Októbernak, októbernak…

Októbernak, októbernak…

Októbernak, októbernak elsején nem süt a Nap… ahogy a népdal is mondja véget értek a szép nyári napok, üzemkész lett a tanév, legalábbis elméletben...

Nagy szakmai titkokat nem árulok el, mikor azt mondom, hogy az évkezdés minden intézményben kaotikus állapotokat teremt, hiszen évről-évre nem várt események tarkítják az intézményi teendők ütemterveit, referencialistáit.

Trombitás – egyetemes hírnöki szerepemnek – kötelességemnek és küldetéstudatomnak megfelelően - a leghelyesebb döntés elvét követve – mindig diplomatikusan és tisztességesen tárom a nyilvánosság elé a megtörtént tényeket megőrző gondolataim, amíg még hitelesen és világosan emlékszem rájuk, kifejezetten a szakmai gyengeségekre, esetleg a veszélyforrásokra fókuszálva, remélve, hogy az utókor tanul hibáim/hibáinkból, vagy sikereim/sikereinkből.

Igyekszem úgy tekinteni minden pillanatára és kapcsolatára az életnek, mint értékfaktor-forrásokra, amelyeket további önedukálásra is felhasználhatok, tehát saját – személyes- és szakmai - fejlődésem érdekében szándékozom megtalálni mindenben az értéket.

Fiatal koromnak és szigorú neveltetésemnek, művelésemnek tudható, hogy néhány dolgon meglepődöm - főleg ami a fogyasztói társadalom mély primitivitását, kultúrahiányát illeti – de amikor idősebb és számomra bölcsebbnek gondolt szaktársaim tanácstalanul állnak hetekig egyes problémák felett azt kell feltételeznem, hogy velük is először történik meg ilyen jellegű, fokozott súlyosságú esemény.

Nem volt ez másként a tanév előkészítő szakaszában sem, amikor komoly szakemberi-erőforráshiány lépett fel, kiélezve a pedagógusok között egy ideje látható – egyes szaktárgyak monopóliumhelyzetét és megbecsülését erősítve kiemelkedő - feszültségelmélyülést.

Az informális információs csatornák, mint pl.: a közösségi oldalak csoportjai pánikszerű pedagógus szakember-keresési megosztásokkal teltek meg az elmúlt hetekben, tehát eddig szinte ismeretlen helyzetekkel, új feltételekkel találkozhattak az intézményvezetők.

A hivatalos státuszközvetítő portálok legtöbbször nem közölték le ezeket a munkaerőhiányból származó üresedéseket, hiszen az adott intézményi vezetés kapcsolati hálón belül kívánta megoldani a humánerőforrás-hiányt. Mivel a megújult tankerületi vezetés csak újévre lesz várhatóan aktív, így ez a fajta segítségnyújtás is – tapasztalhatóan - elérhetetlenné vált a legtöbb vezető számára.

Az időközben státuszba lépő – gyakran friss diplomás, tettre kész és bizonyítási vággyal és lelki erővel motivált – pályakezdő pedagógusok új, korszerű szellemi tökét invesztáltak az intézményekbe, így a tanév elején kialakult – többletfeladatokkal fokozottan terhelt – helyzet menedzselése már könnyebb feladatnak bizonyult a vezetők számára, hiszen – annak ellenére, hogy a gyakornokok folyamatos betanítás-időszaki kiképzéssel kötelezettek és nem rendelkeznek még éles helyzeti gyakorlati tapasztalattal – nagyobb vonzóerőt képviselnek a pályaelhagyó, meggyengült, passzív, motiválatlan, inspirálatlan, türelmetlen és kiégett pedagógusokkal szemben, akik számára az edukálás csak kényszerített időtöltés volt.

A megmaradt, nyugdíj előtt álló kollegák – érthető okok miatt - szintén kevés feladatot szándékoznak elvégezni, hiszen számukra már levezető szakaszába lépett az életpálya-modell, ezért – a növendékekkel és szülőkkel együtt - különösen pozitívan fogadták a fiatal pedagógus-korosztály megjelenését.

            A pedagógusok heti 26 közismereti tanítási órával kötelezően lekötött munkaideje, a mindennapos testnevelés és egyéb sportszakkörök, a két tanítási nyelvi képzés, valamint a művészeti nevelés mind elengedhetetlen feltétele egy korszerű intézmény törvényes működésének, azonban a tanulói perspektívából tekintve már komoly megterhelést jelent a napi feladatok elvégzése, az elvárások, kötelességek teljesítése.

A művészeti órák beosztása emiatt különösen kedvezőtlen elbírálás alá esik, hiszen a zeneiskolák külsős tanulói esetében 16:30 előtt, a művészeti iskolák saját tanulói esetében 14:00-15:00 előtt statisztikai képtelenség egyéni, vagy csoportos zenei, tánc, képzőművészeti, vagy drámaórákat szervezni.

Még az alsós évfolyamok is napi 7-8 közismereti órával terhelt tanulmányi munkarenddel rendelkeznek, amelyekből az első 6 megszakítás nélkül kerül leadásra, tehát a délutáni napközi időintervalluma is tartalmaz a 26óra/pedagógus megmaradt tanórakeretet.

Ebből a modellből teljesen hiányzik a fokozatosság elve, miszerint a terhelés az évfolyamok előrehaladtával mélyülne el, tehát az idő előrehaladtával indokoltan és teljesíthetően fokozódna. 

A kialakult helyzetben minden pedagógus verseng a – tankerületen belüli kiküldetés ellenében felajánlható – teljes időlekötöttség még elfogadható, de komfortérzet-hiányos teljesítésért, amely verseny közben a tanulókat megfosztják a valódi értéktől, élményektől, hatásoktól és információktól.

Külön feszültséget jelent, hogy a tehetséges tanulók elsősorban a művészeti iskolában kamatoztatják tudásukat, ahol magas tudás- és tapasztalatfaktort nyernek már az első néhány évben, így kiválón terhelhetők egyéb szakkörökön és művészi interpretációt igénylő rendezvényeken.

Ez ahhoz vezet, hogy a tehetséges növendékeket minden pedagógus a saját szakköre keretein belül szeretné tudni, hogy általa olyan rég áhított szakmai megbecsüléshez juthasson.

Sajnos a növendékek terhelése és magaskultúrális felkészítése csupán a művészeti nevelésre jellemző, közismereti szinten egyfajta passzív, túlélő időtöltéssé válnak a 26 óra kitöltését célzó – újonnan megjelent, fantázianevekkel ellátott – ”szak”körök.

Csupán a tanórai limit és norma teljesítésekor egyetlen cél valósul meg, az időeltöltés, de valójában az is gyakorlati hasznosulás nélkül, amely előrevetíti a további társadalmi illeszkedéssel, célokkal, hasznossággal és valódi értékekkel nem rendelkező fogyasztói generációk kinevelését.

            A művészeti nevelés az egyetlen kompenzátora ennek a folyamatnak, amely lokális, nemzeti, nemzetközi és globális kiterjedésű értékmegőrzéssel örökíti át a magaskultúrát a jövő tudatos - infokommunikációs társadalom-kultúrában nevelkedő – közösségének.

A nemzeti ünnepek és nemzetközi világnapok kiemelt szerepet játszanak ebben a magaskultúra-közvetítői folyamatban, hiszen a kooperativitási-kapcsolódási pontokat rögzítve és tudatosítva közösségi kohéziót teremtenek a globális kulturális válság közepette.

Az egyik fontos esemény a zenei világnap, amely alkalmából szervezetünk a Művészi zene Kör megrendezte a Vizek-Ízek-Zenék VÍZTerápiafesztivál – hazai viszonylatban is egyedülállóan értékteremtő - első alkalmát, amelyen a partnerkapcsolati hálón belüli, szakmailag elhivatott és meghatározó fellépők és kiállítók képviseltették magukat.

Eredetileg – szerepüknek megfelelően - két helyszínen, a Debreceni Kistemplomba és a hozzá tartozó Gyülekezeti terembe is - a korszerű egészségfejlesztést és az egészséges életmód tudatosítását szolgáló - koncerteket és előadásokat szerveztünk, de a váratlan fellépői és kiállítói megbetegedések miatt a Gyülekezeti terem monopóliumhelyzetbe került.

A népszerű koncertek mellett edukációs értékű koncertpedagógiai és egészségfejlesztési előadásokkal, hangszer- és kottakiállítással, valamint vers- és zenemű ősbemutatókkal is készültünk és az ezekhez illeszkedő kiállítók is személyesen bemutatkozhattak, ezzel teljessé téve a rendezvény üzenetközvetítését.

Már a dekoráció kialakításánál ügyeltünk arra, hogy mind a közönség, mind a fellépők és a kiállítók is komfortos, családias környezetben élvezhessék a zene világnapja alkalmából megszervezett terápiafesztivál-örömünnepünket.

A közönség megjelenésekor érezhető volt, hogy ez sikerült is, hiszen a kezdeti pillantások, körülnézések után azonnali mosolyokat nyertünk magunknak.

A programban több feltétel teljesülését is megköveteltük az interpretátoroktól, amelyek közül meghatározó volt a színvonalas, edukációs – értékközvetítő - jellegű és az azonnali élményhatást nyújtó, szórakoztató, rövid, de művészi tartalmú produkciók megjelenése.

            A rendezvény promotálását kizárólag informális keretek között, ingyenesen szándékoztunk megoldani, hiszen – elgondolásunk szerint - a rendezvény értékes üzenete hamar elterjed az arra nyitott és befogadó kész - kisebb-nagyobb, informális, nonformális és formális információáramlású - közösségekben.

A helyi médiában is több alkalommal közreadták a szerepvállalásunkból származó értékteremtő és értékközvetítő rendezvényünket, amely – fiatal korunkat és a tömegektől elzárt tevékenységeinket tekintve - hatalmas elismerés szakmailag és személyesen egyaránt.

http://www.dehir.hu/bulvar/terapiafesztivalon-ismerkedhetunk-az-egeszsegtudatos-elet-erdekessegeivel/2016/09/30/

http://www.haon.hu/terapiafesztival-a-belvarosban/3211746

http://www.naplo.hu/kepriport/2016/10/02/az-elet-forrasanak-fesztivalja.naplo#registered

A szakmai munkánk nem áll meg az elismerések folyamatos el- és befogadásánál, hiszen már a legújabb projektjeink előkészítése, tervezése, esetleg koordinálása zajlik.

Ismét újraindul a Jövő Zenéje Tehetségmenedzselési Programunk, valamint a szakmai utánpótlás gyakorlati tapasztalatszerzését célzó Gyakornoki Programunk, amely keretében egy-egy diploma előtt álló zeneművésznek több hónapos gyakornoki státuszt biztosítunk, akik - szakmai irányításunk mellett – kipróbálhatják és fejleszthetik magukat széleskörű programcsomagjaink elő- és közreadásakor.

            A többször is bizonyított népszerű műsoraink továbbfejlesztése mellett folyamatosan új programokat és projekteket is kialakítunk, fejlesztünk, amelyek lehetővé teszik a megváltozott feltételekre és körülményekre való azonnali reagálást, a korszerű ismeretek naprakész szinten történő átadását a szakmai és a személyes szerveződésű, szerepvállalásunkhoz illeszkedő közönség számára egyaránt.

JAZZKARÁCSONY-NAGYKARÁCSONY Hagyományos Jótékonysági Estünk idén már 7. alkalommal kerül megszervezésre, így mindent megteszünk, hogy egyre szélesebb körben népszerűsíthessük – natív közösségekre is kiterjeszthessük - a rászoruló gyermekek és családok haszonélvezeti javára kialakított adakozási-, donációs szokásrendszerünk társadalomkulturális értékét, üzenetét.

            Megtisztelő érezni és élvezni a közönség folyamatos támogatását és megbecsülését, amelyre minden művész oly nagyon vágyik és, amelynek minden igyekezetünkkel szándékozunk is megfelelni.

A legtöbb vetélytársunk – akik jellemzően sem spirituális intelligenciával, sem megfelelő karizmatikussággal, inspirációval és motivációval nem rendelkeznek - csak az eredményeinket és a megbecsülésünket irigylik, azonban a befektetett időt, energiát, forrást és szellemi tőkét már nem, ezért mindent elkövetnek, hogy a hosszú évek alatt – sokoldalúságunkra, szakmai tudásunkra, tapasztalatainkra épülő és partnerkapcsolatainkban elmélyült bizalommal - kialakított, idő- és támadásálló hírnevünket szánalmas szóbeszédekkel gyengítsék, gyakran primitív, offenzív fogyasztói hordákba tömörülve, vagy álnevek és Avatarok mögé bújva, mellőzve minden önállóságra, helyes döntésre, kreativitásra, érettségre, vagy intelligenciára utaló bölcs megnyilvánulást.

Az adott feltételek mellett és szakmai segítség nélkül, kizárólag – nagyfokú szorgalommal megtámogatott - saját szellemi, anyagi és személyes erőforrásból – tudatos nulla-árképzéssel – értéket létrehozni a mai érzelem- és élménymanipulált digitális világban rendkívül megterhelő feladat, de megfelelő válság- és változásmenedzseléssel és hosszú távra kialakított – bizalmas összefogásra épülő – partnerkapcsolati hálóval elérhető bármely tehetséges ember számára, aki tehetségét nem öncélú exhibicionizmusra kívánja elfecsérelni, hanem értékes művészetével, hasznos munkásságával a közösség érdekeit kívánja szolgálni.

EZ A ZENE VILÁGNAP REJTETT ÜZENETE!

Domokos - Zene

Debrecen, 2016. Október 1.                                                 

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet vezetője

Alkotói potenciál az infokommunikációs korban

Alkotói potenciál az infokommunikációs korban

            Korunkra alaposan átrendeződött a szellemi termékek közreadásához tartozó gyakorlati potenciál, egyrészt – a digitális terjedéssel - széles kapuk tárultak ki, de másrészt – a magaskultúra iránti szükséglet mérséklődésével - aranyajtók zárultak be.

A legnagyobb változás a szerepkörök tudatosulásában alakult ki, miszerint az alkotó – a fejlődés érdekében - a változásmenedzsment módszerét alkalmazva, leader-szereppel azonosulva válhat sikeressé, míg a kiadó (jellemzően hangfelvétel és zeneműkiadó) – a túlélés érdekében – a válságmenedzsment modelljeit bevetve, menedzser-szerepben szükséges tevékenykedjen.

Az alkotói profil ritkán illeszkedik a kiadói profilhoz, hiszen amíg az alkotók a jövő közönségének, addig a kiadók a jelen közönségének szolgáltatnak kulturtartalommal. Sajnos az alkotók gyakran kiszolgáltatottá válnak a kiadók tisztességtelen feltételeivel szemben (jelentéktelen, vagy tárgytalan jutalékfizetés, popularizált kultúraközvetítés, indokolatlan többletelvárások…), azonban az ismertté válás ígérete nagyon kecsegtető számukra.

A legtöbb alkotó – művész alapbeállítottsága miatt – képtelen önmaga menedzselésére, egyszerűen hiszi, hogy a minőségi magaskultúra mindenképpen széles körben elterjed.

Sajnos a digitális kor ennek éppen az ellenkezőjét bizonyította be, hiszen a globális – időbeli és térbeli - korlátlanság miatt kizárólag – művészi kritériumok szerint – korlátolt szellemi termékek születtek meg, eddig soha nem látott mennyiségben.

A kiadók ezeknek a globális trendek kiszolgálási kényszere és a monopóliumhelyzetben lévő - értéktranszfert generáló - ingyenesen megosztó online tartalomszolgáltatók tisztességtelen piacpolitikája miatt elhagyták a szerzői brand és hírnévépítés jól bevált, de időigényes sztenderdjeit és helyette rövid idő alatt gyors megtérülést nyújtó, tömegkulturális alapszolgáltatásokra váltottak, amelyek természetesen kizárják a közönség-bizalomépítés, a natív tartalmi illeszkedés, a személyes élményfaktor, a hosszútávhatás és a minőségi művészi tartalom közreadásának esélyét.

A legtöbb kiadó – beleértve a digitális tartalomterjesztőket is – jelentős felárképzéssel teljesíti a szellemi termékközreadást, azonban az alkotók segítsége nélkül lehetetlen csökkenteni ezek felhasználói díját és egyúttal növelni a szerzői jutalékértéket, hiszen a teljes bekerülési költség - az egységesítést célzó dekorációs formaszerkesztés és a közreadási, valamint promotálási költségek miatt - folyamatosan magas értéket mutat, tehát az alkotók egyetlen lehetősége, hogy a kiadványokból nagyobb részesülést nyerjenek a kiadói munka praktikus segítése, gyakorlati támogatása.

az alkotások útja-források

A szerzők gyakran választanak a két sztenderdmodell közül, miszerint a., a kiadó az eladott példányok után, b., a kiadó a teljes jogkivásárlással fizeti meg a jutalékot a szerző részére.

Mindkét eljárásnak komoly veszélyei vannak, hiszen az a., esetben a kiadó nem megfelelően motivált az adott kiadványok széleskörű közreadásában, így hátrasorolja azokat a prioritásskálán, a b., esetben pedig az adott szellemi termék jogainak elidegenítésével a szerző – az alkotása globális népszerűségének rövid idejű teljesülése okán - évtizedes jogküzdelembe kezd a jogok visszaszerzése érdekében.

            A szerzői jogok tekintetében még mindig nagy a tudatlanság az átlagszerzők részéről, informális állásfoglalásuk szerint az Artisjus-felosztási rendszere a folyamatos alapvető változtatások miatt praktikus szemmel – az informatív edukálás ellenére - követhetetlen.

A jogdíjszervezet hivatalos oldalán 6+1 jogdíjforrás kategória került rögzítésre, amelyek a leggyakoribb felhasználási lehetőségeket fedik le úgy, mint: 1. Élőzenei elhangzások, 2. Rádiós és televíziós játszások, 3. Hangfelvétel-kiadás, 4. Online zenei szolgáltatások, 5. Gépzenei elhangzások, 6. Üres hordozó díj és +1 Külföldi jogdíjak. A kategóriák tartalmai már nem ismeretlenek a szerzők számára, hiszen teljesen világosan meghatározásra kerültek az Artisjus részéről és statisztikai adatokkal együtt kerülnek folyamatosan rögzítésre, az egyes kategóriák erősségein, gyengeségein, lehetőségein, vagy veszélyein azért érdemes mélyebben mentálni.

Saját SWOT elemzésem szerint az alábbi sajátosságokat állapítottam meg:

Az Artisjus által kínált jogdíjbeszerzési szolgáltatások
	Erősség	Lehetőség	Gyengeség	Veszély
Élőzenei elhangzások	folyamatos aktivitás megőrzése	bővülő kapcsolati háló és célközönség	praktikusan használhatatlan rendszer, túlzott szakmai diszkréció	a megrendelők gyakran nem szolgáltatnak adatot, általános információhiány
Rádiós és televíziós játszások	célzott elérés	széleskörű bemutatkozási lehetőség	csak az idősebb korosztályhoz jut el az üzenet	kiszolgáltatottság, szerződéses feltételek teljesülésének hiánya
Hangfelvétel-kiadás	magas referenciaérték	minőségi célközönség-elérés	kisszámú kiadó által teremtett monopóliumhelyzet	popularizáció követelménye, mérsékelt jutalékfizetés
Online zenei szolgáltatások	korszerűség és mobilitás	natív és korlátlan elérés	átláthatatlanság, értéktranszfer hatása	hasznos időveszteség nagy
Gépzenei elhangzások	népszerűségi szint fenntartása és növelése	hosszútávú sikerélmény	lekövethetetlen felhasználás	az üzletek nem kötelezhetőek pontos adatközlésre
Üres hordozó díj	piaci igények nyomon követése	másolatok utáni részesedés lehetősége	nincs hatása a korszerű, környezettudatos szokások kialakítására	támogatja a szellemi termékek másolását
Külföldi jogdíjak	globális kiterjedés	jutalékforrás bővítése	lekövethetetlen felhasználás miatti jogsérelem	átláthatatlan érdek-kapcsolati háló

A hatályos jogdíjfelosztási modell – makrorészletes elemzés szükségességét megkövetelő - komplikáltságára jelen bejegyzésben nem térek ki, hiszen jelentős kapcsolódási ponthálóval és összefüggési kapcsolattal rendelkezik, tehát feltárásának közreadása is hatalmas feldolgozandó adatmennyiséggel jár az elfoglalt, gyors infokommunikációt igénylő olvasók számára.

A legkevésbé népszerű és a legkisebb célközönséget érintő kiadási módszer a kottakiadás, amely szintén rendelkezik korszerű és környezettudatos képviselőkkel. Az egyik ilyen az ARTISTIC MUSIC Online Kotta-, Kiadvány- és Könyvkiadó, melynek fő profilja az online – digitális formátumú - kiadás, amellyel a kiadó a felhasználókat is környezettudatos magatartási normákra kívánja késztetni.

A digitális – okoseszközökön, tableteken használható - file-ok közreadásánál nincs papírveszteség, sem az ezzel járó elhasználódási értékcsökkenés és nem áll fenn a kották elvesztésének potenciális veszélye sem, emellett a kiadó – a felhasználói igényeket készségesen kiszolgálva – vállalja, hogy a digitális, vagy hagyományos papír alapú partitúrák megvásárlásakor a szólamkottákat, valamint - a digitális kiadványok esetében - a hanganyagot is ingyenesen biztosítja a felhasználók részére.

Természetesen rendelkezésre bocsátanak hagyományos formájú kiadványokat is, amelyek értékőrző, vízálló formában kerülnek kiadásra. Tekintve, hogy a digitális kiadványok teljes bekerülési költsége jelentősen mérsékelt árképzést tesz lehetővé a szakmai anyagok széles körben elterjedhetnek – az okoseszközökön, tableteken korlátlan mennyiségi és minőségi megjelenésben használható – a kialakult szokások megtartása mellett. A lokális behatároltság különböző felhasználói szokások rögzülését eredményezte, tehát a Dunántúlon és külföldön meghatározóan a digitális, a Keleti-régióban jellemzően a papíralapú kiadványok felhasználása az elterjedtebb. 

Az ARTISTIC MUSIC kiadó a kottaalapú kiadványok mellett - azokhoz szakmai illeszkedő - szöveges tartalmakat is közread, kisebb terjedelmű – jellemzően informális tájékoztatást és a praktikus tapasztalatmegosztást szolgáló – kiadványok és nagyobb kiterjedésű – a formális információmegosztást és a használható, értékes információterjedést célzó - szakkönyvek formájában is, amelyek segítségével az előadó- és alkotó-művésztanárok nem maradnak egyedül a problémamegoldások kezelésében.

A korszerű kiadási formák nyújtotta kiadói lehetőségek és a tisztességes, becsületes partnerkapcsolati politika kialakítása miatt nagy a kiadóhoz történő csatlakozási szándék a szerzők részéről, akik a szerzői hírnév- és brandépítési támogatás, a hatékonyság, a versenyképesség, a hasznos értékteremtés, a kapcsolati háló kibővítése, a széleskörű bemutatkozási lehetőség és a méltányos jutalékfizetés mellett hosszútávú bizalmat is nyernek a kiadótól, amely lehetővé teszi számukra, hogy naprakész információkkal rendelkezzenek a – gyakran látens - felhasználói szükségletek, igények és elvárások tekintetében.

A legtöbb – profilukban a nyugati piackövetés által korlátolt - kiadónál nem létező, vagy méltánytalanul alacsony 10% jutalékérték gyakran nem kerül megfizetésre, így ez a fajta idegenkezű kiadás kizárólag promóciós, de sohasem marketingértékkel rendelkezik a szerzők számára.

Tekintve, hogy a túlpopularizált és művészi tartalmilag leegyszerűsített kiadványok utáni kizárólagos igény téves üzenetét kommunikálva a kiadók hatalmas szerzőtömegeknek egyáltalán nem biztosítanak bemutatkozási lehetőséget, érzelmi, majd alkotói válságba taszítva ezzel az alkotókat.

Napjainkban azonban a natív tartalmú, személyes üzenetű művészi tartalmak után fokozott igény tapasztalható, amely új célok megvalósításának esélyét biztosítja az alkotóközönség számára.

Az egyik ilyen cél a populáris kultúra művészi tartalommal történő ellátása az adott célközönség meghatározó minőségű edukálásával együtt, amellyel a változásmenedzselő és válságkezelő tapasztalati probléma-megoldási modellek is széles körben terjedhetnek, a jelenlegi – globális kulturális válságot előidéző - szakmai titoktartást erőszakosan fenntartó hírzárlat helyett.

A tartalomorientált művészi popzene megjelenése tehát már szinte szükséglet szinten jelenik meg a világvárosi közönség részéről, azonban jelenleg egyfajta piaci résként tátong a tömegkultúra és a magaskultúra - egymástól egyre fokozódóan, szinte már egyfajta kulturális univerzumtágulással elkülönülő - képviselői között, akik – a másik féllel szemben tanúsított offenzív - szerepvállalásaiknak megfelelően képtelenek a kooperációra és minden materiális, immateriális személyes és szakmai megbecsülést kizárólag maguknak szeretnének tudni.

A globális média erős személyiségromboló hatásai – és önmegvalósítást célzó üzenete - miatt az alkotók körében is jellemzővé vált az individuális entitásfejlesztés, amely a kooperatív identitás- és közösségi kohéziófejlesztést lehetetlenné teszi, így nem jöhetnek létre művészileg releváns és szakmailag legitim – értékteremtő, értékközvetítő és értékmegőrző - performanszok és szellemi termékek. 

            A valódi művészi popzene megjelenéséig még sok időnek kell eltelnie, hiszen ebben a kategóriában jelenleg nem található egyetlen hiteles alkotás sem, tehát a szerzők ma még kizárólag a monopóliumhelyzetben lévő tartalommegosztók - ajánló-oldalsávjainak értéktelen tömegkulturális - zeneipari termékeihez szoktatott átlagközönség szükségletszolgálatára hagyatkozhatnak.

A felhasználási szokások és a kulturális szükségletek (igények, vagy igénytelenségek) adottak, tehát nincs más teljesítendő feladat, mint az – el- és kikerülhetetlen populáris kultúrához történő – alkalmazkodás és az ehhez tartozó szabályrendszerek és szolgálati utak betartása az oly régóta áhított siker érdekében.

Hogy melyik a legjobb forrásszerzési megoldás??? Ezt mindig a lokális sajátosságok döntik el.

Az adott alkotó sikerélmény-faktorát mindig a profiljához és lokálisan illeszkedő célközönség megbecsültség-teljesítése határozza meg, tehát ahhoz, hogy az alkotó entitása és identitása is fenntartható, esetleg továbbfejleszthető legyen a helyi közönség által szolgáltatott elismerés legkevesebb elengedhetetlen, de leginkább a kulcsa a hiteles önazonosság és a valódi önbeteljesítés teljesülésének, megvalósulásának.

A célközönség szükségleteit, igényeit és feltételeit kiszolgálva és a rengeteg forrás-lehetőséget egyszerre kihasználva válhat sikeressé egy alkotó, kinek művészete széles felhasználói körben terjedve nyerheti el a kívánt és persze megérdemelt sikert.

Az alkotói potenciál az infokommunikációs korban tehát nem nélkülözheti a digitális társadalomkulturális modellhez történő aktív és natív illeszkedést, amely lehetővé teszi az egyetemes kultúra átörökítését a digitális bennszülött-generációk, a jövő felhasználó és haszonélvező közönsége számára.

Debrecen, 2016. Augusztus 31.                                                       

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet vezetője