Digitális köznevelés új utakon
👩🏽🏫 👨🏽🏫📚
📖 🛤🌄♻️ ✅
DIGITÁLIS KÖZNEVELÉS! NAHÁT!! VÉGRE!!!
Ezek voltak az első
gondolataim, amikor a Koronavírus világjárvány miatt – megkésve ugyan – de hazánkban
is bezártak az iskolaépületek kapui, de nem a tantermek!
Azok új lehetőségeket mutattak a pedagógusoknak, tudásuk megváltozott
formában történő megosztására és, ami még fontosabb: a közösségek új típusú tematikus
szegmentálására és emberibb digitális összetartására.
Erről a jelenségről már többször írtam:
Ebben a folyamatban – gyermekeim, növendékeim,
feleségem, kollégáim és barátaim okán - erősen érintett vagyok, ezért több
helyről is áramlanak irányomba az információk, az új tapasztalatok, viselkedési
minták és szokások. Alkotó- és előadóművészként már a kezdetektől hozzászoktam
a változásokhoz, ezért művésztanári tevékenységeimben is gyorsan megoldást
kellett találnom a kommunikáció és a kapcsolattartás leginteraktívabb formáinak
bevezetésére, annál is inkább, mert – vezetői utasítás szerint – erre fél napom
volt.
Már a legelső órákban felmértem a szülők és a növendékek körében elérhető
és legkedveltebb digitális eszközöket, valamint a kapcsolattartási igényeket.
Miután azt láttam, hogy a legtöbb fiatal szülő - hozzám hasonlóan - többféle
funkciójú eszközt és azokhoz natívan illeszkedő információ-megosztási formát is
előszeretettel használ, kialakítottam a legkevésbé megterhelő, interaktív megosztási-visszacsatolási
módszert.
Azt tapasztaltam, hogy a LIVE oktatásra semmi esély sincsen, ugyanis a közismereti oldalon olyan mennyiségű tananyag-feldolgozást
írtak elő a növendékeknek, hogy a zenetanulásra, de még a szabadidős játékokra
sem maradt idejük, ami az első hetekben rengeteg feszültséget okozott és rövid távon
is már kedvezőtlenül hathat az érzelmi és spirituális egyensúlyra. Ez a forma egyelőre
a munkaközösségi értekezletek konferenciabeszélgetéseit tartalmazza.
Az ONLINE kapcsolattartás mind a tantestület, mind a szülők és növendékek körében nagyon fontossá
vált, azonban az oktatási felhasználása ennek a módszernek kedvezőtlen, a
szülők és a növendékek szabadidőhiánya miatt.
Ez azt jelenti, hogy a szülők munkaügyi és háztartásbeli elfoglaltságai
miatt azok a növendékek, akik nem rendelkeznek saját eszközökkel és csatolt email
fiókkal képtelenek az online oktatástól elvárható azonnali interaktivitással elvégezni
a gyors lejárati határidős feladataikat.
A legjobban bevált forma
az OFFLINE feladatvégzés lett, ugyanis ezzel biztosíthatóvá vált a szülők és növendékek korábbi
szabadsága, amely révén eldönthetik, mikor szándékoznak egy bizonyos feladattal
foglalkozni és az abban meghatározott digitális beszámolót elkészíteni és
elküldeni ellenőrzésre, valamint értékelésre.
Az első hetektől kezdve ez a módszer nálunk nagy hatékonysággal működik,
amely részemről – a folyamatos tartalomalkotás, tehetségkövetés, segítés, támogatás,
elemzés, értékelés és proaktív tervezés mellett – a lehető legszemélyre-szabottabb
írásbeli kommunikációt várja el.
A
digitális kommunikációs igények eloszlása tanszakunkon
Mind érzelmi, mind
spirituális intelligenciám legtöbb érzékét szükségessé vált felhasználnom ebben
a megváltozott oktatási környezetben, amelyben a legtöbb pedagógus még keresi a
leghatékonyabb és legbiztonságosabb platformokat.
Számomra ez a tevékenység nem okozott gondot, hiszen fokozott digitális
tudatossággal vezetem a családomat, menedzselem a művésztanár kollégáimat és segítem
a környezetemben élőket, azonban a rám nagymértékben jellemző filantróp magatartás
testbeszéd nélküli kifejezése elég idegen.
Ki kellett találnom tehát, hogyan érzékeltethetném a korábban megszokott támogató
attitűdömet az írásos visszajelzéseimben, értékeléseimben is úgy, hogy az megfelelően
illeszkedjen a közösségi oldalak szöveges üzenetek hétköznapi stílusához, de mégis
tartalmazza az általam képviselt magaskulturális értékeket.
A legmeglepőbb példát az egyik gyermekem idősebb tanárnője nyújtotta, aki
– amellett, hogy korát meghazudtolóan professzionálisan ismeri és kezeli a digitális
személyes és oktatási platformokat – még szöveges írásaiban is olyan nagyfokú emberségességgel
kommunikál, amit csak hosszú évek alatt lehetséges begyakorolni.
Ahhoz, hogy megfelelő
hatékonysággal képesek legyünk a digitális köznevelés elvárásainak megfelelően elengedhetetlen
egy digitális ökoszisztéma kialakítása és biztonságos üzemeltetésének
fenntartása, amely nem csak egy PC, vagy laptop és az azokon megnyitott
közösségi oldalak, videomegosztók és hivatali levelezésekből áll.
A legfontosabb, hogy minden eszközt rendeltetésének megfelelően tanuljunk
és tanítsunk meg használni, ez esetben a digitális oktatás a legnagyobb
hatásfokkal, a legnagyobb hasznosulással és nem utolsó sorban legnagyobb
élményfaktorral lesz képes érvényesülni.
Digitális
oktatás – Kép forrása: schoolevolutionarystages.net
A digitális köznevelés keretrendszere az alábbi szegmensek átgondolását
igénylik:
-
felhasználói személyes infrastruktúra,
eszközök és platformok
-
felhasználói intézményi infrastruktúra,
eszközök és platformok
-
intézményi digitális kommunikációs
gyakorlat és protokoll
(folyamatosság, hatékonyság,
pozitivitás, sikerkövetés, tartalomtematika, információmegosztás,
interaktivitás, biztonság)
-
intézményi digitális edukációs gyakorlat
és protokoll
(mérés, elemzés,
értékelés, visszacsatolás, továbbfejlesztés, hasznosulás, értékmegosztás, individualitás,
projekt, közösség, képernyőidő, offline-online-live)
-
szakmai digitális attitűd és
személyes digitális önállóság
-
lelkiismeretileg helyes döntések konvertálása
a digitális térbe
-
korszerű tudás és naprakész tapasztalatok
megszerzése és közreadása
-
támogató tartalomalkotás a
hatékonyabb megértés és elsajátítás érdekében
Ahhoz, hogy a digitális oktatást megfelelő hatékonysággal
menedzselhessük,
a legfontosabb 10 kérdést mindenképpen
szükséges megválaszolni:
1.
Hogyan gondolkodjunk a digitális
köznevelésről?
2.
Hogyan mérjük és zárjuk ki a
zavaró tényezőket?
3.
Hogyan menedzseljük digitális tevékenységeinket?
4.
Hogyan tudatosítsuk a látens digitális
szabályokat?
5.
Hogyan határozzuk meg a szükséges
képernyőidőt?
6.
Hogyan tegyük személyesebb
élménnyé az oktatást?
7.
Hogyan tegyük biztonságosabbá az
online jelenlétet?
8.
Hogyan tegyük interaktívabbá a
digitális kommunikációt?
9.
Hogyan alakítsuk ki digitális
szokásainkat, hagyományainkat?
10.
Hogyan határozzuk meg a
feladathoz natívan a digitális eszközt?
A jelenleg kialakuló helyzet
alapvetően megváltoztathatja az oktatásról történő kollektív gondolkodásunkat, amely
a lelkiismeretileg helyes döntések új iránya felé terelheti a személyeket és a közösségeket
is, amennyiben az önállóság, a szabad gondolkodás, a friss ötletek, a
hatékonyabb megvalósítás, a társadalmi szerepvállalás és a fokozott hasznosulás
jellemzi majd a tudásátadást. A Koronavírus öröksége tehát pozitív hatást is
gyakorolhat hosszú távon a köznevelésre, amelyek kulcsszavai az alábbiak
lehetnek:
-
automatizáció
-
mesterséges intelligencia
-
adatelemzés
-
tartalomalkotás
-
kultúramarketing
De ezekről majd később…
Addigis kitalálhatjuk, hogyan leszünk képesek a régi
rossz szokásainkat leküzdve
kilépni a valódi digitális köznevelésbe!
Debrecen, 2020. Április
10.
Domokos
János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester,
Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi
Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és
az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője
