Alkotói potenciál az infokommunikációs korban
Korunkra alaposan átrendeződött a szellemi
termékek közreadásához tartozó gyakorlati potenciál, egyrészt – a digitális
terjedéssel - széles kapuk tárultak ki, de másrészt – a magaskultúra iránti
szükséglet mérséklődésével - aranyajtók zárultak be.
A legnagyobb
változás a szerepkörök tudatosulásában alakult ki, miszerint az alkotó – a
fejlődés érdekében - a változásmenedzsment módszerét alkalmazva, leader-szereppel
azonosulva válhat sikeressé, míg a kiadó (jellemzően hangfelvétel és zeneműkiadó)
– a túlélés érdekében – a válságmenedzsment modelljeit bevetve,
menedzser-szerepben szükséges tevékenykedjen.
Az alkotói
profil ritkán illeszkedik a kiadói profilhoz, hiszen amíg az alkotók a jövő
közönségének, addig a kiadók a jelen közönségének szolgáltatnak
kulturtartalommal. Sajnos az alkotók gyakran kiszolgáltatottá válnak a kiadók
tisztességtelen feltételeivel szemben (jelentéktelen, vagy tárgytalan jutalékfizetés,
popularizált kultúraközvetítés, indokolatlan többletelvárások…), azonban az
ismertté válás ígérete nagyon kecsegtető számukra.
A legtöbb
alkotó – művész alapbeállítottsága miatt – képtelen önmaga menedzselésére,
egyszerűen hiszi, hogy a minőségi magaskultúra mindenképpen széles körben
elterjed.
Sajnos a
digitális kor ennek éppen az ellenkezőjét bizonyította be, hiszen a globális –
időbeli és térbeli - korlátlanság miatt kizárólag – művészi kritériumok szerint
– korlátolt szellemi termékek születtek meg, eddig soha nem látott mennyiségben.
A kiadók
ezeknek a globális trendek kiszolgálási kényszere és a monopóliumhelyzetben
lévő - értéktranszfert generáló - ingyenesen megosztó online tartalomszolgáltatók
tisztességtelen piacpolitikája miatt elhagyták a szerzői brand és hírnévépítés jól
bevált, de időigényes sztenderdjeit és helyette rövid idő alatt gyors
megtérülést nyújtó, tömegkulturális alapszolgáltatásokra váltottak, amelyek
természetesen kizárják a közönség-bizalomépítés, a natív tartalmi illeszkedés,
a személyes élményfaktor, a hosszútávhatás és a minőségi művészi tartalom
közreadásának esélyét.
A legtöbb
kiadó – beleértve a digitális tartalomterjesztőket is – jelentős felárképzéssel
teljesíti a szellemi termékközreadást, azonban az alkotók segítsége nélkül
lehetetlen csökkenteni ezek felhasználói díját és egyúttal növelni a szerzői
jutalékértéket, hiszen a teljes bekerülési költség - az egységesítést célzó
dekorációs formaszerkesztés és a közreadási, valamint promotálási költségek
miatt - folyamatosan magas értéket mutat, tehát az alkotók egyetlen lehetősége,
hogy a kiadványokból nagyobb részesülést nyerjenek a kiadói munka praktikus
segítése, gyakorlati támogatása.
az alkotások
útja-források
A szerzők
gyakran választanak a két sztenderdmodell közül, miszerint a., a kiadó az
eladott példányok után, b., a kiadó a teljes jogkivásárlással fizeti meg a
jutalékot a szerző részére.
Mindkét
eljárásnak komoly veszélyei vannak, hiszen az a., esetben a kiadó nem
megfelelően motivált az adott kiadványok széleskörű közreadásában, így
hátrasorolja azokat a prioritásskálán, a b., esetben pedig az adott szellemi
termék jogainak elidegenítésével a szerző – az alkotása globális népszerűségének
rövid idejű teljesülése okán - évtizedes jogküzdelembe kezd a jogok
visszaszerzése érdekében.
A szerzői jogok tekintetében még
mindig nagy a tudatlanság az átlagszerzők részéről, informális állásfoglalásuk
szerint az Artisjus-felosztási rendszere a folyamatos alapvető változtatások
miatt praktikus szemmel – az informatív edukálás ellenére - követhetetlen.
A
jogdíjszervezet hivatalos oldalán 6+1 jogdíjforrás kategória került rögzítésre,
amelyek a leggyakoribb felhasználási lehetőségeket fedik le úgy, mint: 1. Élőzenei elhangzások, 2. Rádiós és televíziós játszások, 3. Hangfelvétel-kiadás, 4. Online zenei szolgáltatások,
5. Gépzenei elhangzások,
6. Üres hordozó díj és
+1 Külföldi jogdíjak. A kategóriák tartalmai már
nem ismeretlenek a szerzők számára, hiszen teljesen világosan meghatározásra
kerültek az Artisjus részéről és statisztikai adatokkal együtt kerülnek
folyamatosan rögzítésre, az egyes kategóriák erősségein, gyengeségein,
lehetőségein, vagy veszélyein azért érdemes mélyebben mentálni.
Saját SWOT elemzésem
szerint az alábbi sajátosságokat állapítottam meg:
Az Artisjus által kínált jogdíjbeszerzési szolgáltatások
|
||||
Erősség
|
Lehetőség
|
Gyengeség
|
Veszély
|
|
Élőzenei elhangzások
|
folyamatos
aktivitás megőrzése
|
bővülő
kapcsolati háló és célközönség
|
praktikusan használhatatlan rendszer, túlzott szakmai
diszkréció
|
a megrendelők gyakran nem szolgáltatnak adatot,
általános információhiány
|
Rádiós és televíziós játszások
|
célzott
elérés
|
széleskörű
bemutatkozási lehetőség
|
csak az idősebb korosztályhoz jut el az üzenet
|
kiszolgáltatottság, szerződéses feltételek
teljesülésének hiánya
|
Hangfelvétel-kiadás
|
magas
referenciaérték
|
minőségi
célközönség-elérés
|
kisszámú kiadó által teremtett monopóliumhelyzet
|
popularizáció követelménye, mérsékelt jutalékfizetés
|
Online zenei szolgáltatások
|
korszerűség
és mobilitás
|
natív és
korlátlan elérés
|
átláthatatlanság, értéktranszfer hatása
|
hasznos időveszteség nagy
|
Gépzenei elhangzások
|
népszerűségi
szint fenntartása és növelése
|
hosszútávú
sikerélmény
|
lekövethetetlen felhasználás
|
az üzletek nem kötelezhetőek pontos adatközlésre
|
Üres hordozó díj
|
piaci
igények nyomon követése
|
másolatok
utáni részesedés lehetősége
|
nincs
hatása a korszerű, környezettudatos szokások kialakítására
|
támogatja
a szellemi termékek másolását
|
Külföldi jogdíjak
|
globális kiterjedés
|
jutalékforrás
bővítése
|
lekövethetetlen felhasználás miatti jogsérelem
|
átláthatatlan
érdek-kapcsolati háló
|
A hatályos jogdíjfelosztási
modell – makrorészletes elemzés szükségességét megkövetelő - komplikáltságára
jelen bejegyzésben nem térek ki, hiszen jelentős kapcsolódási ponthálóval és összefüggési
kapcsolattal rendelkezik, tehát feltárásának közreadása is hatalmas
feldolgozandó adatmennyiséggel jár az elfoglalt, gyors infokommunikációt
igénylő olvasók számára.
A legkevésbé
népszerű és a legkisebb célközönséget érintő kiadási módszer a kottakiadás,
amely szintén rendelkezik korszerű és környezettudatos képviselőkkel. Az egyik
ilyen az ARTISTIC MUSIC Online Kotta-, Kiadvány- és Könyvkiadó, melynek fő
profilja az online – digitális formátumú - kiadás, amellyel a kiadó a felhasználókat
is környezettudatos magatartási normákra kívánja késztetni.
A digitális –
okoseszközökön, tableteken használható - file-ok közreadásánál nincs
papírveszteség, sem az ezzel járó elhasználódási értékcsökkenés és nem áll fenn
a kották elvesztésének potenciális veszélye sem, emellett a kiadó – a
felhasználói igényeket készségesen kiszolgálva – vállalja, hogy a digitális,
vagy hagyományos papír alapú partitúrák megvásárlásakor a szólamkottákat,
valamint - a digitális kiadványok esetében - a hanganyagot is ingyenesen biztosítja
a felhasználók részére.
Természetesen
rendelkezésre bocsátanak hagyományos formájú kiadványokat is, amelyek értékőrző,
vízálló formában kerülnek kiadásra. Tekintve, hogy a digitális kiadványok
teljes bekerülési költsége jelentősen mérsékelt árképzést tesz lehetővé a
szakmai anyagok széles körben elterjedhetnek – az okoseszközökön, tableteken
korlátlan mennyiségi és minőségi megjelenésben használható – a kialakult
szokások megtartása mellett. A lokális behatároltság különböző felhasználói
szokások rögzülését eredményezte, tehát a Dunántúlon és külföldön meghatározóan
a digitális, a Keleti-régióban jellemzően a papíralapú kiadványok felhasználása
az elterjedtebb.
Az ARTISTIC MUSIC kiadó a
kottaalapú kiadványok mellett - azokhoz szakmai illeszkedő - szöveges
tartalmakat is közread, kisebb terjedelmű – jellemzően informális tájékoztatást
és a praktikus tapasztalatmegosztást szolgáló – kiadványok és nagyobb
kiterjedésű – a formális információmegosztást és a használható, értékes információterjedést
célzó - szakkönyvek formájában is, amelyek segítségével az előadó- és
alkotó-művésztanárok nem maradnak egyedül a problémamegoldások kezelésében.
A korszerű
kiadási formák nyújtotta kiadói lehetőségek és a tisztességes, becsületes
partnerkapcsolati politika kialakítása miatt nagy a kiadóhoz történő
csatlakozási szándék a szerzők részéről, akik a szerzői hírnév- és brandépítési
támogatás, a hatékonyság, a versenyképesség, a hasznos értékteremtés, a
kapcsolati háló kibővítése, a széleskörű bemutatkozási lehetőség és a méltányos
jutalékfizetés mellett hosszútávú bizalmat is nyernek a kiadótól, amely
lehetővé teszi számukra, hogy naprakész információkkal rendelkezzenek a –
gyakran látens - felhasználói szükségletek, igények és elvárások tekintetében.
A legtöbb –
profilukban a nyugati piackövetés által korlátolt - kiadónál nem létező, vagy
méltánytalanul alacsony 10% jutalékérték gyakran nem kerül megfizetésre, így ez
a fajta idegenkezű kiadás kizárólag promóciós, de sohasem marketingértékkel
rendelkezik a szerzők számára.
Tekintve,
hogy a túlpopularizált és művészi tartalmilag leegyszerűsített kiadványok utáni
kizárólagos igény téves üzenetét kommunikálva a kiadók hatalmas
szerzőtömegeknek egyáltalán nem biztosítanak bemutatkozási lehetőséget,
érzelmi, majd alkotói válságba taszítva ezzel az alkotókat.
Napjainkban
azonban a natív tartalmú, személyes üzenetű művészi tartalmak után fokozott
igény tapasztalható, amely új célok megvalósításának esélyét biztosítja az
alkotóközönség számára.
Az egyik
ilyen cél a populáris kultúra művészi tartalommal történő ellátása az adott
célközönség meghatározó minőségű edukálásával együtt, amellyel a
változásmenedzselő és válságkezelő tapasztalati probléma-megoldási modellek is
széles körben terjedhetnek, a jelenlegi – globális kulturális válságot előidéző
- szakmai titoktartást erőszakosan fenntartó hírzárlat helyett.
A
tartalomorientált művészi popzene megjelenése tehát már szinte szükséglet
szinten jelenik meg a világvárosi közönség részéről, azonban jelenleg egyfajta
piaci résként tátong a tömegkultúra és a magaskultúra - egymástól egyre
fokozódóan, szinte már egyfajta kulturális univerzumtágulással elkülönülő - képviselői
között, akik – a másik féllel szemben tanúsított offenzív -
szerepvállalásaiknak megfelelően képtelenek a kooperációra és minden materiális,
immateriális személyes és szakmai megbecsülést kizárólag maguknak szeretnének
tudni.
A globális
média erős személyiségromboló hatásai – és önmegvalósítást célzó üzenete -
miatt az alkotók körében is jellemzővé vált az individuális entitásfejlesztés,
amely a kooperatív identitás- és közösségi kohéziófejlesztést lehetetlenné
teszi, így nem jöhetnek létre művészileg releváns és szakmailag legitim –
értékteremtő, értékközvetítő és értékmegőrző - performanszok és szellemi
termékek.
A valódi művészi popzene
megjelenéséig még sok időnek kell eltelnie, hiszen ebben a kategóriában
jelenleg nem található egyetlen hiteles alkotás sem, tehát a szerzők ma még kizárólag
a monopóliumhelyzetben lévő tartalommegosztók - ajánló-oldalsávjainak
értéktelen tömegkulturális - zeneipari termékeihez szoktatott átlagközönség szükségletszolgálatára
hagyatkozhatnak.
A
felhasználási szokások és a kulturális szükségletek (igények, vagy
igénytelenségek) adottak, tehát nincs más teljesítendő feladat, mint az – el-
és kikerülhetetlen populáris kultúrához történő – alkalmazkodás és az ehhez
tartozó szabályrendszerek és szolgálati utak betartása az oly régóta áhított
siker érdekében.
Hogy melyik
a legjobb forrásszerzési megoldás??? Ezt mindig a lokális sajátosságok döntik
el.
Az adott alkotó
sikerélmény-faktorát mindig a profiljához és lokálisan illeszkedő célközönség megbecsültség-teljesítése
határozza meg, tehát ahhoz, hogy az alkotó entitása és identitása is
fenntartható, esetleg továbbfejleszthető legyen a helyi közönség által
szolgáltatott elismerés legkevesebb elengedhetetlen, de leginkább a kulcsa a
hiteles önazonosság és a valódi önbeteljesítés teljesülésének, megvalósulásának.
A célközönség
szükségleteit, igényeit és feltételeit kiszolgálva és a rengeteg
forrás-lehetőséget egyszerre kihasználva válhat sikeressé egy alkotó, kinek
művészete széles felhasználói körben terjedve nyerheti el a kívánt és persze
megérdemelt sikert.
Az alkotói
potenciál az infokommunikációs korban tehát nem nélkülözheti a digitális
társadalomkulturális modellhez történő aktív és natív illeszkedést, amely
lehetővé teszi az egyetemes kultúra átörökítését a digitális
bennszülött-generációk, a jövő felhasználó és haszonélvező közönsége számára.
Debrecen,
2016. Augusztus 31.
Domokos János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi Zene Kör
tehetségmenedzselő szervezet vezetője