Köznevelés
a digitalizáció küszöbén
A köznevelésben legtöbbünket
foglalkoztat a kérdés: milyen lesz a jövő oktatása?
Az edukáció
jövőjét a jelenéből lehet meghatározni a legkönnyebben, ahol nagy erőkkel
megkezdődött a generációm által oly régóta várt digitalizáció.
De mit is jelent
ez? Ezenkívül milyen formái lehetségesek az edukáció digitalizálásának?
Meddig tartható
fenn a köznevelés akadémista anakronizmusa?
Jelenlegi
írásomban ezekre a kérdésekre (is) keresem a választ.
Kezdjük az
elején:
Digitalizáció – a
fogalom-meghatározás sokrétű lehet, de megpróbálom saját perspektívából
megközelíteni. A digitalizáció jellemzője, hogy a materiális megközelítés
helyett immateriális, virtuális, vizuális, digitális, online, elektronikus, adat-
és jelalapú… formában történik az információmegosztás, adatfeldolgozás és dokumentálás.
A digitalizáció
előnye, hogy többféle eszközt és sokféle módszert tesz lehetővé a korlátlan
alkotásra, másolásra, ellenőrzésre, javításra, továbbfejlesztésre, ezáltal széles
körben elérhetővé és végtelenített szavatosságúvá válik a kollektív
tudás-adatbázis.
Hatása globális
és univerzális dimenziójú, felgyorsítja a szükséges folyamatokat.
Digitalizáció
kezdete a köznevelésben:
Az első fecske –
az online BECS kérdőív
Az
OH felületén történő feltöltések első látásra ijesztően hatottak az
adatfeltöltőkre, hiszen a papírformátumtól merőben eltérő platformmal álltak
szemben.
Aki használt már
adatgyűjtő, vagy statisztikai elemző adatbázisokat, annak semmilyen újdonságot
nem jelentett a felület, hacsak az egyszerű, már-már puritánul fehér háttér és
vörös modulok unalmassága nem.
Néhányperces
áttekintés után összefüggéseiben is megmutatkozott a rendszer, így az idők
alatt leegyszerűsödött követelményrendszer nagyban megkönnyítette a feltöltést,
különös tekintettel a tematikusan hozzárendelt natív kézikönyvek dedikált elérhetőségével.
Na, de egy fecske nem
csinál nyarat!
Digitalizációs
gyakorlat jelenleg:
Jött
az E-KRÉTA digitális napló – pozitív tapasztalatok, egyszerű felület, központi
adatbázis, könnyen elérhető adatok, olcsóbb, környezetkímélőbb, hatékonyabb és
hasznosabb adminisztráció jellemezte…
Ez persze mind
szép és jó, lenne… ha a jelenleg státuszban lévő tapasztaltkorú vezetők nagy
része - tisztelet és megbecsülés a kivételnek! - és az általuk irányított
tantestületek nem ragadtak volna le a köznevelés múltjában, a szigorú
szabályok, büntetések, félelmek és szankciók között köznevelt tanulók aranykorában.
Digitalizáció
keltette generációs feszültségek:
Míg
az átlagember okoseszközök csoportjával közlekedik nap, mint nap a – főleg
vidéki – tantestületek – akiket jellemzően elkerült a digitális fejlettség - egyfajta
ellenreformációképpen megpróbálják kitiltani a digitalizációt az iskola falai
közül, így ahelyett, hogy a könnyen elérhető digitális eszközöket a tanórai sztenderd
alkalmazásrendbe állítanák, a legújabb generációkat is – az előzőekhez
hasonlóan - megpróbálják félelemkeltéssel letiltani a digitális kommunikáció
minden formájáról.
Ez igen komoly
stratégiai vétség, hiszen a jelenleg tanuló főtevékenységű Y végi, Z (net) és
Alfa eleji generációk – ez utóbbiak a várhatóan eddig sosem látott hosszúságú -
életük nagy részét a digitális eszközökön – ember-ember és ember-robot között -
történő kommunikációval fogják tölteni.
Helyes döntés tehát,
hogy a jövő kreatív humánerőforrását megfosztjuk a tapasztalatszerzési
lehetőségektől, amire később elengedhetetlen szüksége lesz?!
A Z generáció és
legfontosabb sajátosságai:
- nonstop
online
- tudás-megosztás-függő
- IKT
gondolkodás és cselekvés
- szerteágazó
figyelem és rendszerlátó intellektus
- individualitás
- kizárólag
digitális kapcsolattartás
- tudatos
életmenedzselés
- hosszú
várható élettartam
- szabadidőhiány
- üzleties
hozzáállás
- sikerkeresés
- humor,
erőszak és megaláztatás
Az újabb kérdés:
mire neveljen az iskola?
A
jelenhelyzet adott: infokommunikációs korszak, ahol információkkal
kommunikálhatunk digitális eszközökkel.
A tudás nem
változik, csak elmélyül, kibővül, az eszközök azonban folyamatosan fejlődnek,
így egyszerűbbé válik a kommunikáció, a tudás- és tapasztalatszerzés is.
Az új eszközök új
módszerek alkalmazását is lehetővé teszik.
A vezetők és a
pedagógusok feladata tehát, hogy az átlagembereknél felkészültebb tudást
biztosítsanak a tanulók számára, akik számára a digitális edukáció motiváció és
inspiráció is.
Örök kérdés: milyen
legyen a korszerű tanóra?
A
frontális oktatás kudarca és a projektmunkák előzetes - naprakész szakmai - felkészültséget
megkövetelő többletterhelése miatt gyakori probléma a passzív időeltöltés a
tanórákon a tudásintenzív és élményalapú módszerek helyett; így is eltelik a
nap, azonban azok az iskolák, ahol a vezetők ezt a hozzáállást támogatják, vagy
– akut esetben – kérik, valódi pedagógiai szanatóriummá válnak hosszabb távon, persze
a passzív pedagógusközösségek nagy örömére.
Az entrópia
kezdete:
a legutóbbi vezetőválasztás
eredménye:
-
mérsékelt hatalmú és hatáskörű vezetők
-
fokozott agressziójú és követelőkedvű tantestületek
-
megingott bizalmú szülők
-
következetlen nevelés miatt passzívvá
vált tanulók
Elértéktelenedő
tudás és szakmai szolgáltatások:
Minden
intézmény meghatározza a saját értékét a kollektív szakmai tudás következményeként
kialakuló eredmények, hagyományok és tartalommegosztás mértékének beszámításával,
ez lehet az alapja az önértékelési programnak.
Az igazán
fejlett iskolavezetés azonban a digitális megjelenést és az intézményi partnerkapcsolatokat
egyensúlyban tartja, tehát érdeklik a külső szereplők véleményei, a partnerek
igényei, a résztvevők szükségletei, valamint a támogatók feltételei és
elvárásai, amelyek így együtt a továbbfejlesztés mindenkori alapjaként
szolgálnak.
Ezzel
szemben a vidéki tantestületek általános befogadáshiánnyal küzdenek és még
mindig az elavult üzleti kapcsolataik és sztenderdeljárásaikon keresztül
kívánják erőszakkal animálni a vezetőket saját érdekeik mentén.
Komoly
hiányosságuk, hogy a képesség-, készség- és rutinfejlesztés helyett alkalmazott
időeltöltést hosszú éveken át tartó folyamattá dimenzionálva a gyakorlatban
hasznos valódi tudás hiányának kiterjedése válik sajátosságává az intézménynek.
Egyszerűbben
fogalmazva – intézménytípustól függően – 8, vagy 4-5 év után is mérhetetlen az
egyes tanulók személyiségfejlődése és megszerzett tudásfaktora.
Persze szép
élményekkel gazdagodott minden tanuló az eltöltött évek alatt, de ez a mai
korban már kevés, hiszen a valóságban nem vált igazán hasznossá a tudása, annak
ellenére, hogy a piacorientált felfogású szülők célzottan választottak
köznevelési intézményt gyermekük számára azért, hogy az üzletvezérelt világban
a segítségük nélkül – kizárólag az iskolától kapott versenyképes tudás- és
tapasztalatértékekkel – váljon önállóvá gyermekük.
Erre
az önállóságra nagy szüksége is van,
hiszen
a digitális térben található tartalomszennyezettségben eltájékozódni még
felnőttként sem egyszerű, mégis a legtöbb tanuló naponta önállóan képes rá.
Új szereplők, új
elvárások:
Megjelentek
a fiatal szülői generációk, a felsővezető idős szülők és gyermekeik…
A fiatal
generációknak sokkal nagyobb tisztelet és megbecsülés szükséges, hiszen egy
olyan világban kell élniük, ahol a náluk idősebbek képtelenek összefüggéseket meghatározni,
értékeket találni.
Aki
pedagógusként nem képes átlátni a digitális tér látens szabályrendszerét
képtelen lesz valódi és használható tudást biztosítani tanulóinak.
Erre jó példa az
a dühítő folyamat, ami az intézményvezetők irányából áramló elszemélytelenedés
mértékét jelzi és a kölcsönös tiszteletet kivívni és adni is képtelen
pedagógusokkal történik, amikor az iskolaelhagyást követően egy-egy volt tanuló
fejét elfordítva köszönés nélkül hagyja az utcán korábbi ”nevelőjét”, erre a
nevelésre olyan büszkék sok intézményben…
Amikor egy-egy
szülő kérdőre vonja a pedagógust ez a pedagógiai programmal és az intézmény
hagyományaival válaszol, amelyek a kimondott pillanatban válnak értéktelenné,
ha a pedagógus:
-
a valóságban képtelen átadni a benne
megfogalmazott tartalmakat
-
képtelen tisztelni a tanulót, de elvárja
cserébe a tiszteletet
-
az iskolából kilépve már nem pedagógus
többé, de az iskolában tekintélyt követel magának
-
tudattalanul kíván tudást átadni, de nem
is szándékolja a fejlődést
-
elutasítja a fejlődést, az újdonságot,
de feltételezi és elvárja a tudást
-
nem képes példát szolgáltatni, de parancsolja
a neveltséget
-
eltiltja a korszerű módszereket és
eszközöket, de ambicionálja az aktív tanórát
-
kiutálja a szülőt az iskolából, de igényli
a támogatását
Amelyik intézmény képes
a valóságban is használható, versenyképest szolgáltatni tanulói részére, annak
hírneve a digitalizáció küszöbén is megingathatatlan marad.
avagy
a köznevelési modell jövőbeli sztenderdjei:
Az - 5T Nevelés-Modell
Forrás: Domokos Módszer
Keretrendszer a köznevelésben és az alternatív művészetoktatásban
alkalmazható digitális zenei edukációs lehetőségek
A
tanulók tanórai teljesítménye és annak adatelemzése kiemelten nagy fontosságú
feladatkör lehet a jövőben, hiszen egyre nagyobb igény mutatkozik munkáltatói
részről az összesített – digitális érettség-faktort is tartalmazó - tanulói
portfólió elkészítésére, amelynek legfontosabb szegmensei a teljesítmény és az
eredmények.
Sikerkeresés
= a sikeres programok, személyek módszereinek, eszközeinek felkutatása
Sikerkövetés
= a sikeres programok, személyek módszereinek, eszközeinek edukációs
elsajátítása
Sikerközvetítés
= a sikeres programok, személyek módszereinek, eszközeinek megosztása
Saját
tapasztalatok:
Jómagam
évek óta szorgalmazom a digitális eszközök használatát a zenész növendékek
körében, azonban ehhez támogatást a mai napig nem kaptam intézményi szinten,
ami arra enged következtetni, hogy a pedagógus/vezető kollegák sem fogadják el a
digitalizációval járó előnyöket, csupán a problémákat látják az új módszerek és
eszközök megjelenésében, azonban MŰVÉSZI ZENE KÖR
tehetségmenedzselő szervezetem tevékenységei kiterjednek a zenei készség- és
rutinfejlesztésre is, így mára széleskörű tapasztalatokat szereztem a különböző
generációk digitális zenei fejlesztésében.
Ennek
eredménye, hogy a művésztanárként eltöltött közel 15 év alatt gyűjtött
módszereim és az azokat segítő eszköz-keretrendszer első 78 oldalának
befejeztével az a megtiszteltetés ért, hogy Domokos Módszer Keretrendszer - a köznevelésben és az alternatív művészetoktatásban alkalmazható digitális zenei edukációs lehetőségek címmel nemzetközi
jogvédelem alá vették zenepedagógiai módszereim.
Szakmai
elzárkózás:
Az elavult szokások hátráltatják a
korszerű tudásmegosztást;
a
jelenleg hatáskörrel rendelkezők felelőssé tehetők a válsághelyzet-fennmaradásért,
mert nem hajlandóak kilépni a komfortzónából, látványosan működésképtelen szakmai
funkciókat működtetnek erőszakkal a személyes kényelem megőrzése érdekében.
Digitális
zenetanulás tablettel:
Ez a Domokos Módszer-keretrendszer módszertani
szolgál alapul a nagy érdeklődést generáló ALMA – Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia számára, ahol a Közösségi Zene
Projekten belül jelenleg a DALHÁZ Projektdivízió kezdte meg a zenei
edukációs tartalmak megosztását, kimagaslóan nagy sikerrel.
a siker alapja a kreativitás és azon
belül az alkotóművészet előtérbe helyezése, amely ebben a formában
egyedülállóan hasznos módszer az amúgy is nagy alkotókedvvel rendelkező Z és
ALFA generációk körében.
Mivel módszer-keretrendszerem a
fiatalabb generációk erősségeit használja fel folyamatos a sikerélmény és a
motiváció, valamint kiterjedt mértékű az inspiráció a digitális zenei
előadásokon hétről hétre, ahol a hagyományos akusztikus és elektromos hangszereken
kívül korszerű digitális hangszerek és tabletek is felhasználásra kerülnek az
élményközpontú kreatív zenei alkotófolyamatok során.
Ezek
a lehetőségek és a folyamatosan érkező művésztanári tapasztalatok
hozzásegítettek a pozitív zenei digitalizációs jövőkép megalkotásához, ahol egyértelműen
központi szerepet kap a robottechnika és az általános mesterséges intelligencia,
mind az előadói, mind pedig az alkotóművészi szerepkörök dimenzionálásában, a
személyes/emberi elméhez kapcsolódó, támogató jellegű robotizált és automatizált
infokommunikációs technika (IKT) kiterjesztésében.
A mesterséges
intelligenciát aktívan felhasználó folyamat hamarosan a köznevelési intézmények
területén is megjelenhet, amennyiben nő azon vezetők száma, akik hajlandóak elállni
a digitális fejlődés útjából.
A jövő
edukáció-potenciálja:
1. teljes
értékű, személyre szabott szereptematikus oktatás és nevelés
2. natívan
hasznosuló tehetség- és alkotó jellegű tudásfelhasználás
3. robotvezérelt
interaktív tartalommegosztás
4. mesterséges
intelligencia-támogatás a mindennapokban
5. IKT
okoseszközök monopóliuma
6. digitális
intézményi IOT-keretrendszer
7. VR
és min. 7D alkotói projekt- és közösségi környezet
8. információszükséglet-és
szakmaorientált digitális tananyag
9. 24h
aktivitású digitális tanárszerep és online-mentorálás
10. 24h
aktivitású digitális vezetői szerep és online-menedzselés
Ne feledd a főszabályt!:
Egy
biztos: az univerzum entrópia-főszabálya a nevelésre is érvényes, ahhoz hogy
megértsük a jövő generációi szükségleteit és felmérhessük élet- és
edukáció-igényeit az alkotás útján szükséges maradnunk, ami jellemzi a
digitalizációt és rendet tesz a személyes és a digitális térben a főtörvényileg
a rendezettségből a káoszba igyekvő információzajban, ami jellemzi mai
életünket.
Különösen igaz
ez a közelmúlt eseményeire, ahol a vezetőválasztások alkalmával kialakult
válsághelyzet – amikoris a túl kevés, a túl sok, vagy a már több évtizede
hivatalban lévő és mára megkopott tudású, vagy háttértámogatású pályázók közül ki
nem nevezett vezetők intézményi hiánya - néhány hónap alatt a bizonytalanságig,
a bizalmatlanságig, valamint a jövő- és célfosztottságig terhelte az érintett
iskolák tantestületeit.
A
megatározó vezető nélkül maradt iskolák rákerültek a hanyatlás és a szakmai
elértéktelenedés útjára, ahonnan kiút csak a szakmailag kiemelkedő, fejlődést
támogató, segítő szándékú, új generációs, sokoldalú szolgálóvezetők kinevezésével
lehetséges, hiszen ők képesek átlátni a problémák forrásait és kreatív
problémamegoldással menedzselni a kialakult válsághelyzetet.
Átlagemberként
minél hamarabb elfogadjuk az univerzumban alaptörvényszerű hanyatlást, annál
hamarabb elkezdhetjük az újjáalkotást, mint szolgálóvezető.
Így fejlődhetünk
társadalom-kulturális szempontból is kiemelten hasznos, alkotó szerepvállalóvá,
aki segít eligazodni társainak az entrópiás folyamatokban, amelyben így, vagy
úgy, de mindannyian energiaközvetítő szereplők vagyunk.
Küldetésünk a
tudásmegosztás:
A
kulcsszempont: a káoszban ragadt edukációs energiákat újraalkotva és a tudást
megújuló erőforrásként felhasználva segítsük és szolgáljuk a felnövekvő
generációkat, hogy ők is méltóképpen nevelkedhessenek fel és megbecsülve
értékelhessék igyekezetünket: a tudásmegosztás küldetését!
A mindig naprakész tudásmegosztáshoz
állandó siker- és változáskövetés szükséges, amit az intézményvezetők hivatali
idejük hosszabbodásával hajlamosak nélkülözni, így a vezetők ciklusának – hasznos
hatékonyságmegtartással történő indoklással – maximális 10 évben történő
meghatározásával az intézmények szakmai előmenetelén keresztül a tanulók is
hatékonyan fejlődhetnének.
Az elméletem
szerint élvonalbeli hozzáállású intézmények 5 évente változtathatnak vezetőjük
személyén és a gyakorlatban sikeresen működő tapasztalatokat - a közösség
fejlődése érdekében - beépíthetnék a korszerű továbbfejlesztési tevékenységeikbe.
A gyakorlatban
ez a lehetőség motiváltabb és ambicionáltabb pedagógusok megjelenését
eredményezheti, hiszen lehetőséget teremt számukra kipróbálni vezetőként is
magukat és min. 5, max. 10 év állhat rendelkezésre a megfelelő közoktatási
vezető képesítés megszerzésére.
Ennek
a változásnak is az anakronisztikus akadémista perspektíva a legfőbb hátráltató
tényezője, mint minden meghatározó sikerkövető változás-kezdeményezésnek.
A digitalizáció
és az azt követő abszolút demokrácia megjelenése friss ötleteket, korszakalkotó
eszközöket és módszereket hoz majd a köznevelési rendszerbe, nekünk
pedagógusoknak csak annyi a teendőnk, hogy ne kívánjunk ezzel a globális árral
szemben úszva elégedetlenkedni a változásaival szemben.
A
szabadon áramló információ internetes világában nem állhatunk útjában a tanulók
tudatos önálló tudásszerzésének csupán az elutasító személyes sértődés
fenntartása, vagy a digitális jártasság elégtelenségéből származó megalázottság-érzés
elkerülése miatt, így a helyes döntés az, ha támogatjuk őket abban, hogy
személyre szólóan legyenek képesek összeállítani tudásadatbázisukat, amely a
későbbiekben választott szakmai életpályájuk legfőbb erőforrása lesz.
Szakmai hírnév-
és pozícióféltésből bizonyára eleinte csak kevesen lesznek képesek meghozni ezt
a helyes döntést, de a személyes fejlődés elengedhetetlen feltétele az átlagos
viselkedéskultúrából történő kiemelkedés, a magaskultúra érvényesülése
érdekében, amely segítségével vetélytársainktól eltérően készség szinten alkalmassá
tesz az érzelmi-befolyásmentes, lelkiismeretileg helyes döntések meghozatalára
és a legmagasabb értelmi, érzelmi és spirituális fejlettségi szintre történő
felemelkedésre.
Tárjuk szélesre a
digitális világra néző ablakainkat,
legyünk befogadóak a napfényt
jelentő tudással szemben
és adjunk lehetőséget a
fiatal generációknak a személyes fejlődésre,
úgy ahogy korábban
velünk szemben is eljártak jóindulatú nevelőink!
Debrecen, 2018. Január
13.
Domokos
János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester,
Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi
Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és
az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője