Vírusfertőzött Köznevelési Operációs Rendszer
Ahogy a félév lassan a végéhez ér,
elérkeztek az ünnepek sok új élmény és tapasztalat gyűlt össze a képzeletbeli mikuláscsomagban,
amelyeket nyilvános formában is meg lehet osztani, a kollektív szellemi gyarapodás
reményében.
A saját
tapasztalatok mellett a kollegák – általában a helytelen döntésekből származó,
konfliktushelyzeteket tartalmazó - állandó információellátással támogatják
szakmai írásaim megszületését és a tapasztalatmegosztás adatbázisának
bővítését.
Ahogy a társadalom a teremtett valóságban lassan
teljes értékű fogyasztóvá válik, úgy válik láthatatlanná és semmissé az
intézmények pozitív belső kapcsolati hálója.
A különböző
személyiségek kifordulva méltóságukból azonnali támadással és sértődéssel
kerülik el a változások okozta motivációkényszert, a komfortérzet felbontását
célzó eredményesség kialakítását.
Egyes vezető
személyiségek, akik belső késztetésből kialakították támogatói, segítői szerepköreiket
folyamatos offenzív szembenállással végzik mindennapos tevékenységeiket.
A támadások
üzemanyaga, hatékony mozgatóereje az ellenszenv, a féltékenység és a sikerféltés,
amely a belső szerveződésű – legitimitással nem rendelkező – informális csoportok
küzdelmét táplálja, fokozva ezzel a teljes intézmény sebezhetőségét.
Amíg az
előző társadalomkulturális korszakokban a misztikum – pletykaszintű,
önlegendákat teremtő - mesevilága övezte e csoportok tevékenységeit, addig a
digitális korszakban a virtuális, teremtett világ látens eszközeit vetik be azonosított
ellenségeik ellen.
A XX.század végén még a hit- és hiedelemvilág
jellemezte az intézmények belső kiterjedését, ahol a gonosz entitások boszorkánykonyhájukban
keverték a gyanútlan, csapdájukba esett királyokat és királynőket megbénító
méreg-főzeteket, amelyek az átláthatatlanság vakságát, némaságát és süketségét
zúdították a belőlük nap, mint nap fogyasztó vezetőkre és beosztottakra
egyaránt.
A XXI.századi hittől és valóságtól rejtőzködő
internet-kozmoszban kártékony – az elkerülés lehetőségét sem engedő vírus- és
kém- programokként azonosítják tevékenységeiket ugyanezen érdekeltségű belső szerveződések,
akik a teljes köznevelési operációs rendszer számára teszik lehetővé a
kékhalál-jelenséget, mozgásképtelenné téve a vezetőket.
A kártevő
személyeknek - az adathalászat eszközét alkalmazva - hatalmas adathalmaz-bázist
sikerül informatív úton kinyerniük, amellyel képesek a vezetők mozgásterét
szabadon korlátozni, aktuális személyes érdekeiknek megfelelően alakítani.
Tehetségüknek megfelelően bármilyen
információtöredéket képesek szinte pillanatok alatt negatív tartalommá
konvertálni, ezzel okozva belső feszültséget, amit aztán – önmaguk számára sikerként
elkönyvelt - nélkülözhetetlen közbenjárásukkal kívánnak válság- kezelni.
A
gyakorlatban a köznevelés szereplőinek feladata a példamutató kooperativitás,
azonban ehelyett személyes érdekeik – közösségi érdekekkel szemben történő –
érvényesítésére használják a hatékonysága miatt közkedvelt, de mára már
elavultnak tekintett globális üzleti módszert.
A szakmai – féltékenység miatt veszélyessé vált - tehetségek
a legelső áldozatai ennek a támadásfolyamatnak, majd a - megbízatásuk miatt
kötelező bizalmatlanságot élvező - vezetők és végül a – pillanatnyi
nézeteltérések miatt tolerálhatatlanná vált, védelem alól kikerült - saját
csoporttársaik következnek a pusztításban.
Természetesen
a hírnévromboló tevékenységek nem állhatnak meg a saját intézményeik falainak
határán, a manipulatív tetsz-kedvesség és álemberségesség által megtévesztett külső
kapcsolati hálón keresztül szándékoznak nyomatékosítani kártevő
tevékenységeiket az önmagukat irányítónak kinevezett csoporttagok.
A külső szemlélők számára nehéz átlátni és megérteni
milyen folyamatok zajlanak le az olyan köznevelési intézményekben, ahol minden –
bölcsességet nélkülöző - alkalmazott önálló hatáskört szerezve, önmagát
főirányítónak kinevezve szabadon tevékenykedhet, legtöbbször a felsővezetőket
is megtévesztve.
Egy
jéghegyhez hasonlóan a köznevelési intézményekben zajló folyamatok jelentősebb
része a nyilvánosságtól tudatosan elzárva, a motivációs erők által rejtve zajlik,
az átláthatóság elutasításával.
Nem könnyű feladat meghatározni pontosan mely elemek
felelősek közvetlenül az intézményi morál pusztulásáért, hiszen ezek az – átláthatatlanul
háttérben munkálkodó, közösséget terrorizáló - erők legtöbbször ellenfeleik,
szakmai versenytársaik kisebb hibáira, hiányosságaira való eltereléssel próbálják
leplezni, elhomályosítani saját károkozásukat.
Támadásaik
gyakoriságát jellemzi, hogy szinte napi rendszerességgel követik el offenzív,
közösségromboló megmozdulásaikat, ami feltételezi, hogy mindenéjes - sérült
mentálhigiénével megélt - álmatlanságaik, vagy rossz álmaik alatt felkészülnek
a nemkívánatos elemek kiiktatására, frekventált alkalmankénti likvidálására.
A mindennapi valóságba visszatérve még saját
szövetségeseikkel sem tudnak összefogni, hiszen állandó középpontba kerülési
vágyuk által vezérelve fosztják meg társaikat az érvényesülési tértől, emellett
önmagukat a legintelligensebbnek, legtapasztaltabbnak feltüntetve – kizárólag primitív
magatartásformáik által - minősíti őket a szakmai közösség, amely újabb
kudarcélményhez vezet, amiért természetesen mindig más lesz a felelős, tehát
újabb alkalom nyílik a sértődöttség mögé bújva kibújni a felelősségvállalás
alól.
Amíg ez a fajta offenzív fogyasztói szemlélet
a helytelen, személyiség- és közösségromboló döntéseivel vírusként terjed –
amelyben mindenki a személyes hatáskörén belül bosszúmegoldásokkal hátráltatja
a fejlődést, a jó kapcsolatok kialakulását, valamint az értékes információk
elterjedését - a köznevelési intézményekben és az összefogás helyett egymás
leigázása a cél a teljes köznevelési operációs rendszer menthetetlenül
pusztulásra van ítélve.
Amíg vannak olyan pedagógusok a köznevelési
rendszerben, akik saját helyzetüket annyira kilátástalannak és önmagukat tehetetlennek
értékelik – helyzetüket kizárólag a folyamatos megtévesztés és manipuláció
eszközével képesek elviselhetővé tenni - mindig a helytelen döntések
megszületésének monopóliuma lesz a meghatározó és a – spirituális
intelligenciát nélkülöző – könnyebb útválasztás, amely a tisztességes, becsületes,
példamutatóan erkölcsös és etikus döntéshozókat kellemetlen és lehetetlen
helyzetbe kényszeríti, emiatt az elvárható intézményi, szakmai és személyes
egyensúly-optimum megszűnik létezni és vele együtt tűnik el a kiegyensúlyozott,
hatékony fejlődés lehetősége.
Az állandósult veszélyhelyzetek a közösségre nézve antipatikus,
olykor fájdalmas döntéshozatalokra késztetik a vezetőket, akik, mint az
általában változásmenedzsment-tevékenységekhez szokott döntéshozók – a bomlasztó
fertőzésterjesztő intézményi vírusentitások hatására – komfortnyíró és
érdekromboló válságmenedzsment-stratégiára kell, hogy átálljanak.
Azok a vezetők, akik ilyen – általam
nyilvánosan feltárt - válsághelyzetben kezdték el – vagy alakították át - működésüket
- népszerűségük feláldozása mellett - hatalmas tapasztalattöbblettel gyarapodhattak,
így vetélytársaiknál versenyképesebb tudást mondhatnak magukénak.
Az ő helyes
döntésük, hogy útjuk végén továbbadják, készségesen megosztják követőkkel
tudásukat, tapasztalataikat!
TANULSÁG: A mai kényelmes, teremtett világ látszólagos
szabály- és kötelezettségnélküliségében ugyanúgy meg kell, hogy őrizzük és
oltalmazzuk emberi mivoltunkat, társadalomkulturális identitásnormáinkat és
vállalt szerepeinket, mint ahogy azt az őseink tették hosszú időkön keresztül!
Megoldási
javaslatcsomag:
1.
Belső felelősség- és hatáskörök tudatosítása,
Gondolkodó- Alkotó- Támogató
hozzáállás kiterjesztése
2.
Állandó monitoring – tesztmérés és értékelés a VEZETŐ-PEDAGÓGUS-INTÉZMÉNY
szerepkör-kulcskompetenciákra kiterjedve (fokozottan motiváció- és mentálhigiéné-mérés),
kiemelt cél: szereplői kondíciók
feltárása és optimalizálása
3.
Belső VÍRUSÍRTÓK számának növelése - BECS szakmai hatáskör
fokozása
4.
Intézményi Pszichológus- edukátor, Facilitátor és
Mentálhigiéniás szakemberek alkalmazása
5.
Natív – a teljesítés helyett szellemi- és
tapasztalati-tőkegyarapodást, valamint gyakorlati hasznosulást célzó - továbbképzések
indítása,
a vezetők részére kiemelten válságkezelés-továbbképzés
Hosszútávú
tapasztalat-megosztási, rendszeroptimalizáló javaslatcsomag:
1.
Vezetők és Vezető pedagógusok intézmények közötti
mobilitás-programjának kifejlesztése és végrehajtása (5 éves ciklusonként min.
1 tanév más intézményben történő aktív eltöltése)
2.
Tanulók intézmények közötti mobilitás-programjának korszerűsítése
és végrehajtása
(4 éves
ciklusonként min. 1 tanév más intézményben történő aktív eltöltése)
3.
Intézményi tematikus programok továbbfejlesztése a
társadalmi és kulturális szerepvállalás rögzítésével
4.
Szülői munkaközösség intézményi hatáskörének, jogainak
és kötelességinek fokozása
5.
Tisztességen, becsületességen, támogató hozzáálláson és
legitim szabályokon alapuló közösségi megállapodás rögzítése és végrehajtása
Debrecen,
2016. December 1.
Domokos
János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző,
Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi
Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet vezetője
gombra kattintva csatlakozzon gyorsan növekvő,
gombra kattintva csatlakozzon gyorsan növekvő,
