Élményfogyasztás a köznevelésben
👩🏽🏫 👨🏽🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅
A XXI.századi köznevelési
változásokat érintő blogbejegyzés-sorozatom második témája a köznevelést hamarosan átalakító legfőbb igény, az
oktatásszolgáltatás felhasználóinak élményfogyasztás-kiterjedése.
A harmadik téma a Tehetséghasznosulás
a köznevelésben, a negyedik a Digitális közösségépítés a
köznevelésben és az ötödik a Brand-alkotás a köznevelésben címen kerül majd közreadásra.
Akármerre is járunk a mindennapokban, mindenhol
szembeköszön az élményszolgáltatás, hiszen a szervezetek igyekeznek minél
többet biztosítani a fogyasztók számára.
Az új fogyasztói társadalom új szokásokat sajátított el, amely legfőbb
szempontja a személyes választás lehetőségének megszerzése és megtartása.
Legjelentősebb generációnak az Y generáció számít, aki nem csak
eligazodik az innovációk között és hasznosságuk szerint rendszerezi azt, hanem
képes a piaci igényeket irányítani innovatív ötleteivel és korszerű
elvárásaival.
Mint minden tevékenységben – ez a generáció - a
munkavégzésben is az élményfogyasztást tartja elsődlegesnek a köznevelésben ez
az élménypedagógia kialakításában és az arra fogékony tanulói generációk - az
abszolút demokráciából ismert szabályok szerint történő – irányításában mutatkozik
meg, amely az idősebb generációk számára gyakorta érthetetlen, népszerűtlen és
elfogadhatatlan lehet.
Az eredetre való koncentrálás során azonban kiderül, hogy a mai 30-as
generációk és az őket követő tanulói közösségek között – az informatikai
készségek napi gyakorlatban nélkülözhetetlen alkalmazása miatt – rengeteg olyan
illeszkedési pont és közös élményforrás megtalálható, amely az idősebb
generációk egyike között sem jellemző, hiszen ők a ragaszkodás örömét az anyagi
javak gyarapításában korábban már megtalálták.
Az Y-Z és az Alfa generációk mindannyian sikerkövető
magatartásformákat sajátítottak el ráadásul játékos formában, amely képessé
teszi őket az összefogásra, tehát szükségszerűen ragaszkodhatnak a támogató
projektmunkákhoz, a kudarctapasztalatok feldolgozásában viszont csak abban az
esetben képesek példamutatóan megnyilvánulni, ha képzésük során olyan – a
kitartást megkövetelő – közösségi tevékenységekkel is találkozhattak, mint amilyen
a zenetanulás, vagy a sport.
Az Y generáció talán a legalkalmasabb arra, hogy az algoritmikus
gondolkodást - akár az élményspecifikus
web 3.0 keretrendszerben működő interaktív közösségi és személyi hálón
belül is - továbbadja, amely az egyes feladatokra fordítható energia- és
időmennyiséget, valamint a felmerülő probléma- és megjelenő hibalehetőségeket
is minimálisra csökkentheti, így fenntartható élménymegosztást tesz lehetővé a
köznevelésben is.
Az élmény- és tudásfogyasztás tekintetében is vezető
szerepet tölt be ez a korosztály, hiszen a digitális térben megszokottakhoz
hasonlóan – ahol elvárják tőlük a tetszésnyilvánítást – mindent hasznosságának
megfelelően értékel és véleményét nyilvánosan meg is osztja, így támogatva a
kollektív tudás- és tapasztalat-megosztást.
A köznevelési szakmai szolgáltatások tehát, mint termékek jelennek meg az
új generációk között, akik már nem csak a személyes, hanem a globálisan
kiterjedt térben is képesek és hajlandóak lelkesen megosztani elégedettségüket,
vagy elégedetlenségüket, ami az intézményi marketing szempontjából meghatározó
lehet.
A tudásszerzés és tudásmegosztás már nem csak az egzisztencia
fenntartásáról szól, hiszen - a digitális térben megtapasztalt élményszerű
alkotófolyamatokból származó – bevételük gyors gyarapodásuk alapjául szolgálhat
bármikor, hanem a munkafolyamatokat életük részeként azonosítják, ami azzal
jár, hogy képtelenek olyan feladatokat ellátni, amelyekkel nem képesek
azonosulni, bármilyen is legyen az ellenszolgáltatás minősége, vagy mértéke.
Az általuk megálmodott életpályakép illeszkedése szerint fogalmazzák meg
céljaikat és tudatos lépéseket tesznek azok elérése érdekében, amelyben a
munkavégzés elhivatottságot nem, biztonságérzetet viszont kialakíthat számukra.
A helyes döntéseket meghozó munkáltatók ezt a
biztonságérzetet adják meg a munkavállalók számára, akik cserébe az
értékrendjükkel ellentétes feladatokat is hajlandóak elvégezni.
Ez a hajlandóság azonban csak a munkaidőre korlátozódik, azon túl ismét a
személyes élmények dominálnak a Z generáció aktívvá válása azonban új
kihívásokat tartogat a köznevelés számára, hiszen ők – jellemzően kialakult
média- és szórakozási függőségükből adódóan – szívesebben tartózkodnak
otthonaikban akár magányosan is, minthogy cserébe unalmas, monoton munkafolyamatokat,
adminisztrációs tevékenységeket folytassanak, mindezt folytonos kontroll alatt
végezve.
Érthetően számukra a legkevésbé sem vonzóak a mai munkalehetőségek, így a
köznevelésben sem találhatják meg hasznosulásukat, aktív illeszkedésüket.
Huszonéves korukra kialakult tudásuk azonban rendkívül hasznos lehet a
köznevelés számára, hiszen gyakran rendszergazdai szinten ismerik a
programozást, valamint képesek lehetnek olyan alkalmazások megalkotására, amely
automatizálná, majd robotizálná a monotonabb adatbázis-menedzselési feladatokat,
amelyek talán a legtávolabb állnak az élményszerű munkavégzéstől és
élményfogyasztástól J
Az ő munkába lépésükkel új elvárások jelentkeznek, munkában tartásuk
viszont – az új alapfeltételek kialakításával - egyenesen kihívássá válhat,
hiszen ők minden tevékenységükkel kapcsolatban egy kérdéskörre koncentrálnak: a
személyes haszon tárgykörére…
FIGYELJÜNK AZ EGYENSÚLYRA!!!
A
hozzáadott érték ne csak ígéret legyen és üres csomagolás, hanem valódi
tartalom
Mi
az élmény a köznevelésben?
Tanulóként, szülőként, vezetőként és
pedagógusként egyaránt fontosak a köznevelési élmények.
Ezek
meghatározóan olyan tevékenységek, intézményi szolgáltatások, naprakész
módszerek és korszerű eszközök köré csoportosulnak, amelyek egy hétköznapi –
mint pl.: az otthoni - környezetben nem jelennek meg.
Ha pl.: a
háztartások nagy részében elérhető a 2D nyomtató, akkor az intézmények 3D
nyomtatók alkalmazásával tudják fokozni a tanulók inspirációját és a
pedagógusok motivációját a munkafolyamatok iránt.
Az ilyen
módszerekkel elérhető, hogy egy tanuló se unatkozzon a tanórán és a pedagógusok
se vágyjanak otthonukban elvégezni feladataik nagy részét, ezzel komoly
szabadidő- és energiaelvonást eredményezve a családjuk tekintetében.
Természetesen – a külső és belső
feltételek hiányosságai miatt - nem várhatjuk el, hogy minden egyes tanóra az
élménypedagógia többletadottságai által kerüljön megszervezésre, olykor az átlagos/hétköznapi élmények és a különleges/maradandó
élmények egyensúlya teszi teljessé a személyes fejlődést és a szakmai
továbbfejlesztést.
Az átlagos
élmények felhasználása közvetlen, hiszen a szülői házban szinte azonnal
hasznosulnak, egy egyszerűbb – a szokványostól eltérő – megvalósítás révén.
Általuk – és a
tanulón keresztül - a szülők is részesülnek az edukációs javakból, a hasznosítható
értékekből.
A különleges
élmények hatása hosszútávú, hiszen közvetetten hasznosul a tanuló –
valószínűleg idősebb – életszakaszában, amikor olyan problémával találja
szemben magát, amelyre a felidézett élmény nyújthat praktikus megoldást.
Egy ilyen
különleges élmény által az átélő a környezete könnyen követhető vezetőjévé
válhat, hiszen az éppen felmerülő problémája többeket érinthet, így a
problémamegoldás tekintetében egy azonos vakcsoportban azonosulhatnak, amelyből
a felidézett élmény által emelkedhet ki a - különleges élményt megtapasztalt -
választott vezető.
Az ilyen
élmények megszerzéséért komoly áldozatokat hozhatnak a szülők, így valóban
versenyképes intézmények alakulhatnak ki általa, a sztenderdizált folyamatok
megőrzése mellett.
Az élmény tehát a jelen
kulcsszava a köznevelésben, amely a tudatosan progresszív jövőbe vezet.
Mitől
és hogyan lesz élmény a munka, a tanítás?
Ahhoz, hogy az
élménydinamikát megérthessük először a ”kiadói” oldalt szükséges tanulmányozni.
Minden intézmény
szeretne élvonalbeli tanulókat kinevelni, még ha ezt nem is vallja be a
pedagógiai programjában.
Az intézmény
valódi eredményeit és azok révén versenyképességét, létjogosultságát az
erőforrásai határozzák meg.
Amennyiben ezek
az erőforrások a személyi feltételeken keresztül hasznosulnak a tehetséges
tanulók körében az intézmény széles körben kiterjesztheti hírnevét, amely
bizalmat és biztonságérzetet nyújt a felhasználóknak.
Tehát ahhoz,
hogy visszakapjunk többször kell adjunk, mint a jó kandalló esetében, amely ha
rendesen meg van rakva tüzelőanyaggal hosszasan ontja magából a kellemes
meleget, felmelegítve egész környezetét.
Egy felkészült
vezető képes megteremteni az élmény és a
munka fúzióját intézményében, így a pedagógusok sokat olyan élményt kaphatnak,
amit rögtön továbbadhatnak a tanulói közösségnek, akik kimagasló
teljesítményükkel hamar visszaadják ezeket az értékeket.
Ha azonban a
vezetési stílus a megvonásokra épül, erkölcsileg hamar kimerül az intézmény
szervezeti kultúrája és maradandó károk keletkeznek, amit napjainkban
lehetetlen eltüntetni a digitális platformok sokszorozó jellege miatt.
Bízzunk benne,
hogy ez utóbbi egyre kevesebb esetben fordul elő a köznevelés irányításban J
A
helyes úton haladó intézmény biztosítja a személyes megjelenés és a szakmai
jelenlét élményét is, így minden résztvevő és felhasználó szívesen vesz részt a
tevékenységfolyamatokban.
Részt venni egy
előremutató projektben már önmagában élmény, hiszen a kvalitásainkat
kihasználva segíthetjük az emberiség csoportjainak problémáit megoldani,
azonban ezáltal referenciákat is szerezni kiemelten értékes, átlagon felüli
tapasztalatszerzést jelent, amely által a szaktudás szélesebb dimenziókban
válik hasznossá.
A
lokális szükségletek és személyes igények az élmények felhasználhatóságát és
azok intenzitását is meghatározzák, hiszen a befogadhatóság és a natív
illeszkedés alapfeltételei az élménydinamika működésének.
A működtető
minden esetben az intézményvezetés, hiszen ő a tisztsége révén szinte korlátlan
lehetőségeket teremthet a humánerőforrás számára, akik tudásuk és tapasztalatuk
megosztásával tovább dúsíthatják a köznevelési edukációs élményeket.
A felhasználói
oldalon a tanulók közvetlenül, a szülők és a későbbi munkahely pedig
közvetetten hasznosul ezekből az élményekből, amelyek az elégedettségmérés és a
tehetségkövetés által újrahasznosulnak az intézmény életében.
Az élménydinamika tudatos
koordinálása tehát az újrahasznosítható értékek valódi forrása a köznevelésben.
Mitől
és hogyan lesz élmény a tanulás?
A ”befogadói”
oldal szükségleteinek és igényeinek feltárása nélkül nehezen válhat
élményszolgáltatóvá egy köznevelési intézmény.
Míg a
pedagógusok a juttatásaikért cserébe eltekinthetnek a munkaélménytől - és bár a
kiégéshez, az egészségkárosodáshoz és/vagy a pályaelhagyáshoz napról napra
közeledve is, de azért rávehetőek a monoton feladatellátásra – ugyanez nem
mondható el sem a tanulókról, sem a szülőkről.
Az Y generáció
hatása már a beiskolázásnál tapasztalható, hiszen a jelenlegi 30+ életkorú
szülők a személyes térben megszerezhető információk hitelességét az online
térben is megmérik és az így kapott információk alapján választják meg
legfontosabb értékük – a gyermekük – számára a legmegfelelőbb nevelési
környezetet, ahol majd a hétköznapok legtöbb idejét a leghasznosabban, értékes tudással
és valódi tapasztalatokkal gazdagodva töltheti.
A
tanulás alapfeltétele a kölcsönös tisztelet megteremtése lett az edukációs
környezetben, így az anakronisztikus tekintélyparancsoló attitűdök néha akár társadalomkulturális
válsághelyzeteket is teremthetnek.
Csak olyan vezető
és pedagógus tud tiszteletet kapni, aki maga is képes azt megadni a tanulóknak
és embertársainak, hiszen mindannyian emberek vagyunk, a magunk hibáival,
azonban igyekezzünk egymás erősségeire koncentrálni a tiszteletteljes morál fenntartásához!
Az élménytanulás
3 alappillére:
-
proaktív alkotás (olyan konstruktív
folyamatok kialakítása, amelyek közösségi hasznosulása a jelenben és a jövőben
is magas lehet)
-
korszerű IKT eszközök és naprakész
módszerek (az anakronista gondolkodás és hozzáállás natív attitűdre és
algoritmikus szemléletre váltása a hétköznapokban is)
-
progresszív interaktivitás (példaértékű kooperáció
fenntartása a munkafolyamatokban)
Az
élménytanulás és az élménytanítás segítségével a tehetségkinevelés folyamata teljessé
válhat, hiszen egy olyan intézményben, ahol a tanulás és a tanítás élménye
könnyen hozzáférhető több tehetség érkezik mind a tanulók, mind a pedagógusok
részéről, de a szülői kapcsolattartás és szerepvállalás is kiegyensúlyozottá
válhat.
Az
élményígéretek valóra válásával – a pedagógusokkal - több értékes tudás és
tapasztalat érkezik és – a végzős tanulók továbbtanulásával - távozik is az
intézményből, amely globális hatása jelentős, hiszen az online térben minden
megszerzett tanulói, szülői és pedagógusi élmény nyilvánossá válik, amely marketingértéke
felbecsülhetetlen.
Az élményforrások
és az élménypedagógia a köznevelésben tehát – az élményígéretektől indulva, a
felhasználói és munkáltatói márkán keresztül végül - társadalomkulturálisan is
hasznossá válik, valamint a lokális közösség szakmai és személyes térben megosztható
elsődleges élményforrásává.
Egy köznevelési
intézmény élményszolgáltatóvá válásával valódi élet indul meg és megfelelő
szakmai és személyes kapcsolati tőke halmozódik fel a kiemelkedő tehetségek kiválasztásához
és továbbfejlesztéséhez.
A kiemelkedő
tehetségek szegmentálása a vezetők, a pedagógusok, a tanulók és a szülők
körében is kiemelt feladat, hiszen ez az elsődleges erőforrása az intézményi
innovációnak és a továbbfejlesztésnek, amelyet ki-ki a saját körében progresszíven
teljesíthet, segítve ezzel a többi szegmens hatékony működését.
Az élményedukációs szolgáltatások és a
háttértámogatása naprakész működéséhez azonban meghatározó alapfeltételek
teljesülésére van szükség:
-
Korszerű eszközök
és naprakész
módszerek alkalmazása az élményfokozáshoz
-
Eljutás a személyes edukációs élmények
és a személyre
szabott élmény-tudásanyag felé
-
Ötletek helyett kidolgozott tervek
alkalmazása a köznevelési élményfogyasztásban
-
A mit helyett a hogyan-ra koncentrálás
-
Az élményérték a mennyiség helyett a minőség-re
váltása (prémium élményszolgáltatások és
termékek megjelenése és használata)
-
A hasznosulás az értékmegőrzés helyett az értékteremtésben
megjelentetése az élményfogyasztásban
-
Globális nézőpont és komplex hozzáállás kialakítása
– IQ-EQ
és SQ fejlesztés megjelenése az élményedukációban
-
A tudásfogyasztás üzleti potenciáljának meghatározása
és érték-kiválasztódás az élményedukációs kínálatban
(a
személyes és célközönségi problémamegoldás (pl.: pihenés közben játékos
tanulás) üzlet-szakmai értékei - individuális és közösségi problémákra (pl.:
szabadidőhiányra) talált hatékony megoldások árképzése)
PROBLÉMAFELTÁRÁS:
Jelenleg túl kevés szakember végez
el túl sok feladatot a köznevelésben, így maximális hőfokon és teljesítménnyel
– fenntarthatatlan energia- és értékidő-veszteség és mérsékelten hatékony
forrásfelhasználás, valamint jelentős egészségkárosodás mellett – végzik a
saját és munkatársaik munkáját is, akik különböző ürügyekkel bátran ráterhelik
a szorgalmasabb kollégáikra saját terheiket.
A leggyakoribb,
hogy úgy állítják be saját – magukat sajnálatra méltóan túlterhelő – munkájukat,
hogy az rajtuk kívül mindenkinek könnyebb, egyszerűbb és gyorsabb legyen
elvégezni, így ők a ”fontosabb”, magasabb rendű feladataikkal foglalkozhatnak,
amelyek állításuk szerint valóban hasznosak a közösségre nézve.
Mivel
a jelenlegi bérezési rendszer nem teljesítmény- és tevékenységalapú, ezért a
gyakorlatban a legtöbb – a valóban hatékony napirend megtervezését és végrehajtását
nem ismerő, vagy el nem ismerő – pedagógus és vezető a munkafolyamatait a
teljes munkaidőben kényelmesen elosztva végzi, amellyel az egy adott
feladatkörre szánható időfelhasználás akár 4-5x nagyobbá válhat az elvárhatóhoz
képest.
Jellemző
probléma ez a köznevelésben, a közegészségügyben és a közmunka programban is…
10 nézi, amit 1
csinál!!!
Ez a komfortos feladatellátási
modell azért az átlag pedagógusok túlnyomó többségének – a megszokásokból
adódóan – előnyös, hiszen a nevelési feladatokon kívül nincs más elvárás velük
szemben.
Mivel
szolgálatai kizárólag a benntöltött munkaidejében állnak rendelkezésre –
önértékelése szerint - csak átlagfeladatokat képes ellátni, ezen felül sem
mennyiségben, sem minőségben nem vállal több szerepet.
Többüknek sajnos
az ambicionális adottságaikon túl az önbecsülésükkel és az önbizalmukkal is
komoly problémák lehetnek, hiszen ők el is hiszik, hogy képtelenek olyan
többletfeladatokat ellátni, amely esetleg kiemelkedést, megjelenést és megbecsülést
hozhatna számukra.
A jelenleg fennálló problémák ezek
anomáliái, ugyanis legtöbbjük visszavezethető a nem kellő tájékozottsággal,
vagy felkészültséggel kiosztott és ezek után személyes és szakmai illeszkedést
nem mutató munkakörnyezetben elvégzett feladatokról, amelyek természetesen –
helytelen ellátásukból adódóan – újabb és újabb problémákat hozhatnak
felszínre, amellett hogy több alkalommal is meg kell oldani az adott problémát.
A feladatkörök nevelési szegmensre
történő sztenderdizálása – amellett, hogy a munkaerőhiányt az átlagpedagógus
által elvégezhető szolgálatok tudatosításával megoldotta - a tevékenységek
túlzott rugalmasságát hozta magával, ezért a pedagógusok előre nem látható
módon látják el napi szolgálatukat.
Gyakran csak
néhány órával a nevelési feladatokkal töltött munkaidő kezdete előtt derül ki,
hogy aznap milyen szakszerű helyettesítési feladatokat kell, hogy elvégezzenek,
amelyhez rendszerint nincs képesítésük és kompetenciájuk.
Már egy ilyen
munkanap is összezavarhatja a tervező munkát és a kollektív rendet, hát még, ha
rendszeres problémáról van szó.
Mivel a jelenség
globális méreteket ölt, minden intézmény a saját hatáskörében teheti
kiegyenlítetté a viszonyokat.
Ez az elvárások
konkrét meghatározásával kezdődik és a munkafolyamatok – algoritmikus
meghatározásával –folytatódik, hiszen senki sem képes a tudatos jelenlétet
nélkülözve sokáig hatékonyan tevékenykedni.
Egy
korszerűen proaktív és progresszív szakember képes előre dolgozni, úgy hogy az
aznapi feladatai elvégzése után előkészíti a másnapiakat és a következő hét,
vagy hónap nagyobb projektjeit is átgondolja, így gyakran a szabadidővel való versenyfutásból
is győztesen kerülhet ki.
Munkafolyamataik
rendezettek, a – gyakran csak - saját maguk által meghatározott feladatok precíz
munkavégzéssel kerülnek lezárásra és az átlagostól eltérő, attól kiemelkedően
jobb teljesítményhasznosulással és hozzáadott értékkel.
A vezetők ezeket
a munkatársakat készséggel hagyják egyedül dolgozni, hiszen eredményeiket a
tejes kollektíva örömmel felhasználja a szervezetfejlesztésben.
Ha azonban
ezeket a szorgalmas és tehetséges munkaerőinket túl sokáig egyedül hagyjuk,
visszafordíthatatlanul kiemelkedhetnek az átlagból, ezért állandó támadásokat
fognak megélni a kollegáik részéről.
A lelki terror
és erkölcsi megalázottság egészségkárosodást is okozhat a saját erőforrásaikat
végletekig és egyedül hagyottan kihasználó munkatársaknál, akik erre reagálva alaposan
átgondolják helyzetüket és a mihamarabbi váltás mellett dönthetnek.
Ennek
következménye óriási veszteség lehet, hiszen egy esetleges munkahelyváltással
nem csak a jó példát, a kimagasló teljesítményt, a hozzáadott értékhasznosulást,
hanem a jövőbeli kiváló ötleteit is vetélytársainkhoz viheti a tehetség, aki
munkakörnyezetében nem jutott elég élményhez és támogatáshoz.
Szomorú, de gyakori
jelenség ez…
Bár a Fenntartó a törvények és a
sztenderdizáció mellett komoly szabályozási rendszert és protokollt határozott
meg a szakmai fluktuáció mérséklésére és a szakképzett munkaerő praktikus
elhelyezésére is, a jelenkori sajátosságok azért egyre nagyobb hatást
gyakorolnak a köznevelési folyamatokban is, így a belső ellenőrzés és a
mérés-értékelési rendszer is személyre és munkakörre szabottakká válhatnak majd
idővel, hiszen a társadalomkulturális változásokkal semmilyen hatékonyan működő
szervezet nem állhat szemben.
Ha a frontális oktatást nevezhetjük
1.0 alaprendszernek, az IKT eszközök a nevelésben történő megjelenését 2.0
verziónak, akkor a személyre szabott és interaktív edukáció lesz a köznevelési
szolgáltatások 3.0 fejlődési szintje!
Ennek a
megjelenése személyközpontúvá teheti a köznevelési élményfogyasztást, amely már
rövidtávon is sok belső feszültséget feloldhat és megerősítheti a személyes
kapcsolatokat, valamint egyszerűsítheti a szakmai folyamatokat.
Túlélni és megélni a
változásokat minden korban időtállóvá és hitelessé teszi a résztvevőket!
Debrecen, 2019. Február
2.
Domokos János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester,
Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi
Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és
az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője
