A gyász fázisai ✝️👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

A gyász fázisai

✝️👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

 

Az egyik előző bejegyzésben már foglalkoztam a világjárvány okozta változásokkal, ez volt a Befektetésarányos megtérülés a művészeti nevelésben, de igyekeztem egy személyesebb hangvételű írást is közreadni.

A koronavírus pandémia sok új tapasztalatot hozott, különösen a felkészültség, a tájékozottság, a praktikusság, a szokások és az elfogadás területén, amelyek közül az utóbbi okozta a legtöbb nehézséget számomra.

Őszintén bevallom, hogy amíg nem kerültem közel a halálhoz, addig nem is tartottam igazán veszélyesnek ezt az újonnan megjelenő vírust, azonban nagypapám sajnálatos megfertőződése és gyors elhalálozása révén komoly leckét kaptam.

Ez az esemény azért volt ennyire fájdalmas, mert nagypapám apám helyett is rengeteg törődést adott nekem, figyelemmel kísérte az életem fontos eseményeit és bölcs tanácsaival gyakran segítette a döntéseimet. Tőlé kaptam Antal nevem is, amit ezentúl még büszkébben fogok viselni.

Elveszíthetünk ismerőst, rokont és barátot is, de amikor érzelmileg ennyire közelálló embertől szükséges búcsút vennünk, az megváltoztatja a szemléletünket, mint ahogy az én szemléletem is megváltoztatta és a valóban értékes dolgok felé terelte a figyelmem.

Ahhoz, hogy könnyebben feldolgozzam a tragikus eseményt és a vele járó történéseket a szakirodalomhoz fordultam segítségért, de sajnos a gyász 5 fő fázisán még most – amikor ezeket a sorokat 3 hónappal az elvesztés után írom – sem voltam képes eljutni az utolsó szintre és az az igazság, hogy még újabb 2 fázist is azonosítani tudtam.

Szóval elképzelhető, hogy ez a blogbejegyzés kissé a ”zongoraórát adok-veszek” szituáció jegyeit fogja hordozni, azonban a leghitelesebben ebben az időszakban tudom megosztani a gondolataimat, amikor még intenzívek az érzéseim.

Azt remélem, hogy az átélt tapasztalatokkal és a hozzájuk kapcsolódó ismeretekkel többek életét, vagyis inkább halálát segíthetem, értem ezt úgy, hogy az ismeretek megosztásával az elhunyt elengedésének folyamatát támogathatom, az életben maradtak továbblépése érdekében.

Az első szint a tagadás!

Ebben a fázisban gyakori, hogy hirtelen annyi érzelem tör felszínre, hogy az érintett már képtelen irányítani azokat és a viselkedése is közömbössé, kaotikussá, érzelmileg túlfűtötté, vagy akár őrültté válhat. Ennek az oka az, hogy a gyászoló elveszíti szinte minden kapaszkodóját, ami eddig szilárdan segítette életét és segítségükkel élete minden mozzanatát irányítani tudta. Szembesül vele, hogy a természet, a sors, vagy a Jóisten szigorú törvényei, valamint az elkerülhetetlen események felett nincs hatalma, azokat nem irányíthatja és ez a felismerés szinte megbénítja, kiüresíti, kitörli és újraindítja az érintettet. Mivel ezt a jelenséget szinte lehetetlen elsőre elfogadni, a legtöbben folyamatos elutasítással védekezünk ilyen tartósan fennmaradó élethelyzetekben. A továbblépéshez szükség van arra, hogy képessé váljunk a valódi értékeket és a nálunk magasabb szintű mozgatóerőket elfogadni, legalább kis mértékben.

A második szint a harag!!

Ez a természetesen megjelenő negatív érzelem meghatározza az érzelmi kiterjedéseinket és befolyásolhatja a döntéseinket is.

Mivel a negatív érzéseinket nehezen tudjunk leplezni a hétköznapok során, a környezetünk is érintetté válik gyászunkkal kapcsolatban és megfelelő tájékoztatás esetén elfogadóbban, toleránsabban fordulhatnak felénk.

Ennek a fázisnak a meghatározó jelensége, hogy felelősöket keresünk – először az orvosok, az ápolók, majd a családtagok körében – végül maga az elhunyt is vádolttá válik a szemünkben, amiért megtette velünk azt, hogy itthagyott…

Legsúlyosabb esetben saját magunkat vonjuk felelősségre, bűntudatot okozva amiatt, mert nem fordítottunk kellő figyelmet elhunyt szerettünkre.

Ez az állapot tartóssá válhat és olyan mértékűvé válik a fájdalom és a bűntudat okozta szenvedés, hogy nem tudunk másra koncentrálni, csak a saját szomorúságunkra, ami mind a gondolatainkat, mind a cselekedeteinket ebben a depressziós állapotan tartja.

Még a temetés, vagy a búcsúztatás sem okozhat megnyugvást, csak fokozottá válik az érzelmi váltakozás, ellenőrizhetetlen mértékben törek felszínre a legkülönfélébb érzelmek és meghatározó viselkedésformák, akár testi-lelki tünetek és egészségügyi problémák is.  

A következő szintre lépéshez ezeket a megváltozott jeleket szükséges a régi szokásaink megváltoztatásával és újak megszokásával enyhíteni.

A harmadik szint az alku!!!

Az alkudozás révén a legtöbben próbálnak olyan egyezkedést kialakítani, amely késlelteti az elhunyt elengedését.

Ez a fázis jellemzően a ”mi lett volna, ha” és a ”mi lenne, ha” kezdetű gondolatokkal terhelt, amelyektől rendkívül nehéz megszabadulni.

Ennek az az oka, hogy ilyen mértékű veszteség esetén – amelyet személyes támadásnak értékelünk – beindul a védelmi mechanizmusunk és a fájdalmas valóság lesz az az ellenségkép, amely ellen mindenáron meg kell védenünk az elménk és a lelkünk.

A következő szintre lépéshez el kell fogadnunk a visszafordíthatatlant és a jövőbe kell tekintenünk, a még élőkkel kell törődnünk.

A negyedik szint a depresszió!!!!

A szomorúság szintjén kerülnek elő a legszebb élmények, meghatározó emlékek, fényképek, videók, amelyeken az elhunyt olyan sokatmondóan, szinte már megszólalásig élethűen néz ránk és akármilyen élethelyzetben is jelenik meg, számunkra ő lesz a leggyönyörűbb ember abban a pillanatban. Folyamatosan beszélünk hozzá, elmondjuk az érzéseinket és szerettünk annyira megszépül számunkra, hogy képessé válunk személyiségünk megatározó elemeit is átadni – felvenni az elhunyt modorát, stílusát, vagy akár a szokásait is – annak érdekében, hogy mégtöbb közöskapcsolódási pontot találjunk, ami segíthet emlékezni.

Ugyanis tudatosan emlékezni akarunk rá és a közösen eltöltött időre, az emlékeinkre, amelyek segítenek enyhíteni a szomorúságunk és megerősödni lelkileg. Ekkor a lelki történésekről és az érzelmi változatosságról a tudatos megélésre terelődik át a fókusz, azonban később a lelki folyamatok – különösen az évfordulók alkalmával – ismét előtérbe kerülnek.

Úgy készülünk fel a következő szintre, hogy képessé válunk elfogadni és elengedni.

Az ötödik szint az elfogadás!!!!!

A szakirodalom ezt a fázist tekinti a valódi áttörésnek, ugyanis ekkor zajlanak le azok a meghatározó folyamatok, amelyek segítenek lezárni az elhunyttal közös életünket és a jövőbe tekintve, gondolatban és cselekvőképesen is új életet kezdeni.

A korábban megismert – magunkkal és a világgal összekötő - kapaszkodók ekkorra már eltűnnek, új szokások, új hagyományok és új szemlélet veszi át a helyüket, amelyek később új kapaszkodókat és kapcsolódási pontokat biztosíthatnak számunkra.

Ez annak a jele, hogy újraindulhat az élet és ismét a normáknak és az elvárásoknak megfelelően leszünk képesek továbblépni és tevékenykedni.

Végre tudunk koncentrálni a tervezésre, célokat határozunk meg és elkezdjük megvalósítani azokat, ugyanis képessé válunk értelmi, érzelmi és spirituális (lelkiismereti) szinten is megerősödni annyira, hogy új kapcsolatokat és ismereteket szerezzünk.

A szakirodalom ezt az öt fázist tekinti meghatározónak a gyásszal kapcsolatban, azonban személyesen további két szintet azonosítottam.

A hatodik szint a búcsú!!!!!!

A végső búcsú, az elengedés, tehát útra bocsátás egyszerre érzelmi elszakadás és gondolati eltávolodás is, ami a lelki megerősödés segítségével következik be. Egyre kevesebbet gondolunk elhunyt szerettünkre, figyelmünket kezdetben a hétköznapi tevékenységek terelik el, majd a jövőbemutató céljaink átveszik a helyét a gyásznak. Ekkor már eltűnnek a negatív érzelmek és tetteinkben is elbúcsúzunk úgy, hogy félrerakjuk, elzárjuk azokat a fotókat, videókat, amelyeken az elhunyt szerepel és csak különleges alkalmakkor vesszük elő, tekintjük meg őket.

A valódi búcsúzás tehát gondolati és cselekedeti szinten is megtörténik, amely elvezethet a testi-lelki és érzelmi nyugalomhoz.

A hetedik szint a nyugalom!!!!!!!

A hetedik napon megpihen… így szól a Szentírás és valóban a megnyugvás, a nyugodtság, tehát a tartós nyugalom csak akkor következhet be, amikor érezzük és tudjuk is, hogy mindent megtettünk, végre megpihenhetünk és a hosszútávú fennmaradásra koncentrálhatunk. Zavartalanul, nyugodtan zajlik tovább az életünk, de már a kiegyensúlyozottság elérése mellett, magasabb szintű tudati állapotban, mert a veszteség hatására bölcsebbé váltunk, elértük a lelkiismereti nyugodtság szintjét. Ez akkor válhat tartóssá, ha korábban már elfogadtuk az elmúlást, képessé váltunk a negatív történéseket pozitív folyamatokká átalakítani és tettekkel is megerősítjük a hosszútávú fennmaradásunk.

            Az én esetemben a 6. és a 7. szint is megjelent, ezért tudatosítottam magamban, milyen folyamatok zajlanak le az életemben és azt tapasztaltam, hogy a különböző szinteknek nem volt élesen elkülöníthető határa, akármennyire is elválasztva tárgyalja őket a szakirodalom.

Néhány hónnappal a gyászos veszteségem után még mindig nem értem el a teljes lelki nyugalmat és a korábbi fázisokból is maradtak meg töredékszegmensek, olyan mozzanatok, amelyek jelzik, hogy nem zártam le még magamban teljesen minden fázisát a gyásznak.

Őszintén remélem, hogy sikerült egy kicsit világosabbá tenni milyen jelek tapasztalhatóak a gyász folyamatában azoknak, akik még nem éltek át hasonlót, vagy akik számára ez az életesemény éppen aktuális, mert kifejezetten ezekkel a problémákkal szembesültek.

A gyász fázisainak gyászpiramisa – Domokos

Végezetül egy saját verssel búcsúzom:

Domokos János Antal - Búcsúóda

Eljött az idő, hogy búcsút vegyünk

nincs többé mód, hogy együtt legyünk

életed kalandja most véget ért

lejárt az időd, ki tudja miért

 

Hogy ez megtörtént tagadtam sokat már

haragom leplezni, feledni igazán kár

ha lenne bármilyen alku, ami visszahoz

megtennék bármit, ami jobbulást okoz

 

Fájdalom, hogy nem foghatom többé a kezed

nincs válasz sem, hiába kiáltom világgá neved

itt hagytál gyászomban, mit tegyek nélküled?!

el kell fogadnom, hogy nem lehetek többé veled

 

Nincs több jó szó, kedves, szerető ölelés

helyette bánat maradt, csend és töprengés

elfogadom és remélem jobbléted boldogabb lehet

mert megtettél mindent, mit ember megtehet

 

Szép emlékeink sora, miket sosem feledek

csak ezek maradtak, ahol veled lehetek

hogy nem figyeltem rád jobban, mostmár bánom

rád gondolok mindig, mikor nem jön az álom

 

Eljött az idő, hogy végleg elengedjelek

mikor igazán fontos, újra emlékezzelek

nyugodj békében az angyalok között

emléked őrizzük, legyen hát örök!

 

Ennek a blogbejegyzésnek a teljes változatát ebook és podcast formában is elérheted.

Ha további segítségre van szükséged, keress fel személyesen!

 

Hasznos kiegészítő információkért rendeld meg az alábbi tananyagokat:

Karrierépítés zenészeknek promovideo

Karrierépítés zenészeknek digitális tananyag

 

Kultúramarketing promovideo

Kultúramarketing digitális tananyag

 

Amennyiben bármilyen probléma, kérdés, vagy kérés merül fel, keress fel bátran, mindenben segítek!

Extra tartalmak eléréséhez iratkozz fel YT csatornámra és like-olj a Facebookon!

 Debrecen,2021.Január                                                                                                                                                                                                               Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és

az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője