A Dunning-Kruger hatás, avagy bölcs alázatosak és ostoba önteltek a zeneművészetben

👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

 

Az előző blogbejegyzésem A művészi siker piramisai címet kapta, amely a művészeti nevelés területén tartalmazott a hétköznapokban is hasznosítható információkat. Ez a tanulmány 2 éve keletkezett és ezalatt az idő alatt többszáz hangversenyem volt, emellett rengeteg digitális tartalmat, online tananyagot és saját kortárs művet alkottam, emiatt nem volt időm (Dom)okoskodni a szakmai világ dolgain.

Most a Dunning-Kruger hatás vár feltárásra, hogy a feltárt szellemi kincsek a zenei előadó- és alkotóművészet, valamint a művészeti nevelés körében is hasznosításra kerülhessenek.

Az itt megosztott tudásanyag egyaránt alkalmazható az intézményesített és az informális művészetoktatásban, valamint a magaskulturális közönségnevelés gyakorlatában is.

A Dunning-Kruger hatás egyfajta kognitív torzulás, tehát megismerésen és gondolkodáson alapuló eltérés a normálistól, amely befolyásolja az észlelést, érvelést és emlékezést.

Kiterjedt esetekben akár kognitív disszonancia is megjelenhet, amikor olyan új információkkal, vagy tapasztalatokkal kerül szembe az érintett, amelyek ellentmondanak korábbi ismereteinek, vagy szemléletének és ezáltal belső feszültséget él át, hiszen ellentétbe kerül egy teljesen új világgal, vagy világnézettel.

Amit korábban önmagáról képzelt, hitt, vagy tudott akár teljes mértékben megváltozhat, aminek a kiváltó oka lehet egy egyszerű megvilágosodás, vagy akár kulturális sokk is, amely akkor éri az érintettet, amikor egy korábbitól különböző, eltérő kulturális környezetbe kerül fizikailag, vagy szellemileg.

Ekkor aggodalom, meglepetés, tájékozódási zavar, bizonytalanság, zavarodottság és egzisztenciális zavar léphet fel, amely segítségével az érintett a következő fejlettségi szintre kerülhet.

A Dunning-Kruger hatás magában foglalja ezeket a fejlődési lehetőségeket, ugyanis alapvetően határozza meg, hogy az olyan egyének, akik szakértelme, vagy kompetenciája elenyésző egy adott szakterületen, de magabiztosságuk fokozottan kiemelkedő, esetleg önteltséggel is társul, meggyőződésük szerint bármire képesek az adott területen.

A köz- és versenyszféra területén emiatt a hatás miatt tapasztalhatunk ennyi kudarcraítélt vezetőt, akik a vezetői pozíciót csupán emberi kapcsolatok révén szerezték meg, azt semmilyen tudással, tapasztalattal, vagy képesítéssel nem érdemelték ki, emiatt helytelen döntéseikkel néhány hónap, vagy év leforgása alatt képesek tönkretenni egy többévtizede jól működő szervezetet, vagy szervezeti kultúrát.

Sajnos az ostoba önteltek mellett a művésztársadalom legnagyobb része folyamatosan kételyek között tevékenykedik, ami a már kialakult önbizalmat is felőrli, így kiszolgáltatottá válnak az indokolatlan magabiztosságtól puffogó véleményvezéreknek és fő nélküli főnökösködőknek, akik anyagi haszonszerzés céljából befolyásolják ezeknek a remek művészeknek a döntéseit, egyúttal folyamatos bizonytalanságban is tartva őket.

A szükségtelen szerénység így krónikus részévé válik az életüknek, mint egyfajta fojtogató rossz levegő, amely egy ablak nélküli hideg és sötét verembe tartja őket, meggátolva művészi kiteljesedésük.

A szakértővé váláshoz vezető hosszú és sokszor járhatatlan úton a haladó szinten történik egy törés, vagy kulturális sokk, amely segítségével a művész megszerezheti és fejlesztheti a szakértő szinten szükséges magabiztosságát.

Innen a csúcsra vezető emelkedőn bölcs alázatossá válnak a hazai művészek, ugyanis egy befolyásos növendék, vagy támogató hatására kénytelenek megválni önbecsülésüktől és kihasználni az adott szerény előmeneteli lehetőségeket.

Készítettem egy ábrát a klasszikus Dunning-Kruger hatás tanulmányozására:

 

 

Az általam készített ábrán látható, hogy már kis idő alatt kifejlődött alapkompetenciák megjelenésével is csúcsra ugrik az önbizalom, anélkül hogy a valódi szaktudást bárki megszerezné.

Az amatőr zenészek gyakran ezen a szinten beágyazódnak a szakmai életbe és csupán lelkesedésük és hatalmas önbizalmuk segítségével is hajlandók és gyakran képesek érvényesülni olyan szakmai közegben, ahol hozzájuk hasonló szinten álló megélhetési rendezvényszervezők tevékenykednek, olcsó klubokban és szórakozóhelyeken.

A haladó szintű zeneművészek azonban már képesek értéket megőrizni, közreadni és teremteni, azonban a rászoruló élethelyzetükből adódóan folyton ordibáló öntelt amatőrök miatt háttérbe szorulnak, a globális digitális lehetőségek ellenére, vagy kifejezetten azok művészetet elfedő ipari szórakoztató jellege miatt.

A tudományos szintet képviselő zeneművész professzorok és szakértő szaktekintélyek számára szükséges egy nagyobb törés, vagy fordulópont beköveztette a szakmai előmenetelben, amikor már büszkén vállalják egyéniségüket és a biztos szaktudomány erősítésével a hátuk mögött elindulhatnak a főmester ikonná, vagy sztárrá válás útján.

 

A zeneművészet 3 azonosítható szintje és a hozzájuk tartozó szükségletek:

1.     Kezdő/Amatőr – információ, eszközök

2.     Haladó/Tapasztalt – tudás, tapasztalat, módszerek és eszközök

3.     Professzionális/Szakértő – kompetencia, attitűd, kapcsolati háló, módszerek és eszközök

 

A következő szint eléréséhez elengedhetetlen, hogy körülvegyük olyan idősebb szakemberekkel, vagy mentorokkal magunkat, akik már végigjárták az előttünk álló utat és az így elért és megélt sikereket szakmai és emberi tekintetben is képesek voltak feldolgozni.

Gyakori hiba ugyanis, hogy diplomás zeneművészek amatőr zenészek baráti társaságában ragadnak, csupán szórakozásból és a baráti kötelékek miatt, így hiába rendelkeznek felsőfokú bizonyítvánnyal szakmai jártasságukról, a valóságban csak amatőr, vagy kezdő szinten képviselik a zenét, amiben a művészet nélkülözve van.

Ezek a művészek idővel elveszítik a művészi inspirációt és a szakmai motivációt és az ipari zenegyártás világában töltik el életüket, semmilyen innováció, emberi hatás, mesterségbeli különlegesség, lelki mélység és magasság, vagy magaskulturális jelentőség nem kötődik a nevükhöz, csupán a közösségi erő bűvölete tartja őket a színpadon.

A Dunning-Kruger hatás az infokommunikációs kor zeneművészeti szakmájában jelentősen megváltozott, ugyanis a korábbi időkben a laikusok előtt titkolt szaktudás – gondoljunk csak a középkortól sokáig rejtett trombitatudományra, amely – mára globálisan elérhető, így már egészen kezdő kortól elérhető akár online formában is.

Emellett az akadémista professzorok is készséggel hajlandóak avatatlan amatőrök számára is megosztani a szakmai információkat, ezzel ismét felkeltve az érdeklődést az egyetemi szintű zenetanulás iránt.

Ebben a tekintetben tehát látványos eltérés mutatkozik a klasszikus Dunning-Kruger hatásdiagram adataitól és a szükséges magabiztosságuk inkább stagnál, ugyanis az egyetemi professzorok rákényszerülnek egyfajta készséggel leereszkedő és bölcsen alázatos attitűd fenntartására, amely együtt jár a szakmai információk, tudás, tapasztalatok, módszerek, eszközök és kapcsolati háló megosztásával annak érdekében, hogy a hallgatói létszámot biztosíthassák tanszékük és intézményük számára.

Kiemelten igaz ez olyan egyetemvárosokra, ahol felsőfokú könnyűzenei/szórakoztató zenei képzés is működik, ahol a szakmai ranglétra fokozatainak végigmászása, az előmenetel kihívásainak teljesítése és a megmérettetések leküzdése nélkül is hozzájuthatnak a hallgatók a legmagasabb szintű szakmai tudáshoz.

A legtapasztaltabb szakértők tehát ahelyett, hogy önbizalmukat magasabb szintre emelnék, kénytelenek azt a lehető legszerényebb átlagember szinten, hétköznapi elérhetőségben tartani, így sosem juthatnak el az elérhetetlen, megközelíthetetlen legmagasabb főmester művész szintre, ahol elsőszámú, vagy egyetlen szakmai iránymutatóként kiteljesedhet a saját területén.

Hogyan válhat egy művész legmagasabb szintű szakmai iránymutatóvá, főmesterré?

♪      Szakmai innováció: új formákat, gondolatokat, szemléletet alkot meg

♪      Emberi hatás: tevékenysége generációkat inspirál és fejlődésre motivál

♪      Mesterség és hitelesség: a legmagasabb szintű tudás, tapasztalatok, módszerek, eszközök és kapcsolati háló birtokosa és büszkén képviseli szakmáját

♪      Értelmi, érzelmi és lelkiismereti mélység és magasság: karizmatikus és szuggesztív személyisége segítségével legmagasabb értelmi szintű gondolatait, legmélyebb érzéseit és helyes lelkiismeretét felhasználva mélyen megérinti a célközönségét

♪      Magaskulturális jelentőség: Tevékenysége közérthető és bekerül a kollektív köztudatba

 

Ezek után a következő lépés a szakmai körökben történő ikonná válás, majd ha már ilyen globális szintű főmesterré válik a művész, akkor valódi világviszonylatban is közismert sztárrá válhat, de ehhez szükséges a megközelíthetetlenségét kialakítani és fenntartani.

 

A művészi pályán a kezdőtől az ikonná válásig hosszú az előrehaladás és sokan megrekednek az éppen könnyedén elérhető szintjükön. Számomra és körülöttem azok a munkatársak okozták a legtöbb problémát, akik jobbnak képzelték magukat nálam az adott területen, de még nem szerezték meg a jártasságot hozzá.

Ők voltak a főnökeim kedvencei, akik lelkes információszerző és megosztó képességüket felhasználva kevesebb, de törtető munkával is eredményesként voltak elbírálva, hiszen főnökeink nem csapatjátékosok voltak, hanem a saját karrierjük építőmunkásai, akik a megszerzett információkat és irányított emberi erőforrást elsősorban nem az intézmény javára, hanem saját maguk naprakészen tartására és előmenetelére használták ki.

Jellemző volt rájuk, amit a Dunning-Kruger hatás világosan leír az ostoba önteltekről:

♪     Túlbecsülik saját képességeiket

♪     Képtelenek felismeri mások valódi szakértelmét és képességeit

♪     Képtelenek felismerni saját hibáikat és képességeik hiányát

 

Gyakran csak a lejtő alján vesszük észre milyen gyorsan és milyen rossz irányba tartottunk:

A főnökösködő bábok és társadalomkulturálisan hozzájuk illeszkedve dörgölőző munkatársaik mindig optimistán álltak saját előmenetelükhöz, hiszen korlátozott tudásuk segítségével is kedvező helyzetben tevékenykedhettek és nem csak tettették, gyakran viselkedési mintákkal, mozgási szokásokkal begyakorolták, majd el is hitték felsőbbrendűségüket a szervezeti kultúrán belül.

Jómagam nem képzelem, hogy jobb és különb vagyok náluk, egyszerűen a jótetteim és jóindulatú megnyilvánulásaim után a környezetem támogatásából érkező hatások miatt megerősödött önértékelésem alapján mérem a saját tevékenységeim hatását és fejlesztem tovább az előmenetelem.

A hátráltatás, az irigység és a rosszindulat napi gyakorlása miatt alsóbb szinten megrekedt munkatársak számára szerencsésebb esetben saját kognitív disszonanciájuk kialakulása révén, más esetben főnök- vagy munkahelyváltás során ebből a szerencsétlen élethelyzetből kikerülve egy magasabb szintre emelkedve megváltozhat az érintettek szemlélete és viselkedése, de ez minél későbbi életszakaszban történik meg, annál kevesebb az esély erre.

Ez a fejlődési potenciál minden művész, vagy átlagember számára kedvező lehetőség, ugyanis nem csak az adott szakmában kínálja fel a jobb emberré válás döntését, hanem az élet számtalan területén.

 

Jómagam is gyakran kerülök abba a hibába, hogy ami a színpadon már begyakorlottan jól működik, az zeneszerzőként, vagy zenetanárként is menni fog, de ez nem így van!

 

Zeneszerzőként a csend és a magány az alapja a tevékenységemnek, míg a színpadon a zajkeltés és a közönség.

A tanításban pedig természetesnek vehetem azokat a készségeket, amelyekkel én már rendelkezem, de még nem tanítottam meg és a növendék részéről is beleképzelem a személyiségébe ezek meglétét, így nem magyarázom el részletesen, hanem megelégszem a személyes példával, valamint a zenetermi és színpadi bemutatással.

Tehát más területen, de azonos szakmában szerzett jártasságom kivetüléseként ostoba helyzetbe kerülhetek, a lelkiismeretileg helyes döntéseim mellett is.

Az életben számtalan szerepkörben találhatjuk magunkat, lehetünk gyermekek, iskolatársak, munkatársak, szerelmesek, élet- és házastársak, szülők, nagyszülők, tanárok, vezetők, előadók- és alkotóművészek, de akár az áram- és vízvezetékben, vagy az otthonunk építésében, karbantartásában is meg kell felelnünk az élet elvárásainak, amiket hosszú személyes- és szakmai előrehaladás során tanulunk ki.

Jómagam sem gondoltam, hogy a betonozásra és a fa szerkezettervezésre és felépítésre mennyire könnyen reagálok és egyből rááll a kezem, ugyanakkor a vízvezeték és elektromos hálózat aprólékos feladatai milyen taszító kihívásokat jelentenek majd számomra.

Ezeket ma már szakemberekre bízom az összes ingatlanomban, mert csak elmegy vele az értékes szabadidőm és elveszi a jókedvem is az esetleges kudarc.

 

Tehát lehetünk egyszerre kezdők, haladók és szakértők az élet különböző területein, de akár egy adott szakmán belül is, mint amilyen a zeneművészet.

Ha már kitanultuk a színpadi előadóművészetet, kipróbálhatjuk magunkat alkotóként, rendezvényszervezőként, menedzserként, producerként, kiadóként, mentorként és leaderként is, méghozzá munkavállaló, egyéni vállalkozó, szervezetvezető és befektető szerepkörökben, számtalan formában.

A gyakorlati tapasztalatok megszerzéséhez elengedhetetlen az erőforrások, szükségletek, igények, feltételek és elvárások, valamint a társadalomkulturális hasznosság és hatás azonosítása.

Ez utóbbi kettő vezérelte a saját szakmai előmenetelem is, hiszen a környezetem változásaira reagálva járom be a folyamatosan a fejlődés útját, haladva a bölcsesség kiterjesztéséig.

A változások eredményezték, hogy a kezdeti klasszikus zenéből, az egzisztencia megteremtéséig jazz zene lett, majd végre a saját kortárs zenémig eljutottam, amit lelkes örömmel játszhatok, valódi szakértőként a zeneművészetben.

Emellett egyszerre kellett kitanulnom állami alkalmazottként a munkavállalói szerepkört, zeneművészként a vállalkozás alapjait, vezetőként a zenekarvezetés és az intézményvezetés helyes és azonnali döntéseit, valamint befektetőként a hangszerek és az ingatlanok valódi monetáris és kulturális értékteremtő erejét.

Tapasztaltam, hogy hangszer nélkül a zenész csak koldus és otthon nélkül az ember senki, így a másoknak kölcsönadott hangszerekkel és bérbeadott lakásokkal sokakat tudok segíteni a kiteljesedésben.

Ez a valódi élet, ahol nem tisztségekbe elhelyezett bábuk bábszínházi szabályok szerinti utasítások alapján főnökösködnek mások kiteljesedésén, hanem valódi emberek valódi problémáit valódi hatáskörökkel és valódi tudással menedzselhetik, majd tehetik szebbé és teljesértékűvé valóban hasznos valódi szakemberek.

Tehát ez nem csak egy álomvilág, hanem a teljes világkép, ahol mindenkit aszerint ítélnek meg, hogy mekkora pozitív hatást gyakorolt mások életére!

A Dunning–Kruger hatás segít nekünk eligazodni ebben a világban és megtalálni azokat az embereket, akik segítenek mások életét is kiteljesíteni és a spirituális intelligencia lelkiismeretileg helyes és gyors döntéseket hozni.

Mélységeiben felfedezhetjük a kritika elfogadásának személyiségfejlesztő erejét és a kritikai gondolkodás megvilágosító útjelző és megújító frissességét, a hosszútávú gondolkodás szemléletét.

Ez a szemlélet különösen fontos az infokommunikációs korban, ahol a számtalan véleményvezér, hamis próféta és önjelölt ikon üzenetén keresztül áradó hangzavar miatt a valódi tartalomhoz és igazsághoz nem férnek hozzá a tanulók, ezért elveszítik, vagy meg sem szerzik a kapaszkodóikat.

A zeneművész fejlődése élethosszig tart, ahol folyamatos építő kritikákon keresztül formálják személyiségét, hogy méltó legyen a közönség elé állni és valódi közszereplőként formálni a társadalomkulturális szemléletet.

Bejárhatja a munkavállalói, a vállalkozói, a vezetői és a befektetői szerepkört is úgy, hogy közben az értelmi, az érzelmi és a lelkiismereti intelligencia segítségével váltogathatja a döntéshozó funkcióit, élethelyzete szerint.

Globálisan nagy változások előtt áll a világ, így megjelentek az olyan általános soft skillek, amelyekben nem lehet kiteljesedni, csak túlélni, de lehetővé teszik az alapszintű illeszkedést bármilyen szakmában, amíg a jövő új szakmái ki nem alakulnak és hasznosulásuk ki nem teljesedik.

Az interperszonális, kommunikációs, együttműködési, közösségépítő, empatikus, kreatív, érzelmi, lelkiismereti, alkalmazkodási, konfliktuskezelési és problémamegoldó készségek olyan soft skillek, amelyekkel ez megtehető.

Ezek fejlesztése után azonban a klasszikus értékek, mint amilyen a zeneművészet előtérbe kerülhetnek és a haladás útján a tudást elmélyítve, a készségeket jártassággá, majd attitűddé fejlesztve, végül a képesítések megszerzésével szakértővé válhatnak gyermekeink és növendékeink.

Ehhez a következő általános szinteken szükséges túllépniük, megoldva az alábbi problémákat:

1.     Kezdő/Amatőr – kevés tudás, sok önbizalom

2.     Haladó/Tapasztalt – fokozódó tudás, mérséklődő önbizalom

3.     Professzionális/Szakértő – teljesértékű tudás, folyamatos tapasztalat és fokozódó önbizalom

 

A szinteken túllépni csak helyes önértékeléssel, szorgalommal, kitartással és szakmai alázattal lehet, amely megértéséhez tíz éve publikált Tehetségilleszkedés az Infokommunikációs korban című tanulmányom, valamint

 Befektetésarányos megtérülés a művészeti nevelésben és a Diszruptív innováció a művészeti nevelésben című írásom lesz segítségre.

 

A Dunning-Kruger hatás a köznevelésben – 4 állami és 3 magániskolában - töltött 20 évemet kiemelkedően meghatározta, ugyanis többször szakmailag inkompetens, erkölcsileg és emberileg sekélyes, tapasztalatlan, ostoba, valamint érzelmi analfabéta és lelkiismerettel nem rendelkező főnökösködő igazgatók és helyettesek irányítása alatt kellett utasításokat, parancsokat követnem olyan esetekben is, amit értelmileg, érzelmileg és lelkiismeretileg is elítélek.

Ezek a főnökök felismerték a karizmatikusságomat, ezért a nyugati adatgyűjtés és a keleti megfélemlítés eszközeit alkalmazták rajtam, amivel nálam semmire sem mentek, azonban szakmai ambícióim a saját karrierjükre kedvezőtlen hatásától tartva folyamatosan rongálták a jóhírem, a megbecsültségem, a reputációm és az önbizalmam.

Az igazgatói irodák hűtőiben sorakozó pálinkásüvegek homályán keresztül megítélt tevékenységeim miatt volt jónéhány kulturális ütközetem és szakmai vitám, amiben erkölcsileg a szembenálló fél alulmaradt, de tisztségével és tekintélyparancsolással kihátrálhatott.

Ekkor nem emberek, vagy szerepkörök ütköztek, hanem a napi túlélés bűzös leheletű közéleti szűklátóköre és a magaskultúra hosszútávon ragyogó jótékony-hatékony szemlélete.

Ezek a személyek meggyőződésük – és a fővárostól található földrajzi helyzetük - szerint felette álltak minden társadalomkulturális törvénynek és emberi szabálynak, vagy normának, hiszen évtizedek óta bitorolhatták a főnöki pozíciót, de ilyen hosszú idő alatt sem váltak valódi vezetővé, akit a tantestület, a szülői munkaközösség, vagy a tanulói közönség önszántából hajlandó lenne követni.

Mivel semmilyen módon nem voltak képesek példát mutatni a környezetük számára, a hozzám hasonló szakmai tehetségek eltiprásában élték ki hatalomvágyukat a mindennapokban.

Tehát esetükben is erőteljesen kimutatható a Dunning-Kruger hatás, miszerint csupán önteltséggel és a megkaparintott ál-hatalommal, tisztséggel és megszerzett túlélési kompetenciával – amely szerint jártasságuk kimerült a saját maguk méltatásában és saját elbírálásuk alapján kiemelkedő munkamennyiségük bizonyítási kényszerében – elhitték, hogy ők valamit is irányítanak.

Azonban valódi globális, vagy legalább hazai szintű tudással és hatáskörrel nem rendelkeztek, hiszen a saját maguk által kialakított zárt álomvilágban uralkodtak és a törvényeket, rendeleteket, valamint szabályokat is csak a ”papíron egyezzen” szemlélettel kezelték, mindig a saját anyagi érdekeik szerint.

 

Jómagam, mint már gyerekkorára meghatározóan művészvilág-látott zeneművész – mellette zenekari játékos, kórusénekes és néptáncos – a rengeteg fellépéssel korán megszereztem azt az emberközeli tudást és szakmai tapasztalatot, ami által az emberek önszántukból követni kezdtek, tehát minden iskolatípussal egyúttal szintet is léphettem a szakmai jártasságok területén és mellette az önbizalmam is növekedhetett, hiszen a környezetem folyamatosan megerősített.

A 3 egyetemi diplomám és a 6 éves koromtól a színpadon szerzett szakmai jártasságommal a hátam mögött a magabiztos fellépésem és kiállásom túlzott önteltségnek állították be és szakmailag képzetlenebb munkatársak segítségével figyelték minden lépésem és közösen becsmérelték a tevékenységeim, valamint folyamatosan eltitkolták az eredményeimet és elhazudták az erényeimet.

A professzionális előadóművészetben már többdiplomás művészként hasonló módszerekkel kívánták tönkretenni az előmenetelem az amatőr, de már haladó szintű zenészek, akik azt képzelték, hogy csak azért mert 20-30 éve a lokális viszonyokat aljas és közönséges módszerekkel irányítva monopol helyzetbe kerültek, ez az élethelyzet változatlanul marad és az egyetemről frissen kikerülő zeneművészeket mérgező és kisstílű közegükbe bevonva vezethetik majd őket az orruknál fogva.

A Dunning-Kruger hatás esetükben is érvényesült, hiszen olyan kislétszámú, de nagy önteltséggel rendelkező, szakmailag képzetlen közösség vette át a szakmai irányítást a városban, akik önbizalomhiányos, de magasan képzett diplomás fiatalok nemzedékeit befolyásolják évtizedek óta.

Kihasználva szakmai kvalitásaikat és fiatal lelkesedésüket, még friss fizikai és szellemi erejüket, valamint naprakész szakmai információikat és ezeket mind összefogva együtteseikbe bevonták a fiatal művészeket, maguk számára anyagilag és megbecsültségben is jövedelmező vállalkozásokat fenntartva, mindig szintet lépve a zeneművészek diplomabizonyítványain felkapaszkodva.

Azonban személyemben olyan vetélytársra leltek, aki a szakmai jártasságon, szakértelmen túl az emberi értékeket is képviselem és azért kelek fel minden nap, hogy a - személyesen és online elérhető - környezetem számára szebbé tegyem a mindennapokat és az ünnepnapokat is, saját kortárs művészi zenéimmel és építő gondolataimmal.

Ahogy minden akaratuk ellenére az amatőr zenészek a professzionális zeneművészet képviselőivel összefogva sem voltak képesek eltüntetni a közönség elől, úgy a rosszindulatú anakronisztikus szemléletű intézményi vezetők sem voltak képesek művésztanárként elfeledtetni a közösséggel tevékenységeim, tetteim, gondolataim, rendezvényeim és kortárs zenéim.

Itt kell megemlítenem azt a szerény és alázatos zeneművész többséget, akik csendesen és jóindulattal támogatták folyamatosan a haladásom, így a valóban lényeges dolgokra tudtam koncentrálni.

Támogatásukkal igyekeztem folyamatosan innoválni formában és tartalomban is, kiválasztott és kiemelt művészként emberek között maradni és emberi hatást gyakorolni, a zeneművészetet mindig hitelesen képviselni, majd tanulmányaim segítségével, értelmi, érzelmi és lelkiismereti mélységekből magasságokba eljutni és él bennem a vágy, hogy később magaskulturális jelentőségű életművet hagyhassak az emberiségre, vagy csak hazámra.

Legyen ez tanulság a gyönyörű és tehetséges lányaim és a kedves növendékeim számára és azon dolgozom, hogy magabiztosságuk folyamatos megerősítésével megelőzzük és figyelmen kívül hagyva ignoráljuk a hasonló támadásokat azért, hogy tehetségükkel, szorgalmukkal és kitartásukkal ők is szebbé tehessék a környezetüket.

Még, ha hátrafelé kitekert balkézzel is kell vinni a fáklyát fel a hegyre, feljutunk a csúcsra! J

Legyen az idézhető mottónk:

”A múlt értékeit, a jelen eszközeivel, a jövő szépségéért!”

Domokos // 2022

 

Ha további segítségre van szükséged, ennek a blogbejegyzésnek

a teljes változatát ebook és podcast formában is elérheted.

 

Hasznos kiegészítő információkért rendeld meg az alábbi tananyagokat:

Karrierépítés zenészeknek promovideo

Karrierépítés zenészeknek digitális tananyag

 

Kultúramarketing promovideo

Kultúramarketing digitális tananyag

 

Kultúramenedzsment promovideo

Kultúramenedzsment digitális tananyag

 

Amennyiben bármilyen probléma, kérdés, vagy kérés merül fel, keress fel bátran, mindenben segítek!

Extra tartalmak eléréséhez iratkozz fel YT csatornámra és like-olj a Facebookon!

 

Debrecen, 2026. Január                                 Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,  Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró, Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,      a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője