Digitalizáció a művészetoktatásban
👩🏽🏫 👨🏽🏫📚
📖 🛤🌄♻️ ✅
Túl vagyunk a
koronavírus első hullámán és elkezdődött a második hullám, amely már a
művészeti iskola beiskolázási gyakorlata közben ért el minket.
Az Augusztusban megtervezett marketingkampányok sajnos a kollektív
bizonytalansági tényezők miatt 2020 őszén kevesebb sikerrel váltak be, tehát kedvezőtlen
eredményeket hoztak az aktív beiratkozások tekintetében.
Ez a tendencia egyébként országos szinten jellemzővé vált a szakmai tapasztalatmegosztások
alapján.
Tavasz óta rengeteg – az elégedettségmérésekből, a
teljesítménymérés-értékelésekből és a napi visszajelzésekből – adattal
gazdagodott tapasztalati szinten minden művészeti tanszak.
Ebben a blogbejegyzésben az időközben felmerülő
problémákat szándékozom azonosítani
és segítséget nyújtani a megoldásukban.
Az előző – Digitális köznevelés új utakon című -
blogbejegyzésemben már megfogalmaztam azokat a kulcskérdéseket, amelyekről érdemes
gondolkodni, ezeket ismételjük át:
Ahhoz, hogy a digitális oktatást megfelelő hatékonysággal
menedzselhessük,
a legfontosabb 10 kérdést mindenképpen
szükséges megválaszolni:
1. Hogyan gondolkodjunk a digitális
köznevelésről?
2. Hogyan mérjük és zárjuk ki a zavaró
tényezőket?
3. Hogyan menedzseljük digitális
tevékenységeinket?
4. Hogyan tudatosítsuk a látens
digitális szabályokat?
5. Hogyan határozzuk meg a szükséges képernyőidőt?
6. Hogyan tegyük személyesebb élménnyé
az oktatást?
7. Hogyan tegyük biztonságosabbá az
online jelenlétet?
8. Hogyan tegyük interaktívabbá a
digitális kommunikációt?
9. Hogyan alakítsuk ki digitális
szokásainkat, hagyományainkat?
10. Hogyan határozzuk meg a feladathoz natívan
a digitális eszközt?
Én személy szerint azt az utat választottam, hogy
1-2 hét határidővel folyamatosan kértem be az anyagokat a növendékektől, akik a
személyiségüket meghatározó szorgalommal képesek voltak teljesíteni a
feladatokat.
A lelkesebbek heti 3-4 kottamásolást és videó-, vagy hangfelvételt is
küldtek, így elégedett voltam a tanszakom összteljesítményével, annak ellenére,
hogy nem terheltem őket túl, mint korábban egy-egy koncertre történő
felkészülési időszakban. Meglepően tapasztaltam, hogy remekül használják az
okostelefonjaikat, tabletjeiket már alsóban is, de a kisebbek még szülői
segítségre szorultak a feladatok elvégzésekor, visszaküldésekor.
Az is váratlanul ért, hogy azok a növendékek, akik a személyes
kontaktórákon passzívabbak voltak a digitális oktatás során
kimagaslóan aktívan teljesítettek és sajnos ez
fordítva is igaz volt, mert azt tapasztaltam, hogy akik vidéki, esetleg
természetközeli környezetben élnek – a hirtelen felszabaduló és kötöttségek
nélkül eltölthető szabadidőtöbblet miatt - nehezen osztották be a napirendjüket és passzívabbak
voltak a hétköznapokban, de néha még az anyagaikat is késedelmesen adták le,
ami megnehezítette a motivációs teendőimet.
A digitális művészetoktatás növendék-célközönségszegmensei
A járványhelyzet
kialakulása csak elhalasztotta az egyébként is bekövetkező monetáris
és munkaerőpiaci válságot, amely érzékenyen érintheti a
szülőket és fokozott bizonytalanságot vetít előre.
Emiatt még óvatosabbak mindenféle többletkiadás tekintetében és csak a létszükségletű, valamint az önjutalmazást célzó kiadásokat teljesítik, gyakran még így is túlköltekezve. Mivel a művészetoktatás
nem szükséglet, hanem maximum igény szinten jelentkezik a családoknál, az előző
években is igen nagy nehézségek árán voltak képesek a művésztanárok minden
évben összeszedni a csoportjaikat, megtelíteni a tanszaklétszámukat.
A digitalizáció - a
járványhelyzet miatt meghozott kormányzati intézkedések hatására – minden
szakmai szegmensben felgyorsult, de ez nem járt
azonnali kedvező változásokkal, hiszen az oktatás területén a digitális
tananyagok elsajátításai jelentős többletterheket róttak az egész családra. Így
jelentkezett az a probléma, amikor a művészeti nevelés vesztesként került ki
ebből a helyzetből, hiszen egy-egy csoportos tanszakon egész
csoportok szűntek meg, az egyéni zenei tanszakokon
pedig akár a növendékek fele is elzárkózott a zenetanulás folytatásától.
Már nem segített a személyes kedvesség, a tolerancia, a fokozott figyelem
és az elfogadás a művésztanári oldalon, hiszen a növendékek néhány hónap alatt hozzászoktak
egy könnyebb, szabadabb, szabályozatlanabb és kötelezettségmentesebb életvitelhez
az oktatás területén is, amelyet az iskolapadba visszatérve nem kívántak
feláldozni semmilyen délutáni képzés, még a legnagyobb értékmegosztást lehetővé
tevő művészetoktatásért sem.
Ennek a következménye az lett, hogy a művésztanárok – az amúgy is
kedvezőtlen helyzetükből – egészen a kiszolgáltatottságig jutottak, amely már egzisztenciális szinten fenyegette az előrejutásukat, a tartalékképzést.
Ennek a folyamatnak a hátterében a
társadalomkulturálisan megváltozott szerepkörök állnak, hiszen már nem a szülők voltak a végfelhasználói, mondhatni
haszonélvezői a művészeti szolgáltatásoknak, hanem a gyermekek, akik bizonytalanságukkal,
csapongásukkal és egyre felelőtlenebb magatartásukkal veszélybe sodorták a
művészetoktatás jövőjét azzal, hogy érzelemsemlegesen cserben hagyták a
művésztanáraikat.
Az nem szabad elfelejteni, hogy a gyermekek mögött mindig áll legalább 1
szülő, aki hagyja gyermekét rossz döntéseket hozni,
feladni, cserbenhagyni, abbahagyni…
A szülők tehát a gyermekekre hárítják a
felelősséget és a döntést, akiket minden irányból
különböző előnyöket ígérő szabadidős tevékenység-ajánlatokkal és extra
kedvezményekkel árasztanak el, amit gyermeki agyuk úgy kódol le, hogy ők lettek
a világ közepe, mindenki őket akarja, mindenki nekik akar a kedvében járni,
tehát egyfajta helytelen önértékelési képzet alakul ki ezekben az ajánlatokkal
elárasztott, de a helyes döntés elvét nem ismerő gyermekekben. Az átlagos
művésztanár ilyen 6-14 éves gyerekek kezébe helyezi a karrierjét és a
megélhetését, akik egy hirtelen döntés eredményeképpen kiiratkozhatnak a
tanszakról, magukkal rántva az osztálytársakat, barátokat és barátnőket. Különösen
igaz ez a zenei tanszakokon, ahol 1 növendék 1 óraszámnak felel meg, tehát a
kiiratkozáskor jelentősen csökkenhet a zenetanár fizetése. a járványhelyzetben
– a személyes kontakt hiánya, az elkényelmesedés és a közismereti túlterheltség
miatt – a növendékek gyakran negatív választ adtak a beiratkozási lehetőségekre
és hajthatatlanul ragaszkodtak álláspontjukhoz.
Kiemelten nehéz feldolgozni, elfogadni ezt a helyzetet, hiszen míg a közismeret az értelmi intelligenciára épül (IQ), addig a művészetoktatás
az érzelmekkel dolgozik (EQ) és a zenei
nevelés még ezt spirituális intelligenciafejlesztéssel (SQ) is kiegészíti, így a művésztanárok a pozitív
érzelmeikért, a lelkiismeretileg helyes döntéseikért már semmit sem kapnak
cserébe sem a szülőktől, sem a növendékektől.
Ilyen esetekben alapvető kérdések merülnek
fel, előkerülnek a MIÉRT-ek:
Miért velem történik ez?
Miért most történik ez?
Miért éri ez meg nekem?
Miért van rám szükség?
Miért csinálom ezt még mindig?
Miért kell ezt művésztanárként átélnem?
Miért viselkednek így a gyermekek és a szüleik?
Miért nem vagyok képes irányítani a történéseket?
Miért?
Miért?...
Számtalan miért keletkezik egymás után, de ilyenkor
valódi válságmenedzserré kell váljunk és
helikopternézetből megfigyelni az eseményeket. Emellett a szemléletünket is úgy
kell megváltoztassuk, hogy képessé váljunk nagyban gondolkodni, észrevenni a hétköznapokban is a nagyobb folyamatokat, a
célmeghatározásunkat a változásoknak megfelelően korrigálni és megvalósítani az
operatív (napi, heti, havi, negyedéves,
féléves), a taktikai (1-3 éves) és a stratégiai (5-10 éves) célokat is, csak
ezekre koncentrálva és nem hagyva, hogy a kedvezőtlen hírek, vagy rosszindulatú
személyek eltántorítsanak a céljainktól.
Az biztos, hogy a digitalizáció a művészetoktatásban nem lesz
zökkenőmentes, hiszen még a fiatal művésztanárok körében is létezik klasszikus
értékőrzésnek képzelt anakronisztikus, felsőbbrendű és tekintélyelvű szemlélet,
amely megakadályozza, hogy a kutatómunkát követő hasznos innováció kifejtse a
pozitív hatásait a művészeti nevelésben.
A helyes szemlélet kialakításakor és annak közvetítésekor azt az értéktöbbletet szükséges tudatosítani, amellyel a művészeti nevelés jobbá, szebbé,
kellemesebbé, könnyebbé, gyorsabbá, hatékonyabbá és biztosíthatóbbá teszi a
családok életét, hiszen a növendék által elsajátított klasszikus értékek, tudás,
tapasztalat, készségek, kompetenciák, attitűd, módszer- és eszközhasználat
valódi haszonélvezői a szülők. Az ő életük is könnyebb lesz, ha művészeti
iskolás gyermekük értékes művészi tartalmakkal gazdagodik, bekerül egy
hasznosan jóindulatú, építő, alkotó és előadó művészközösségbe, ahol az
alapnormákon kívül magaskulturális értékekkel is kapcsolatba kerül, amelyekkel
később akár az egész társadalom javát szolgálhatja, de legalábbis a saját
környezetét jobbá teszi.
Ahhoz, hogy a valódi értékhasznosulást személyre szabottan határozhassuk
meg, mindenképpen szegmentálni szükséges a növendékeket az alábbi kategóriákba:
1.
beiratkozott, körülveszi a
művészet az iskolában és az iskolán kívül is
ők a valódi példaképek, azok az influencerek, akik hamar hasznossá válnak
és közvetítik a magasművészetet
2.
beiratkozott, az iskolán
kívül ritkán találkozik a művészettel
számukra tudatosítani szükséges a művészi értékeket és azok előnyeit,
amelyek
megoldhatják a hétköznapi problémákat is és teljesértékű szemléletet
biztosítanak
3.
beiratkozott, de csak az
iskolában találkozik művészettel
ők azok, akik könnyen befolyásolhatóvá válnak egyéb szabadidős
tevékenységek által is, ezért
számukra az összetartozás-érzet és a valahovatartozás-élmény megteremtése
elsődleges feladat
4.
tervezi a beiratkozást, mert
kedveli a művészetet
belőlük válhatnak a legszorgalmasabb növendékek, amennyiben elérjük, hogy
beiratkozzanak
a tanszakra, ahol számukra kedvező élményekkel fokozhatjuk az
elhivatottságukat
5.
nem tervezi a beiratkozást, de
meggyőzhető
talán ők a legbizonytalanabb növendékek, hiszen csak meggyőzés útján
kerülnek be a tanszakra,
így egy másik szabadidős tevékenységgel, vagy csak a semmittevéssel,
netán mások
befolyásával kapcsolatos erősebb kötődés során azonnal kiiratkoznak
6.
nem tervezi a beiratkozást
és meggyőzhetetlen
rájuk felesleges erőforrásokat áldozni, mert ha be is iratkoznak, hamar kiiratkoznak,
emellett még a művésztanár, a tanszak és az intézmény hírnevét is károsíthatják
Az általam felsorolt különböző
célközönségszegmenseknek új, személyreszabottabb üzleti modelleket kell kialakítani – kinek, miért előnyös, hogyan lesz kedvező a
művészetoktatás – és a lehetőségeket edukálni, tudatosítani is kell különböző
formákban, különböző üzenettel a különböző növendék-célközönségszegmenseknek.
Itt jelennek meg a művészeti iskola különböző üzleti modelljei, amelyek a
művészeti szolgáltatások könnyebb elérését célozzák. Természetesen a
digitalizáció nem lehet teljes a kultúramarketing nélkül, amely lehetővé teszi, hogy az érintettek, vagy az érdeklődők
értesülhessenek a művészeti iskola előnyeiről, a tanszak olyan információkat
oszthat meg a tudatos tartalommarketing-tevékenységek segítségével, amellyel a
növendék egy, vagy több célzott problémáját oldhatja meg. Tehát ma már csak
azzal nem leszünk képesek megfogni és megtartani egy növendéket, hogy mi
vagyunk a legkedvesebb, a legelnézőbb, a legcsinosabb, a legjobb illatú, a legtehetségesebb,
a legnépszerűbb, a legsikeresebb, a legértelmesebb, a legstb. művésztanárok,
hanem konkrétan meg kell oldjuk a művészeti
neveléssel a fennálló problémáikat, emellett valódi hétköznapokban
is hasznosítható tudást, valamint a sokoldalúságot
lehetővé tevő értékeket kell biztosítanunk, hiszen elvárja a világ, hogy a
növendékek ezeket a klasszikus értékeket már gyermekkorban megszerezzék és képesek
legyenek hasznosítani a gyakorlatban az elsajátított tudást és tapasztalatokat. Kinek
miben segíthetünk:
-
értelmi, érzelmi és lelki
gazdagodás
-
önmegvalósítás, önkifejezés
-
memóriafejlesztés
-
érvényesülés
-
sokoldalúság
-
több megjelenés
-
folyamatos jelenlét
-
beilleszkedés
-
hovatartozás
-
közösségépítés
-
szerepvállalás
-
önbizalomfokozás
-
személyiségfejlődés
-
készségfejlesztés
-
transzferhatás
-
tehetségmenedzselés
-
értékazonosítás
-
értékteremtés
-
értékmegőrzés
-
értékmegosztás
-
értékkövetés
-
alkotás
-
előadás
-
programtervezés
-
műsorszolgáltatás
-
tartalommarketing
-
platformhasználat
-
tudatos karrierépítés
-
lelkiismeretileg helyes döntés
(SQ)
-
algoritmikus gondolkodás
-
rendszerátlátás
-
szemléletváltás
-
problémamegoldás
-
kiegyensúlyozottság
-
változáskezelés
-
válságmenedzselés
-
sikerkialakítás és fenntartás
-
célmeghatározás és megvalósítás
A fent említett segítségterületeken
kívül még további előnyöket is tudatosíthatnak az intézmények,
hiszen a legtöbb művészeti iskolában:
- a művésztanárok házon belül biztonságban hozzák-viszik
a gyermekeket és
nem kell elmenni egy másik iskolába a művészeti
képzésért
- a szabadidőt hasznosan lehet eltölteni a művészeti
órákon úgy,
hogy a közismereti tanulmányokat is kiegészítse,
segítse
- a művésztanárok támogatják az együttműködést, ezt
kiemelten a zeneórákon közös zenéléssel gyakorolják
- többdiplomás és sokoldalú művésztanárok tanítanak
nemzetközi tapasztalatokkal
(én magam is
8évig operaturnéztam közép-európa legnagyobb színpadain)
- kisgyermekkortól akár felnőttkorig is tanulhatnak a
művészeti iskolában,
mert a művésztanárok felkészültek minden
élethelyzetben továbbfejleszteni a művészi készségeket
- a művészeti iskolában megértő, kedves, elfogadó,
támogató és érvényesülést segítő
szemlélettel fejlesztik a gyermekeket
- a művészeti nevelésben mindenki tehetségének és
szorgalmának megfelelően esélyt kap a bemutatkozásra
- a növendékek bizalommal fordulhatnak a
művésztanárokhoz akár a digitális térben is,
akik gyakran munkaidőn kívül is örömmel segítenek
bármiben
- a művészeti nevelésben rugalmasan kezelik a
személyes problémákat és
személyre szabott megoldást is biztosítanak a
művésztanárok
- a művésztanárok legtöbbször korszerű eszközökkel és
naprakész módszerekkel segítik a tehetségek fejlődését
- a művészeti nevelés kiemelt értéke, hogy a művésztanárok
a tudás mellet az élettapasztalatokat
is örömmel megosztják a gyorsabb fejlődés és az
elmélyültebb megértés érdekében
- a művésztanárok a növendékeket a saját
gyermekeikhez hasonlóan nagy odafigyeléssel gondozzák, fejlesztik
- a művészeti képzés a legjobb befektetés a gyermekek
jövőjébe, hiszen már kisgyermekkortól
az alkotást és az előadást is egyaránt gyakorolhatják,
amely elősegíti,
hogy megmutathassák a valódi értékeiket és
kitűnjenek a tömegből
A művészeti iskola, a
művésztanárok és a művész növendékek keretkapcsolata mellett a szülői elvárásokban és a hozzáállásban is lehetnek különbségek, hiszen míg egyesek a megjelenési lehetőséget, a kitörési, vagy
érvényesülési esélyt látják a művészeti nevelésben, mások csak egy hasznos
szabadidős tevékenységet, de vannak, akik gyermekmegőrzőként használják a
művészeti tanszakokat, a lehető legtöbb tanszakra beíratják gyermeküket és
gyakran késő estig az iskolában felejtik őket, a művésztanárok gondjaira bízva
egészen kis korban is.
Ezekben a bentlakásos gyermekekben egyébként megvan a lehetőség, hogy a
legmagasabb szintre eljussanak a művészet területén, hiszen gyakorlatilag a
művészek és a művészetek körében élnek és a magaskultúra értékei között nőnek
fel. Sajnos ez azzal járhat, hogy egyéb közösségi eseményekre, találkozókra,
személyes szerveződésekre viszont nem jutnak el, ezért kimaradhatnak fontos
csoporttörténésekből, ezáltal egyre jobban eltávolodva a kortársaktól,
osztálytársaktól, vagy barátoktól.
Viszont elsajátítanak egy olyan magasszintű szemléletet, amely segíti
őket a helyes döntéshozatalban, a fontos célokra történő koncentrálásban, a
fejlődésben, a gyarapodásban és a fennmaradásban még válságos időszakokban is.
Tehát nem feltétlenül ítélhetjük el azokat az elfoglalt szülőket sem,
akik félnapokra beadják a művészeti iskolába gyermeküket megőrzésre, hiszen a
művészeti nevelés által gyermekük olyan tápláló, gondoskodó környezetben nevelkedhet,
amit más kulturális közeg nem lenne képes biztosítani számára.
A legfőbb növendék – és
természetesen a hozzájuk kapcsolódó szülői – célközönségek azonosítása után
minden intézmény számára elengedhetetlen lesz a művészeti marketingterv közös kidolgozása és annak tudatosítása az érintett, tehát az abban
aktív szerepet vállaló művésztanárokkal.
Több alkalommal gondot okozhat, hogy a művésztanárok nem tudják pontosan
mit és hogyan kellene reklámozzanak a művészeti iskola előnyei közül, melyek a
legvonzóbb kedvezmények, a legnagyobb sikerlehetőségek a saját intézményükben.
Az intézményi dokumentumok ugyan körvonalakban tartalmazzák az adott művészeti
iskola specialitásait, de a valódi – a szervezeti kultúrában megmutatkozó és magas
szinten - kihasználható
sikertényezőket kevesen képesek azonosítani, hiszen ezek a
művésztanárok személyiségéhez kapcsolódnak.
Míg a világ afelé halad, hogy a fizikai munkaerőt robotokkal, a szellemi erőforrásokat és alkalmazottakat, munkatársakat algoritmusokkal helyettesítsék a
fenntartók, addig a művészeti szektor legnagyobb előnye, hogy specialisták nevelnek,
oktatnak és edukálnak (széles körben is terjesztenek) kiemelten értékes tartalmakat,
amelyek a fenntartható jövő és a hosszútávú fennmaradást is garantálhatják.
Tehát, ha egy vezető képes a művésztanár munkatársaira – őket a méltó
helyükön kezelve – szakmai tehetségként és innovációs erőforrásként tekinteni,
hosszútávon garantálhatja intézménye fennmaradását és a művészeti nevelés
kiterjedését, lokális szinten történő jótékony-hatékony hasznosítását.
Ehhez arra szükség van, hogy egy vezető ne csak középszerű főnökként
viselkedjen és alkalmazottként, beosztottként utasítgassa a humánerőforrásait,
hanem képes legyen magas
szintű vezetővé válni, aki munkatársként tekint a
művésztanárokra és így képesek együtt olyan magas szintű értékeket teremteni,
amelyek előreviszik a világot.
Ez a szemlélet alapvetően meghatározza egy művészeti iskola életképességét a változékony és válságos időszakokban, amelyekben egy főnök által
irányított intézmény éppen csak túlél, míg egy valódi vezető által vezetett sikerkollektíva - a vetélytársakat lehagyva - könnyedén tud fejlődni, pozitív irányba elterelve
az esetleges kedvezőtlen történéseket.
A művészetek valódi üzenete tehát az, hogy ne a
túlélésre koncentráljunk – és az azzal jelentkező kicsinyes, felszínes dolgokra
– hanem a hosszútávú fennmaradásra, amely a klasszikus értékek megteremtésével,
közvetítésével, megosztásával és fenntartásával válik igazán hasznossá a
mindennapokban és akár élethosszig is.
Azt tanácsolom, hogy művésztanárként se féljünk a digitalizációtól,
hiszen ez csak egy újabb eszköz a klasszikus értékek megőrzéséhez, egyszerűen
fogadjuk el szükségszerűségét és használjuk ki az előnyeit a mindennapokban,
azért hogy a művészetünk a legfiatalabb korosztályokhoz is eljuthasson,
emellett minden célközönségszegmens a legkedvezőbb formában legyen képes
felhasználni a magaskultúra értéktöbbleteit.
Ha tetszett ez a bejegyzés like-olj a Facebookon és iratkozz fel Youtube csatornámra is!
Hasznos tananyagaim itt érhetőek el:
Debrecen, 2020. Szeptember
20. Domokos
János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester,
Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi
Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és
az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője
