A digitális kultúra szerepe a köznevelésben

A korábbi ígéreteknek megfelelően lassan megérkezhetnek a köznevelési intézményekbe az EFOP-3.2.4-16 a digitális kompetencia fejlesztését célzó, európai uniós támogatási projekt keretében előjegyzett pedagógusi laptopok.

Az IKT eszközök használatához azonban szükséges előtájékozottság is, legalább az eddigi ismeretek és tapasztalatok elsajátításával megszerzett készségek egyéni szintfelmérése.

Ehhez segítséget nyújt az InfoKommunikációs Egységes Referenciakeret, amely 4 különböző IKER-szintben rögzíti a felhasználói tudást a digitális készségek területén.

A digitális alapfunkciók tekintetében azonban jelentős tájékozatlanság jelenhet meg a szakmai kapcsolati hálón belül, amelyet ezzel a bejegyzésemmel szándékozom menedzselni.

IKER kategóriák:

1. szint: Megszokott digitális eszközök egyszerű, begyakorolt funkcióit önállóan használja

2. szint: Megszokott digitális eszközt önállóan működtet, ismert, egymással kapcsolatban lévő funkcióit, több lépésből álló műveletsorral önállóan használja.

3. szint: Komplex feladatok ellátásához önállóan választja ki a megfelelő, megszokott digitális eszközöket, melyek bonyolultabb funkcióit használja

4. szint: Új ismeretek önálló megszerzését is igénylő feladathelyzetekben önállóan, csoportban, vagy kisebb csoport irányítójaként jár el

Digitális kompetenciák:

1. Információgyűjtés: digitális információk felkutatása, azonosítása, csoportosítása, elemzése, tárolása és felhasználása

2. Digitális kommunikáció: digitális kommunikáció, online információmegosztás, digitális kapcsolati háló és kooperáció fenntartása, közösségi szerepvállalás,

natív társadalomkulturális megjelenés és jelenlét

3. Digitális tartalomszolgáltatás: kreatív, interaktív, proaktív, progresszív, szabálykövető, valamint személyre szabott tartalomalkotás és szerkesztés

(szöveges, képi és video dokuk), naprakész tudás és korszerű tartalom-felhasználás

4. Gyakorlati problémamegoldás: szükségletek, igények és feltételek tudatosítása, feladatprioritált módszer- és eszközválasztás, digitális elméleti és gyakorlati problémamegoldás, digitális kompetenciafejlesztés

5. IKT biztonság: személyes identitás- és kollektív szervezeti entitás-adatvédelmi biztonság kialakítása és fenntartása, protokollrendelkezésekhez és működési folyamatokhoz szükséges hatáskörök és felelősök meghatározása,

felelős és fenntartható felhasználói viselkedéskultúra kiterjesztése

Talán ma már – hétköznapi rutinná vált digitális infokommunikációs szokásaink révén - egyre kevesebb fórum előtt szükséges ismertetni a digitális kor jelentését, vagy megértetnünk a digitális forradalom jelentőségét.

Ha a korosztályomban körbe nézek elhivatott élménypedagógiát folytató lelkes művésztanárokat látok, azonban az idősebb generációk rettegésig fokozzák a digitális eszközök használatának tapasztalati hiányából származó változásfélelmüket.

Félelmük forrása az a tájékozatlanság-kiterjedés, amellyel a digitális eszközök és módszerek segítségével történő oktatásirányítást saját korosztályukban alapvetően ellenszenvessé teszik.

Ennek következménye, hogy a digitális térben egyszerűbben alkalmazható innovatív – stratégiai egyszerűsítő-gyorsító szkimmeléses, szkenneléses, szkippeléses és audiovizuális - észlelés-feldolgozás-megértési módszer-modellek nem terjedhetnek el, így a tanulók nem is válhatnak motiválttá az értő és hasznosító infokommunikációs készségek megszerzésében, amelyekkel a kritikus gondolkodásuk és felelős viselkedéskultúrájuk, valamint a korunkban talán legfontosabb aktív alkotói és vállalkozói képességük kialakulhatna.

Az elmúlt időszakban elmélyültebben kutattam a köznevelési változásdinamikát és tapasztalataim azt mutatják, hogy az idősebb – és az egyéb tekintetben meghatározó tevékenységekkel, vagy jelentős ötletekkel nem rendelkező - vezetők, valamint pedagógusok erősen érdekeltek a változatlanság fenntartásában, hiszen általa megőrizhetik a társaikat megalázó helyzetbe kényszerítő hatáskörüket, évtizedek alatt berögzült munkaszokásaikat, elavult nevelési hagyományaikat és komfortérzetüket biztosító oktatási passzivitásukat.

A személyes térben alkalmazott kiterjedt zavarkeltés-modellt a digitális térben kényszerítetten is alkalmazni kívánják, így újabb generációkat megmérgezve a közéleti személyiségek gátlástalan tevékenységeiről példavett viselkedési normákkal.

Tájékozatlanabb közösségek szemében a saját maguk által keltett zűrzavarból karizmatikus, eltántoríthatatlan határozottsággal kiemelkedő vezetők valódi hőssé válhatnak, hiszen a legnagyobb problémamegoldó képét tárják gyengéd erőszakkal befolyásolt közösségük elé.

Ez a jelenség olyan első észlelésre érthetetlen eseményeket eredményezhet, amely egyéb tekintetben a társadalomkulturális normák tömeges megszegését jeleníthetik meg, a közmegítélés szerint tisztességtelen formában.

Ilyen esetekben a társadalmi bizonyíték elvét kihasználva a vezetők közösségeiket - tömegként irányítva - az általuk elfogadhatatlan cselekedetekre is könnyedén rávehetik, egy-egy népszerűbb csoporttag látens lobbitevékenységén keresztül.

Az ilyen anakronisztikus viselkedéskultúrát követő személyek alkalomadtán saját támogatóikkal és partnereikkel szemben is készséggel alkalmazzák ezt a bevált stratégiát, saját érdekeik érvényre juttatása, vagy priorizálása érdekében.

Az ehhez hasonló jelenségek a digitális kultúra abszolút demokráciájában elfogadhatatlanok és nyilvános dimenzióban terjedve, maradandó hatású azonnali következményekhez vezethetnek, amelyek a tájékozatlan szakmai körökben látens módon jelennek meg.

Egy másik jelentős problémaforrás, hogy a státuszban lévő vezetők néhány ciklus alatt a zűrzavarkeltés-modellt a kapcsolataik és háttértevékenységeik kialakítására is alkalmazzák, így átláthatatlanságba burkolózva próbálják megtéveszteni környezetüket.

Ez akkor válik kiterjedt válsághelyzetté, mikor egy vezető már nem csak a társadalomkulturális normák etikátlan alkalmazását kívánja fenntartani, hanem a köztörvényeket is rugalmasan, a saját – és sosem a közösség - érdekei szerint alkalmazza.

Ebben a tekintetben rögtön három csoport is azonosítható:

1. véletlen károkozók, akik tájékozatlanságuk, vagy kényelmük fenntartása okán távolodnak el a szabálykövetéstől

2. kényszerített károkozók, akik külső, vagy belső kényszerhatás-forrás megjelenése miatt rákényszerülnek a szabálysértésre

3. szándékos károkozók, akik pusztán rosszindulatukból, vagy/és érdekérvényesítésükből eredően flexibilis szabályalkalmazást vezetnek be

Mindhárom csoporttípus alkalmas az innovatív változások rövidebb-hosszabb időtartamú fagyasztására, vagy megállítására, így a közösségeknek igen körültekintően szükséges eljárni ezekben a veszélyhelyzetekben, ha nem kívánják a korszerűtlen és erőszakkal fenntartott változatlanság-helyzetet konzerválni maguk, vagy az utókor számára.

A digitalizáció algoritmizáló gyorsabb, hatékonyabb, egyszerűbb, takarékosabb és erőforrás-kímélőbb eszközei és módszerei a változáshátráltatás és a változatlanságőrzés miatt nem kerülhetnek széles köznevelési közönségrétegek elé, ami rendkívül helytelen folyamat, hiszen a világ fejlődésének az útjában áll.

A mai kor legfontosabb értéke a változás és kiemelt edukációs változása, hogy a MIT helyett a HOGYAN került a sikeres oktatásfejlesztés tanulástanító prioritásába, amellyel minden alkalommal natívan, személyre szabott lehetőségek kialakításával és alkalmazásával válhat hatékonyabbá a problémamegoldás, az új módszerek és eszközök megjelenésével.

Digitális személyiség

A felnövekvő generációk edukációs fejlesztési technikái tehát a hogyan kulcsszó köré csoportosulnak, amely tudatos jelenléttel és megtervezett megjelenéssel rendelkező fejlettebb digitális személyiségtípust eredményezett, hiszen már korábban megjelent a Z generáció, avagy a digitális bennszülöttek korosztálya.

A legújabb személyiségtípus – ALFA generáció – tankötelezetté válása sokoldalú interaktív információszerzést és feldolgozást követel meg a menedzserpedagógusoktól is, hiszen tudásuk naprakész információkkal történő dúsítása a 2010 után születtek számára alapkövetelmény a kölcsönös tisztelet fenntartásához.

Digitális kultúra

A pro- és interaktív digitális tevékenységek révén kialakult a tudásalapú digitális társadalomkultúra, amely a korszerű közösségteremtő gyakorlatot helyezi előtérbe.

A látens helyett natív normarendszer kialakulása kezdte meg hatáskifejtését, az abszolút demokrácia pozitív hatásfaktorának köszönhetően.

Bátran kijelenthető, hogy a digitális kultúra rohamos terjedésével tisztességesebb és igazságosabb digitális közösségek, terek és platformok jelennek meg, amelyek lassú behatással a személyes dimenziókra is kifejthetik hasznosságukat a későbbiekben.

Az egyik legfontosabb pozitív hatású digitális sajátosság a proaktivitás, amely önmegvalósító, előregondolkodó személyes és közösségi hasznosulású progresszív felelősség- és szerepvállalás kialakítását teszi lehetővé, az előremutató személyes- és a közösségi fejlesztési érdekek figyelembe vételével.

A progresszív alkotófolyamatok a pozitív jelzésekre azonnal reagálva tartják fenn a fejlesztő jellegű munkafolyamatot, a tudatos algoritmikus gondolkodás kialakítása és fenntartása során.

A digitális kultúra alapanyaga az információ, amely az immateriális kiterjedés legfőbb értékévé vált az elmúlt évtizedekben.

Az adatszerzés-adatelemzés-adatfelhasználás modell az innovatív, aktív tudatos üzleti szükséglet-szolgáló kezdeményezéseket vitte sikerre az átlagember-tömegek látszólagos hétköznapi igényeit kiszolgáló passzív vállalkozások helyett.

Az innováció alapja a tudatosan aktív digitális üzletben gyakran az – elfogadó és tudatosan felhasználó jellegű - automatizálás, a robotizálás és a mesterséges intelligencia energia-, forrás- és időmérséklő felhasználása lett, amely több ponton is illeszkedést biztosít a digitális kultúra proaktív szereplőinek, így a határtalan lehetőségeket kihasználva lokál- és érdek-függetlenül lettek képesek a hasznos kooperáció kialakítására.

A jelenleg személyes érdekekből erőszakkal fenntartott – kiemelten a közszféra szektoraira jellemző - materiális folyamatok meggátolják a humánerőforrás-tevékenységek egyszerűsítését és költségcsökkentését.

Ennek egyik oka, hogy az anakronisztikus passzív munkafolyamatok a sztenderdizált munkaidő-eltöltésen alapulnak a problémamegoldó, hatékony - energia-, forrás- és időkímélő – aktív feladatelvégzés helyett.

Amíg az időtöltés-alapú gondolkodás monopolizált pozíciót foglal el az alkalom-, vagy feladat-alapú hozzáállással szemben a digitális kultúra hasznos dimenziói nem terjedhetnek megfelelő ütemben, a fejlődésért vívott siker-küzdelem legnagyobb gátlótényezőjeként.

Digitális állampolgár

A digitális társadalomkultúra jellemzője lehet a személyes és digitális tér egyensúlya, azonban a tudásfejlődés alapú változással - a globalizációval - terjedő digitalizáció környezeti hatásai meghatározóbbá válhatnak.

Az energia-, idő- és forrástakarékos tevékenységek kialakítása miatt kiterjedhet a digitális kapcsolati háló és széles körben népszérűsödve meghatározóvá válhat a szabad otthoni munkavégzés a digitális állampolgárok körében.

Ez a folyamat a gazdaságnak már rövidtávon is kedvezhet, hiszen a digitális készségekben erős fiatalabb generációk rövid továbbképzéssel sikeresen elvégezhetnek kisebb hatáskörökhöz tartozó kiegészítő feladatokat, tehát alapvetően szűnhet meg a mára általánosan elterjedté vált szakmai humánerőforrás-hiány.

A digitális állampolgárok és a mesterséges intelligencia elterjedése korszerűen jövőbe mutató új szakmai tevékenységeket és beosztásokat hív majd életre, amelyek személyre szólóan az ügyfelek igényeinek és szükségleteinek megfelelően szolgálhatják ki a társadalmat.

Szükséglet lett a szolgálóvezetők megjelenése!

Feltételek:

- lelkiismeretileg helyes döntések

- új hagyományok elterjedése

- egységes értékelés alkalmazása

- abszolút demokrácia kiterjedése

- sokoldalú szerepvállalás kialakítása

- digitális, személyre szabott edukáció monopóliuma

- anakronisztikus akadémikus attitűd megszűnése

- közösségi érdekek prioritása

- erőforrás-kímélő tevékenységek fenntartása

- algoritmikus gondolkodás

- aktív alkotó szerepvállalás

- …

A digitális állampolgár a személyes és a digitális térben is tájékozott, képes kollektív hasznosulással felhasználni a megszerzett információkat, digitális értékeket.

Életfejlesztésére jellemző a kreativitás és a kritikus, elemző gondolkodás, valamint az észlelés-feldolgozás-megértési modellek alkalmazásával meghozott felelős döntéshozatal.

A digitális állampolgárság tehát a digitális műveltség kialakulásához és gyakorlati fenntartásához vezet, amely nélkülöz minden anakronisztikus eszközt és módszert, ugyanakkor főszabályként az abszolút demokrácia elemeit széles körben tudatosítja.

Digitális műveltség

médiaműveltség, információs műveltség, számítógépes műveltség

A korszerű digitális műveltség kialakítása a köznevelési és a közművelődési intézmények közös, kiemelten fontos feladata lesz, annak érdekében, hogy a digitális térben is könnyen tájékozódó, felelős személyek képzése valósulhasson meg.

A digitális tér látens szabályai sokéves tanulással elsajátítható készségkörnyezetben stabilizálódnak, így – a személyes tér sztenderd normamodelljeihez hasonlóan – készségszintre fejleszthetőek, művelt és tájékozott menedzserpedagógusok segítségével.

Már ma is a legtöbb versenyképes, sikerkövető fiatal pedagógus napi 24 órás online kapcsolattal rendelkezik okoseszközei segítségével, így nem meglepő, ha néhány évtized múlva mind a tanulók és a pedagógusok, mind a szülők és a vezetők egyaránt kiterjedt tapasztalatokkal rendelkeznek majd a digitális térben, így a műveltség megszerzésének minősége és iránya is alapvetően megváltozik.

A digitális műveltség – amely főbb szegmensei a médiaműveltség, az információs műveltség és a számítógépes műveltség - alapfeltétele a személyre-, illetve helyzetre szabott hatékony, céltudatos és előregondolkodó, proaktív módszer- és eszközhasználat, a korszerű tudás naprakész információszerzéssel történő dúsítása mellett.

A köznevelés iránya az igények felé változik, jellemző platformjai a következőek lesznek:

IQ – Értelmi intelligencia a köznevelésben

EQ – Érzelmi intelligencia a művészeti nevelésben

SQ – Spirituális intelligencia a teljes értékű nevelésben

DQ - Digitális intelligencia a digitális nevelésben

A digitális műveltségre történő érzékenyítés a köznevelés alapvető keretfeltétele lehet, amely a teljes értékű nevelés minden szakterületén átível és prioritást nyer az inspirált alkotó tudásmegosztás és a közösségileg hasznos, motivált tartalomszolgáltatás.

Digitális intelligencia – DQ

forrás: http://moderniskola.hu/2018/02/hogyan-epul-fel-digitalis-intelligencia/

A fenti ábra kiválóan kifejezi a digitális intelligencia 8 készségcsoportját tartalmazó modelljét, amelyek az ez idáig azonosítható digitális térterületeket mutatják be.

Tekintve, hogy a digitális környezet milyen ütemben fejlődik időről-időre szükséges naprakésszé fejleszteni a modell minden területét, amelyhez a korszerű - személyes és digitális térben szerzett - tapasztalatok beépítése elengedhetetlen lesz.

A különböző területek proaktív menedzselése kiemelt szerepkörré válhat minden aktív – az abszolút demokráciában szocializálódó – digitális állampolgár számára, a felelős digitális viselkedéskultúra hosszú távú és széleskörű fenntartásához, a - digitális kiegyensúlyozottsághoz vezető - valódi tudásmegosztás érdekében.

A digitális megjelenés és állandó jelenlét a pozitív kapcsolati háló fenntartását is megköveteli, amely a rögzített és tudatosított norma- és szabályrendszer továbbfejlesztésével történhet meg.

Digitális Kompetenciarendszer és sztenderdek

A digitális környezetben való hatékony alkalmazkodáshoz szükség van a sztenderdek rögzítésére és széles körű tudatosítására is, amely a köznevelésben is fejlettebb tájékozottságot és tapasztalat-megosztást követel meg.

A nevelési folyamatokban az ISTE (International Society for Technology in Education) által kidolgozott kompetencia-keretrendszer használható a leghatékonyabban,

amely kilenc kompetenciaelemet tartalmaz:

digitális hozzáférés
digitális műveltség
digitális kommunikáció
digitális kötelezettség és felelősség
digitális etikett
digitális biztonság
digitális kereskedelem
digitális jog
digitális egészség és közérzet

forrás: http://www.oktatas-informatika.hu/2012/07/olle-janos-a-digitalis-allampolgarsag-ertelmezese-es-fejlesztesi-lehetosegei/

A digitális kultúra szerepe a köznevelésben adott, hiszen olyan sztenderdizált keretrendszert és élménypedagógiai platformot biztosít a felhasználók számára, amelyben a pro- és interaktív környezet hatékonyan fenntarthatóan biztosított.

Az innovatív értékelési módszerek bevezetésével a digitális tudásmegosztás-alapú önfejlesztés nem csak kényelmes megélhetést biztosít – mint, ahogy a köznevelés feladat-meghatározásában rögzítésre került – hanem jellemi és szellemi értékgyarapodást is biztosít a digitális tudás-felhasználók számára, akik általa hatékonyabban menedzselhetik tevékenységeiket, az állandó változásait tudatosító infokommunikációs korban.

Tapasztalható, hogy a történelemben talán sosem volt ekkora elszigetelődés a különböző generációk között, amely a digitális (ipari) forradalom és a korszerű megújuló (energetikai) forradalom együttállásának és gyors változásgenerálásának köszönhető, amelyből rögtön következik, hogy a digitalizáció-tagadó változatlanság-őrzők hamar tévúton találhatják magukat, kirekesztve a dinamikus sikerfolyamatokból.

Tekintve, hogy a gazdasági és társadalmi folyamatok egyaránt megkövetelik a digitalizáció továbbfejlődését a mesterséges intelligencia gyakorlati alkalmazásának irányába, a köznevelés praktikus implementációja is ebbe az irányba kényszerül, akár tetszik, akár nem a jelenlegi folyamatrésztvevőknek, akik egyetlen lehetősége az elfogadó digitális kogníció.

Új típusú, biztonságosabb, könnyebb, gyorsabb, egyszerűbb, olcsóbb, tisztességesebb, megbecsültebb, proaktívabb és tisztább munkafolyamatok jelennek meg, amelyek hatékonyabban használják fel a rendelkezésre álló erőforrásokat, így többletértéket termelnek, amelyek a naprakész tudás megszerzésével korszerű tapasztalatokat nyerő emberi erőforrás magasabb értékű és minőségű bevételeihez vezethet, a munkafolyamatokat gyakorlatban kiszolgáló – robotizált és automatizált - mesterséges intelligencia támogatásával.

A köznevelés jövőbeli célja lesz, hogy olyan generációkat állítson munkába, akik – a digitális látens normák alkalmazásával - képesek az IKT eszközöket a digitális módszerekkel és a mesterséges intelligenciával együtt az emberiség szolgálatába állítani és a változástól való félelem helyett az irányítás megtartásával menedzselhetik a fejlődést.

A fejlődés elfogadható következménye, hogy a gépek kiszorítják az emberi erőforrásokat a munkafolyamatokból, nem volt ez másként a múltban sem, így a jövőben is ez várható.

Aki képes továbbfejleszteni tudását és sokoldalú tapasztalatokat szerez személyes és szakmai nyitottságával, sikerekben gazdag, hasznosan eredményes és kiegyensúlyozott életet biztosíthat önmaga és környezete számára egyaránt, anélkül, hogy attól kellene tartson, hogy munkáját robottechnikával helyettesítik majd.

Aki a személyes tehetségét szakmai ambícióval, kimagasló szorgalommal fuzionálja a jövőben is kiemelkedően sikeres maradhat, ez a mai digitális kultúra valódi üzenete, amit a köznevelésben széles körben szükséges – közérthető népszerűsítéssel – közreadni.

Debrecen, 2018. Március 9.

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és

az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője

DOMOKOSMUSIC

Oldalak

Fordító - Translate

DOMOKOSMUSIC

2018. június 18., hétfő

Élményekben gazdag VAKÁCIÓ-t kívánOK!!!

2018. május 24., csütörtök

Kortársművészek Kortársművészetben Élményhangverseny-sorozat