TELJESÍTMÉNY
- TELJESSÉG - TEHETSÉG – TISZTESSÉG – TISZTELET
avagy a
köznevelési modell jövőbeli sztenderdjei
Nehéz
lenne megjósolni, hogy a köznevelésnek milyen kulcsszavai jelennek meg a
jövőben, azonban ha objektíven érzékeljük a változásokat, könnyen eljuthatunk az
általam itt megosztásra kerülő következtetésre.
Az elmúlt évtizedben felgyorsult a
munkaerőpiac-szükségletkövetés a köznevelési területen, így mára sokkal a személyesebb
szakmai életpálya-illeszkedés jellemzővé vált.
Az integrációs programok révén a multikulturális,
a kompetenciafejlesztéssel a szakmai és a tehetséggondozással a személyes,
valamint a közösségi hasznosulású illeszkedés is biztosítható.
Intézményi szinten a tehetséggondozást
gyakran korrepetálásra, netán felzárkóztatásra használják, így meghatározó
értékvesztés tapasztalható ebben a folyamatban, hiszen a tehetségfejlesztés a személyes
érvényesülés és esélyszerzés egyetlen valódi értékű szegmense. Ebben a
tekintetben nem meglepő, ha tehetséggondozó szervezetek és közösségek cégekkel,
intézményekkel kooperatívan kívánják a tehetségek natív fejlesztési feladatait ellátni,
ami azt eredményezi, hogy új kulcsszavak kerülnek be a kollektív sztenderdfogalmak
közé.
Az
eddig talán ritkán előforduló teljesítmény a sikerhez vezető döntéseket és
folyamatot is meghatározza, abban a tekintetben, hogy sztenderdjeivel minden
téren optimalizálja az erőforrás-szükségleteket.
Ezek közül meghatározóak a HR, a PR,
valamint a materiális és az immateriális forrásfelhasználások, amelyek a mai
korban kiemelkedő jelentőséggel bírnak, hiszen minden szektor személyi jellegű,
illetve szaktudásbeli hiánnyal küzd.
A rendelkezésre álló erőforrások korszerű,
hatékony és egymáshoz illeszkedő felhasználása tehát korunk legfontosabb elméleti
kérdése és gyakorlati szerepköre is egyben.
Edukációs
irányvonal
A jövőben a legfontosabb kulcsszó a
SIKER lehet, hiszen az általa képviselt attitűddel bárki képes lehet pozitív
irányba változtatni minden eseményt, vagy folyamatot.
A
sikeresség szempontjából három fogalommal találkozhatunk:
Sikerkeresés
= a sikeres programok, személyek módszereinek, eszközeinek felkutatása
Sikerkövetés
= a sikeres programok, személyek módszereinek, eszközeinek edukációs elsajátítása
Sikerközvetítés
= a sikeres programok, személyek módszereinek, eszközeinek megosztása
A teljesítmény:
A teljesítmény a teljesítőképesség
fejlődésével fokozatosan emelkedik, így a produktivitás és a hatékonyság folyamatosan
fenntartható általa.
Tapasztalataim
szerint a szakmai tehetségek zászlóshajói lehetnek a teljesítményflottának,
amennyiben megfelelő feltételeket biztosítanak számukra a kibontakozáshoz és a
fejlődéshez.
A teljesítőképesség teljesítőkészséggé
válásához fokozatos – korlátlegyőző és teljesíthető - terhelésnövelés szükséges
olyan formában, amely az érintetteket – tanulókat, tanárokat és vezetőket is –
érdekeltté, motiválttá teszi.
Ez
az alapfeltétel megköveteli az előrelátó és előregondolkodó attitűd
kialakítását és fenntartását, hiszen tudatos célmeghatározás és
feladatmegvalósítás szükséges a teljesítéséhez. A teljesítmény tehát alapvetően
a sikeres végrehajtást célozza, a feladatelvégzés teljessé válásához.
A teljesség:
Napjainkban vált igazán fontossá a teljes értékű élet és az egészség fogalma, hiszen az infokommunikációs korra életvitelszerű egészségkárosítás és veszélyforrás-arzenál vált általánossá a sikeresnek tartott emberek életében.
Tömegtermelésben állítják elő a legtöbb alapszükségletet, az ételtől az élményig, amelyek ezáltal személytelenné, tartalmatlanná és fokozottan sterillé válnak.
Elég csak a gyorséttermek kínálatára, vagy a videó megosztókon hatalmas rajongótáborral rendelkező előadók vonzóvá gyártott produktumaira gondolni, amelyek a legkevésbé rendelkeznek az elvárható tápértékkel biológiai, vagy érzelmi szempontból.
Az egyetlen elvárás velük szemben a tömegfogyasztás elérése élményfokozó eszközök beépítése segítségével, a népszerűség és a birtoklási szándék megőrzése mellett.
Mivel a mai kor digitális embertípusa minden tekintetben szinte kizárólag tartalmatlan táplálékokat fogyaszt, nagy a veszélye a tartalmatlanná váló személyiség kialakulásának, a tömegtermékek káros hatásai kiterjedésének.
Ezt a negatív hatásfaktort kívánja ellentételezni a teljesség – a spirituális intelligencia – tudománya, amely a helyes döntések révén kínál lehetőséget a teljes értékű élet kialakítására.
A teljes értékű élet alapfeltétele a kiegyensúlyozott, tökéletes egészségfejlesztés követelményeinek, így a jövőben talán még nagyobb szerepet kaphat az edukációs folyamatokban, akár a köznevelési alapelvekben, vagy irányvonalakban is.
A tehetség:
Mi
is a tehetség?
A nyugati világ szuperhős karakterei mind jellemző tehetségjegyekkel rendelkeznek, amelyek révén kitűnhetnek az átlagemberek közösségéből.
Nemzeti hagyományaink és értékeink sajátos módon azonosítják a tehetséget, hiszen a kiemelkedéshez elengedhetetlen a sokoldalúság és a meghatározó különlegesség.
Aki
tehet, az egy olyan személy, amely ha képes egy adott feladatot elvégezni,
készséggel megteszi. Ellentéte a tehetetlen, aki képes tanult tehetetlenné
válni azáltal, hogy már a feladat elvégzése előtt feladja a megoldást.
Rendkívül nehéz meghatározni az
általános tehetség fogalmát a mai nevelési gyakorlatban, ahol nagy
csoportokban, szinte kizárólag elméleti síkon zajlik a képességfejlesztés.
A
tehetségazonosításhoz azonban alapfeltétel a készség szintű gyakorlat
megjelenése, tehát a begyakorolt folyamatok gyakorlati térben történő
alkalmazása.
A
leggyakoribb veszélyforrás, hogy a nagy létszámú közösségfejlesztés a személyes
értékek háttérbe szorításához, majd eltűnéséhez vezet, amely lezárásaként a
tehetség végül elveszik.
A tehetségek nagyobb közösségekben
zárkózottá és önbizalom-hiányossá, látszólag elégtelen képességekkel
rendelkezővé és eredménytelenné válhatnak.
A
veszélyforrás-helyzet tartós fennállása során megszűnhet az értéknyitottság és
a tudásvágy is, végül bizonytalan félelemmel élik túl a hétköznapokat.
Ez
azért veszélyes, mert így a tehetségből – kezdetben tehetségígéretből – tudományos
fogalom-meghatározás szerinti tanult tehetetlenség válik, aki semmilyen
megpróbáltatást sem képes motiváltan teljesíteni, tehát minden kihívással még a
problémamegoldás előtt - kudarcvonzóan – teljesítmény nélkül felhagy.
Ebben az esetben sem elfogadható
problémakezelési módszer a büntetés, vagy az értelmi, végzetese esetben az
érzelmi leterhelés, tehát kizárólag a szellemi szabadság, az adaptív alkotói energia-
és időfelhasználás, valamint a sikerkereső lelkesítés és ösztönző feltöltés válhat
hatékonnyá az alternatív helyes döntések közül.
A siker és a kudarc között igen
kevés köztes tényező áll, hiszen gyakran csak szorgalmas elhatározás és kitartó
végrehajtás kérdése, melyik eredmény teljesül.
Amint
átértékeljük – valójában reális helyi értékén értékeljük – eredményeinket
láthatjuk, hogy a kudarc nem teljes értékű negatív és a siker sem kizárólag pozitív
hatású tapasztalat.
Ez
a fajta szemlélet csupán a fantázia-, vagy a legendavilág szülötte, ahol csak
jó és rossz dolgok történhetnek a karakterekkel, de sosem ezek valamilyen arány-összetételű
egyvelege.
Amint
az életeseményeink értékelése a reliabilitás elve szerint is hitelessé válik, a
sikerkövetés tanulásával meghatározhatjuk, mekkora esélye van egy adott cél
elérésének és képességeinkhez, valamint készségeinkhez is illeszkedő, reálisan és
sikeresen elérhető célokat tűzhetünk ki, megterhelés nélküli
teljesítmény-igénybevétel mellett.
A XXI. század tehetségének neveléséhez hozzátartozik
az ellenálló kitartás és a megfelelő időpontban koncentrált energiafelhasználás
időbeli dinamikájának fejlesztése is.
Mindkettő
megköveteli az életritmus megfelelő tervezését és irányítását, a rendelkezésre
álló, szellemi-, időbeli- és energia-igénybevételi erőforrások hosszútávon is fenntartható,
takarékos, valamint tudatos felhasználását.
Egy valódi tehetség a saját és mások
sikereiből, továbbá sikertelenségéből is képes tanulni, így teljes értékű
gyarapodása folyamatosan fenntartható.
A
sikeres emberek abban kiemelkedőek, hogy elfogadják és képesek pozitív irányba
változtatni az őket érő negatív hatásokat, így begyakorolják a helyes
problémakezelést.
Emellett
céltudatosságuk és kitartásuk is garanciává válik a sikertörténetek
megvalósulásához.
A művésztehetségek – sikerorientált tevékenységeik
révén - az átlagosnál több alkalommal kerülnek sikeres helyzetekbe, hiszen
alkotásaik, vagy előadásaik során kizárják és relevancianélkülivé változtatják a
hibalehetőségeket, de még számukra is szükségletté válik egy külső szakember folyamatos
segítő, koordináló sikerközvetítő szerepe.
Hogyan lesz a tehetségígéretből valódi
tehetség?
A
professzionális képességfejlesztés és tehetségmenedzselés révén eltérő
szerepekhez különböző feladatkörök illeszkednek, ezért a mentor-leader-menedzser
– MLM – tevékenységmix a legideálisabb tehetségek esetében, különös tekintettel
a zenész tehetségek esetében.
A zenében már kisgyermekkorban kiderül a
zenei képességek és a tehetség megléte, hiszen mérhetőek az értékek, így
valójában tehetségígéretekről nem beszélhetünk, csak kialakult tehetségekről.
A
hazai zeneművészképzés lehetővé teszi, hogy a tehetséges növendékek már korai
szakaszban megmutatkozhassanak sokoldalúságukkal.
Ezt
a célt szolgálja a több különböző karakterű előadási darab, a stílusváltozatos
tananyag, vagy a különböző – tánc-, képző-, vagy dráma - művészeti tanszakokon
történő aktív szerepvállalás is.
Korunk kérdése: mi a XXI.századi
tehetség?
Átlagon
felüli szakmai képességek és személyes készségek, vagy kreatív alkotó-előadó
individuum, esetleg sokoldalú, elhivatott hasznosulás.
Sajnos
manapság a tehetség fogalma nem merül ki egyfajta meghatározásban, hanem az
eddig ismert alapfogalmakat együttesen szintetizálja, így a mai kor tehetségének
már nagyfokú tájékozottságra és kiemelkedő készségekre is szüksége van.
Mire lehet még szüksége a tehetségnek?
Mivel
napjainkban főleg az önmegvalósításról hallani minden csatornán, egy kiemelkedő
tehetség hamar szembekerülhet a féltékeny vetélytársakkal, akik kifejezetten
ellenségesen – versenytárshoz méltatlanul – viselkedhetnek adott szituációkban.
A
mai tehetségnek tehát kiemelkedő tűrőképességgel és védekező-készséggel
egyaránt szükséges felkészülnie egy offenzív élethelyzet megfelelő kezelése
érdekében.
Lehet a tehetség csapatjátékos ilyen
feltételek mellett?
Tapasztalataim
szerint nagy csoportban nem fogadják el a tehetségeket, tehát kevés lehetőségük
adódik csapatjátékosi karakterük kibontakoztatására, mert átlagból kiemelkedő
és sikerkereső attitűd jellemzi őket, így hamar rájuk sütik a törtető címkét.
Abban
a korban, amikor mindenki népszerű címkék mögé bújik és ennek a vonzó
csomagolásnak köszönheti érvényesülését a tehetségeknek elővigyázatosan szükséges
megválasztani stratégiájukat a megbecsülésért vívott harcban.
A tehetségek a leggyakrabban az
elfogadás érdekében már megalázónak számító tevékenységeket is felvállalnak, hogy
elkerüljék a támadásokat.
Ezekben
az esetekben kivétel nélkül kihasználásra kerül az adott tehetség kiemelkedő
készsége, rutinja, amely segítségével a kihasználó taktikai előnyre tehet szert
a közösségben.
A
mások helyett elvégzett tevékenységek veszélyhelyzetet tarthatnak fenn a
tehetségfejlődés önbecsülést érintő szakaszában, amelyben az adott személyiség lehetősége
szerint az érvényesüléshez szükséges egészséges önelfogadásra és reális önértékelésre
is szert tehet.
A
tehetségek esetében így jellemzővé válhat az alulértékelésből származó teljesítménycsökkenés,
majd a kudarcként megélt élethelyzetek állandósulása.
Egy jó csapat, bölcs és tisztességes közösség
engedi kibontakozni tehetségeit, amellett hogy magaskultúrális szerepet és tömegkulturális
közszerepet is vállalhat.
Azzal,
hogy a példamutató tehetség műveli a közönséget, élményt ad és formálja a
közvéleményt végül a közösség számára biztosít esélyeket a hasznos kibontakozásra
és hatékony érvényesülésre, a sokoldalú személyiség-illeszkedés révén.
Szakmai életpályám során eddig
találkoztam:
-
Fogyatékkal élő tehetséggel, aki
korlátait leküzdve volt képes átlagon felüli katartikus élményt nyújtani, majd utána
visszatérni a hétköznapi világába
-
El nem ismert tehetséggel, aki folyamatos
bizonyítási vágya miatt túlhajszolta magát és így lépett ki a saját korlátai
közül
-
Tiltott tehetséggel, aki a nehéz, támadó
és tiltó körülmények ellenére minden alkalommal kiemelkedő teljesítményt
nyújtott, akaratereje révén
-
Támadott tehetséggel, aki a kimagasló
teljesítménye és kiemelkedő készségei miatti folyamatos támadások ellenére tűrőképessége
segítségével népszerű tudott maradni
-
Szorgalomhiányos tehetséggel, aki a
kudarctól való önbizalom-hiányos félelem miatt kezdetben inkább bele sem
kezdett a feladatteljesítésbe, de végül legyőzte önmagát
-
Kitartásnélküli tehetséggel, aki nem
volt képes a gyakorlással járó monotonitást elviselni, ezért új idő- és
energiakímélő módszereket talált ki az önmegvalósításához
-
Passzív tehetséggel, aki akár hónapokon
keresztül némán és unalmasan játszott, majd a színpadon hihetetlen érzelmi és
tartalmi aktivitást mutatott
Nem is egyszerű a sokféle
tehetségtípusnak megfelelő karakter személyiségfejlesztése, hiszen natív
illeszkedésű tapasztalatmegosztást követelnek.
A
digitális tér kimagaslóan vonzó platformjai mellett a kitartással és
szorgalommal járó tehetségfejlesztési tevékenységek nem vonzóak a fiatal – Z és
Alfa – generációk számára, ezért részükre új eszközök és módszerek alkalmazása
vált szükségessé.
Ezekre
kiváló példa a művészeti nevelés, ahol dinamikusan – az adott időszakhoz és
személyiséghez illeszkedően – zajlanak a tehetségfolyamatok, így mára kulturális
és kreatív iparágakat lehetett az itt megszerzett tudás és tapasztalatok köré szervezni.
A kulturális és kreatív ipar – előadóművészet,
média, szórakoztatás, marketing, promo, kultúra, oktatás, megjelenés, stílus és
luxus szegmense - alapvetően az alkotó- és előadóművészetekre épül, így a
szellemi termékek – a digitális térben értékvesztett anyagi világ eltűnésével –
kiemelkedően értékessé válnak, amely a gyermekeken is megfigyelhető.
Külön érdekes látni, ahogy az otthoni
zenei tehetséginkubátorban folyamatosan fejlődnek saját gyermekeim, akiket már
születésük előtt intravénásan táplált a művészi zene, amit otthon, vagy a
színpadon közösen játszottunk, vagy hallgattunk a családban.
Mivel
mindhárom lányom teljesen eltérő személyiség- és tehetségtípust képvisel, nehéz
megjósolni melyik irányba tereli őket a művészi zene által nyújtott
magaskultúrális nevelés, de abban biztos vagyok, hogy az otthon megszerzett
élményeiket hasznosan fordítják majd a közösség javára a későbbiekben, hiszen
már kisgyermekkoruktól fogva kiegyensúlyozott környezetben gyakorolják a
segítőkész attitűd megőrzését, egymás támogatását, kiegészítését.
A zenei szerepek kitartó begyakorlásával
– a fel nem adott küzdelmek miatt kialakult önbizalom révén - a valódi életben
várható – sikerkövetelő - megpróbáltatások, problémák és kihívások könnyedén teljesíthetőekké
válnak.
A tisztesség:
Valószínűleg a tisztesség az egyik
olyan szabályhatároló, amely elveit minden ember – az adott környezethez és
társadalomkulturális normákhoz illeszkedően - korán elsajátít, azonban az
üzleti világ érdekvezérelt alapelveinek elterjedésével a legnehezebb a
gyakorlatban is betartani, a lemaradás és a kárszenvedés veszélye miatt.
Bár
mindenki érzi melyik a helyes út, viszont tudatosan mégis gyakran az ellenkezőt
választja, hiszen az a leglogikusabb, vagy legpraktikusabb döntés még akkor is,
ha azzal másokat veszélybe sodor, vagy esetleg szándékosan kárt okoz.
Még
komplikáltabb feladat a digitális társadalomkultúra látens szabályrendszerében
tisztességes módszerek és eszközök segítségével eljárni, ahol az egyetlen
valódi cél az élményközpontú információadat által elért befolyásolás, gyakran tudatos
megtévesztés.
Az infokommunikációs korban korszerű informális
(személyes), nonformális (közösségi) és formális (intézményi) nevelés tehát speciális
tájékozottságot, valamint natív módszer- és eszközhasználatot is megkövetel,
hiszen múlt századi ismeretekkel és tudással lehetetlen versenyképesnek maradni
az egyre több feltétel-teljesülést követelő fejlődésváltozásban.
A tisztelet:
Tevékenységeim során a tisztelet mára
ismeretlenné vált fogalmával találkozom a legritkábban, annak ellenére, hogy mindenfajta
kapcsolat és kommunikáció alapfeltétele.
Manapság
a mediálisan közvetített üzenetek által csupán a személyes érdekvezérelt
attitűd fenntartása a legfontosabb az átlagemberek körében, akik
célmeghatározásaikban kizárólag a felhalmozó és pazarlásra alkalmas mennyiségű
anyagi javak megszerzését jelölték meg.
A
valódi tudást felváltotta a – hiteles forrásnélküli - tájékozatlanságra alapuló
ismeretszerzés, a materiális gyarapodás érdekében, amely segítségével -
személyes szinten - a népszerűség és a megítélés is befolyásolhatóvá válik.
A valódi karrierépítéshez szükséges
kitartó szellemi és mentális kihívás, olykor fáradságos kreatív megpróbáltatás nem
túl vonzó abban a korban, amikor a személyes, szórakoztató élmények
megszerzését tekintik az egyetlen helyes döntésválasztásnak az önmegvalósítás
tekintetében, amelybe természetesen nem fér bele az, hogy ember-, vagy
vetélytársainkat tiszteljük.
Aki másokat tisztel – tapasztalataim
szerint – az nagyobb megbecsültség és elismerés mellett tevékenykedhet,
valamint személyesebbé, natív illeszkedésűvé válnak kiterjedései, személyes,
közösségi és szakmai dimenziói.
Valójában minden átlagember bölcsnek
tartja magát, azonban még arra az egyszerű kérdést sem képesek megválaszolni,
hogy: mi a tisztelet?
Mivel
maga a szó mögötti tartalom megköveteli a kölcsönösség elve látens kulturális
szabályainak betartását, legtöbbször – még a kiváló családi és intézményi
nevelés ellenére is – hamar kikerül a személyes értékadatbázisból.
Ez
a stratégiai lépés rendkívül káros a közösségi kapcsolati háló fejlődésére
tekintettel is, hiszen kizárólag negatív irányba képes változást eredményezni.
A tisztelet valódi célja azonban a
pozitív változások, a fejlődés előrelendítése, pl.: a digitális világ
elszemélytelenítő hatásának mérséklése, a segítőkész attitűd továbbfejlesztése
és a sikerhez és érvényesüléshez vezető hatékonyság fokozása.
A
tiszteleten alapul a vitakészség és a kompromisszumkészség is, amely segít megőrizni
a probléma-megjelenési és a frusztrációs toleranciát, valamint a gyors és
helyes döntések által vezérelt sikeresség fenntartását.
A tehetségek – különösen a
zeneművészek – között példaértékűen működik a tiszteletnyilvánítás, hiszen
szerepköreik szerint értékelik és becsülik meg egymást, amely segítségével a
személyes világukban, privát – civil - életükben is képesek maradnak tisztelni
másokat és önmagukat is.
Az infokommunikációs korban már
jelentős változásokkal szükséges szembenézni minden fejlődni kívánó tehetségnek
és tehetségfejlesztő szakembernek.
Az
elmúlt századokban klasszikus értelmezésben kialakult tehetségjellemzők gyakran
már nem érvényesek, vagy nem megbízhatóak, hiszen ma már új elvárásoknak és
feltételeknek való hatékony megfeleltetésben válik sikeressé minden tehetség:
-
attitűd
-
hasznosulás, gyakorlati érték
-
problémaelfogadás
-
problémamegoldás
-
kreativitás
-
motiváció
-
inspiráció
-
értelmi, érzelmi és szellemi
(spirituális) intelligencia egyensúlya
-
hirtelen változás- és
monotonitás-rezisztencia
-
személyes terű digitális kiterjedésű jelenlét
-
…
Domokos
– Művésztehetség-modell (2017) - Tenyéralak
1.
Tehetségkészség
(gyakorlati tapasztalat) – begyakorlott legyen, ne csak információ szintű,
TEHETSÉGAZONOSÍTÁS szintje
2.
Nevelés
(műveltség-, ismeret- és tudásszint) – értelmileg átlagos, érzelmileg elmélyült
és szellemileg magas fokú legyen, TEHETSÉGGONDOZÁS szintje
3.
Elismertség
(általános megbecsültség) – egyensúlyban legyen, tehát ne alul-, vagy
túlértékelt, TEHETSÉGMENTORÁLÁS szintje
4.
Hasznosulás
(gyakorlati illeszkedés) – hétköznapi, emberközpontú haszna legyen,
TEHETSÉGMENEDZSELÉS szintje
5.
Tér-idő
(környezeti kiterjedések) – megfelelő legyen, jó időszakban, jó lokációban,
TEHETSÉGKÖVETÉS szintje
A
tehetségkészség,
tehát a gyakorlati tapasztalat az első olyan tényező, amely a korszerű
tehetségazonosítást megkönnyíti, hiszen abban az esetben, ha a gyakorlat hiánya
miatt egy tehetség rejtve marad a nyilvánosság elől képtelen lesz bekerülni a
meghatározó szakmai támogató körökbe.
Ahhoz,
hogy egy tehetség gyakorlatot szerezhessen, először ismereteit kell, hogy
tudássá rendezze. A begyakorlott tudás lényege, hogy a megszerzett
információkat megfelelő időben és helyen koncentrálva, láthatóan juttassa
érvényesüléshez a tehetség.
A
tehetségkészség tehát a Tehetségazonosítás szintjén segíti a
tehetség-megjelenést.
A
nevelés
a második tényező a tehetség megjelenéséhez.
Az
otthonról származó általános műveltség-, az elmélyített ismeret- és tudásszint
lehetővé teszi az értelmileg átlagos, érzelmileg elmélyült és szellemileg magas
fokú tehetség fogyasztói társadalomba történő beilleszkedését, aki az általános
normákhoz, a szakmai és a digitális társadalomkulturális szabályokhoz a
fegyelmezett igazodás révén juthat csak erkölcsileg és etikailag is magas
szintre.
A
nevelés tehát kulcsfontosságú a Tehetséggondozás szintű tehetség-megjelenéshez.
Az elismertség, az általános
megbecsültség a harmadik tényező a tehetség kibontakozásában. Annál a
tehetségnél, akinél a megbecsültségi szint egyensúlyban van, tehát nem alul-,
vagy túlértékeltek a tevékenységei, pozitív hatású megerősítést nyer, hogy
tehetségét nyilvánosan újra és újra merje felvállalni.
Ehhez a legegyszerűbb út, ha a művésztanár a
Tehetségmentorálás szinten támogatja a tehetség-megjelenést.
A
hasznosulás, a gyakorlati illeszkedés a negyedik
tényező, amely feltétele, hogy a tehetség tevékenységeinek hétköznapi,
gyakorlati emberközpontú haszna legyen.
Maga
a hasznosulás tudata is óriási motivációs erőt biztosít a tehetség számára
hasznos tevékenységeinek kialakításához, fenntartásához és
továbbfejlesztéséhez.
Ehhez
szükséges, hogy a tehetség önállóan találja meg a szerepeit és ne külső
ösztönző- vagy kényszertényező által váljon alkalmassá arra.
A
hasznosulás tehát a Tehetségmenedzselés szintjén teszi lehetővé a
tehetség-megjelenést.
A
tér-idő
az ötödik tényező a tehetség szerepeinek, tevékenységeinek tudatosításában. A
környezeti kiterjedések meghatározóak a tehetségfolyamatokban, hiszen a
kronológ-időszakbeli és lokálisan is megfelelő kiterjedési sajátosságok teszik
alkalmassá a tehetséget a nyilvános megjelenésre és a láthatósági képesség
fejlesztésére.
A tér-idő dimenzió ezért a
Tehetségkövetés szintjén segíti a tehetség-megjelenést.
Amint
ez az 5 alapfeltétel a megfelelő tehetségmenedzselési szinttel párosulva
teljesül a jellemzően kreatív tehetségek nyilvánosan láthatóvá válnak és
aktívak tudnak maradni, a hétköznapi tudatállapotból kilépve, önállóan is
képesek lesznek alkotni.
Azonban
amint egyik tényező is háttérbe szorul a tehetség már nem lesz képes
nyilvánosan megmutatkozni, így nagy a veszélye, hogy tehetségfolyamatai örökre
rejtve maradhatnak, ami a mai kor korlátlan digitális megjelenési formáit
tekintve életszinten válhat tragikussá.
A tehetség-életpályafejlesztés korunkban
a sokoldalúság (multifunkcionalitás) és a problémamegoldó (dilemma-döntés) -
készség statikus startpillérei segítségével válik egyfajta
tehetség-rakétaindító rendszerré, amely biztosítja a tehetség gyors,
magas-dimenzionális kiemelkedését, az átlagostól való elrugaszkodását.
Ahhoz,
hogy egy tehetség megfelelő minőségben és mennyiségben legyen képes értéket
teremteni, elengedhetetlen a tradicionális és a korszerű elvárások teljesítése,
tehát egy szakmán belül minden gyakorlati feladatellátáshoz szükséges tudással
és tapasztalattal rendelkeznie kell.
Amint
kialakítja szolgáló vezető szerepköreit fokozatosan nőhet népszerűsége,
valamint követői, támogatói és segítői száma, akik segítségével könnyedén
elérheti közösségfejlesztő céljait, amelyek az álmai beteljesítéséhez és
bármely közösségből történő példaértékű kiemelkedéshez vezetnek.
A tehetség túlélése kulcsa a
tűrőképessége és védekező-készsége, amelyek segítségével képes az átlagemberek
negatív – féltékenységből származó - offenzíváit elfogadni, elviselni és elhárítani.
Ha
mindez párosul az elhivatott, sikerkereső tehetséggel, a szakmai tisztességgel
és a közönség, valamint az alkotói és előadói minőség iránti tisztelettel,
rendkívüli érték születhet.
TELJESÍTMÉNY
- TELJESSÉG - TEHETSÉG – TISZTESSÉG – TISZTELET, avagy a köznevelési modell jövőbeli sztenderdjei már érzékelhető
formában is megjelentek, azonban a jövőben valószínűleg már nélkülözhetetlenné is
válnak a nevelésfejlesztésben, hiszen az átlagon felüli tehetségek ezen
iránynormák segítségével képesek sikeresen érvényesülni már a mai korban is.
Köszönöm, hogy megtisztelt figyelmével!
Debrecen, 2017.
Március 01.
Domokos
János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester,
Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi
Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet vezetője