Ablakok a művészeti nevelésben

👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

 

            Az előző blogbejegyzésem Az erőszak, mint probléma a köznevelésben címet kapta,

Most egy kis kitérőt teszünk a pszichológia szakterületére és két ablakkal fogunk megismerkedni.

 

I.                  A Johari ablak

A Johari ablak az elmélyült önismeret és az abból egyenesen következő tudatos önfejlesztés lehetőségét biztosítja úgy, hogy az általa megvalósított mérés-értékelés során megszerzett információk és adatok – tudatosítás és nyilvános megosztás során - könnyedén felhasználhatók a kapcsolati háló fejlesztéséhez, valamint a személyes és kölcsönös bizalom kialakításához és fenntartásához. A módszer segítségével a kapcsolati hálón belül fokozható a megértés, az elfogadás, az empátia,  a tolerancia, a kohézió, a támogató szándék, a jóindulat, a pozitív kép, valamint jótékony-hatékony szintre emelhető a kommunikáció.

A Johari ablak arra tanít minket, hogy merjünk megbízni a környezetünkben élő embertársainkban, akikkel – a bizalmunk mértékétől függően – az információcsepegtetéstől az információelárasztásig is eljuthatunk közösen.

A bizalmi készségeink fejlődése során elsajátíthatjuk a környezetünkből érkező jelzések felismerésének és felhasználásának módszerét, valamint az asszertív kommunikáció képességét, amely gyakorlással, a tudás, a tapasztalatok, az eszközök és a módszerek szintetizálásával magas készségszintre fejleszthető.

Az asszertivitás elsajátítható kommunikációs készség, viselkedési és gondolkodási mintázat, később szemlélet és attitűd, amely során az asszertív személy magabiztossá és tudatossá válik a saját érzései, gondolatai, szükségletei, igényei, elvárásai, feltételei, értékei, érdekei, motivációi, inspirációi, valamint erőforrásai tekintetében és képessé válik ezeket tiszta önkifejezéssel, őszintén közreadni.

Emellett az empátia készségét a legmagasabb szintre fejlesztve a környezetében élők, vagy a kapcsolati hálójában található embertársai érzéseit, gondolatait, szükségleteit, igényeit, elvárásait, feltételeit, értékeit, érdekeit, motivációit, inspirációit, valamint erőforrásait is képes észlelni, elemezni és megérteni aktív, értő figyelemmel.

Kommunikációs stílusára jellemző a jóindulat, a pozitív gondolkodás, a holisztikus és progresszív szemlélet, valamint az érintettek értékeinek és érdekeinek tiszteletteljes figyelembe vétele úgy, hogy önmaga kerüli a szélsőségesen erőszakos és gyenge beavatkozásokat, interakciókat.

A tiszta önkifejezés és az értő figyelem hosszútávú alkalmazásának segítségével elmélyíthető a bizalom és fokozható a kapcsolatok mennyisége és minősége, megszilárdítható és kiterjeszthető a kapcsolati háló.

Az üzleti életben és a befektetések területén, vagy esetleg a problémás, konfliktusdús élethelyzetekben ennek a két készségnek a segítségével minden érintett fél érdekeit és értékeit tiszteletben tarthatjuk és mindenki – még a közvetett környezet, közösség, vagy akár a teljes társadalomkultúra - számára kedvező döntések és kölcsönösen nyertes megvalósítások születhetnek a tárgyalások, megbeszélések alkalmával.

Az asszertív kommunikációt alkalmazó személy képes tudatosan kihasználni és az élethelyzethez illeszkedően alkalmazni a dinamikai eszközöket is, tehát aktív – tevékeny, karizmatikus, határozott, céltudatos, irányító és alkotó – és passzív – visszahúzódó, befogadó, toleráns, nyitott, rugalmas, kompromisszumkész és simulékony – viselkedési mintákat is képes széles dinamikai tartományban kiegyensúlyozottan alkalmazni.

Az asszertivitás tehát kiemelkedően magas szintje a hiteles önismeretnek annak, hogy mit tudunk, gondolunk, feltételezünk önmagunkról és mások mit tudnak, gondolnak és feltételeznek rólunk.

            A Johari-ablak kiemelten alkalmas a kapcsolati háló fejlesztésére, kiterjesztésére és megszilárdítására, ugyanis az elmélyült önismeret és a tudatos önfejlesztés során elsajátított ismereteket és tapasztalatokat kiválóan alkalmazhatjuk a társas kapcsolatokban és a közösségi életben is.

Ehhez saját magunk másokhoz viszonyított elhelyezkedését, valamint az ismert és ismeretlen dimenzióinkat is szükséges azonosítani, tudatosítani és felhasználni a továbbfejlesztéshez.

Ezek lehetnek nyilvánosan, mindenki számára ismert, vagy csak általunk, esetleg csak mások által ismert és mindenki számára ismeretlen információk, amelyeket különböző keretekbe helyezhetünk a Johari-ablakon belül.

A keretek közötti határok egymástól függenek és dominánssá, erőteljessé válhatnak, amennyiben az adott személyiség, a társadalomkultúra és a szervezeti kultúra, az adott élethelyzet, esetleg a kölcsönös kapcsolati dinamika megváltozik, vagy ezek együttes hatására fokozott változás következik be.

A Johari-ablak négy fő dimenziójába tartozik:

1.      a nyílt én területe,

amelybe az összes személyes tulajdonság, információ és adat beletartozik,

amelyekkel önmagunk és mások is tiszában vannak velünk kapcsolatban

2.      a rejtett én területe,

amelyben önmaga által ismert, de mások által ismeretlen információk jelennek meg

3.      a vak én területe,

amelybe mások által ismert, de önmaga számára ismeretlen információk tartoznak

4.      az ismeretlen én területe,

ahová a mindenki számára ismeretlen információk tartoznak

 

 

Miért hasznos a Johari-ablak a művészeti nevelés tekintetében?

A Johari-ablak egy – a művészeti nevelésben is jól alkalmazható - önismereti modell, amely ablakot nyit a önmagunkba úgy, hogy segít elemezni és megérteni személyiségünk felépítésének dimenzióit.

Ez rendkívül hasznos a művésztanárok és a művészeti növendékek életében, hiszen akár előadó-, vagy alkotóművész személyiséggel rendelkezünk, elmélyülten szükséges megérteni önmagunkat ahhoz, hogy a lehető a saját művészetünk kiteljesedhessen.

Azok az érzéseink, gondolataink, tevékenységeink, tulajdonságaink, képességeink, készségeink, hozzáállásunk, szemléletünk, attitűdünk, érdekeink, értékeink, motivációink és inspirációink, amelyek az önismeret során tudatosításra kerülnek, idővel az erősségeinkké válnak és később hozzásegítenek a valódi lehetőségekhez.

A rejtett, látens oldalon sosem fellelt értékeink és erőforrásaink azonban mindig egy elvesztegetett lehetőséget jelentenek majd az életünkben, tehát olyan keresztek, amelyeket folyamatosan cipelnünk kell magunkkal.

Ezek eleinte gyengeségként jelennek meg, majd hátráltató tényezővé válhatnak, amelyek valódi veszélyforrásokká válhatnak. Tehát fontos, hogy minél több adatot és információt megtudjunk magunkról.

Ehhez segít hozzá, ha a külvilág, a környezetünkben élők – velünk kapcsolatos - adatait, információit, tudását és ismereteit is megszerezzük, hiszen ők kívülről szemlélnek bennünket, így reálisabb képet alakítanak ki rólunk.

Ha a magunkról kialakított énkép a mások által realizált személyiségképünkkel egyezünk, akkor valóban ismerjük önmagunkat és teljes tudatossággal végezhetjük művészeti tevékenységeinket, feltehetően – a fejlett énképtudat, az önazonosság és hitelesség miatt - nagyobb hatást is gyakorolva a közönségünkre.

            A Johari ablak tehát a saját belső énképünktől és a mások által kívülről észlelt személyiségképünktől nyílik ki, ekkor tárul fel az ablak négy dimenziója.

A Johari-ablak (1 ismert és 1 ismeretlen belső énkép + 1 ismert és 1 ismeretlen külső énkép)

 

 

 

II.               Overton ablak

Az Overton ablak segítségével a közéletben és a közvéleményben társadalomkulturális szempontok alapján elfogadható javaslatokat, ötleteket, véleményeket, gyakorlatokat és döntéseket mérhetünk és értékelhetünk.

Eredetileg a közszféra közéleti tisztségei határainak, korlátainak felmérésére, tudatosítására szolgált, a közhivatalt ellátó tisztviselők javaslatainak elfogadhatóságát és szélsőségességét azonosították a segítségével.

Az ablakban elhelyezkedő javaslatok társadalomkulturálisan elfogadottak, az ablak szélén elfogadható, az ablakon kívűl pedig elfogadhatatlan szegmensbe kerülnek, ahonnan szándékos és tudatos népszerűsítéssel kerülhetnek magasabb kategóriába, tehát az elfogadható, vagy az elfogadott szegmensbe.

Ez úgy érhető el, hogy a közvéleményt meggyőzik a javaslat, vagy ötlet értékeiről, előnyeiről és a megvalósításának közösségi érdekéről, vagy pedig az ablak kiszélesítésével, esetleg áthelyezésével új szabályokat, normákat fogadtatnak el, amelyek hosszú távon lehetővé teszik az elfogadhatatlan javaslatok elfogadását is.

Ennek természetesen az ellenkezője is alkalmazható, amikor az ablak szűkítésével a jelenlegi döntéshozó szerepvállalók igyekeznek minden eszközzel változatlanul tartani a helyzetet és minden újító szándékot, ötletet elfogadhatatlannak állítanak be, ezzel hátráltatva a közösségi fejlődést, de megszilárdítva a személyes pozíciójukat.

Az Overton ablak fejlődési szegmensei:

- elképzelhetetlen

- radikális

- elfogadható

- ésszerű

- népszerű

- közéleti

 

Mire használhatjuk az Overton ablakot a művészeti nevelésben?

Az Overton ablak strukturális, szándékosan létrehozott, stratégiai funkciójú, tehát az adott élethelyzet, vagy tematika lehetőségeinek megfelelően – ellenőrzött keretek között - irányíthatjuk rajta keresztül a célközönség fókuszát, az érdeklődést, a tematikát, emiatt nevezzük beszédablaknak.  

Tekintve, hogy rugalmas tulajdonságú nekünk kedvezően szabályozhatjuk a kereteit, ezért is nevezik lehetőség ablaknak és elfogadhatósági ablaknak. Alkalmas arra, hogy szűk körben, vagy társadalomkulturális rétegekben elfogadott ötleteket, gondolatokat, véleményeket, gyakorlatokat, szerepvállalásokat, vagy normákat szélesebb célközönség körében is népszerűsíthessünk.

Ehhez startégiai, taktikai és operítív célok megtervezésére, kidolgozására, megvalósítására, fenntartására, ellenőrzésére és továbbfejlesztésére van szükség, tehát egy teljesértékű folyamatmenedzselési program kialakítására.

 

Készítsük is el ezt a folyamatmenedzselési programot az alábbi feltételek alapján:

♪        B2C: A közönség kedvező irányú befolyásolása a digitális és a személyes térben.

♫      B2B: A szaktársak kedvező irányú befolyásolása a digitális és a személyes térben.

 

Ha egy kiemelt közértéket – mint a magaskultúra - az Overton ablak segítségével népszerűsítünk, kedvező irányba befolyásolhatjuk a társadalomkultúránkat, általa sokkal türelmesebbé, kiegyensúlyozottabbá és megértőbbé válhat a kiválasztott célközönség, majd később az egész társadalomkultúránk is, tehát kiterjedhet a jótékony-hatékony hatás.

 

A magasművészet népszerűsítésének 7 lépéses módszere

az Overton ablak segítségével:

(a szabadságfaktor jelzi a társadalomkulturális rugalmasságot, vagy elfogadottságot)

♪         Elképzelhetetlen (kívűl az ablakon/zárt ablak, -- szabadságfaktor)

(2015-ben alakított MŰVÉSZI ZENE KÖR tehetségmenedzselő szervezetemmel

erről a szintről indultunk neki a magaskultúraközvetítésnek az ország Észak-Keleti régiójában,

ahol a magaskultúra, de sok helyen még az alapműveltség sem magától értetődő)

♪         Radikális (közeledve az ablakhoz/átlátszó ablak, - szabadságfaktor)

(egyfajta hibrid módszert alkalmaztunk a magaskultúra népszerűsítésében,

tudományosan és hétköznapi értelemben hasznosítható módon kívántuk közreadni a magaskultúrát,

a célközönségünknek tudatosítottuk a számtalan jótékony-hatékony felhasználási lehetőséget,

kiemelten a zeneművészet területén, majd később az illeszkedő társművészetekben is)

♪         Elfogadható (közel az ablakhoz/kinyíló ablak, -+ szabadságfaktor)

(az elfogadtatás szakaszában igyekeztünk a lehető legtöbb nyilvános helyen, köznevelési és közművelődési intézményben, többféle megjelenési formában személyesen is képviselni a magaskultúrát, így széles körben megismerhették és alkalmazhatták az általunk kifejlesztett és közreadott magasművészeti módszereket)

♪         Ésszerű (az ablak peremén/nyitott ablak, + szabadságfaktor)

(abból az alaptézisből indultunk ki, hogy minden embernek joga van a magaskultúrához,

ezért a zenénket ingyen adtuk az interaktív tematikus előadásainkon, ezzel sikerült felkelteni a figyelmet, azonban a hozzákapcsolt tudás és tapasztalat olyan speciális – máshol fel nem lelhető - magas hozzáadott értéket képviselt, ami idővel prémium kategóriába értékelte informális szervezetünket - lehetővé téve a mennyiségi és minőségi előmenetelt is - ezért hamar az amatőr és a hivatásos zenészek támadási célpontjává váltunk, azonban a valódi közönség észérveit és érdekeit nem lehet eltitkolni és letagadni,

tehát végül az általunk létrehozott értékek és megosztott ismeretanyagok maradandó értékké váltak amiatt, mert a közönségünknek a hétköznapokban is hasznosítható tudást és tapasztalatot kínálnak)

♪         Népszerű (az ablakban/ kitárt ablak, ++ szabadságfaktor)

(visszaemlékezve az elmúlt évekre ezt a lépést volt a legnehezebb megtenni, de a rengeteg befektettet erőforrásunk, tudásunk és tapasztalatunk és az elnyert pályázati források segítségével néhány év alatt sikerült megteremteni az igényt és lokálisan mondhatni felkapottá, trendivé tenni a magaskultúrát és sok művész csatlakozott hozzánk, így a saját kortárs zenéink és programjaink kiemelkedő szakmai figyelmet kaphattak, azonban előre nem észlelhető világválságok alakultak ki és azt tapasztaltuk, hogy a magaskultúra válsághelyzetekben igen költségessé válik, hiszen a társadalom pandémia, energia- és gazdasági válságok alatt az alapvető létfenntartás felé fordul, emellett további hátráltató tényező, hogy – reméljük csak időszakosan – de eltűntek az Uniós pályázati források, így a magaskultúrára szánt fejlesztés is bizonytalanná vált,

tehát professzionális művésztanárként meg kellett tanulnunk ilyen nehéz körülmények között is érvényesülni és megfelelően értékesíteni a programjaink, tananyagaink)

♪         Közéleti (az ablak közepén/ablak nélkül, +++ szabadságfaktor)

(a magaskultúra teljesértékű népszerűsítéséhez elengedhetetlen lehet a teljes társadalomkulturális szemléletváltás megvalósulása, a magasművészet legitimmé és legálissá válásának folyamata,

amikor a magaskultúra hatalmat, befolyást és törvényes képviselőket, támogatókat kap a közéletben,

tehát a döntéshozók törvényeket, rendeleteket, szabályokat és elvárásokat kapcsolnak a magaskultúrához, amik lehetővé teszik a magaskultúra, mint szükséglet kialakítását és fenntartását)

♪         és a 7.napon megpihen…

(ez talán a legfontosabb lépés, amelyet személyesen én adtam hozzá, ugyanis – ahogy a zenében a szünet

– az életben a kivárás is rendkívül fontos, ugyanis minden folyamatnak megfelelő időre van szüksége

a hatásgyakorláshoz, tehát ha mindent megfelelően menedzseltünk, pihenjünk és várjuk ki az eredményt)

 

 

 

 

 

 

III.           Az OK keret

 

Az OK keret a tranzakcióanalízis (TA) irányzathoz kötődik, melynek célja, hogy az emberek számára rögzítse és tudatosítsa az optimális élethelyzeteket, hasznos tevékenységeket biztosítson, ami által tartalmasabb, eredményesebb és teljesértékű életet élhet.

Ennek alapfeltétele, hogy az érintett személy rendelkezzen egészséges önbizalommal és élvezze embertársai bizalmát is, valamint mentálisan, fizikailag és lelkileg is megfelelő (OK) állapotban legyen, tehát minden alapfeltétel adottá váljon, hogy képessé váljon tervezni, szervezni, megvalósítani és továbbfejlődni.

Az OK keret lehetővé teszi, az OK életérzés kialakítását és fenntartását, amellyel az általános emberi kapcsolatok fejlődhetnek és kiterjedhet a kapcsolati háló, amelyben minden érintett OK-nak találja és OK-ként kezeli a másikat, OK-n viselkedik vele, tehát elfogadó viszonyban vannak.

A művészeti nevelésben az OK keretre többféle hasznos felhasználási lehetőség is megmutatkozik, amelyben az érintett személy – az élethelyzetének elemzése révén főszereplőként - vezető szerepet tölt be, lehet intézményvezető, munkaközösségvezető, osztályfőnök, vagy művésztanár.

A személyéhez történő igazodás, illeszkedés és az ezek során kialakuló élethelyzetekben megnyilvánuló embertársi, vagy közösségi (vezetőtársak, művésztanártársak, növendékek és szülők) viselkedésének és viszonyulásának, tehát az elfogadás és az elutasítás mértékének elemzésével mérhetjük és értékelhetjük a kialakult élethelyzetet.

 

Az elfogadás mellett az elutasítás is többféle mértékben megjelenik az OK keretben,

amelyhez egy intézményi kapcsolati SWOT analízist is csatoltam a vezető tekintetében:

++ lehetőség	problémamegoldó vezető (++) + elégedett magával + elégedett a munkatársakkal	barátságosan meggyőző vezető (-+) -          nem elégedett magával + elégedett a munkatársakkal	+ erősség
– gyengeség	nyomást gyakorló vezető (+-) + elégedett magával - nem elégedett a munkatársakkal	sodródó vezető (--) - nem elégedett magával - nem elégedett a munkatársakkal	– – veszély

A ++ helyzetben az érintett vezető rendelkezik önbizalommal és birtokolja a közbizalmat is, tehát adottak a feltételek a gyors és hatékony továbbfejlődéshez és az intézményi lehetőségek kihasználásához.

A –+ helyzetben a vezető nem rendelkezik megfelelő önbizalommal, de kölcsönös a bizalom a munkatársai és közte, ami erősségként jelenek meg, tehát megfelelően működhet az intézmény.

A +– helyzetben a vezetői önbizalom adott, azonban a munkatársai iránt nem mutat bizalmat és ők ezt megérezve nem bíznak benne, tehát gyengeség alakul ki, az intézmény folyamatosan gyengül és rosszul teljesít.

A – – helyzetben egyik érintett oldaláról sem jelenik meg a bizalom, a vezető nem rendelkezik önbizalommal, a munkatársaiban sem bízik és ők sem bíznak benne, tehát veszélyhelyzet alakul ki, amely a legsúlyosabb esetben oda vezethet, hogy az intézmény minden szereplője érdektelenné válik, nem bízik a változás jótékony-hatékony erejében és végül a változatlan veszélyhezetben ragadt egész szervezeti kultúra maradandó károkat szenved el.

 

A szakirodalom az alábbiak szerint írja le a különböző vezetői mintákat:

Problémamegoldó vezető

Vezetői képességeit folyamatosan fejleszti. Ars poeticája, hogy vezetni csak annak szabad, aki ért hozzá, és csak addig szabad betölteni azt a pozíciót ameddig kreatív, döntésképes, és eredményt tud felmutatni. Az állandó fejlesztés – fejlődés híve. Alap beállítottsága az együttműködés és az információ szabad áramlásának biztosítása. Valódi csapatot alakít ki, ahol igényli a többiek, a szakértők véleményét. Nyíltan kommunikál, a problémákat, konfliktusokat nem söpri a szőnyeg alá, inkább felvállal-ja azokat, és igyekszik megoldani. Kerüli a titkos alkukat, a manipulatív megoldásokat. Biztonságot és jó mikroklímát nyújt munkatársainak. Környezete elismerését kivívja a következetes magatartásával, féltékenymentes viselkedésével, követelménytámasztó és reális értékelési rendszerével.

 

Barátságosan meggyőző vezető

Konfliktuskerülő, döntéseiben nagy szerepet kap az érzelem.
Barátságos, beosztottaival személyes kapcsolatra törekszik, lojális és   segítőkész a magánéleti problémák megoldásában is. Alapelve, hogy folyamatosan tanulni kell, és ezáltal kivívni főnökeinek és beosztottainak az elismerését. Úgy véli, hogy tudásával hatást tud gyakorolni másokra, és végül nélkülözhetetlenné válik. Barátságos, de arra vigyáz, hogy ne kerüljön senki igazán közel hozzá. Önmagáról annyit mond el, amennyi nélkülözhetetlen a kellemes légkör kialakításához. Életeleme a jó csapat-munka. Ennek érdekében a mindenáron történő jó benyomáskeltést igyekszik kialakítani. Ezt néha természetellenes viselkedésnek fogja fel a környezete, és ezért mindez bizalmatlanságot szül. Problémás esetekben kevés az önbizalma, hatalomnélkülinek érzi magát, ezért igyekszik a nyílt döntéseket elkerülni. Fél a felelősségtől. Becsületesen minden energiáját mozgósítja a feladatok megoldására, de mivel az igazi célja nem a hatékonyság, hanem az érzelmi biztonság megteremtése, beosztottai lassan eltávolodnak tőle. Főnökei előbb-utóbb rájönnek, hogy hiányzik a teljesítménycentrikus hozzáállás, és ez gondot jelenthet vezetői munkakörének megtartásában.

 

Sodródó vezető

Szerencsére ma már elég ritkán találkozunk az üzleti világban ezzel a típussal. Bár protekcióval, lobbyzással elérhet pozíciókat a magas intelligenciaszintje, vagy kiváló képzettsége, nyelvtudása révén, de vezetői adottságai hiányában tönkreteheti mások életét és a sajátját is. Folyamatosan összeütközésbe kerül a környezetével, és miután örömöt sem adni, sem elfogadni nem tud, kialakul benne a feleslegesség és haszontalanság érzete. Elkeseredett és zárkózott lesz.

Soha ne feledjük: protekcióval esetleg el lehet érni, hogy egy szerepet a színész megkapjon, de ahogy a függöny felgördül, a közönség mindent észrevesz!

 

Nyomást gyakorló vezető

Bizalmatlan másokkal szemben. Elsősorban önmaga érdekeivel foglal-kozik. Barátságtalan, de jellemző rá, hogy manipulál másokat. Visszaél a hatalmi pozíciójával, a munkatársai bizalmával és azok „kiszolgáltatottságával”. Lényegében nem a problémák megoldására törekszik, hanem a hatalmának mindenkori fenntartására. Mindent túl akar élni. Mereven ragaszkodik a beosztásához, hogy az uralkodói, hatalmi érzéseit, vágyait érvényesíteni tudja.

A kritikát látszatra fogadja csak el, és ahogy módjában áll, azonnal visszavág. Önmagát szereti dicsőíteni, önkritikát csak akkor mond, ha az érdekei megkívánják. A társas kapcsolataiban az emberek általában csak eszközök számára a célja eléréshez. Alapelve az oszd meg és uralkodj. Úgy érzi és gondolja is, hogy sokkal értékesebb ember, mint a beosztottjai. A hátuk mögött mindig megjegyzéseket tesz rájuk, ezzel is hangsúlyozva a saját nélkülözhetetlenségét. Hízelkedőkkel veszi körül magát, akik mindig azt mondják, amit ő elvár. Akik konfliktusokat okoznak számára, azoktól igyekszik megválni. Nem bízik senkiben, a behódolókat kedveli, de csak addig, ameddig mindent úgy tesznek, ahogyan elvárja tőlük. Az évek során mindenkitől elszigetelődik. A vezetőtársai és a beosztottjai pletykálnak a háta mögött, és az első kedvező alkalommal otthagyják. Önmagában ezeket az eseményeket úgy értékeli, hogy nem feleltek meg az ő szintjének és követelményei-nek. A vezetői hatalommal való visszaélés a beosztottakban nemegyszer gyűlöletet, elkeseredést válthat ki.

 

 

            Fontos, hogy akár vezetőként, vagy művésztanárként is megismerjük ezeket a mintákat annak érdekében, hogy a megfelelőtől, az optimálistól és az elvárttól eltérő élethelyzeteket időben felismerhessük és intézményünket jótékony-hatékony eszközökkel, módszerekkel, tudással és tapasztalattal képessé váljunk továbbfejleszteni.

 

 

Ha bármilyen kérdésed, kérésed, vagy észrevételed van,

keress fel bátran, minden segítséget készséggel megadok!

 

 

 

Legyen az idézhető mottónk:

”A múlt értékeit, a jelen eszközeivel, a jövő szépségéért!”

Domokos // 2022

 

Ha további segítségre van szükséged, ennek a blogbejegyzésnek

a teljes változatát ebook és podcast formában is elérheted.

 

Hasznos kiegészítő információkért rendeld meg az alábbi tananyagokat:

Karrierépítés zenészeknek promovideo

Karrierépítés zenészeknek digitális tananyag

 

Kultúramarketing promovideo

Kultúramarketing digitális tananyag

 

Kultúramenedzsment promovideo

Kultúramenedzsment digitális tananyag

 

Amennyiben bármilyen probléma, kérdés, vagy kérés merül fel, keress fel bátran, mindenben segítek!

Extra tartalmak eléréséhez iratkozz fel YT csatornámra és like-olj a Facebookon!

 

Debrecen, 2023. Május                                                                                        Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és

az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője

 

Az erőszak, mint probléma a köznevelésben

👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

 

            Az előző blogbejegyzésem a Február 8. A biztonságos internetezés világnapja

 címet kapta, amihez szervesen illeszkedik ez a bejegyzés is. A témához a cyberbulling áll a legközelebb, azonban még mindig ott tart a magyar tanulói és szülői társadalom, hogy a személyes tettek okozta károkról kell beszélnünk.

Így végül a téma: ”az erőszak, mint probléma a köznevelésben” lett, ugyanis ez egy olyan meghatározó probléma, amit már a köznevelés minél korábbi szintjein meg kell oldani, tudatosítani az ide vonatkozó törvényeket, rendeleteket és szabályokat, hogy később a tanulók már tisztában legyenek a kötelességeikkel és jogaikkal.

Nem kellett messzire mennem a téma személyes megtapasztalásáig, ugyanis legnagyobb lányom éppen a napokban esett áldozatául általános iskolai testi sértésnek, amikor egy lány osztálytársa megütötte azért, mert nem tetszett neki, hogy a lányom a tanóra előtti szünetben arrébb rakta a táskáját.

A szája azonnal vérezni kezdett és estére úgy bedagadt, hogy nem tudott rendesen enni, a beszédben, a klarinétozásban és a furulyázásban is akadályoztatott lett, a lelki sérülésekről nem is beszélve…

Természetesen ez néhány nappal az évvégi nagykoncert előtt történt, amely időszakban rengeteg nyilvános fellépése is lett volna, több hangszeren történő játékkal.

A támadás körülményeit súlyosbította, hogy sajnos szülőként semmilyen jelzést nem kaptunk a sérülésről, ezért másnap kértünk az intézményvezetőtől egy alkalmat a támadás megbeszélésére. Meglepődve tapasztaltuk, hogy nem értesült az esetről, csak miután szülőként felkerestük ez ügyben. Még megdöbbentőbb volt, hogy érzéketlen és érdektelen volt az egész megbeszélés alatt és nem mutatott hajlandóságot a segítségnyújtásra, az ügy elintézésére és a probléma megoldására.

Végig próbálta magát kivonni a felelősség alól és az érintett pedagógusra, valamint az osztályfőnökre terelte a figyelmet, emellett az ügyintézést is ezen a szinten kívánta megoldani.

Ezt szülőként nem fogadtuk el és azt javasoltuk, hogy egy igazgatói megrovással és egy nyilvános – részletes – bocsánatkéréssel szankcionálja az elkövetőt.

Erre eleinte nem volt hajlandó, majd közel egy órás – minden társadalomkulturális részletre és jogi vetületre kitérő – szuggesztív beszélgetés után ígéretet tette, hogy a javaslatunk szerint jár el az ügyben és mégis felelősségre vonja az elkövető diáklányt.

Utólag önkritikát gyakorolva már belátom, hogy visszafogottabban is intézhettem volna a beszélgetés lefolytatását, azonban – bár szinte minden esetben képes vagyok higgadt maradni és ritkán veszítem el az önuralmam – ebben az esetben annyira érintett voltam érzelmileg, hogy fokozottan feldúlva éreztem magam.

Az élethelyzet ekkor az volt, hogy már közel 6 éve szenvedett a nagylányunk a támadásoktól, amelyek legalább heti 1 alkalommal előfordultak. Ennek következményeképpen közel 6 éve minden este a megnyugtatásával telt, amikor több, mint 1 órán keresztül nyugtattuk és biztosítottuk, hogy másnap minden rendben lesz, semmilyen támadás nem fogja érni. Persze mindig voltak kisebb fizikai és lelki támadások, de ez most túlment a tolerálható határon és elfogyott a türelmünk. Ezt az élethelyzetet még tovább rontotta, hogy az intézményvezető érzékelhetően nem volt hajlandó eljárni az ügyben és – mivel nyugodt és toleráns szülőknek ismert minket – nem is vette komolyan a szavaink, ezzel még jobban fokozva az indulatokat, még nagyobb feldúlt hangulatot okozva.

Őszintén szólva nagyon nehezemre esett visszafogni magam és tárgyilagosan kommunikálni, de végülis a saját lelkiismeretemmel megegyezően jártam el, megvédtem a lányom és kieszközöltem a mindenki számára elfogadható fokozatú büntetés kiszabását, ami az igazgatói megrovás és nyilvános bocsánatkérés lett.

Mivel az érintett elkövető néhány hónap múlva töltötte be a 14.életévét, így akár rendőrségi feljelentést is tehettünk volna szülőként, vagy egy kórházi vizsgálat során az érintett orvos hivatalból kénytelen lett volna megtenni azt.

Ettől szerettünk volna eltekinteni és továbbra is biztosítani az elkövető lány jövőjét azt, hogy maradjon meg a lehetősége az általa kiválasztott álomiskolában továbbtanulni.

Egyszerűen csak az volt a naiv elképzelésünk, hogy a büntetés ez esetben kollektív hatást is gyakorolhat, tehát az egész közösséget elrettentheti attól, hogy hasonló cselekedetet kövessenek el.

Ez természetesen csak akkor sikerülhet, ha néhány elvárás teljesül:

-          a szülők felelősséget vállalnak a cselekedeteikért

-          a szülők felelősséget vállalnak a gyermekük cselekedeteikért

-          a pedagógusok határozottabban megkövetelik a tiszteletet

-          a pedagógusok határozottabban kiállnak az őket megillető jogokért (szülőkkel és tanulókkal szemben)

-          az intézményvezető felelősséget vállal akkor is, ha ezzel népszerűtlenné válik

-          az intézményvezető képessé válik rendet kialakítani és fenntartani

-          a tanulók megismerik és tudatosítják a felelősségeiket és a kötelességeiket

-          a tanulók képessé válnak értelmezni és betartani a kollektív szabályokat, emberi és egyetemes normákat

 

Jelenleg ez csak egy szép vízió, mert a szülők gyakran magukra hagyják a gyerekeiket, még akkor is, ha éppen otthon tartózkodnak mindannyian, emellett az intézményre és a pedagógusokra hárítják a nevelés feladatait, fontosabb lépéseit és végül, de nem utolsósorban nevetségessé teszik a pedagógusokat maguk között is és gyakran nyilvánosan is, ezzel aláásva a köznevelés tekintélyét és elrabolva a gyermekeiktől a normális, kulturált körülmények között történő nevelkedés lehetőségét, hosszú távon pedig a méltó felnőtt élet esélyét.

Kijelenthetjük, hogy jelenleg a szülők többsége érdektelen a gyermeke nevelése és jövője iránt, részben talán azért, mert a munkahelyi és otthoni problémák annyira lekötik a rendelkezésre álló erőforrásaikat, hogy nem hajlandóak többletenergiát és időt áldozni gyermekük ügyeinek intézésére.

 

            Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a – jellemzően visszahúzódó és magányos, vagy az átlagtól eltérő - felső tagozatosok kétharmadát diáktársaik rendszeresen támadják, megsértik, bántalmazzák tettekkel, szavakkal és általános viselkedési attitűddel is a köznevelési intézményekben.

Sajnos a tanulók 10%a már pedagógus részéről is megtapasztalt, elszenvedett ilyen támadó hozzáállást.

Ezen adatok olvasása közben felmerül a kérdés, hogy engedhetjük ezt az atrocitást ennyire elterjedni a magyar köznevelési intézményekben?! A tekintélyparancsoló problémakezelés természetesen ugyanúgy kerülendő, mint a passzív, érdektelen hozzáállás, mert mindkettő további ellenségeskedést, erőszakot, feszültséget okozhat.

Sajnos az általános érdektelenség mellett a döntéshozói oldalon megjelenik a következményektől való félelem is, az iskola hírnevének csorbulása, a statiszták elrontása, esetleges vezetői bónuszoktól történő megfosztás.

Tehát sok esetben a vezetők a pedagógusokra terhelik a felelősséget és megmaradnak ezeken az alsóbb - szinte adminisztratív szempontból is láthatatlan - szinteken az eljárások és a következmények is.

Mondhatni szinte nem történik semmi, mert gyakran vezetői szinten szemet hunynak a mindenki számára kellemetlen események felett, ezzel fenntartva és fokozva a kialakuló helyi szociális és társadalomkulturális problémákat.

Kellemetlen események, élethelyzetek könnyen kialakulhatnak a tanulói közösségekben, köznevelési intézményekben, hiszen mikro-multikulturális szokások, szemléletek, attitűdök, igények, szükségletek, feltételek és elvárások találkoznak nap, mint nap a falakon belül, ahol a hosszú együtt töltött idő alatt versengés, indulatosság, egyszeri erőszakos tevékenység és folyamatos bántalmazás is megjelenhet.

Vizsgáljuk meg részletesebben milyen kellemetlen eseményekről is van szó:

-          általános zaklatás, zsarolás, erőszak, közveszéllyel fenyegetés, károkozás, garázdaság, rongálás, rablás, zsarolás, személyi szabadság korlátozása, kényszerítés…

-          társadalomkulturális szabályok, normák megszegése

-          társadalomkulturális perifériára sodródás után kártékony tevékenységek megvalósítása

-          nyilvános és rejtett támadás a közösség és a személyek ellen

-          véletlen, vagy szándékos könnyű, vagy súlyos testi sértés

-          erőszakos verbális, vagy fizikai tevékenységeken keresztül történő becsületsértés, vagy karaktergyilkosság

-          bulling: folyamatos erőszakos viselkedés, megfélemlítés önvédelemre képtelenek ellen a személyes térben

-          cyberbulling: fenyegetés, gúnyolódás, kiközösítés, nevetségessé tétel a digitális térben

-          mobbing: pszichoterror, zaklatás, molesztálás, támadás

 

Hogyan előzhetjük meg a társadalomkulturális erőszakos veszélyhelyzetek kialakulását?
- világos és közérthető szabályok, határok rögzítése, tudatosítása és számonkérése

-          alacsony erőszak-ingerküszöb kialakítása és fenntartása

-          empatikus, türelmes hozzáállás kialakítása és fenntartása

-          bizalmi, támogató és elfogadó légkör kialakítása

-          aktív, szabálykövető közösségi szerepvállalás motiválása és inspirálása

-          problémaforrások kollektív rögzítése és tudatosítása

-          tájékozottság fokozása továbbképzések szervezésével vezetőknek, pedagógusoknak, szülőknek és tanulóknak

-          támogató, érdekelt és érdeklődő családi háttér, valamint szülői felelősségvállalás motiválása

-          az iskolai hírnév háttérbeszorítása a személyiségi jogokkal szemben

Intézményi környezet (szülők, segítők, partnerek, támogatók) edukálása a hét minden napján adott tematika szerint:

1.      az internet látható és látens szabályainak megismerése és alkalmazása

2.      otthoni környezetben, saját digitális eszközök használati szabályainak kialakítása

3.      személyes és közös adatvédelmi protokoll kialakítása és alkalmazása

4.      digitális térben megszerzett tudás- és tapasztalatmegosztás alkalmazása

5.      a személyes és digitális térben történtek napi szintű megbeszélése

6.      potenciális segítők, támogatók, ellenőrzők és büntetők megismerése a digitális térben

7.      adat- és személyiségvédelmi, valamint blokkoló szoftverek, alkalmazások megismerése és alkalmazása

 

 

 

Hogyan segíthetünk a támadásokat elszenvedő érintetteken?

-          példamutató tanári személyiségek kohéziójának kialakítása és fenntartása

-          személyes motiváció és szakmai inspiráció kialakítása és fenntartása

-          fokozott szellemi és fizikai terheltség biztosítása a tanulóknak

-          IQ (értelmi), EQ (érzelmi) és SQ (lelkiismereti) intelligencia fejlesztése

-          szociális és kohéziós képességek fejlesztése

-          közösségi empátia, elfogadás kialakítása

-          személyes önértékelés és önbizalom fokozása

-          negatív gondolatok, érzések, döntések és tevékenységek átalakítása pozitívvá

-          segítő, támogató légkör és kondíciók kialakítása és fenntartása

-          a közösségi elvárásoknak és személyes véleményeknek való kitettség mérséklése

-          önagresszió és önhibáztatás megelőzése és megszüntetése

-          valódi személyes kapcsolatok kialakítása és fenntartása

-          személyes értékek, elfogadottság és népszerűség kiterjesztése

-          etikus önvédelmi módszerek és eszközök tudatosítása és használata

-          konfliktusmegelőzési és problémamegoldási stratégiák kidolgozása és megvalósítása

 

 

13 hasznos kérdés az erőszakos élethelyzetek során (minden érintett számára):

1.      Mi történt pontosan?

2.      Hogyan történt?

3.      Miért történt?

4.      Mikor történt?

5.      Kivel történt?

6.      Milyen gondolatok jelentek meg az eset előtt, közben és utána?

7.      Milyen érzések jelentek meg az eset előtt, közben és utána?

8.      Hogyan viszonyulnak az érintettek az eset előtt, közben és utána?

9.      Hogyan viszonyul a közösség az eset előtt, közben és utána?

10.  Mi volt a legrosszabb az esetben?

11.  Mi a tanulsága az esetnek?

12.  Hogyan kerülhető el, hogy legközelebb megtörténjen?

13.  Hogyan lehet rendbe hozni a testi, érzelmi és lelki károkat?

 

 

Az adott élethelyzetben előfordulhat, hogy külső segítséget szükséges és kell is kérni hivatalos úton, így fontos,

hogy képessé váljunk felismerni a helyzet súlyosságát, az adott probléma, vagy bűncselekmény mértékét.

Garázdaság, rongálás, károkozás, zaklatás, könnyű testi sértés, mérsékelt fizikai, vagy verbális támadás esetén lehetőség van a hivatalos segítség, tehát a rendőrség értesítésének mellőzésére.

Ez a protokoll csak abban az esetben alkalmazható, ha az intézményvezetés, a pedagógus és az érintett szülők is megegyeznek abban, hogy nincs szükség rendőri beavatkozásra, vagy jegyzőkönyvezett feljelentésre.

Azonban léteznek olyan élethelyzetek, amikor szükségessé válik és elvárás is a rendőrség bevonása, mint, amikor több elkövető szervezetten hajtja végre a támadásokat, esetleg a kedvezőtlen helyzetbe került érintett megsérül és ellátásra kényszerül, tehát jogilag már sértetté válik.

Emellett egyes esetekben az elkövetők annyira érdektelenek, hogy a támadásokat folyamatosan és zavartalanul megvalósítják az intézményi szankciók ellenére, tehát hivatalos segítségre szorulnak a pedagógusok.

Ezek a súlyosabb kategóriába sorolható bűncselekmények a rablás, zsarolás, kényszerítés, személy elleni erőszak és a súlyos testi sértés, amelyek megvalósulásakor az iskolarendőr hivatalból beavatkozik.

A rendvédelmi tisztségviselő feladatköreibe tartozik a normáktól eltérő magatartásformák és viselkedési minták észlelése, feltárása, valamint a kialakuló problémák, konfliktusok kezelése.

Gyakran a tekintélytparancsoló megjelenés is elég a megelőzéshez, de egyes esetekben még ez is kevés, sőt az is előfordulhat, hogy az iskolaőr jelenléte általános félelmet és krónikus szorongást vált ki a tanulóközösségből és – általában a családból, esetleg egyéb személyes, vagy digitális térből hozott – elfojtott indulatokat is felszínre hozhat.

            A békés, türelmes és megértő hozzáállást képviselő konfliktuskezelési technikák alkalmasak lehetnek arra, hogy hosszútávon is megszűntessék a problémaforrásokat, ezért a köznevelési intézmények legfőbb érdeke, hogy a gyakorlatban is alkalmazható és jótékony-hatékony konfliktuskezelési protokollt alakítson ki és valósítson meg.

Ez csak akkor lehetséges, ha az intézményvezetés nyitott, progresszív és proaktív szemléletű, tehát a külső környezetében található személyes segítőket és szakmai támogatókat is hajlandó bevonni az adott élethelyzetben kialakult probléma korszerű és szakszerű megoldásába.

A leggyorsabb konfliktuskezelési módszer a gyakori mozgás, mint terápiás módszer alkalmazása, amely sajnos legtöbbször a pedagógusok esetében mozgásmegvonással kerül be a szankciós eszközök közé, tehát ha az osztály, vagy a tanuló nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik, az óraközi szünetekben megvonják a mozgás lehetőségét.

Ez a gyakorlat rendkívül nagy károkat okoz, hiszen amellett, hogy az amúgy is mozgásszegény környezetben nevelkedő tanulói generációkat leszoktatja az aktív életmódról és megfosztja a szabad mozgásos játék örömétől, még dühöt, ingerültséget és agressziót vált ki ahelyett, hogy segítene azok leküzdésében.

            Nagyobb türelmet és kiatartást igénylő, de rendkívül hatékony konfliktuskezelési módszer a tudatos és irányított beszélgetés, amikor a tanulók elsajátítják a szavaikon keresztül történő érzéskifejezés képességét.

Ez a módszer megfelelő gyakorlással odáig fejlesztheti a tanulókat, hogy kialakul az empátia képessége, tehát képessé válnak mások helyzetébe beleélni, beleérezni magukat és megtapasztalják az együttérzést, valamint alkalmassá válnak a párbeszédre és az együtműködésre is.

Véleményem szerint ennek három szinje is azonosítható:

I.                   IQ (készségfejlesztés értelmi intelligenciával)

II.                EQ (készségfejlesztés érzelmi intelligenciával)

III.             SQ (készségfejlesztés lelkiismereti intelligenciával)

A Rendőr-főkapitányság ajánlásai:

1.       Körültekintő barátválasztás. A Szülők ismerjék gyermekük barátait, tudják azok elérhetőségét és lakcímét.

2. Sokszor és sok beszélgetés! Otthon minden nap beszéljék meg, kivel mi történt aznap!
3. A felgyülemlett feszültséget nap mint nap le kell vezetni!
4. Meg kell különböztetni a jó heccet a bűncselekménytől! Ne feledjék, baj lehet belőle!
5. Nem csak saját biztonságukért, társaik testi épségéért is felelősek!

 

Keress fel bátran, minden segítséget készséggel megadok!

 

           

Legyen az idézhető mottónk:

”A múlt értékeit, a jelen eszközeivel, a jövő szépségéért!”

Domokos // 2022

 

Ehhez is minden segítséget készséggel megadok, keress fel bátran!

Ha további segítségre van szükséged, ennek a blogbejegyzésnek

a teljes változatát ebook és podcast formában is elérheted.

 

Hasznos kiegészítő információkért rendeld meg az alábbi tananyagokat:

Karrierépítés zenészeknek promovideo

Karrierépítés zenészeknek digitális tananyag

 

Kultúramarketing promovideo

Kultúramarketing digitális tananyag

 

Kultúramenedzsment promovideo

Kultúramenedzsment digitális tananyag

 

Amennyiben bármilyen probléma, kérdés, vagy kérés merül fel, keress fel bátran, mindenben segítek!

Extra tartalmak eléréséhez iratkozz fel YT csatornámra és like-olj a Facebookon!

 

Debrecen, 2023. Március-Április                                                                                         Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és

az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője