Az erőszak, mint probléma a köznevelésben

👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

Az előző blogbejegyzésem a Február 8. A biztonságos internetezés világnapja

címet kapta, amihez szervesen illeszkedik ez a bejegyzés is. A témához a cyberbulling áll a legközelebb, azonban még mindig ott tart a magyar tanulói és szülői társadalom, hogy a személyes tettek okozta károkról kell beszélnünk.

Így végül a téma: ”az erőszak, mint probléma a köznevelésben” lett, ugyanis ez egy olyan meghatározó probléma, amit már a köznevelés minél korábbi szintjein meg kell oldani, tudatosítani az ide vonatkozó törvényeket, rendeleteket és szabályokat, hogy később a tanulók már tisztában legyenek a kötelességeikkel és jogaikkal.

Nem kellett messzire mennem a téma személyes megtapasztalásáig, ugyanis legnagyobb lányom éppen a napokban esett áldozatául általános iskolai testi sértésnek, amikor egy lány osztálytársa megütötte azért, mert nem tetszett neki, hogy a lányom a tanóra előtti szünetben arrébb rakta a táskáját.

A szája azonnal vérezni kezdett és estére úgy bedagadt, hogy nem tudott rendesen enni, a beszédben, a klarinétozásban és a furulyázásban is akadályoztatott lett, a lelki sérülésekről nem is beszélve…

Természetesen ez néhány nappal az évvégi nagykoncert előtt történt, amely időszakban rengeteg nyilvános fellépése is lett volna, több hangszeren történő játékkal.

A támadás körülményeit súlyosbította, hogy sajnos szülőként semmilyen jelzést nem kaptunk a sérülésről, ezért másnap kértünk az intézményvezetőtől egy alkalmat a támadás megbeszélésére. Meglepődve tapasztaltuk, hogy nem értesült az esetről, csak miután szülőként felkerestük ez ügyben. Még megdöbbentőbb volt, hogy érzéketlen és érdektelen volt az egész megbeszélés alatt és nem mutatott hajlandóságot a segítségnyújtásra, az ügy elintézésére és a probléma megoldására.

Végig próbálta magát kivonni a felelősség alól és az érintett pedagógusra, valamint az osztályfőnökre terelte a figyelmet, emellett az ügyintézést is ezen a szinten kívánta megoldani.

Ezt szülőként nem fogadtuk el és azt javasoltuk, hogy egy igazgatói megrovással és egy nyilvános – részletes – bocsánatkéréssel szankcionálja az elkövetőt.

Erre eleinte nem volt hajlandó, majd közel egy órás – minden társadalomkulturális részletre és jogi vetületre kitérő – szuggesztív beszélgetés után ígéretet tette, hogy a javaslatunk szerint jár el az ügyben és mégis felelősségre vonja az elkövető diáklányt.

Utólag önkritikát gyakorolva már belátom, hogy visszafogottabban is intézhettem volna a beszélgetés lefolytatását, azonban – bár szinte minden esetben képes vagyok higgadt maradni és ritkán veszítem el az önuralmam – ebben az esetben annyira érintett voltam érzelmileg, hogy fokozottan feldúlva éreztem magam.

Az élethelyzet ekkor az volt, hogy már közel 6 éve szenvedett a nagylányunk a támadásoktól, amelyek legalább heti 1 alkalommal előfordultak. Ennek következményeképpen közel 6 éve minden este a megnyugtatásával telt, amikor több, mint 1 órán keresztül nyugtattuk és biztosítottuk, hogy másnap minden rendben lesz, semmilyen támadás nem fogja érni. Persze mindig voltak kisebb fizikai és lelki támadások, de ez most túlment a tolerálható határon és elfogyott a türelmünk. Ezt az élethelyzetet még tovább rontotta, hogy az intézményvezető érzékelhetően nem volt hajlandó eljárni az ügyben és – mivel nyugodt és toleráns szülőknek ismert minket – nem is vette komolyan a szavaink, ezzel még jobban fokozva az indulatokat, még nagyobb feldúlt hangulatot okozva.

Őszintén szólva nagyon nehezemre esett visszafogni magam és tárgyilagosan kommunikálni, de végülis a saját lelkiismeretemmel megegyezően jártam el, megvédtem a lányom és kieszközöltem a mindenki számára elfogadható fokozatú büntetés kiszabását, ami az igazgatói megrovás és nyilvános bocsánatkérés lett.

Mivel az érintett elkövető néhány hónap múlva töltötte be a 14.életévét, így akár rendőrségi feljelentést is tehettünk volna szülőként, vagy egy kórházi vizsgálat során az érintett orvos hivatalból kénytelen lett volna megtenni azt.

Ettől szerettünk volna eltekinteni és továbbra is biztosítani az elkövető lány jövőjét azt, hogy maradjon meg a lehetősége az általa kiválasztott álomiskolában továbbtanulni.

Egyszerűen csak az volt a naiv elképzelésünk, hogy a büntetés ez esetben kollektív hatást is gyakorolhat, tehát az egész közösséget elrettentheti attól, hogy hasonló cselekedetet kövessenek el.

Ez természetesen csak akkor sikerülhet, ha néhány elvárás teljesül:

- a szülők felelősséget vállalnak a cselekedeteikért

- a szülők felelősséget vállalnak a gyermekük cselekedeteikért

- a pedagógusok határozottabban megkövetelik a tiszteletet

- a pedagógusok határozottabban kiállnak az őket megillető jogokért (szülőkkel és tanulókkal szemben)

- az intézményvezető felelősséget vállal akkor is, ha ezzel népszerűtlenné válik

- az intézményvezető képessé válik rendet kialakítani és fenntartani

- a tanulók megismerik és tudatosítják a felelősségeiket és a kötelességeiket

- a tanulók képessé válnak értelmezni és betartani a kollektív szabályokat, emberi és egyetemes normákat

Jelenleg ez csak egy szép vízió, mert a szülők gyakran magukra hagyják a gyerekeiket, még akkor is, ha éppen otthon tartózkodnak mindannyian, emellett az intézményre és a pedagógusokra hárítják a nevelés feladatait, fontosabb lépéseit és végül, de nem utolsósorban nevetségessé teszik a pedagógusokat maguk között is és gyakran nyilvánosan is, ezzel aláásva a köznevelés tekintélyét és elrabolva a gyermekeiktől a normális, kulturált körülmények között történő nevelkedés lehetőségét, hosszú távon pedig a méltó felnőtt élet esélyét.

Kijelenthetjük, hogy jelenleg a szülők többsége érdektelen a gyermeke nevelése és jövője iránt, részben talán azért, mert a munkahelyi és otthoni problémák annyira lekötik a rendelkezésre álló erőforrásaikat, hogy nem hajlandóak többletenergiát és időt áldozni gyermekük ügyeinek intézésére.

Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a – jellemzően visszahúzódó és magányos, vagy az átlagtól eltérő - felső tagozatosok kétharmadát diáktársaik rendszeresen támadják, megsértik, bántalmazzák tettekkel, szavakkal és általános viselkedési attitűddel is a köznevelési intézményekben.

Sajnos a tanulók 10%a már pedagógus részéről is megtapasztalt, elszenvedett ilyen támadó hozzáállást.

Ezen adatok olvasása közben felmerül a kérdés, hogy engedhetjük ezt az atrocitást ennyire elterjedni a magyar köznevelési intézményekben?! A tekintélyparancsoló problémakezelés természetesen ugyanúgy kerülendő, mint a passzív, érdektelen hozzáállás, mert mindkettő további ellenségeskedést, erőszakot, feszültséget okozhat.

Sajnos az általános érdektelenség mellett a döntéshozói oldalon megjelenik a következményektől való félelem is, az iskola hírnevének csorbulása, a statiszták elrontása, esetleges vezetői bónuszoktól történő megfosztás.

Tehát sok esetben a vezetők a pedagógusokra terhelik a felelősséget és megmaradnak ezeken az alsóbb - szinte adminisztratív szempontból is láthatatlan - szinteken az eljárások és a következmények is.

Mondhatni szinte nem történik semmi, mert gyakran vezetői szinten szemet hunynak a mindenki számára kellemetlen események felett, ezzel fenntartva és fokozva a kialakuló helyi szociális és társadalomkulturális problémákat.

Kellemetlen események, élethelyzetek könnyen kialakulhatnak a tanulói közösségekben, köznevelési intézményekben, hiszen mikro-multikulturális szokások, szemléletek, attitűdök, igények, szükségletek, feltételek és elvárások találkoznak nap, mint nap a falakon belül, ahol a hosszú együtt töltött idő alatt versengés, indulatosság, egyszeri erőszakos tevékenység és folyamatos bántalmazás is megjelenhet.

Vizsgáljuk meg részletesebben milyen kellemetlen eseményekről is van szó:

- általános zaklatás, zsarolás, erőszak, közveszéllyel fenyegetés, károkozás, garázdaság, rongálás, rablás, zsarolás, személyi szabadság korlátozása, kényszerítés…

- társadalomkulturális szabályok, normák megszegése

- társadalomkulturális perifériára sodródás után kártékony tevékenységek megvalósítása

- nyilvános és rejtett támadás a közösség és a személyek ellen

- véletlen, vagy szándékos könnyű, vagy súlyos testi sértés

- erőszakos verbális, vagy fizikai tevékenységeken keresztül történő becsületsértés, vagy karaktergyilkosság

- bulling: folyamatos erőszakos viselkedés, megfélemlítés önvédelemre képtelenek ellen a személyes térben

- cyberbulling: fenyegetés, gúnyolódás, kiközösítés, nevetségessé tétel a digitális térben

- mobbing: pszichoterror, zaklatás, molesztálás, támadás

Hogyan előzhetjük meg a társadalomkulturális erőszakos veszélyhelyzetek kialakulását?
- világos és közérthető szabályok, határok rögzítése, tudatosítása és számonkérése

- alacsony erőszak-ingerküszöb kialakítása és fenntartása

- empatikus, türelmes hozzáállás kialakítása és fenntartása

- bizalmi, támogató és elfogadó légkör kialakítása

- aktív, szabálykövető közösségi szerepvállalás motiválása és inspirálása

- problémaforrások kollektív rögzítése és tudatosítása

- tájékozottság fokozása továbbképzések szervezésével vezetőknek, pedagógusoknak, szülőknek és tanulóknak

- támogató, érdekelt és érdeklődő családi háttér, valamint szülői felelősségvállalás motiválása

- az iskolai hírnév háttérbeszorítása a személyiségi jogokkal szemben

Intézményi környezet (szülők, segítők, partnerek, támogatók) edukálása a hét minden napján adott tematika szerint:

1. az internet látható és látens szabályainak megismerése és alkalmazása

2. otthoni környezetben, saját digitális eszközök használati szabályainak kialakítása

3. személyes és közös adatvédelmi protokoll kialakítása és alkalmazása

4. digitális térben megszerzett tudás- és tapasztalatmegosztás alkalmazása

5. a személyes és digitális térben történtek napi szintű megbeszélése

6. potenciális segítők, támogatók, ellenőrzők és büntetők megismerése a digitális térben

7. adat- és személyiségvédelmi, valamint blokkoló szoftverek, alkalmazások megismerése és alkalmazása

Hogyan segíthetünk a támadásokat elszenvedő érintetteken?

- példamutató tanári személyiségek kohéziójának kialakítása és fenntartása

- személyes motiváció és szakmai inspiráció kialakítása és fenntartása

- fokozott szellemi és fizikai terheltség biztosítása a tanulóknak

- IQ (értelmi), EQ (érzelmi) és SQ (lelkiismereti) intelligencia fejlesztése

- szociális és kohéziós képességek fejlesztése

- közösségi empátia, elfogadás kialakítása

- személyes önértékelés és önbizalom fokozása

- negatív gondolatok, érzések, döntések és tevékenységek átalakítása pozitívvá

- segítő, támogató légkör és kondíciók kialakítása és fenntartása

- a közösségi elvárásoknak és személyes véleményeknek való kitettség mérséklése

- önagresszió és önhibáztatás megelőzése és megszüntetése

- valódi személyes kapcsolatok kialakítása és fenntartása

- személyes értékek, elfogadottság és népszerűség kiterjesztése

- etikus önvédelmi módszerek és eszközök tudatosítása és használata

- konfliktusmegelőzési és problémamegoldási stratégiák kidolgozása és megvalósítása

13 hasznos kérdés az erőszakos élethelyzetek során (minden érintett számára):

1. Mi történt pontosan?

2. Hogyan történt?

3. Miért történt?

4. Mikor történt?

5. Kivel történt?

6. Milyen gondolatok jelentek meg az eset előtt, közben és utána?

7. Milyen érzések jelentek meg az eset előtt, közben és utána?

8. Hogyan viszonyulnak az érintettek az eset előtt, közben és utána?

9. Hogyan viszonyul a közösség az eset előtt, közben és utána?

10. Mi volt a legrosszabb az esetben?

11. Mi a tanulsága az esetnek?

12. Hogyan kerülhető el, hogy legközelebb megtörténjen?

13. Hogyan lehet rendbe hozni a testi, érzelmi és lelki károkat?

Az adott élethelyzetben előfordulhat, hogy külső segítséget szükséges és kell is kérni hivatalos úton, így fontos,

hogy képessé váljunk felismerni a helyzet súlyosságát, az adott probléma, vagy bűncselekmény mértékét.

Garázdaság, rongálás, károkozás, zaklatás, könnyű testi sértés, mérsékelt fizikai, vagy verbális támadás esetén lehetőség van a hivatalos segítség, tehát a rendőrség értesítésének mellőzésére.

Ez a protokoll csak abban az esetben alkalmazható, ha az intézményvezetés, a pedagógus és az érintett szülők is megegyeznek abban, hogy nincs szükség rendőri beavatkozásra, vagy jegyzőkönyvezett feljelentésre.

Azonban léteznek olyan élethelyzetek, amikor szükségessé válik és elvárás is a rendőrség bevonása, mint, amikor több elkövető szervezetten hajtja végre a támadásokat, esetleg a kedvezőtlen helyzetbe került érintett megsérül és ellátásra kényszerül, tehát jogilag már sértetté válik.

Emellett egyes esetekben az elkövetők annyira érdektelenek, hogy a támadásokat folyamatosan és zavartalanul megvalósítják az intézményi szankciók ellenére, tehát hivatalos segítségre szorulnak a pedagógusok.

Ezek a súlyosabb kategóriába sorolható bűncselekmények a rablás, zsarolás, kényszerítés, személy elleni erőszak és a súlyos testi sértés, amelyek megvalósulásakor az iskolarendőr hivatalból beavatkozik.

A rendvédelmi tisztségviselő feladatköreibe tartozik a normáktól eltérő magatartásformák és viselkedési minták észlelése, feltárása, valamint a kialakuló problémák, konfliktusok kezelése.

Gyakran a tekintélytparancsoló megjelenés is elég a megelőzéshez, de egyes esetekben még ez is kevés, sőt az is előfordulhat, hogy az iskolaőr jelenléte általános félelmet és krónikus szorongást vált ki a tanulóközösségből és – általában a családból, esetleg egyéb személyes, vagy digitális térből hozott – elfojtott indulatokat is felszínre hozhat.

A békés, türelmes és megértő hozzáállást képviselő konfliktuskezelési technikák alkalmasak lehetnek arra, hogy hosszútávon is megszűntessék a problémaforrásokat, ezért a köznevelési intézmények legfőbb érdeke, hogy a gyakorlatban is alkalmazható és jótékony-hatékony konfliktuskezelési protokollt alakítson ki és valósítson meg.

Ez csak akkor lehetséges, ha az intézményvezetés nyitott, progresszív és proaktív szemléletű, tehát a külső környezetében található személyes segítőket és szakmai támogatókat is hajlandó bevonni az adott élethelyzetben kialakult probléma korszerű és szakszerű megoldásába.

A leggyorsabb konfliktuskezelési módszer a gyakori mozgás, mint terápiás módszer alkalmazása, amely sajnos legtöbbször a pedagógusok esetében mozgásmegvonással kerül be a szankciós eszközök közé, tehát ha az osztály, vagy a tanuló nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik, az óraközi szünetekben megvonják a mozgás lehetőségét.

Ez a gyakorlat rendkívül nagy károkat okoz, hiszen amellett, hogy az amúgy is mozgásszegény környezetben nevelkedő tanulói generációkat leszoktatja az aktív életmódról és megfosztja a szabad mozgásos játék örömétől, még dühöt, ingerültséget és agressziót vált ki ahelyett, hogy segítene azok leküzdésében.

Nagyobb türelmet és kiatartást igénylő, de rendkívül hatékony konfliktuskezelési módszer a tudatos és irányított beszélgetés, amikor a tanulók elsajátítják a szavaikon keresztül történő érzéskifejezés képességét.

Ez a módszer megfelelő gyakorlással odáig fejlesztheti a tanulókat, hogy kialakul az empátia képessége, tehát képessé válnak mások helyzetébe beleélni, beleérezni magukat és megtapasztalják az együttérzést, valamint alkalmassá válnak a párbeszédre és az együtműködésre is.

Véleményem szerint ennek három szinje is azonosítható:

I. IQ (készségfejlesztés értelmi intelligenciával)

II. EQ (készségfejlesztés érzelmi intelligenciával)

III. SQ (készségfejlesztés lelkiismereti intelligenciával)

A Rendőr-főkapitányság ajánlásai:

1. Körültekintő barátválasztás. A Szülők ismerjék gyermekük barátait, tudják azok elérhetőségét és lakcímét.

Sokszor és sok beszélgetés! Otthon minden nap beszéljék meg, kivel mi történt aznap!
A felgyülemlett feszültséget nap mint nap le kell vezetni!
Meg kell különböztetni a jó heccet a bűncselekménytől! Ne feledjék, baj lehet belőle!
Nem csak saját biztonságukért, társaik testi épségéért is felelősek!

Keress fel bátran, minden segítséget készséggel megadok!

Legyen az idézhető mottónk:

”A múlt értékeit, a jelen eszközeivel, a jövő szépségéért!”

Domokos // 2022

Ehhez is minden segítséget készséggel megadok, keress fel bátran!

Ha további segítségre van szükséged, ennek a blogbejegyzésnek

a teljes változatát ebook és podcast formában is elérheted.

Hasznos kiegészítő információkért rendeld meg az alábbi tananyagokat:

Karrierépítés zenészeknek promovideo

Karrierépítés zenészeknek digitális tananyag

Kultúramarketing promovideo

Kultúramarketing digitális tananyag

Kultúramenedzsment promovideo

Kultúramenedzsment digitális tananyag

Amennyiben bármilyen probléma, kérdés, vagy kérés merül fel, keress fel bátran, mindenben segítek!

Extra tartalmak eléréséhez iratkozz fel YT csatornámra és like-olj a Facebookon!

Debrecen, 2023. Március-Április Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és

az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője