Fordító - Translate

DOMOKOSMUSIC

DOMOKOSMUSIC Ars Poetica: Zeneszerzői küldetésem, hogy új hangvételű - Smooth Art stílusú - művek komponálásával befogadhatóbbá tegyem...

2018. március 29., csütörtök

Legújabb MZK élményprogramok és Domokos művek az NKA támogatásával 2018 tavasz

Legújabb MZK élményprogramok és Domokos művek
az NKA támogatásával 2018 tavasz

            Eljött a tavasz és váratlanul sok hóval lepett meg mindenkit, ahogy a 2018-as évet mi is ehhez hasonló váratlan családi élményprogramok szervezésének szenteltük a Művészi Zene Kör Tehetségmenedzselő Szervezetünkkel.
Az idei év több okból is különleges, hiszen mind személyes mind szakmai dimenzióban több illeszkedési pont is szolgálja a szervezeti és intézményi fejlődésünket.
A 2018-as újévkor 30. éve álltam színpadra, ami egy bölcsebb, a teljességet priorizáló attitűd kialakításához vezetett alkotóként, előadóként, vezetőként, művésztanárként és nagycsaládos apaként egyaránt, hiszen mostanra érett meg bennem az a sokoldalú ismeretekből és tapasztalatokból kifejlődött társadalomkulturális szerepvállalás, amellyel kiemelten hasznosan vagyok képes segíteni a környezetem.
Ez magában nagy felelősség, hiszen többtucat ember függ az innovatív ötleteimtől, amelyek – az utóbbi időben meglepően sok platformon kerülnek egyoldalú érdekfelhasználásra mások által, tehát ezek - segítségével a személyes és a szakmai hálózat kollektív ingerküszöbét is sikerült meghatározó formában átlépnem.
Megszokott érzés volt számomra az elmúlt 30 évben ez a fajta nyomon követés, vagy folyamatos közeltartás, hiszen gyerekkoromtól kezdve sokoldalú tehetségként tartottak számon, így figyelemmel kísérték életpályám, egyesek jó-, míg mások rosszindulattal.
A fejlődésem tehát a kezdetektől úgy irányította a megbecsülés, mint az irigykedés, érdekféltés, amik által sikeressé váltam a szakmai problémamegoldásokban.
Az elfogadás és a pozitív fejlődésre koncentrálás mindennapossá vált számomra, hiszen ezek voltak legfőbb erőforrásai a karrierem hátráltatásában érdekeltekkel szemben tanúsított passzív viselkedéskultúrám kialakításának és fenntartásának.
Örülök, hogy már fiatalon ennyi megpróbáltatáson át estem, hiszen tapasztaltabbá és sikeresebbé tett az átlagembereknél, így vezetőként is alkalmassá tett a művészetemhez lojális szakemberek támogatására, szellemi és gyakorlati vezetésére egyaránt, tehát hasznos tevékenységeim által folyamatosan kitűnhetek a tömegből és aktívan hallatszódhatok a napjainkat jellemző, átható üzletérdek-vezérelt információs zajban is.

Idén JAZZ FIVE zenekarunk fennállásának 10 éves jubileumát ünnepli, ennek fényében 10 élménykoncertet rendezünk, 10 vendégelőadó meghívásával.
Az idei műsoraink is a prémium minőségű művészi szórakoztató zenét képviselik, amely az egyedi hangképű recycling jazz és ecoustic art jazz feldolgozásokkal egyesíti a komolyzene igényességét a szórakoztató zene populáris elemeivel, így egyszerre használja a két zenei keretrendszer pozitív hatásait - tehát a testet pihenteti és az elmét fejleszti - egyfajta meditációs jazz hangzásvilággal, kreatív improvizációk és crossover zenei megoldások kíséretében, amelyben a mai kor értelmes közönsége egyszerre találhatja meg a kikapcsolódás és a feltöltődés lehetőségét.
Márciusig két crossover koncertet is adtunk, I. CROSSOVER JAZZ (Klasszikusok Jazzjelmezben) Farsangi koncert a Csonka templom Gyülekezeti termében és II. BAROQUE JAZZ (JAZZFIVE plays Bach) koncert a BACH24 – Bach mindenkinek
http://bachinthesubways.org/ )nemzetközi rendezvénysorozat keretében a Zöld Kilincs Művészeti Kávézóban.

BACH az 5. JAZZ FIVE tag :)


Crossover műsorunk egy valódi zenei recycling, amivel sikerült – az egyetemes zenekulturális értékek és hagyományok átörökítésével - a fiatal közönség tetszését is elnyerni, köszönhetően a modern jazz-hangképünk kialakítása mellett egyedi művészi igényességgel kidolgozott klasszikus műveknek. 

Egyedi élménykoncertjeink mellett a Nemzeti Kulturális Alap jóvoltából folytatódnak interaktív koncertpedagógiai előadásaink is, az Interaktív utazás a művészi zene világában című népszerű előadásunkkal immár a IV.évaddal örvendeztethetjük meg a köznevelési intézményeket hamarosan.
Ez a programunk eredetileg igényként mutatkozott meg a felhasználó köznevelési és művelődési intézmények részéről, azonban mára a tapasztalataink alapján inkább a szükséglet szó a helyes kifejezés a kialakult kulturális krízishelyzetre.
Küldetésünk így továbbra is folytatódik, hogy provinciális, magaskulturálisan szegregált területekre is eljuttassuk a jellem- és szellemfejlődés lehetőségét.
Az intézmények további túljelentkezése miatt idén ismét előre lekötötten rögzítenünk kellett a programunkhoz történő hozzáférhetőség lehetőségét, amit kizárólag az adott intézmény szervezési feladatainak elmulasztása, vagy időpontváltozás esetén tudunk átadni a várólistánkon szereplő többi iskolának, az előző évekhez hasonlóan, amelyik intézmény lemond az előzőekben megbeszéltek szerint kialkudott előjogáról, a későbbiekben már csak a teljes előadói tiszteletdíj megfizetésével lesz képes hozzájutni programunkhoz.
Ezt a feltételt szükséges volt bevezetnünk a rendkívül szoros előadó- és alkotóművész-tanári ütemtervünk professzionális megvalósítása és a folyamatosan jelentkező intézmények érdekeinek megfelelő elégedettséget elérő priorizálása érdekében.
Az intézmények nevében hálával tartozunk a Nemzeti Kulturális Alap megtisztelő támogatásáért, amellyel lehetővé tette, hogy a sokezer tanulóból álló iskolás közönség – az adott idényben megrendelt előadásaink közül több alkalommal is - ingyenesen juthasson hozzá az általunk képviselt és oly nagy becsben tartott, védelmezve óvott nemzeti magaskultúrához, interaktív koncertpedagógiai előadásainkon keresztül.


Az új programunk Interaktív utazás a kortárs zene világában címmel jött világra, amely kifejezetten az infokommunikációs kor natívan személyre szabható és tömegesen elszemélyesedő értékeivel, valamint a látens társadalomkulturális normák kialakulásával foglalkozik az egyetemes értékek és hagyományok átörökítésére hivatott kortárs zene – az előadás során - közérthetővé váló eszközein keresztül.
Ezzel az előadással szervesen kapcsolódunk a köznevelés kiterjedt szolgáltatásrendszeréhez, tehát korszerű ismereteket és naprakész tapasztalatokat adunk közre a kortárs zene által érintett magaskulturális témakörterületekről.
Személyes példánkon keresztül, közérthetően és rövid példákkal mutatjuk be a kreatív alkotás folyamatát, így néhány kompozíció a színpadon születik meg, a közönség előtt.
Üzenete, hogy az alkotás és az előadás szervesen összetartozó tevékenységek, így maga az alkotó az alkotás leghitelesebb előadója.
Szervezetünkkel és az időközben hozzánk csatlakozó művészekkel együtt fontosnak tartjuk, hogy a fiatal közönség már gyermekkorban találkozzon ezzel a sokoldalú alkotó-előadó modellel, így a későbbi szakmai életének meghatározó sikerszegmensévé válhat, így a kortárs zene valóban hasznos eszközévé válhat a korszerűen tudatos jellem- és szellemfejlődésnek.

Tovább gyarapodnak a kortárs zenei ősbemutató előadások is, hiszen két új művel is elkészültem szintén a Nemzeti Kulturális Alap megbecsült támogatásával.
Mivel művészetem arra használom, hogy a fiatal generációk számára átörökítsem a hasznos alkotás élményét és megbecsültség-érzetét, a környezetemben élők folyamatos pozitív visszajelzésekkel támogatnak a folytatásban.
Számomra a kortárs zene a tiszta, valódi megújuló energiaforrást jelenti, amely az alkotóknak biztosítja a kreatív ötletekből származó óriási értékteremtés lehetőségét, amelyet a jelenlegi anakronisztikus gondolkodású üzleti vezetők – immateriális tájékozatlanságukból és kulturális műveletlenségükből fakadóan - képtelenek kiaknázni.
A mai fiatal felnőttek és az ő jellemi és szellemi vonzáskörzetükben nevelkedő generációk rendkívül fogékonyak a kreatív művészetekre, azonban csak a rövid, gyors, hatékony, világos, tiszta, tisztességes, hiteles, teljesség értékfaktorú és elmélyült tematikájú kompozíciókon keresztül gyakorolhat hatást rájuk a korszerű alkotó.
Gyakran egy-egy zenei részre néhány pillanat, de legfeljebb 1 perc áll rendelkezésre, így egy adott téma maximum 3 percben válhat tömören, közérthetően kidolgozottá.
Sajnos ennél hosszabb időlekötöttséggel az alkotó a közönség megterhelését váltja ki, amely érdektelenséghez és megbecsültség-vesztéshez vezethet.
            Ezek az előadóként, művésztanárként és 3 gyermekes apaként szerzett tapasztalataim rendkívül hasznosak a zeneszerzőként elmélyíteni kívánt gondolataim gyakorlati megvalósításaikor, hiszen ezek segítségével közel maradhatok a sikerkövető alkotói tevékenységek hatékony fenntartásához, tehát mindig korszerű és naprakész tájékozottsággal lehetek képes művészetemmel feldolgozni egy-egy időszak problémáit.
            A kortárs zene számomra tehát az abszolút demokrácia széles perspektívájú tudásának és közérthető tapasztalat-megosztásának hatékony közreadó eszköze.
Ezzel a módszerrel a fiatal generációk megszerezhetik a valódi kulturális választás lehetőségét, amely a szórakozás mellett az aktív szellemi rekreáció élményét is teljesíti.

Két új művem ennek szellemében keletkezett még 2016-ban, azonban a befejezésükhöz az NKA adta meg a megfelelő motivációt a pályázat leadási határidő betartásával.
Mindkét mű 2017-ben került be az ARTISTIC MUSIC Kottakiadó nyilvántartásába, mint előkészületben lévő kiadványok és ennek eredményeképpen egyedi azonosítót is kaptak.


Gyermekopera Narrátorra, Szólistákra, Kórusra, Kombózenekarra, Szintetizátorra és Ütőhangszerekre
-          Cselekményterv –

Szereplők:
1 Főszereplő, 1 Narrátor, 6 Szólista, Kórus, Kombózenekar, Szintetizátor és Ütőhangszerek
Pupilla (szöveg nélküli kommunikáció Szopranínó-furulyával)
Narrátor (átvezető szöveg)
Kislány - Szoprán szólista
Lány – Alt szólista
Fiú – Tenor szólista
Anya – Szoprán szólista
Nagymama – Alt szólista
Apa – Basszus szólista
- Gyermekkórus (Szoprán – Mezzo – Alt, tapasztalat-szintetizálás)

Műfaj: Gyermekopera 7 jelenetben

Időintervallum: 50 perc

Hangszerelés: 1 Címszereplő (Szopranínó-furulya), 1 Narrátor, 6 Szólista (lehetőség szerint gyermekszereplő(Kislány - Szoprán, Lány – Alt, Fiú – Tenor, Anya – Szoprán, Nagymama – Alt, Apa – Basszus), Gyermekkórus – SMA, Kombózenekar, Szintetizátor (vonós), Ütőhangszerek

Szerkezet: Nyitókép (Ház-Délután) - 7 helyszínjelenet
(7 digitális díszlet – 1. Nappali-Este, 2. Kert-Reggel,3. Udvar-Délelőtt, 4. Nappali-Délután,
5. Nappali-Este, 6. Ház-Éjjel, 7. Nappali-Reggel) – Zárókép (Ház-Délben)

Célja: A gyermekopera kiemelt célja a gyermekközönség koncert- és operalátogatási szándékának fokozása, valamint az ezen keresztül történő magyar zenei nagyhatalmi státusz széleskörű rögzítése, korszerű stílusú és naprakész témájú, nagyapparátusú interaktív edukációs színpadi művekkel történő újrapozícionálása és a nemzeti kulturális hagyományok újgenerációs átörökítése.
A mű látens célja az európai keresztény kulturális ikonok – fiatal közönség számára történő - tudatosítása és továbbörökítése a magaskulturális értékmegőrzés segítségével, valamint a nemzeti identitástudat megalapozása, a nemzeti társadalomkulturális normarendszer rögzítése a nemzeti témájú, edukációs jellegű Pupilla, a háziangyal című gyermekopera katartikus művészi tartalmán keresztül.
Az infokommunikációs kor látens digitális társadalom-kulturális szabályainak rögzítése a helyes döntés elvének követésével, valamint a közösségi kohézió kialakítása és megerősítése széleskörű pozitív példaközvetítéssel,
1 Főszereplő (spirituális segítő, döntés-facilitátor), 1 fő Narrátor (átvezető beszéd), Gyermekkórus (tapasztalatszintetizálás) és Kombó (populáris hangszerek) zenekar segítségével.
A történet a szereplők helyes útkeresésének fontos eseményeit mondja el 7 jelenetben, 7 digitális helyszínen, a főszereplő család nézőpontjából. Minden jelenetben bemutatkozik egy szereplő, a meghatározó kompetenciájával és karakterének jellegzetes hangszere, háttérben támogatja a kórus.
A zene segítségével kulturális világősközösség és közös gyökerek, ösztönös összetartó-erők feltárása.
A spirituálisan helyes döntések bemutatása a különböző életkori sajátosságokkal rendelkező személyes szerepkörökben.
A főrészek között szólórészek vezetik át a jeleneteket, amelyek teret engednek az improvizatív színpadi alkotásnak is, így az előadók saját zenei gondolataikkal is hozzájárulhatnak az előadás sikeréhez.

Korszerepe: 
A nemzeti és európai egyetemes értékek tudatosítása és megőrzése a fiatal generációk számára.
A materiális térben kialakult társadalomkulturális krízishelyzet magasművészettel történő sikeres feloldása, a zenei katarzisélmény kiterjesztése a kreatív problémamegoldás biztosítására.
A művészi értékű és tartalmú zene népszerűsítése a gyermekközönség körében.
A populáris kultúra individualista hatásának ellensúlyozása a művészi zene kohéziós erejével.
A Spirituális Intelligencia (SQ) szintjeinek tudatosítása az infokommunikációs kor fiatal generációival.
A változások elfogadása, elfogadtatása, a célok és (tehetségen alapuló) szerepvállalások kialakítása, az új jövőkép megalkotása és megalapozása, a digitális kor elidegenítő és elszemélytelenítő hatásaira és a kulturális közösségek, közös célok és programok kohéziós kialakításának fontosságára hívja a figyelmet.
A tehetségek, mint szolgáló vezetők helyes döntései által nyert példaértékű tudás és tapasztalat széleskörű edukálása, közvetítése kiemelten megmutatkozik a gyermekopera üzenetében.

Előnyei: 
- populáris – hatásos és változatos - művészi zene
- tanítási órákon, koncerteken, előadásokon és rövid találkozókon is előadható
- korosztály-függetlenül nagy hatást gyakorol
- korszerűen változatos – a színpadi alkotást motiváló - zenei anyagaival fejleszti a közönség koncentrációs készségét, rövid idő alatt hosszú távú élményt és értéked ad
Kulcsszempontok/indikátorok:
- 7 jelenet - 7 digitális helyszín
- 1+6 aktív énekes szólista szereplő, gyermekkórus
- populáris hangszerek – spirituális megerősítés
- 2 és fél napos teljes történeti idősík, önmagát beteljesítő jóslat a főszereplő segítségével, cselekményt lezáró, szintetizáló üzenetmegosztás
- Spirituális Intelligencia és a lelkiismeretileg helyes döntés tudatosítása
- a közösséget szolgáló személyes szerepkörök rögzítése



Tételek: I. Soul out, II. Open secret, III. Messenger of new times, IV. Unequal evaluation, 
V. Talent attack, VI. Disappearing remembrance, VII. Sound of Silent – passzív tétel – 
A hét tételből az utolsó ”passzív tétel” hagyományosan ”A Csend Hangja” címet viseli, amely 60 másodperces csendet ír elő a koncertteremben, ezáltal lehetővé teszi, hogy a résztvevők teljes lelki nyugalommal dolgozhassák fel az elhangzott művet, így - a maradandó hatású zenén kívül további - különleges élménnyel gazdagodnak a - smooth art stílusú - művészi kortárs zenét kedvelő művelődni vágyók.
A közönség és az előadók jutalma ez a tétel egyaránt, hiszen a - legtöbbször magányosan, digitális és elektromos zajszennyezésben töltött hétköznapi - felgyorsult világunkban ritkán kerül a mai ember a koncertteremhez és a hangverseny atmoszférájához hasonló zaj-tiszta, digitálisan steril és fokozottan nyugodt környezetbe.

Hangszerelés:
Trombita,
Szintetizátor (Billentyűs, Vonós és Pengetős hangszínek)
A tételek során a hangszerjátékosok különböző hangszínek és megszólaltatás módok segítségével érik el a legkifejezőbb személyes előadásmódot.

Célja: A mű kiemelt célja az egyetemes zeneművészet és a magyar zenekultúra értékeinek szintetizálása és továbbörökítése korszerű zenei eszközrendszer segítségével, valamint az új típusú hangszerek segítségével történő zenetanulási szándék fokozása a tanulók körében.
A digitális világ lehetőségeinek és veszélyeinek feltárása és – gondolatteremtő szándékkal történő - tudatosítása a szerző kiemelt és hosszú távú célja.
A látens célmeghatározás része a Trombita – mint a királyok hangszere – szerepének újrapozícionálása az infokommunikációs korban, ahol a klasszikus fúvós hangszerek háttérbe szorulása globális dimenziójú jelenséggé vált a digitális hangkeltő eszközökkel szemben.
A Trombita olyan motiváló, ambicionáló hangszer a XXI. Században is, amely különböző személyiségű játékosainak segít az egységes, példaértékű társadalomkulturális szerepvállalás kialakítására és kiterjesztésére, valamint - praktikus szempontból tekintve - akusztikus adottságai miatt kiválóan illeszkedik a korszerű zenei projektekbe is.

Korszerepe: A Szemiotikus Szonáta Trombitára és Szintetizátorra olyan szonátasorozat legújabb darabja, amely a XXI. Századi notációs jeleket felhasználó kottakép a korábbi stílusok jelrendszerének legértékesebb elemeinek továbbfejlesztésével, valamint új elemek rögzítésével és tudatosításával korszerűen határtalan zenei önkifejezési eszközrendszer kialakítását eredményezi.
A tételrészek a XXI. században – az ember által teremtett valóságban – meghatározó látens tényezők tudatosítását teszi lehetővé, művészi eszközrendszer segítségével.
A korszerű hangszerelés segítségével a közönség és a hangszerjátékosok is új művészi dimenziókat ismerhetnek meg, hiszen - a Szintetizátor végtelen digitális megszólalási lehetőségei mellett - a Trombita – akusztikusan képes megszólaltatni a természetes hangokat, így új élményeket adhat a korszerű előadóművészeti és hangszerjáték-gyakorlatban, emellett fokozottan nagy kamarazene-hasznosulási szerepei segítségével egyszerűen bemutatható és pozitív példává emelhető a – magas szintű élményt eredményező - sokoldalúság.
A mű valódi különlegessége, hogy 4 billentyűs C-trombitára íródik, amely a hangszer fejlődéstörténetének legújabb állomása, legkorszerűbb formájú felépítménye.

Előnyei: A rövid – párperces - tételek nem terhelik meg az Infó-kommunikációs korszak különböző korosztályú hallgatóságát, azonban – rövid időtartamukon belül - azonnali hatásfaktorral teszik katartikussá a különböző karakterű tételrészeket.
Az eltérő művészi tartalmú és üzenetű tételek önálló nevet kaptak, így a tételcímek szóbeli előre rögzítésével irányítható a közönség képzelete, amit – a zene hallatára - minden hallgató a saját személyiségének megfelelően képzel tovább.
Az infokommunikációs korszakban is folyamatosan fejlődő klasszikus, akusztikus hangszerek – mint, amilyen a Trombita - és a modern digitális Szintetizátor segítségével megszólaltatott tételek különböző hangterjedelembeli adottságai miatt a mű más hangszereken (pl. Kürt, Oboa, Hegedű, Gitár, Zongora…) is könnyedén előadható, ezért kiváló tananyag-illeszkedést biztosít a zeneiskolák és művészeti iskolák didaktikailag megalapozott, korszerű tantervéhez.
A fokozódó előadóművészi felkészültséget megkövetelő tételek különböző életszakaszban lévő játékosok szakmai és személyiségfejlődését egyaránt szolgálja, hiszen - a világhírű magyar nemzeti zeneoktatási rendszeren belül - az alapfoktól a professzionális szintig elhelyezkedő hangszerjátékosok készségfejlődését hatékonyan nyomon követi.

Idén először a kapcsolatelmélyítést érzékenyítő célú kortárs élmény-koncertsorozattal is kiegészítjük a zenei kínálatunkat a jelenkori közönség magaskultúra-szolgáltatása és a jövő generációinak élményforrás-megalapozása érdekében, Kortársművészek kortársművészetben címmel, amelyben zeneszerzőként, előadóként és közreműködőként is vállaltam szerepeket.
Csíki András költő és V.Szabó Ildikó festő alkotásai színesítik ezt a vállaltan közönségnevelő és közművelődési programot, amely szándékaink szerint eltérő kulturális környezetből érkező széles közönségrétegek számára teszi közérthetővé, valamint népszerűbbé a kortárs alkotók határtalan mindennapi szakmai tevékenységeit a szabad önkifejező nem mindennapi alkotásaik segítségével.
            A rendezvényeinkhez nyújtott segítségért és támogatásért köszönettel tartozunk támogatóinknak, partnereinknek és segítőinknek egyaránt!!!

            Idéntől lehetőség van fiatal tehetséges művészek csatlakozására is, egyedi ösztöndíjprogramunkon keresztül, amellyel két hasznos szellemi termékeket alkotó világnyelv jelrendszerét, a zenéét és az infokommunikációs térét leszünk képesek fuzionálni a korszerűen kreatív, proaktív és interaktív értékteremtő, információ-megosztó és tartalomszolgáltató alkotó- előadó tevékenységek kialakulása és fenntartása érdekében.

Kiemelt szerepvállalásunk – egyedi ösztöndíjprogramunkon keresztül - a fiatal zenei tehetségek támogatása valódi szakmai lehetőségek biztosításával, amelyben megrendelésével és felajánlásával Ön is segíthet.
TEREMTSÜK MEG EGYÜTT A JÖVŐ ÉRTÉKEIT!

A MŰVÉSZI ZENE KÖR ösztöndíjprogramja a Jövő Zenéje tehetségmenedzselési programunkon keresztül valósul meg.
Alkotó- és előadó-művésztanárként, az ALTERNATÍV LEHETŐSÉGEK MŰVÉSZETI AKADÉMIA és az ARTISTIC MUSIC KOTTAKIADÓ vezetőiként a MŰVÉSZI ZENE KÖR tehetségmenedzsereiként, valamint a JAZZ FIVE professzionális zenekar előadóiként fontosnak tartjuk, hogy a fiatal művésztehetségek valódi lehetőségekhez juthassanak, ezért kollektív megrendeléseinkből származó forrásainkat erre a jótékony – hatékony célra fordítjuk.
Segítsen nekünk ebben a küldetésben, támogassuk együtt fiatal tehetségeinket!

Ösztöndíjprogramunk az alábbi támogatásokkal valósul meg:
-          életpálya tanácsadás
-          alkotó- és előadóművészeti alapképzés
-          kiemelt szerepvállalású sikerkövető élmény-edukáció
-          előadás felkészítés
-          versenyfelkészítés
-          felvételi felkészítés (közép- és felsőfok)
-          alkotó- és előadó szakmai továbbképzés
-          interpretációs gyakorlat
-         magaskultúra közvetítő tevékenység
-          kapcsolati hálózatosodás
-          hangszer- és eszköztámogatás
-         teljeskörű zenei tehetségmenedzsment (tehetségazonosítás, tehetséggondozás, tehetségmentorálás, tehetségmenedzselés, tehetségkövetés)

Az ösztöndíjprogramunkba történő bekerüléshez kérjük, érdeklődjön elérhetőségeinken:
Kapcsolat -
Tel: +36/30-4490197


Domokos János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester,
Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és
az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője




2018 a családok éve


2018 a családok éve
        

Család
Mit jelent ez 2018-ban?
-          a keresztény kultúrában alapvető klasszikus érték
-          a multikultúrában már negativizáló tényező, mivel felismerhető a szándék, hogy a családtagok helyett legalább a barátok megválasztásának legyen lehetősége, így a család alapfunkcióiban kerül szembe a barátsággal
-          a tömegkultúrában pedig maga a lázadás célpontja már a babyboom generáció megjelenése óta, akik már fiatalon azt kívánták, hogy ”tűnjön el a szüleik generációja”

Tágabb értelemben család lehet az a közösség is, amely egy közös értékrendben meghatározott illeszkedési pontok, feltételek, szükségletek, igények, elvárások, érdekek, érdeklődés, tulajdonságok, sajátosságok, vagy jellegzetességek szerint azonosíthatóan és egyedi szervezeti kultúrája tekintetében elismerten összetartozik.
Tekintve, hogy a család, mint szervezet tudatos fejlesztéssel működtethető a legegyszerűbben, fontos hogy megfelelő materiális és immateriális potenciálforrásokkal, valamint kognitív implementáló folyamatokkal rendelkezzen a fejlődés tekintetében.
Amint az erőforrások tudatosításra kerültek, alapvető fontosságú a szerepvállalások kialakítása és továbbfejlesztése, amellyel a szervezeti kultúra korszerűen koordinálható.
Jómagam több ilyen szervezeti struktúrának személyesen és szakmai tekintetben is vezetője vagyok, a saját családomtól, a művészeti akadémiámon, a tehetségmenedzselő szervezetemen, a kiadón és a zenekaromon keresztül meghatározhatatlan összetartozású, látens szakmai közösségekig, akikre napi tevékenységeimmel hatással vagyok és lehetek.
Kénytelen voltam önálló közösségeket kialakítani és a kollektív fejlődés érdekében fenntartani is, hiszen egy magamfajta nagycsaládos, fiatal, ambiciózus és sokoldalú karrierrel rendelkező szakmai tehetség igen nehezen jut meghatározó társadalomkulturális közéleti lehetőségekhez a mára kialakult rendkívül rosszindulatú, irigykedő, érdekféltő és hátráltató, erőszakkal irányított elüzletiesedett szakmai világban.
Mivel személyes és szakmai kiterjedésem több érdekvédelmi csoport tevékenységeit is hátrányosan érinti, legfeljebb gyengéd erőszakkal kivitelezett támadásokra és aktív ötletforrásként történő kihasználásra számíthatok a valódi támogatás helyett.
Tekintve, hogy támogatást sosem kértem az előmenetelemhez, lelkiismeretileg kiegyensúlyozott helyzetet alakíthattam ki, hiszen nem tartozom senkinek még csak szívességgel sem, azonban büszke vagyok rá, hogy sok szakembernek személyes segítséget nyújthattam és nyújthatok ma is a karrierépítésben, életpálya-menedzselésben és a problémamegoldásban.
A környezetemben működő entrópikus erők igyekeznek mindent megtenni, hogy – a hozzám hasonló korúakhoz hasonlóan - sértően és megalázóan rámbizonyítsák a hideg, érzéketlen, törtető fiatal férfiképet, amelyet minden érzelemdús alkotásommal és előadásommal megcáfolok, legnagyobb bosszúságukra.
Ha korábban feldúltan érintett is a velem szemben alkalmazott eljárásrend mára elfogadtam ezt az egyoldalú érdekféltő törekvést, de mégis igyekszem ismereteimet folyamatosan elmélyíteni a gyakorlati megértés irányába.
            Legnagyobb meglepetésemre nem csak a köz-, hanem a versenyszférában is hasonló tapasztalatokat osztanak meg a fiatal szakemberek, így az elégedetlenséget megtapasztalók mára sajnos abszolút többségbe kerültek világ- és szakmák-szerte.

Figyelem!
Az alábbi szöveg a nyugalom megzavarására alkalmas részeket tartalmazhat!
A támadói oldalon legalább két vakcsoportot is azonosítani lehet:
1.      a jellemző személyes kapcsolatokkal nem rendelkezők vakcsoportja
2.      a meghatározó szakmai karrierrel nem rendelkezők vakcsoportja

A helytelen vezetéskultúrát gyakorló – gyakran mindkét jellegzetességgel rendelkező - vezetők e két vakcsoportba olyan kollegákat gyűjtenek, akik azonosulni tudnak az adott vakcsoport negatívumaival és entrópikusan sikerpusztító meggyőzéssel, valamint érzelmi megtévesztéssel erőszakos irányítás mellett hagyják, hogy az újonnan bekerült kollega komfortérzete megtartásának előnye mellett ne is akarjon javítani helyzetén, szakmai előmenetelén és személyes megítélésén.
Miután a legfontosabb sikerszerzési lehetőségek már megszűntek az adott személy számára, már elhivatottan lesz képes a vakcsoportot irányító vezető – gyakran kizárólag személyes - érdekei szerint cselekedni és beállni a sorba, az egy-egy – a sorból kiemelkedő – tehetséget megalázó, bizalomvesztéssel kompromittáló helyzetekbe taszító támadási alkalmakkor.
Ezen támadó személyes alkalmak és digitális platformok fontos erőforrása a primitív, hitelrontó szakmai féltékenység és a rosszindulatú, erőszakos érdekféltés, jellemzően minden sikermotívum irányába, amely a kreatívabb személyeknek lehetőséget adhat a megbecsülésre.
            A humánerőforrás-menedzsmentre alkalmatlan vezetők eszközei közül ezek a legkedveltebbek, mert így a felelősséget a vakcsoportjába került – és saját önző érzelmei szerint formált, határozatlan személyiségű – kollegáira terhelhetik.
Ez akkor is előnyös lehet, ha az egyébként a vezetői munkakörébe tartozó monoton adminisztrációs, vagy szervezési feladatokat szándékai szerint nem kívánja elvégezni, de mindig megtalálja a vakcsoportjában arra legalkalmasabb feladatellátókat, akik – a felsővezetők előtt szakszerűen eltitkolt - többletmunkájukkal hozzásegíthetik az átlagos gondolkodású vezetőt a szakmai előmeneteléhez.
Amint kiderül, hogy egy beosztott értelmes ötleteivel segítheti érdekérvényesítését, rögtön elkezdődik az ötletlerablás, tehát a szellemi betakarítás, amelynek előnyei jobb fényben tüntetik fel az azokat illetéktelenül felhasználó vezetőt.
Azonban, ha ezt a beosztott szóvá teszi, vagy esetleg nyilvános ötletmegosztásával jelzi a felsővezetőknek, rögtön megindul a népszerűséget és a hitelt célzó támadási hullám a mentorálltjaiból álló vakcsoportot irányító – a lobbirendszerben régóta mérgeződő - vezető felől, aki mindenáron megőrzi pozícióját a képzettebb, kreatívabb, gyorsabb és intelligensebb szakmai tehetségekkel szemben.
A státuszféltés mindenekelőtt álló alapfunkcióvá vált a legtöbb intézményben, ahol a klasszikus család-modellre jellemző sajátosságokkal nem rendelkező, vagy azt megtagadó életstílust képviselő idősebb vezetők nyertek irányítói jogosultságot.
Kollektív napi tapasztalat sajnos, hogy a legtöbb közösségi dimenzióban - tehát még a munkahelyen is - a legérzékenyebb pontot támadják: a családot, emiatt sok szakmai tehetség érzelmileg terhelten kényszerül elvégezni napi rutinfeladatait és emiatt teljesítménye, vagy vállalkozókedve idővel romolhat.
Mivel a család a sikerhez vezető fejlődés legfőbb erőforrása, a kiemelkedő szorgalommal és intelligenciával rendelkező tehetségek rövid úton kiváló lehetőségekhez juthatnak általa, a – fejlődés szolgálata helyett a lobbirendszert kiszolgáló - rögzített státuszban hatáskört betöltő vezetők számára ez elfogadhatatlan alternatíva lenne, tehát kollektív szintű negativizáló kampányt kezdeményezhetnek megelőzése érdekében.
A nemzetközi közélet színterén szintén szembekerült a család a trendi karrierépítési potenciállal, hiszen a tudatosan proaktív fiatal nőket meggyőzték arról, hogy valódi szakmai előmeneteli- és szerepvállalási lehetőséget kaphatnak az alapvetően férfigondolkodású és erőszakosan férfias irányítású üzleti világban.
Az alapvetően keresztény attitűddel rendelkező Európa jelenlegi közélete is alátámasztja ezt a jelenséget, hiszen először a tömegkultúra, majd a multikultúra jellegzetességeit kezdte visszatükrözni, így a közös Európa-családi hasonlóságok szembe kerültek az üzleti, valamint a közéleti érdekekkel és napjainkra a meghatározó különbségek váltak az azonosítható értékek szemléletközpontjába, amely az elfogadott viselkedéskultúrát hivatott megteremteni.
A normaváltozások szintjén különös értékrend kezd kialakulni, amely a nyugdíjas célközönség anyagi- és tapasztalati forrásából kíván hasznosulni, gyarapodni.
A hazai közélet szintjén is megmutatkozik ez a tendencia, hiszen manapság a hazai vezető közgondolkodás az üzletileg befolyásos 60+ korosztály kiszolgálására rendelkezett be.
            Jelentős veszélyforrást hordozhat magában a nyugdíjas szervezeteken keresztül életfogytiglan visszaalkalmazott vezetők pozíciójának megtartása, hiszen számukra egyetlen motivációs forrást jelenthet a munka világában bennmaradás lehetősége, a személyes érdekből történő haszonszerzés és sosem a közösség, esetleg az általuk vezetett intézmény előmenetele.
Különösen válságossá válhat a helyzet, ha az ilyen keretek között tovább alkalmazott – megélhetési - vezetők megtartják korszerűtlen, gyakran mérgező hatású, helytelen szokásrendszereiket, amelyekkel a korban – a pályakezdő gyakornok emberi erőforrással - megfiatalodó tantestületeket tartósan félrevezető és megtévesztő hozzáállásra képzi, valamint szorgalmazza és elvárja saját értékrendszere személyes betartását, intézményi alkalmazását.
Ezek az – egyértelműen a példaként elöljárásra, példamutatásra megválasztott vezetők felelősségébe tartozó - alapfeltételek az adott kapcsolati rendszerben visszafordíthatatlan károkat okozhatnak, hosszú távon lokális társadalomkulturális keretek közé kerülve több generáció közéleti attitűdjét is meghatározhatják, a helytelenül alkalmazott lobbitevékenységekkel és a tartós válsághelyzetet káros hagyományok fenntartásával korlátozva a sikeres kapcsolatépítés és a szakmai kiterjedés lehetőségét.
Szomorú, már szinte tragikus, hogy a nyugdíjas korú vezetői modell kialakulásában – a fiatalabb generációk által értékeléssel azonosítottan – olyan szegmensek találhatóak, amelyek semmilyen illeszkedési pontot, követhető példát nem tartalmaznak az utókor számára.
Míg a korábbi korok idősebb vezetői hatalmas tudásukkal és széleskörű tapasztalataikkal széles körben hasznosulva segítették a felnövekvő követőket, addig ez a ma élő propagandista bölcskorúakról egyáltalán nem mondható el.
Modortalan, agresszív viselkedésükkel rendszerint megfélemlítik környezetüket és törvény felett állónak tudatosítva magukat elhitetik velük, hogy mindent megtehetnek, hiszen mindenkinek egyet kell érteni közmérgező nézeteikkel, ezért nem is lehetnek tanúk.
Ez – a digitális demokráciában szocializálódott fiatalabb generációknak – igencsak furcsa lehet, hiszen manapság mindenki kép- és hanganyag készítésére alkalmas adatrögzítő eszközökkel járkál, ezen kívül a legtöbb intézmény kamerarendszerrel is ellátott.
A tájékozatlanság és a digitális világbeli tudatlanság veszélyes helyzetekbe sodorhatja a naprakész információkkal, vagy korszerűen hatékony – személyes- és digitális térben egyaránt alkalmazható - tudással nem rendelkező idősebb vezetőket, akik háttértámogatóik segítségével vélhetően minden felelősségre, vagy proaktív tudásintenzív munkavégzés vonás alól kivonást nyernek a jövőben is.
Gyakori probléma lehet szórakozottságuk, passzivitásuk és problémaelengedő-hajlandóságuk, amellyel a fiatal gyakornokokat is helytelen kiképzéssel rossz irányba terelhetik.
Mivel ez az abszolút szabadsághoz ragaszkodó általános attitűd egész életpályájukat végigkísérte, nyugdíjazásuk idejére nem rendelkeznek méltó elismerésekkel, valódi eredményekkel, fontos kötődésekkel, csak háttértámogatókkal, akik hajlandóak a hátukon történő felkapaszkodás illúzióját évtizedekig biztosítani tájékozatlanabb társaik számára.
Azonban meg kell jegyezni, hogy ezek a negatív példák is lehetnek tanulságosak, hiszen a fiatalabb szakemberek rajtuk keresztül felismerhetik az alapfunkcionális tévedéseket, amelyeket szigorúan kizárhatnak tudatosan megtervezett szakmai előmenetelükből.
Mivel a következő években nyugdíjba vonuló vezetők – ideértve a közszférában tevékenykedő intézmény-, pedagógus- és kulturális vezetőket is – a vállalt passzív életstílusuknak köszönhetően nem rendelkeznek sokoldalú menedzseri tevékenységekkel, egzisztenciálisan is kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítették magukat, így rászorulóként kénytelenek visszaállni a mai megváltozott elvárásokat támasztó, professzionálisan proaktív, felelősségteljes és sikerkövető tisztségviselői szerepkörökbe.  
A világszerte terjedő ”vedd el, ami kell” hozzáállás alkalmazása különösen veszélyessé válhat, amennyiben a megfáradt és rosszindulatú vezetők generációkon átívelő tisztségbetöltésükben helytelen megnyilvánulásokkal mutatnak példát az elszemélytelenítő digitális világban nevelkedő új típusú generációk számára, akik így – mivel képzési idejük alatt tiszteletet és megbecsülést nem kaptak, dühvel, erővel – könyörtelenül és tiszteletlenül távolíthatják el az ambicionális útjukban álló, egyre gyengülő hatású vezetőket.
Amelyik intézmény, vagy szervezet ehhez hasonló helyzetbe kerül, komoly és tartós válsághelyzettel számolhat, ami egészen biztosan egzisztenciális megrendülésig vezetheti az adott kollektíva humán-erőforrását.
Természetesen a nyugdíjas szervezeteken keresztül történő visszaalkalmazás elfogadható szükséglete korunknak, hiszen amíg a köznevelés még szakmai utánpótlás-hiánnyal rendelkezik, a szakképzett nyugdíjasok a munka világába történő újraintegrálása szükségszerűen és praktikusan életképes igény; viszont a vezetői tisztségek nyugdíjas kortól történő megtartása már kétségesként kategorizálható stratégiai döntés, ugyanis a kollektív fejlődés tekintetében nem rendelkeznek valódi munkaerő-potenciállal, sem innovatív tudás-, vagy ötletforrással, kizárólag évtizedes tapasztalatukkal támogathatják a közösséget.
A megélhetési vezetők szerepének valódi hasznosulású animátor-szolgálóvezetők általi betöltésével tehát pozitív jövőkép és megvalósítható – tudásintenzív – intézményi fejlődés érhető el, hiszen a diplomatikus immateriális és demokratikus digitális térben is sikeres, új típusú, hiteles és bizalom-interaktív vezetők az individuális egzisztenciafejlesztés helyett a közösségi fejlődést helyezik tevékenységeik központjába, az intézmény – mint dimenzionált család – szakmai előmeneteli lehetőségeinek felkutatása és tartós fenntartása érdekében.
A fenntarthatóság kiemelten fontos szempont a pozitív jövőkép kialakítása és a felelős viselkedéskultúra – generációkon keresztül történő – kollektív fenntartása érdekében.
A mai kor a legtöbb tekintetben összkomfortos feltételeket biztosít személyes és szakmai életünkhöz is, így a kollektív javakhoz könnyen hozzáférő vezetők esélye a helytelen döntések meghozatalára igen nagy, ami a fiatal generációk jövőbeli forrásmegszűnésének kockázatát foglalja magában.
Alapvető újkori szabály, hogy ahol sok energia fogy, az gyorsan pusztul.
Ez az alapja a korszerű életvitelnek, a tudatos táplálkozásnak, a környezettudatos takarékosságnak és az üzleti életnek is, hiszen elég csak a prémium minőségű termékekre pl.: autókra gondolni, amelyek kiemelkedő értéküket magas vételár – alacsony üzemeltetési és fenntartási költségek egyensúlyban őrzik.
Ez kiterjedten a szellemi tőkére is igaz, hiszen a tudásintenzív szférában, mint amilyen a kultúra és a nevelés is hatalmas értékpotenciál mutatkozik - innovatív ötletek, korszerű gyakorlatok implementálható formájában - amit a mai kor vezetői – a hirtelen haszonszerzés, vagy az előnyösebb érdekhez jutás reményében – helytelen, erőszakos kizsákmányoló stratégiával irányítanak.
            Bölcsebb vezetők ismerik a fegyelem, a kitartás és a türelem fejlődésgeneráló fogalmát és nem kívánják - egyoldalú felhasználással - rövid idő alatt eltüntetni a közértékeket, így elbírálásuk az utókor perspektívájában is kedvező marad, míg a telhetetlenül mohó vezetők becstelen, gátlástalan gazemberként jelennek meg már a jelenkori környezetük megítélésében is, tehát esetleges pozitív cselekedeteik is erőteljes eltagadásba és feledésbe vesznek.
Gondoljunk csak a történelem globális viszonylatában pusztító következményeire, amelyek azért történhettek meg, mert az internet tudatos világa előtt élő átlagembertömegek hittek az őket – betanult karizmatikusság-érzetkeltő, kultuszteremtő befolyásolással – vezetők korlátok nélkül és magukat törvény felett állónak közvetítve bármit megtehettek, megtorlás nélkül.
            A közéletben folytatott animátor-szolgálóvezetői tevékenységek – különös tekintettel a közszereplők példaértékű szerepvállalásai – minden civilizált korban az abszolút egyensúly és demokrácia irányába mutattak, amellyel kijelölték a fejlődés helyes mértékét is.
Az infokommunikációs korban a – könnyen hozzáférhető üzleti nyersanyagokból profitáló - személyes tér mellé a – tudásintenzív adatforgalmú - digitális megjelenés is elvárásként társult, ahol vezetőként új, látens normarendszer alkalmazásával mutathatunk példát a minket követő közösségnek, mint a ma kiterjesztett nagy családjának.
            2018-ban a család került a klasszikus értékek figyelemközpontjába, így civilizált egyénként, értelmes szülőként, művelt pedagógusként és helyes döntéseket hozó, hiteles animátor-szolgálóvezetőként saját felelősségünk a családunk és vele a közösségünk védelme a káros befolyásoktól, valamint a közösségi tekintetben is hasznos szakmai karrierek kialakítása és fejlesztése korszerűen hatékony, implementáló tevékenységekkel annak érdekében, hogy családjaink jövője méltóképpen biztosítva legyen; számomra ezt jelenti 2018, a családok éve!


Debrecen, 2018. Február 9.

Domokos János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester,
Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és
az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője