Alkotói potenciál az infokommunikációs korban

Alkotói potenciál az infokommunikációs korban

            Korunkra alaposan átrendeződött a szellemi termékek közreadásához tartozó gyakorlati potenciál, egyrészt – a digitális terjedéssel - széles kapuk tárultak ki, de másrészt – a magaskultúra iránti szükséglet mérséklődésével - aranyajtók zárultak be.

A legnagyobb változás a szerepkörök tudatosulásában alakult ki, miszerint az alkotó – a fejlődés érdekében - a változásmenedzsment módszerét alkalmazva, leader-szereppel azonosulva válhat sikeressé, míg a kiadó (jellemzően hangfelvétel és zeneműkiadó) – a túlélés érdekében – a válságmenedzsment modelljeit bevetve, menedzser-szerepben szükséges tevékenykedjen.

Az alkotói profil ritkán illeszkedik a kiadói profilhoz, hiszen amíg az alkotók a jövő közönségének, addig a kiadók a jelen közönségének szolgáltatnak kulturtartalommal. Sajnos az alkotók gyakran kiszolgáltatottá válnak a kiadók tisztességtelen feltételeivel szemben (jelentéktelen, vagy tárgytalan jutalékfizetés, popularizált kultúraközvetítés, indokolatlan többletelvárások…), azonban az ismertté válás ígérete nagyon kecsegtető számukra.

A legtöbb alkotó – művész alapbeállítottsága miatt – képtelen önmaga menedzselésére, egyszerűen hiszi, hogy a minőségi magaskultúra mindenképpen széles körben elterjed.

Sajnos a digitális kor ennek éppen az ellenkezőjét bizonyította be, hiszen a globális – időbeli és térbeli - korlátlanság miatt kizárólag – művészi kritériumok szerint – korlátolt szellemi termékek születtek meg, eddig soha nem látott mennyiségben.

A kiadók ezeknek a globális trendek kiszolgálási kényszere és a monopóliumhelyzetben lévő - értéktranszfert generáló - ingyenesen megosztó online tartalomszolgáltatók tisztességtelen piacpolitikája miatt elhagyták a szerzői brand és hírnévépítés jól bevált, de időigényes sztenderdjeit és helyette rövid idő alatt gyors megtérülést nyújtó, tömegkulturális alapszolgáltatásokra váltottak, amelyek természetesen kizárják a közönség-bizalomépítés, a natív tartalmi illeszkedés, a személyes élményfaktor, a hosszútávhatás és a minőségi művészi tartalom közreadásának esélyét.

A legtöbb kiadó – beleértve a digitális tartalomterjesztőket is – jelentős felárképzéssel teljesíti a szellemi termékközreadást, azonban az alkotók segítsége nélkül lehetetlen csökkenteni ezek felhasználói díját és egyúttal növelni a szerzői jutalékértéket, hiszen a teljes bekerülési költség - az egységesítést célzó dekorációs formaszerkesztés és a közreadási, valamint promotálási költségek miatt - folyamatosan magas értéket mutat, tehát az alkotók egyetlen lehetősége, hogy a kiadványokból nagyobb részesülést nyerjenek a kiadói munka praktikus segítése, gyakorlati támogatása.

az alkotások útja-források

A szerzők gyakran választanak a két sztenderdmodell közül, miszerint a., a kiadó az eladott példányok után, b., a kiadó a teljes jogkivásárlással fizeti meg a jutalékot a szerző részére.

Mindkét eljárásnak komoly veszélyei vannak, hiszen az a., esetben a kiadó nem megfelelően motivált az adott kiadványok széleskörű közreadásában, így hátrasorolja azokat a prioritásskálán, a b., esetben pedig az adott szellemi termék jogainak elidegenítésével a szerző – az alkotása globális népszerűségének rövid idejű teljesülése okán - évtizedes jogküzdelembe kezd a jogok visszaszerzése érdekében.

            A szerzői jogok tekintetében még mindig nagy a tudatlanság az átlagszerzők részéről, informális állásfoglalásuk szerint az Artisjus-felosztási rendszere a folyamatos alapvető változtatások miatt praktikus szemmel – az informatív edukálás ellenére - követhetetlen.

A jogdíjszervezet hivatalos oldalán 6+1 jogdíjforrás kategória került rögzítésre, amelyek a leggyakoribb felhasználási lehetőségeket fedik le úgy, mint: 1. Élőzenei elhangzások, 2. Rádiós és televíziós játszások, 3. Hangfelvétel-kiadás, 4. Online zenei szolgáltatások, 5. Gépzenei elhangzások, 6. Üres hordozó díj és +1 Külföldi jogdíjak. A kategóriák tartalmai már nem ismeretlenek a szerzők számára, hiszen teljesen világosan meghatározásra kerültek az Artisjus részéről és statisztikai adatokkal együtt kerülnek folyamatosan rögzítésre, az egyes kategóriák erősségein, gyengeségein, lehetőségein, vagy veszélyein azért érdemes mélyebben mentálni.

Saját SWOT elemzésem szerint az alábbi sajátosságokat állapítottam meg:

Az Artisjus által kínált jogdíjbeszerzési szolgáltatások
	Erősség	Lehetőség	Gyengeség	Veszély
Élőzenei elhangzások	folyamatos aktivitás megőrzése	bővülő kapcsolati háló és célközönség	praktikusan használhatatlan rendszer, túlzott szakmai diszkréció	a megrendelők gyakran nem szolgáltatnak adatot, általános információhiány
Rádiós és televíziós játszások	célzott elérés	széleskörű bemutatkozási lehetőség	csak az idősebb korosztályhoz jut el az üzenet	kiszolgáltatottság, szerződéses feltételek teljesülésének hiánya
Hangfelvétel-kiadás	magas referenciaérték	minőségi célközönség-elérés	kisszámú kiadó által teremtett monopóliumhelyzet	popularizáció követelménye, mérsékelt jutalékfizetés
Online zenei szolgáltatások	korszerűség és mobilitás	natív és korlátlan elérés	átláthatatlanság, értéktranszfer hatása	hasznos időveszteség nagy
Gépzenei elhangzások	népszerűségi szint fenntartása és növelése	hosszútávú sikerélmény	lekövethetetlen felhasználás	az üzletek nem kötelezhetőek pontos adatközlésre
Üres hordozó díj	piaci igények nyomon követése	másolatok utáni részesedés lehetősége	nincs hatása a korszerű, környezettudatos szokások kialakítására	támogatja a szellemi termékek másolását
Külföldi jogdíjak	globális kiterjedés	jutalékforrás bővítése	lekövethetetlen felhasználás miatti jogsérelem	átláthatatlan érdek-kapcsolati háló

A hatályos jogdíjfelosztási modell – makrorészletes elemzés szükségességét megkövetelő - komplikáltságára jelen bejegyzésben nem térek ki, hiszen jelentős kapcsolódási ponthálóval és összefüggési kapcsolattal rendelkezik, tehát feltárásának közreadása is hatalmas feldolgozandó adatmennyiséggel jár az elfoglalt, gyors infokommunikációt igénylő olvasók számára.

A legkevésbé népszerű és a legkisebb célközönséget érintő kiadási módszer a kottakiadás, amely szintén rendelkezik korszerű és környezettudatos képviselőkkel. Az egyik ilyen az ARTISTIC MUSIC Online Kotta-, Kiadvány- és Könyvkiadó, melynek fő profilja az online – digitális formátumú - kiadás, amellyel a kiadó a felhasználókat is környezettudatos magatartási normákra kívánja késztetni.

A digitális – okoseszközökön, tableteken használható - file-ok közreadásánál nincs papírveszteség, sem az ezzel járó elhasználódási értékcsökkenés és nem áll fenn a kották elvesztésének potenciális veszélye sem, emellett a kiadó – a felhasználói igényeket készségesen kiszolgálva – vállalja, hogy a digitális, vagy hagyományos papír alapú partitúrák megvásárlásakor a szólamkottákat, valamint - a digitális kiadványok esetében - a hanganyagot is ingyenesen biztosítja a felhasználók részére.

Természetesen rendelkezésre bocsátanak hagyományos formájú kiadványokat is, amelyek értékőrző, vízálló formában kerülnek kiadásra. Tekintve, hogy a digitális kiadványok teljes bekerülési költsége jelentősen mérsékelt árképzést tesz lehetővé a szakmai anyagok széles körben elterjedhetnek – az okoseszközökön, tableteken korlátlan mennyiségi és minőségi megjelenésben használható – a kialakult szokások megtartása mellett. A lokális behatároltság különböző felhasználói szokások rögzülését eredményezte, tehát a Dunántúlon és külföldön meghatározóan a digitális, a Keleti-régióban jellemzően a papíralapú kiadványok felhasználása az elterjedtebb. 

Az ARTISTIC MUSIC kiadó a kottaalapú kiadványok mellett - azokhoz szakmai illeszkedő - szöveges tartalmakat is közread, kisebb terjedelmű – jellemzően informális tájékoztatást és a praktikus tapasztalatmegosztást szolgáló – kiadványok és nagyobb kiterjedésű – a formális információmegosztást és a használható, értékes információterjedést célzó - szakkönyvek formájában is, amelyek segítségével az előadó- és alkotó-művésztanárok nem maradnak egyedül a problémamegoldások kezelésében.

A korszerű kiadási formák nyújtotta kiadói lehetőségek és a tisztességes, becsületes partnerkapcsolati politika kialakítása miatt nagy a kiadóhoz történő csatlakozási szándék a szerzők részéről, akik a szerzői hírnév- és brandépítési támogatás, a hatékonyság, a versenyképesség, a hasznos értékteremtés, a kapcsolati háló kibővítése, a széleskörű bemutatkozási lehetőség és a méltányos jutalékfizetés mellett hosszútávú bizalmat is nyernek a kiadótól, amely lehetővé teszi számukra, hogy naprakész információkkal rendelkezzenek a – gyakran látens - felhasználói szükségletek, igények és elvárások tekintetében.

A legtöbb – profilukban a nyugati piackövetés által korlátolt - kiadónál nem létező, vagy méltánytalanul alacsony 10% jutalékérték gyakran nem kerül megfizetésre, így ez a fajta idegenkezű kiadás kizárólag promóciós, de sohasem marketingértékkel rendelkezik a szerzők számára.

Tekintve, hogy a túlpopularizált és művészi tartalmilag leegyszerűsített kiadványok utáni kizárólagos igény téves üzenetét kommunikálva a kiadók hatalmas szerzőtömegeknek egyáltalán nem biztosítanak bemutatkozási lehetőséget, érzelmi, majd alkotói válságba taszítva ezzel az alkotókat.

Napjainkban azonban a natív tartalmú, személyes üzenetű művészi tartalmak után fokozott igény tapasztalható, amely új célok megvalósításának esélyét biztosítja az alkotóközönség számára.

Az egyik ilyen cél a populáris kultúra művészi tartalommal történő ellátása az adott célközönség meghatározó minőségű edukálásával együtt, amellyel a változásmenedzselő és válságkezelő tapasztalati probléma-megoldási modellek is széles körben terjedhetnek, a jelenlegi – globális kulturális válságot előidéző - szakmai titoktartást erőszakosan fenntartó hírzárlat helyett.

A tartalomorientált művészi popzene megjelenése tehát már szinte szükséglet szinten jelenik meg a világvárosi közönség részéről, azonban jelenleg egyfajta piaci résként tátong a tömegkultúra és a magaskultúra - egymástól egyre fokozódóan, szinte már egyfajta kulturális univerzumtágulással elkülönülő - képviselői között, akik – a másik féllel szemben tanúsított offenzív - szerepvállalásaiknak megfelelően képtelenek a kooperációra és minden materiális, immateriális személyes és szakmai megbecsülést kizárólag maguknak szeretnének tudni.

A globális média erős személyiségromboló hatásai – és önmegvalósítást célzó üzenete - miatt az alkotók körében is jellemzővé vált az individuális entitásfejlesztés, amely a kooperatív identitás- és közösségi kohéziófejlesztést lehetetlenné teszi, így nem jöhetnek létre művészileg releváns és szakmailag legitim – értékteremtő, értékközvetítő és értékmegőrző - performanszok és szellemi termékek. 

            A valódi művészi popzene megjelenéséig még sok időnek kell eltelnie, hiszen ebben a kategóriában jelenleg nem található egyetlen hiteles alkotás sem, tehát a szerzők ma még kizárólag a monopóliumhelyzetben lévő tartalommegosztók - ajánló-oldalsávjainak értéktelen tömegkulturális - zeneipari termékeihez szoktatott átlagközönség szükségletszolgálatára hagyatkozhatnak.

A felhasználási szokások és a kulturális szükségletek (igények, vagy igénytelenségek) adottak, tehát nincs más teljesítendő feladat, mint az – el- és kikerülhetetlen populáris kultúrához történő – alkalmazkodás és az ehhez tartozó szabályrendszerek és szolgálati utak betartása az oly régóta áhított siker érdekében.

Hogy melyik a legjobb forrásszerzési megoldás??? Ezt mindig a lokális sajátosságok döntik el.

Az adott alkotó sikerélmény-faktorát mindig a profiljához és lokálisan illeszkedő célközönség megbecsültség-teljesítése határozza meg, tehát ahhoz, hogy az alkotó entitása és identitása is fenntartható, esetleg továbbfejleszthető legyen a helyi közönség által szolgáltatott elismerés legkevesebb elengedhetetlen, de leginkább a kulcsa a hiteles önazonosság és a valódi önbeteljesítés teljesülésének, megvalósulásának.

A célközönség szükségleteit, igényeit és feltételeit kiszolgálva és a rengeteg forrás-lehetőséget egyszerre kihasználva válhat sikeressé egy alkotó, kinek művészete széles felhasználói körben terjedve nyerheti el a kívánt és persze megérdemelt sikert.

Az alkotói potenciál az infokommunikációs korban tehát nem nélkülözheti a digitális társadalomkulturális modellhez történő aktív és natív illeszkedést, amely lehetővé teszi az egyetemes kultúra átörökítését a digitális bennszülött-generációk, a jövő felhasználó és haszonélvező közönsége számára.

Debrecen, 2016. Augusztus 31.                                                       

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet vezetője