Digitális köznevelés új utakon

👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

 

DIGITÁLIS KÖZNEVELÉS! NAHÁT!! VÉGRE!!!

            Ezek voltak az első gondolataim, amikor a Koronavírus világjárvány miatt – megkésve ugyan – de hazánkban is bezártak az iskolaépületek kapui, de nem a tantermek!

Azok új lehetőségeket mutattak a pedagógusoknak, tudásuk megváltozott formában történő megosztására és, ami még fontosabb: a közösségek új típusú tematikus szegmentálására és emberibb digitális összetartására.

Erről a jelenségről már többször írtam:

Köznevelés a digitalizáció küszöbén

A digitális kultúra szerepe a köznevelésben

Digitális közösségépítés a köznevelésben

Ebben a folyamatban – gyermekeim, növendékeim, feleségem, kollégáim és barátaim okán - erősen érintett vagyok, ezért több helyről is áramlanak irányomba az információk, az új tapasztalatok, viselkedési minták és szokások. Alkotó- és előadóművészként már a kezdetektől hozzászoktam a változásokhoz, ezért művésztanári tevékenységeimben is gyorsan megoldást kellett találnom a kommunikáció és a kapcsolattartás leginteraktívabb formáinak bevezetésére, annál is inkább, mert – vezetői utasítás szerint – erre fél napom volt.

Már a legelső órákban felmértem a szülők és a növendékek körében elérhető és legkedveltebb digitális eszközöket, valamint a kapcsolattartási igényeket.

Miután azt láttam, hogy a legtöbb fiatal szülő - hozzám hasonlóan - többféle funkciójú eszközt és azokhoz natívan illeszkedő információ-megosztási formát is előszeretettel használ, kialakítottam a legkevésbé megterhelő, interaktív megosztási-visszacsatolási módszert.

Azt tapasztaltam, hogy a LIVE oktatásra semmi esély sincsen, ugyanis a közismereti oldalon olyan mennyiségű tananyag-feldolgozást írtak elő a növendékeknek, hogy a zenetanulásra, de még a szabadidős játékokra sem maradt idejük, ami az első hetekben rengeteg feszültséget okozott és rövid távon is már kedvezőtlenül hathat az érzelmi és spirituális egyensúlyra. Ez a forma egyelőre a munkaközösségi értekezletek konferenciabeszélgetéseit tartalmazza.

            Az ONLINE kapcsolattartás mind a tantestület, mind a szülők és növendékek körében nagyon fontossá vált, azonban az oktatási felhasználása ennek a módszernek kedvezőtlen, a szülők és a növendékek szabadidőhiánya miatt.

Ez azt jelenti, hogy a szülők munkaügyi és háztartásbeli elfoglaltságai miatt azok a növendékek, akik nem rendelkeznek saját eszközökkel és csatolt email fiókkal képtelenek az online oktatástól elvárható azonnali interaktivitással elvégezni a gyors lejárati határidős feladataikat.

            A legjobban bevált forma az OFFLINE feladatvégzés lett, ugyanis ezzel biztosíthatóvá vált a szülők és növendékek korábbi szabadsága, amely révén eldönthetik, mikor szándékoznak egy bizonyos feladattal foglalkozni és az abban meghatározott digitális beszámolót elkészíteni és elküldeni ellenőrzésre, valamint értékelésre.

Az első hetektől kezdve ez a módszer nálunk nagy hatékonysággal működik, amely részemről – a folyamatos tartalomalkotás, tehetségkövetés, segítés, támogatás, elemzés, értékelés és proaktív tervezés mellett – a lehető legszemélyre-szabottabb írásbeli kommunikációt várja el.

 

A digitális kommunikációs igények eloszlása tanszakunkon

 

            Mind érzelmi, mind spirituális intelligenciám legtöbb érzékét szükségessé vált felhasználnom ebben a megváltozott oktatási környezetben, amelyben a legtöbb pedagógus még keresi a leghatékonyabb és legbiztonságosabb platformokat.

Számomra ez a tevékenység nem okozott gondot, hiszen fokozott digitális tudatossággal vezetem a családomat, menedzselem a művésztanár kollégáimat és segítem a környezetemben élőket, azonban a rám nagymértékben jellemző filantróp magatartás testbeszéd nélküli kifejezése elég idegen.

Ki kellett találnom tehát, hogyan érzékeltethetném a korábban megszokott támogató attitűdömet az írásos visszajelzéseimben, értékeléseimben is úgy, hogy az megfelelően illeszkedjen a közösségi oldalak szöveges üzenetek hétköznapi stílusához, de mégis tartalmazza az általam képviselt magaskulturális értékeket.

A legmeglepőbb példát az egyik gyermekem idősebb tanárnője nyújtotta, aki – amellett, hogy korát meghazudtolóan professzionálisan ismeri és kezeli a digitális személyes és oktatási platformokat – még szöveges írásaiban is olyan nagyfokú emberségességgel kommunikál, amit csak hosszú évek alatt lehetséges begyakorolni.

            Ahhoz, hogy megfelelő hatékonysággal képesek legyünk a digitális köznevelés elvárásainak megfelelően elengedhetetlen egy digitális ökoszisztéma kialakítása és biztonságos üzemeltetésének fenntartása, amely nem csak egy PC, vagy laptop és az azokon megnyitott közösségi oldalak, videomegosztók és hivatali levelezésekből áll.

A legfontosabb, hogy minden eszközt rendeltetésének megfelelően tanuljunk és tanítsunk meg használni, ez esetben a digitális oktatás a legnagyobb hatásfokkal, a legnagyobb hasznosulással és nem utolsó sorban legnagyobb élményfaktorral lesz képes érvényesülni.

Digitális oktatás – Kép forrása: schoolevolutionarystages.net

           

A digitális köznevelés keretrendszere az alábbi szegmensek átgondolását igénylik:

-          felhasználói személyes infrastruktúra, eszközök és platformok

-          felhasználói intézményi infrastruktúra, eszközök és platformok

-          intézményi digitális kommunikációs gyakorlat és protokoll

(folyamatosság, hatékonyság, pozitivitás, sikerkövetés, tartalomtematika, információmegosztás, interaktivitás, biztonság)

-          intézményi digitális edukációs gyakorlat és protokoll

(mérés, elemzés, értékelés, visszacsatolás, továbbfejlesztés, hasznosulás, értékmegosztás, individualitás, projekt, közösség, képernyőidő, offline-online-live)

-          szakmai digitális attitűd és személyes digitális önállóság

-          lelkiismeretileg helyes döntések konvertálása a digitális térbe

-          korszerű tudás és naprakész tapasztalatok megszerzése és közreadása

-          támogató tartalomalkotás a hatékonyabb megértés és elsajátítás érdekében

 

Ahhoz, hogy a digitális oktatást megfelelő hatékonysággal menedzselhessük,

a legfontosabb 10 kérdést mindenképpen szükséges megválaszolni:

1.      Hogyan gondolkodjunk a digitális köznevelésről?

2.      Hogyan mérjük és zárjuk ki a zavaró tényezőket?

3.      Hogyan menedzseljük digitális tevékenységeinket?

4.      Hogyan tudatosítsuk a látens digitális szabályokat?

5.      Hogyan határozzuk meg a szükséges képernyőidőt?

6.      Hogyan tegyük személyesebb élménnyé az oktatást?

7.      Hogyan tegyük biztonságosabbá az online jelenlétet?

8.      Hogyan tegyük interaktívabbá a digitális kommunikációt?

9.      Hogyan alakítsuk ki digitális szokásainkat, hagyományainkat?

10.  Hogyan határozzuk meg a feladathoz natívan a digitális eszközt?

 

            A jelenleg kialakuló helyzet alapvetően megváltoztathatja az oktatásról történő kollektív gondolkodásunkat, amely a lelkiismeretileg helyes döntések új iránya felé terelheti a személyeket és a közösségeket is, amennyiben az önállóság, a szabad gondolkodás, a friss ötletek, a hatékonyabb megvalósítás, a társadalmi szerepvállalás és a fokozott hasznosulás jellemzi majd a tudásátadást. A Koronavírus öröksége tehát pozitív hatást is gyakorolhat hosszú távon a köznevelésre, amelyek kulcsszavai az alábbiak lehetnek:

-          automatizáció

-          mesterséges intelligencia

-          adatelemzés

-          tartalomalkotás

-          kultúramarketing

 

De ezekről majd később…

 

Addigis kitalálhatjuk, hogyan leszünk képesek a régi rossz szokásainkat leküzdve

kilépni a valódi digitális köznevelésbe!

           

Debrecen, 2020. Április 10.

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és

az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője