A
digitális kultúra szerepe a köznevelésben
A korábbi ígéreteknek megfelelően lassan megérkezhetnek a köznevelési
intézményekbe az EFOP-3.2.4-16 a digitális kompetencia fejlesztését célzó, európai uniós támogatási projekt keretében előjegyzett pedagógusi laptopok.
Az IKT eszközök használatához azonban szükséges előtájékozottság is,
legalább az eddigi ismeretek és tapasztalatok elsajátításával megszerzett
készségek egyéni szintfelmérése.
Ehhez segítséget nyújt az InfoKommunikációs Egységes Referenciakeret,
amely 4 különböző IKER-szintben rögzíti a felhasználói tudást a digitális
készségek területén.
A digitális alapfunkciók tekintetében azonban jelentős tájékozatlanság
jelenhet meg a szakmai kapcsolati hálón belül, amelyet ezzel a bejegyzésemmel
szándékozom menedzselni.
IKER kategóriák:
1.
szint: Megszokott digitális eszközök
egyszerű, begyakorolt funkcióit önállóan használja
2.
szint: Megszokott digitális eszközt
önállóan működtet, ismert, egymással kapcsolatban lévő funkcióit, több lépésből
álló műveletsorral önállóan használja.
3.
szint: Komplex feladatok ellátásához
önállóan választja ki a megfelelő, megszokott digitális eszközöket, melyek
bonyolultabb funkcióit használja
4.
szint: Új ismeretek önálló megszerzését is
igénylő feladathelyzetekben önállóan, csoportban, vagy kisebb csoport
irányítójaként jár el
Digitális
kompetenciák:
1. Információgyűjtés: digitális információk felkutatása, azonosítása, csoportosítása, elemzése,
tárolása és felhasználása
2. Digitális kommunikáció: digitális kommunikáció, online információmegosztás, digitális kapcsolati
háló és kooperáció fenntartása, közösségi szerepvállalás,
natív társadalomkulturális megjelenés
és jelenlét
3. Digitális tartalomszolgáltatás: kreatív, interaktív, proaktív, progresszív, szabálykövető, valamint személyre
szabott tartalomalkotás és szerkesztés
(szöveges, képi és video dokuk), naprakész
tudás és korszerű tartalom-felhasználás
4. Gyakorlati problémamegoldás: szükségletek, igények és feltételek tudatosítása, feladatprioritált
módszer- és eszközválasztás, digitális elméleti és gyakorlati problémamegoldás,
digitális kompetenciafejlesztés
5. IKT biztonság: személyes identitás- és kollektív szervezeti entitás-adatvédelmi biztonság
kialakítása és fenntartása, protokollrendelkezésekhez és működési folyamatokhoz
szükséges hatáskörök és felelősök meghatározása,
felelős és fenntartható felhasználói
viselkedéskultúra kiterjesztése
Talán ma már – hétköznapi rutinná
vált digitális infokommunikációs szokásaink révén - egyre kevesebb fórum előtt
szükséges ismertetni a digitális kor jelentését, vagy megértetnünk a digitális forradalom jelentőségét.
Ha a
korosztályomban körbe nézek elhivatott élménypedagógiát folytató lelkes
művésztanárokat látok, azonban az idősebb generációk rettegésig fokozzák a
digitális eszközök használatának tapasztalati hiányából származó
változásfélelmüket.
Félelmük forrása
az a tájékozatlanság-kiterjedés, amellyel a digitális eszközök és módszerek
segítségével történő oktatásirányítást saját korosztályukban alapvetően ellenszenvessé
teszik.
Ennek
következménye, hogy a digitális térben egyszerűbben alkalmazható innovatív – stratégiai
egyszerűsítő-gyorsító szkimmeléses, szkenneléses, szkippeléses és audiovizuális
- észlelés-feldolgozás-megértési módszer-modellek
nem terjedhetnek el, így a tanulók nem is válhatnak motiválttá az értő és
hasznosító infokommunikációs készségek megszerzésében, amelyekkel a kritikus
gondolkodásuk és felelős viselkedéskultúrájuk, valamint a korunkban talán
legfontosabb aktív alkotói és vállalkozói képességük kialakulhatna.
Az elmúlt időszakban elmélyültebben
kutattam a köznevelési változásdinamikát
és tapasztalataim azt mutatják, hogy az idősebb – és az egyéb tekintetben
meghatározó tevékenységekkel, vagy jelentős ötletekkel nem rendelkező - vezetők,
valamint pedagógusok erősen érdekeltek a változatlanság fenntartásában, hiszen
általa megőrizhetik a társaikat megalázó helyzetbe kényszerítő hatáskörüket, évtizedek
alatt berögzült munkaszokásaikat, elavult nevelési hagyományaikat és
komfortérzetüket biztosító oktatási passzivitásukat.
A
személyes térben alkalmazott kiterjedt zavarkeltés-modellt
a digitális térben kényszerítetten is alkalmazni kívánják, így újabb
generációkat megmérgezve a közéleti személyiségek gátlástalan tevékenységeiről
példavett viselkedési normákkal.
Tájékozatlanabb közösségek
szemében a saját maguk által keltett zűrzavarból karizmatikus,
eltántoríthatatlan határozottsággal kiemelkedő vezetők valódi hőssé válhatnak,
hiszen a legnagyobb problémamegoldó képét tárják gyengéd erőszakkal befolyásolt
közösségük elé.
Ez a jelenség
olyan első észlelésre érthetetlen eseményeket eredményezhet, amely egyéb
tekintetben a társadalomkulturális normák tömeges megszegését jeleníthetik meg,
a közmegítélés szerint tisztességtelen formában.
Ilyen
esetekben a társadalmi bizonyíték
elvét kihasználva a vezetők közösségeiket - tömegként irányítva - az általuk
elfogadhatatlan cselekedetekre is könnyedén rávehetik, egy-egy népszerűbb
csoporttag látens lobbitevékenységén keresztül.
Az ilyen
anakronisztikus viselkedéskultúrát követő személyek alkalomadtán saját támogatóikkal
és partnereikkel szemben is készséggel alkalmazzák ezt a bevált stratégiát, saját
érdekeik érvényre juttatása, vagy priorizálása érdekében.
Az ehhez hasonló
jelenségek a digitális kultúra abszolút demokráciájában elfogadhatatlanok és nyilvános
dimenzióban terjedve, maradandó hatású azonnali következményekhez vezethetnek,
amelyek a tájékozatlan szakmai körökben látens módon jelennek meg.
Egy másik jelentős problémaforrás,
hogy a státuszban lévő vezetők néhány ciklus alatt a zűrzavarkeltés-modellt a
kapcsolataik és háttértevékenységeik kialakítására is alkalmazzák, így átláthatatlanságba burkolózva próbálják
megtéveszteni környezetüket.
Ez akkor válik kiterjedt
válsághelyzetté, mikor egy vezető már nem csak a társadalomkulturális normák etikátlan
alkalmazását kívánja fenntartani, hanem a köztörvényeket is rugalmasan, a saját
– és sosem a közösség - érdekei szerint alkalmazza.
Ebben a tekintetben rögtön három
csoport is azonosítható:
1.
véletlen károkozók,
akik tájékozatlanságuk, vagy kényelmük fenntartása okán távolodnak el a
szabálykövetéstől
2.
kényszerített károkozók,
akik külső, vagy belső kényszerhatás-forrás megjelenése miatt rákényszerülnek a
szabálysértésre
3.
szándékos károkozók,
akik pusztán rosszindulatukból, vagy/és érdekérvényesítésükből eredően flexibilis
szabályalkalmazást vezetnek be
Mindhárom
csoporttípus alkalmas az innovatív változások rövidebb-hosszabb időtartamú fagyasztására,
vagy megállítására, így a közösségeknek igen körültekintően szükséges eljárni
ezekben a veszélyhelyzetekben, ha nem kívánják a korszerűtlen és erőszakkal
fenntartott változatlanság-helyzetet konzerválni maguk, vagy az utókor számára.
A
digitalizáció algoritmizáló gyorsabb, hatékonyabb, egyszerűbb, takarékosabb és erőforrás-kímélőbb
eszközei és módszerei a változáshátráltatás és a változatlanságőrzés miatt nem kerülhetnek
széles köznevelési közönségrétegek elé, ami rendkívül helytelen folyamat,
hiszen a világ fejlődésének az útjában áll.
A
mai kor legfontosabb értéke a változás és kiemelt edukációs változása, hogy a MIT helyett a HOGYAN került a
sikeres oktatásfejlesztés tanulástanító prioritásába, amellyel minden alkalommal
natívan, személyre szabott lehetőségek kialakításával és alkalmazásával válhat
hatékonyabbá a problémamegoldás, az új módszerek és eszközök megjelenésével.
Digitális
személyiség
A felnövekvő generációk edukációs
fejlesztési technikái tehát a hogyan
kulcsszó köré csoportosulnak, amely tudatos jelenléttel és megtervezett megjelenéssel
rendelkező fejlettebb digitális személyiségtípust eredményezett, hiszen már
korábban megjelent a Z generáció, avagy a digitális bennszülöttek korosztálya.
A legújabb
személyiségtípus – ALFA generáció –
tankötelezetté válása sokoldalú interaktív információszerzést és feldolgozást
követel meg a menedzserpedagógusoktól is, hiszen tudásuk naprakész
információkkal történő dúsítása a 2010 után születtek számára alapkövetelmény a
kölcsönös tisztelet fenntartásához.
Digitális
kultúra
A pro- és
interaktív digitális tevékenységek révén kialakult a tudásalapú digitális társadalomkultúra,
amely a korszerű közösségteremtő gyakorlatot helyezi előtérbe.
A
látens helyett natív normarendszer kialakulása kezdte meg hatáskifejtését, az
abszolút demokrácia pozitív hatásfaktorának köszönhetően.
Bátran
kijelenthető, hogy a digitális kultúra rohamos terjedésével tisztességesebb és
igazságosabb digitális közösségek, terek és platformok jelennek meg, amelyek lassú
behatással a személyes dimenziókra is kifejthetik hasznosságukat a későbbiekben.
Az
egyik legfontosabb pozitív hatású digitális sajátosság a proaktivitás, amely önmegvalósító,
előregondolkodó személyes és közösségi
hasznosulású progresszív felelősség- és szerepvállalás kialakítását teszi
lehetővé, az előremutató személyes- és a közösségi fejlesztési érdekek figyelembe
vételével.
A progresszív
alkotófolyamatok a pozitív jelzésekre azonnal reagálva tartják fenn a fejlesztő
jellegű munkafolyamatot, a tudatos algoritmikus gondolkodás kialakítása és
fenntartása során.
A
digitális kultúra alapanyaga az információ, amely az immateriális kiterjedés legfőbb értékévé vált az elmúlt évtizedekben.
Az adatszerzés-adatelemzés-adatfelhasználás
modell az innovatív, aktív tudatos üzleti szükséglet-szolgáló kezdeményezéseket
vitte sikerre az átlagember-tömegek látszólagos hétköznapi igényeit kiszolgáló passzív
vállalkozások helyett.
Az innováció alapja a tudatosan
aktív digitális üzletben gyakran az – elfogadó és tudatosan felhasználó jellegű
- automatizálás, a robotizálás és a mesterséges intelligencia energia-, forrás-
és időmérséklő felhasználása lett, amely több ponton is illeszkedést biztosít a
digitális kultúra proaktív szereplőinek, így a határtalan lehetőségeket
kihasználva lokál- és érdek-függetlenül lettek képesek a hasznos kooperáció
kialakítására.
A jelenleg személyes érdekekből
erőszakkal fenntartott – kiemelten a közszféra szektoraira jellemző - materiális
folyamatok meggátolják a humánerőforrás-tevékenységek egyszerűsítését és költségcsökkentését.
Ennek egyik oka,
hogy az anakronisztikus passzív munkafolyamatok a sztenderdizált munkaidő-eltöltésen
alapulnak a problémamegoldó, hatékony - energia-, forrás- és időkímélő – aktív feladatelvégzés
helyett.
Amíg az
időtöltés-alapú gondolkodás monopolizált pozíciót foglal el az alkalom-, vagy
feladat-alapú hozzáállással szemben a digitális kultúra hasznos dimenziói nem terjedhetnek
megfelelő ütemben, a fejlődésért vívott siker-küzdelem legnagyobb gátlótényezőjeként.
Digitális
állampolgár
A digitális
társadalomkultúra jellemzője lehet a személyes és digitális tér egyensúlya,
azonban a tudásfejlődés alapú változással - a globalizációval - terjedő
digitalizáció környezeti hatásai meghatározóbbá válhatnak.
Az
energia-, idő- és forrástakarékos tevékenységek kialakítása miatt kiterjedhet a
digitális kapcsolati háló és széles körben népszérűsödve meghatározóvá válhat a
szabad otthoni munkavégzés a digitális állampolgárok körében.
Ez
a folyamat a gazdaságnak már rövidtávon is kedvezhet, hiszen a digitális
készségekben erős fiatalabb generációk rövid továbbképzéssel sikeresen elvégezhetnek
kisebb hatáskörökhöz tartozó kiegészítő feladatokat, tehát alapvetően szűnhet
meg a mára általánosan elterjedté vált szakmai humánerőforrás-hiány.
A
digitális állampolgárok és a mesterséges
intelligencia elterjedése korszerűen jövőbe mutató új szakmai tevékenységeket
és beosztásokat hív majd életre, amelyek személyre szólóan az ügyfelek
igényeinek és szükségleteinek megfelelően szolgálhatják ki a társadalmat.
Szükséglet
lett a szolgálóvezetők megjelenése!
Feltételek:
-
lelkiismeretileg helyes döntések
-
új hagyományok
elterjedése
-
egységes
értékelés alkalmazása
-
abszolút
demokrácia kiterjedése
-
sokoldalú
szerepvállalás kialakítása
-
digitális,
személyre szabott edukáció monopóliuma
-
anakronisztikus
akadémikus attitűd megszűnése
-
közösségi
érdekek prioritása
-
erőforrás-kímélő
tevékenységek fenntartása
-
algoritmikus
gondolkodás
-
aktív alkotó
szerepvállalás
-
…
A digitális állampolgár
a személyes és a digitális térben is tájékozott, képes kollektív hasznosulással
felhasználni a megszerzett információkat, digitális értékeket.
Életfejlesztésére
jellemző a kreativitás és a kritikus, elemző gondolkodás, valamint az észlelés-feldolgozás-megértési modellek alkalmazásával meghozott
felelős döntéshozatal.
A digitális
állampolgárság tehát a digitális műveltség kialakulásához és gyakorlati
fenntartásához vezet, amely nélkülöz minden anakronisztikus eszközt és módszert,
ugyanakkor főszabályként az abszolút demokrácia elemeit széles körben
tudatosítja.
Digitális
műveltség
médiaműveltség, információs
műveltség, számítógépes műveltség
A korszerű
digitális műveltség kialakítása a köznevelési és a közművelődési intézmények
közös, kiemelten fontos feladata lesz, annak érdekében, hogy a digitális térben
is könnyen tájékozódó, felelős személyek
képzése valósulhasson meg.
A digitális tér
látens szabályai sokéves tanulással elsajátítható készségkörnyezetben
stabilizálódnak, így – a személyes tér sztenderd normamodelljeihez hasonlóan – készségszintre
fejleszthetőek, művelt és tájékozott menedzserpedagógusok segítségével.
Már ma is a
legtöbb versenyképes, sikerkövető fiatal pedagógus napi 24 órás online kapcsolattal rendelkezik okoseszközei segítségével, így nem meglepő, ha néhány
évtized múlva mind a tanulók és a pedagógusok, mind a szülők és a vezetők egyaránt
kiterjedt tapasztalatokkal rendelkeznek majd a digitális térben, így a
műveltség megszerzésének minősége és iránya is alapvetően megváltozik.
A digitális műveltség – amely főbb szegmensei
a médiaműveltség, az információs műveltség és a számítógépes műveltség
- alapfeltétele a személyre-, illetve helyzetre szabott hatékony, céltudatos és
előregondolkodó, proaktív módszer- és
eszközhasználat, a korszerű tudás naprakész információszerzéssel történő
dúsítása mellett.
A köznevelés
iránya az igények felé változik, jellemző platformjai a következőek lesznek:
IQ – Értelmi
intelligencia a köznevelésben
EQ – Érzelmi
intelligencia a művészeti nevelésben
SQ – Spirituális
intelligencia a teljes értékű nevelésben
DQ - Digitális
intelligencia a digitális nevelésben
A
digitális műveltségre történő érzékenyítés a köznevelés alapvető keretfeltétele
lehet, amely a teljes értékű nevelés minden szakterületén átível és prioritást nyer
az inspirált alkotó tudásmegosztás és a közösségileg hasznos, motivált
tartalomszolgáltatás.
Digitális
intelligencia – DQ
A fenti ábra kiválóan kifejezi a
digitális intelligencia 8 készségcsoportját tartalmazó modelljét, amelyek az ez
idáig azonosítható digitális térterületeket mutatják be.
Tekintve,
hogy a digitális környezet milyen ütemben fejlődik időről-időre szükséges
naprakésszé fejleszteni a modell minden területét, amelyhez a korszerű -
személyes és digitális térben szerzett - tapasztalatok beépítése
elengedhetetlen lesz.
A különböző
területek proaktív menedzselése kiemelt szerepkörré válhat minden aktív – az
abszolút demokráciában szocializálódó – digitális állampolgár számára, a
felelős digitális viselkedéskultúra hosszú távú és széleskörű fenntartásához, a
- digitális kiegyensúlyozottsághoz vezető - valódi tudásmegosztás
érdekében.
A digitális
megjelenés és állandó jelenlét a pozitív kapcsolati háló fenntartását is
megköveteli, amely a rögzített és tudatosított norma- és szabályrendszer továbbfejlesztésével
történhet meg.
Digitális
Kompetenciarendszer és sztenderdek
A digitális környezetben való hatékony
alkalmazkodáshoz szükség van a sztenderdek
rögzítésére és széles körű tudatosítására is, amely a köznevelésben is
fejlettebb tájékozottságot és tapasztalat-megosztást követel meg.
A
nevelési folyamatokban az ISTE (International Society for Technology in
Education) által kidolgozott kompetencia-keretrendszer
használható a leghatékonyabban,
amely
kilenc kompetenciaelemet tartalmaz:
- digitális
hozzáférés
- digitális
műveltség
- digitális
kommunikáció
- digitális
kötelezettség és felelősség
- digitális
etikett
- digitális
biztonság
- digitális
kereskedelem
- digitális
jog
- digitális
egészség és közérzet
A
digitális kultúra szerepe a
köznevelésben adott, hiszen olyan sztenderdizált keretrendszert és élménypedagógiai platformot biztosít a
felhasználók számára, amelyben a pro- és interaktív környezet hatékonyan
fenntarthatóan biztosított.
Az innovatív
értékelési módszerek bevezetésével a digitális tudásmegosztás-alapú
önfejlesztés nem csak kényelmes megélhetést biztosít – mint, ahogy a köznevelés
feladat-meghatározásában rögzítésre került – hanem jellemi és szellemi értékgyarapodást
is biztosít a digitális tudás-felhasználók számára, akik általa hatékonyabban menedzselhetik
tevékenységeiket, az állandó változásait tudatosító infokommunikációs korban.
Tapasztalható,
hogy a történelemben talán sosem volt ekkora elszigetelődés a különböző
generációk között, amely a digitális (ipari) forradalom és a korszerű megújuló
(energetikai) forradalom együttállásának és gyors változásgenerálásának köszönhető, amelyből rögtön következik,
hogy a digitalizáció-tagadó változatlanság-őrzők hamar tévúton találhatják
magukat, kirekesztve a dinamikus sikerfolyamatokból.
Tekintve, hogy a
gazdasági és társadalmi folyamatok egyaránt megkövetelik a digitalizáció
továbbfejlődését a mesterséges intelligencia gyakorlati alkalmazásának irányába,
a köznevelés praktikus implementációja is ebbe az irányba kényszerül, akár
tetszik, akár nem a jelenlegi folyamatrésztvevőknek, akik egyetlen lehetősége
az elfogadó digitális kogníció.
Új
típusú, biztonságosabb, könnyebb, gyorsabb, egyszerűbb, olcsóbb, tisztességesebb,
megbecsültebb, proaktívabb és tisztább munkafolyamatok jelennek meg, amelyek
hatékonyabban használják fel a rendelkezésre álló erőforrásokat, így többletértéket termelnek, amelyek a naprakész
tudás megszerzésével korszerű tapasztalatokat nyerő emberi erőforrás magasabb értékű
és minőségű bevételeihez vezethet, a munkafolyamatokat gyakorlatban kiszolgáló
– robotizált és automatizált - mesterséges intelligencia támogatásával.
A
köznevelés jövőbeli célja lesz, hogy olyan generációkat állítson munkába, akik –
a digitális látens normák alkalmazásával - képesek az IKT eszközöket a
digitális módszerekkel és a mesterséges
intelligenciával együtt az emberiség
szolgálatába állítani és a változástól való félelem helyett az irányítás megtartásával
menedzselhetik a fejlődést.
A fejlődés
elfogadható következménye, hogy a gépek kiszorítják az emberi erőforrásokat a
munkafolyamatokból, nem volt ez másként a múltban sem, így a jövőben is ez
várható.
Aki
képes továbbfejleszteni tudását és sokoldalú tapasztalatokat szerez személyes
és szakmai nyitottságával, sikerekben gazdag, hasznosan eredményes és kiegyensúlyozott életet biztosíthat önmaga és
környezete számára egyaránt, anélkül, hogy attól kellene tartson, hogy munkáját
robottechnikával helyettesítik majd.
Aki a személyes
tehetségét szakmai ambícióval, kimagasló szorgalommal fuzionálja a jövőben is
kiemelkedően sikeres maradhat, ez a mai digitális kultúra valódi üzenete, amit
a köznevelésben széles körben szükséges – közérthető népszerűsítéssel –
közreadni.
Debrecen, 2018. Március
9.
Domokos
János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester,
Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi
Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és
az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője
