAZZTÁNCHÁZ
- az est kísérőprogramjai: festmény-, kotta- és hangszerkiállítás, ajándéktárgyvásár

Az est alatt a KARITATÍV TESTÜLET tartós élelmiszer- és anyagi felajánlásokat,

a GYERMEKVÁROS EGYESÜLET játékokat és
az ERDÉLYT JÁRÓK KÖZHASZNÚ EGYESÜLET mesekönyveket gyűjt –

valamint kortárs festmények, személyre szóló dedikált verseskötetek

és ajándéktárgyak is megvásárolhatók - a rászoruló családok és gyermekek javára!

http://muveszizene.blogspot.hu/
http://jazzfiveband.blogspot.hu/

http://artisticmusic-arm.blogspot.hu/
https://www.facebook.com/events/1797952100444530/
https://www.youtube.com/watch?v=70ClfHFUmGo&list=PLQC-4rR8WmIMhqZJDl67VJRoWdcVtJbv-

A JÓTÉKONYSÁG POZITÍV ÜZENETE: Az adakozás kölcsönös örömforrás, de ha ünnepkor – pl.: karácsonykor – tesszük felfokozott és hosszantartó hatású marad az élmény!!!

Zenei ajándékaink közül néhány:

Domokos -Zene                                Domokos – Élet dal                           Domokos - Karácsonyi dal

Debrecen, 2016. November 20.                                                       

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet vezetője

Októbernak, októbernak…

Októbernak, októbernak…

Októbernak, októbernak elsején nem süt a Nap… ahogy a népdal is mondja véget értek a szép nyári napok, üzemkész lett a tanév, legalábbis elméletben...

Nagy szakmai titkokat nem árulok el, mikor azt mondom, hogy az évkezdés minden intézményben kaotikus állapotokat teremt, hiszen évről-évre nem várt események tarkítják az intézményi teendők ütemterveit, referencialistáit.

Trombitás – egyetemes hírnöki szerepemnek – kötelességemnek és küldetéstudatomnak megfelelően - a leghelyesebb döntés elvét követve – mindig diplomatikusan és tisztességesen tárom a nyilvánosság elé a megtörtént tényeket megőrző gondolataim, amíg még hitelesen és világosan emlékszem rájuk, kifejezetten a szakmai gyengeségekre, esetleg a veszélyforrásokra fókuszálva, remélve, hogy az utókor tanul hibáim/hibáinkból, vagy sikereim/sikereinkből.

Igyekszem úgy tekinteni minden pillanatára és kapcsolatára az életnek, mint értékfaktor-forrásokra, amelyeket további önedukálásra is felhasználhatok, tehát saját – személyes- és szakmai - fejlődésem érdekében szándékozom megtalálni mindenben az értéket.

Fiatal koromnak és szigorú neveltetésemnek, művelésemnek tudható, hogy néhány dolgon meglepődöm - főleg ami a fogyasztói társadalom mély primitivitását, kultúrahiányát illeti – de amikor idősebb és számomra bölcsebbnek gondolt szaktársaim tanácstalanul állnak hetekig egyes problémák felett azt kell feltételeznem, hogy velük is először történik meg ilyen jellegű, fokozott súlyosságú esemény.

Nem volt ez másként a tanév előkészítő szakaszában sem, amikor komoly szakemberi-erőforráshiány lépett fel, kiélezve a pedagógusok között egy ideje látható – egyes szaktárgyak monopóliumhelyzetét és megbecsülését erősítve kiemelkedő - feszültségelmélyülést.

Az informális információs csatornák, mint pl.: a közösségi oldalak csoportjai pánikszerű pedagógus szakember-keresési megosztásokkal teltek meg az elmúlt hetekben, tehát eddig szinte ismeretlen helyzetekkel, új feltételekkel találkozhattak az intézményvezetők.

A hivatalos státuszközvetítő portálok legtöbbször nem közölték le ezeket a munkaerőhiányból származó üresedéseket, hiszen az adott intézményi vezetés kapcsolati hálón belül kívánta megoldani a humánerőforrás-hiányt. Mivel a megújult tankerületi vezetés csak újévre lesz várhatóan aktív, így ez a fajta segítségnyújtás is – tapasztalhatóan - elérhetetlenné vált a legtöbb vezető számára.

Az időközben státuszba lépő – gyakran friss diplomás, tettre kész és bizonyítási vággyal és lelki erővel motivált – pályakezdő pedagógusok új, korszerű szellemi tökét invesztáltak az intézményekbe, így a tanév elején kialakult – többletfeladatokkal fokozottan terhelt – helyzet menedzselése már könnyebb feladatnak bizonyult a vezetők számára, hiszen – annak ellenére, hogy a gyakornokok folyamatos betanítás-időszaki kiképzéssel kötelezettek és nem rendelkeznek még éles helyzeti gyakorlati tapasztalattal – nagyobb vonzóerőt képviselnek a pályaelhagyó, meggyengült, passzív, motiválatlan, inspirálatlan, türelmetlen és kiégett pedagógusokkal szemben, akik számára az edukálás csak kényszerített időtöltés volt.

A megmaradt, nyugdíj előtt álló kollegák – érthető okok miatt - szintén kevés feladatot szándékoznak elvégezni, hiszen számukra már levezető szakaszába lépett az életpálya-modell, ezért – a növendékekkel és szülőkkel együtt - különösen pozitívan fogadták a fiatal pedagógus-korosztály megjelenését.

            A pedagógusok heti 26 közismereti tanítási órával kötelezően lekötött munkaideje, a mindennapos testnevelés és egyéb sportszakkörök, a két tanítási nyelvi képzés, valamint a művészeti nevelés mind elengedhetetlen feltétele egy korszerű intézmény törvényes működésének, azonban a tanulói perspektívából tekintve már komoly megterhelést jelent a napi feladatok elvégzése, az elvárások, kötelességek teljesítése.

A művészeti órák beosztása emiatt különösen kedvezőtlen elbírálás alá esik, hiszen a zeneiskolák külsős tanulói esetében 16:30 előtt, a művészeti iskolák saját tanulói esetében 14:00-15:00 előtt statisztikai képtelenség egyéni, vagy csoportos zenei, tánc, képzőművészeti, vagy drámaórákat szervezni.

Még az alsós évfolyamok is napi 7-8 közismereti órával terhelt tanulmányi munkarenddel rendelkeznek, amelyekből az első 6 megszakítás nélkül kerül leadásra, tehát a délutáni napközi időintervalluma is tartalmaz a 26óra/pedagógus megmaradt tanórakeretet.

Ebből a modellből teljesen hiányzik a fokozatosság elve, miszerint a terhelés az évfolyamok előrehaladtával mélyülne el, tehát az idő előrehaladtával indokoltan és teljesíthetően fokozódna. 

A kialakult helyzetben minden pedagógus verseng a – tankerületen belüli kiküldetés ellenében felajánlható – teljes időlekötöttség még elfogadható, de komfortérzet-hiányos teljesítésért, amely verseny közben a tanulókat megfosztják a valódi értéktől, élményektől, hatásoktól és információktól.

Külön feszültséget jelent, hogy a tehetséges tanulók elsősorban a művészeti iskolában kamatoztatják tudásukat, ahol magas tudás- és tapasztalatfaktort nyernek már az első néhány évben, így kiválón terhelhetők egyéb szakkörökön és művészi interpretációt igénylő rendezvényeken.

Ez ahhoz vezet, hogy a tehetséges növendékeket minden pedagógus a saját szakköre keretein belül szeretné tudni, hogy általa olyan rég áhított szakmai megbecsüléshez juthasson.

Sajnos a növendékek terhelése és magaskultúrális felkészítése csupán a művészeti nevelésre jellemző, közismereti szinten egyfajta passzív, túlélő időtöltéssé válnak a 26 óra kitöltését célzó – újonnan megjelent, fantázianevekkel ellátott – ”szak”körök.

Csupán a tanórai limit és norma teljesítésekor egyetlen cél valósul meg, az időeltöltés, de valójában az is gyakorlati hasznosulás nélkül, amely előrevetíti a további társadalmi illeszkedéssel, célokkal, hasznossággal és valódi értékekkel nem rendelkező fogyasztói generációk kinevelését.

            A művészeti nevelés az egyetlen kompenzátora ennek a folyamatnak, amely lokális, nemzeti, nemzetközi és globális kiterjedésű értékmegőrzéssel örökíti át a magaskultúrát a jövő tudatos - infokommunikációs társadalom-kultúrában nevelkedő – közösségének.

A nemzeti ünnepek és nemzetközi világnapok kiemelt szerepet játszanak ebben a magaskultúra-közvetítői folyamatban, hiszen a kooperativitási-kapcsolódási pontokat rögzítve és tudatosítva közösségi kohéziót teremtenek a globális kulturális válság közepette.

Az egyik fontos esemény a zenei világnap, amely alkalmából szervezetünk a Művészi zene Kör megrendezte a Vizek-Ízek-Zenék VÍZTerápiafesztivál – hazai viszonylatban is egyedülállóan értékteremtő - első alkalmát, amelyen a partnerkapcsolati hálón belüli, szakmailag elhivatott és meghatározó fellépők és kiállítók képviseltették magukat.

Eredetileg – szerepüknek megfelelően - két helyszínen, a Debreceni Kistemplomba és a hozzá tartozó Gyülekezeti terembe is - a korszerű egészségfejlesztést és az egészséges életmód tudatosítását szolgáló - koncerteket és előadásokat szerveztünk, de a váratlan fellépői és kiállítói megbetegedések miatt a Gyülekezeti terem monopóliumhelyzetbe került.

A népszerű koncertek mellett edukációs értékű koncertpedagógiai és egészségfejlesztési előadásokkal, hangszer- és kottakiállítással, valamint vers- és zenemű ősbemutatókkal is készültünk és az ezekhez illeszkedő kiállítók is személyesen bemutatkozhattak, ezzel teljessé téve a rendezvény üzenetközvetítését.

Már a dekoráció kialakításánál ügyeltünk arra, hogy mind a közönség, mind a fellépők és a kiállítók is komfortos, családias környezetben élvezhessék a zene világnapja alkalmából megszervezett terápiafesztivál-örömünnepünket.

A közönség megjelenésekor érezhető volt, hogy ez sikerült is, hiszen a kezdeti pillantások, körülnézések után azonnali mosolyokat nyertünk magunknak.

A programban több feltétel teljesülését is megköveteltük az interpretátoroktól, amelyek közül meghatározó volt a színvonalas, edukációs – értékközvetítő - jellegű és az azonnali élményhatást nyújtó, szórakoztató, rövid, de művészi tartalmú produkciók megjelenése.

            A rendezvény promotálását kizárólag informális keretek között, ingyenesen szándékoztunk megoldani, hiszen – elgondolásunk szerint - a rendezvény értékes üzenete hamar elterjed az arra nyitott és befogadó kész - kisebb-nagyobb, informális, nonformális és formális információáramlású - közösségekben.

A helyi médiában is több alkalommal közreadták a szerepvállalásunkból származó értékteremtő és értékközvetítő rendezvényünket, amely – fiatal korunkat és a tömegektől elzárt tevékenységeinket tekintve - hatalmas elismerés szakmailag és személyesen egyaránt.

http://www.dehir.hu/bulvar/terapiafesztivalon-ismerkedhetunk-az-egeszsegtudatos-elet-erdekessegeivel/2016/09/30/

http://www.haon.hu/terapiafesztival-a-belvarosban/3211746

http://www.naplo.hu/kepriport/2016/10/02/az-elet-forrasanak-fesztivalja.naplo#registered

A szakmai munkánk nem áll meg az elismerések folyamatos el- és befogadásánál, hiszen már a legújabb projektjeink előkészítése, tervezése, esetleg koordinálása zajlik.

Ismét újraindul a Jövő Zenéje Tehetségmenedzselési Programunk, valamint a szakmai utánpótlás gyakorlati tapasztalatszerzését célzó Gyakornoki Programunk, amely keretében egy-egy diploma előtt álló zeneművésznek több hónapos gyakornoki státuszt biztosítunk, akik - szakmai irányításunk mellett – kipróbálhatják és fejleszthetik magukat széleskörű programcsomagjaink elő- és közreadásakor.

            A többször is bizonyított népszerű műsoraink továbbfejlesztése mellett folyamatosan új programokat és projekteket is kialakítunk, fejlesztünk, amelyek lehetővé teszik a megváltozott feltételekre és körülményekre való azonnali reagálást, a korszerű ismeretek naprakész szinten történő átadását a szakmai és a személyes szerveződésű, szerepvállalásunkhoz illeszkedő közönség számára egyaránt.

JAZZKARÁCSONY-NAGYKARÁCSONY Hagyományos Jótékonysági Estünk idén már 7. alkalommal kerül megszervezésre, így mindent megteszünk, hogy egyre szélesebb körben népszerűsíthessük – natív közösségekre is kiterjeszthessük - a rászoruló gyermekek és családok haszonélvezeti javára kialakított adakozási-, donációs szokásrendszerünk társadalomkulturális értékét, üzenetét.

            Megtisztelő érezni és élvezni a közönség folyamatos támogatását és megbecsülését, amelyre minden művész oly nagyon vágyik és, amelynek minden igyekezetünkkel szándékozunk is megfelelni.

A legtöbb vetélytársunk – akik jellemzően sem spirituális intelligenciával, sem megfelelő karizmatikussággal, inspirációval és motivációval nem rendelkeznek - csak az eredményeinket és a megbecsülésünket irigylik, azonban a befektetett időt, energiát, forrást és szellemi tőkét már nem, ezért mindent elkövetnek, hogy a hosszú évek alatt – sokoldalúságunkra, szakmai tudásunkra, tapasztalatainkra épülő és partnerkapcsolatainkban elmélyült bizalommal - kialakított, idő- és támadásálló hírnevünket szánalmas szóbeszédekkel gyengítsék, gyakran primitív, offenzív fogyasztói hordákba tömörülve, vagy álnevek és Avatarok mögé bújva, mellőzve minden önállóságra, helyes döntésre, kreativitásra, érettségre, vagy intelligenciára utaló bölcs megnyilvánulást.

Az adott feltételek mellett és szakmai segítség nélkül, kizárólag – nagyfokú szorgalommal megtámogatott - saját szellemi, anyagi és személyes erőforrásból – tudatos nulla-árképzéssel – értéket létrehozni a mai érzelem- és élménymanipulált digitális világban rendkívül megterhelő feladat, de megfelelő válság- és változásmenedzseléssel és hosszú távra kialakított – bizalmas összefogásra épülő – partnerkapcsolati hálóval elérhető bármely tehetséges ember számára, aki tehetségét nem öncélú exhibicionizmusra kívánja elfecsérelni, hanem értékes művészetével, hasznos munkásságával a közösség érdekeit kívánja szolgálni.

EZ A ZENE VILÁGNAP REJTETT ÜZENETE!

Domokos - Zene

Debrecen, 2016. Október 1.                                                 

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet vezetője