Diszruptív innováció a művészeti nevelésben
👩🏽🏫 👨🏽🏫📚
📖 🛤🌄♻️ ✅
A következő
blogbejegyzésem a Diszruptív innováció a művészeti
nevelésben címet kapta, ugyanis ez az újító diszruptív
(a rossz és elavult hagyományokat, szokásokat megszakító) szemlélet
meghatározhatja a hosszútávú fennmaradás sikeres megvalósítását, kiemelten a
művészeti nevelés területén.
A témaválasztás korszerűségét a naprakészsége adja, hiszen napjainkban
egyszerre zajlik egy többszörös forradalom, vagy megújulás a világban, emellett
súlyos világválság alakult ki, tombol az infláció, ráadásul a közelben
nagyszabású háború is zajlik. Az Ukrán háborút nem kell nagyon bemutatni
senkinek, azonban a többszörös forradalom szegmensei nem mindenkinek
egyértelműek.
Ha pl.: az autóipart tekintjük, máris egyértelművé válik, hogy milyen
folyamatok irányítják napjaink történéseit. Szinte egyidejűleg jelent meg az a
technikai kirobbanás, ami kulturális sokkot okozva az elektromos autók felé
irányították a nagyközönség figyelmét.
A villanyautók iránt hirtelen mutatkozó óriási igény emelte
az eladások számát - az inflációt magasan meghaladó mértékben - a termék (autó)árakat
és a hozzájuk illeszkedő szolgáltatások díjait is.
Az elektromos autók használata (saját példából is megerősítve – IONIQ
28kw) nem csupán egy fokozottan gazdaságos közlekedési formát, valamint a
konnektorból történő kényelmesebb feltöltés lehetőségét biztosítja a
felhasználóknak, hanem a valódi technológiai forradalom izgalmát nyújtja
elsőkézből.
A vezetők maguk tesztelhetik és tapasztalhatják az autó irányítását - a
kormány megfogása nélkül hosszabb távok biztonságos megtételét, automata
gyorsítás és fékezés, valamint sávtartás mellett - lehetővé tevő, jelenleg is
folyamatosan és dinamikusan fejlődő önvezető rendszereinek működését.
Valójában nem az új akkumulátortechnológia indokolja a (relatíve) magasabb
vételárat, hanem – hagyományos autókhoz képest - a kényelmi funkciók mennyisége
és minősége, az újfajta, eddig sosem tapasztalt vezetési élmények, valamint a
korszerűen környezettudatos és takarékos üzemeltetés adottsága.
A lehetőségek terén is sokat sejtet a villanyautózás technikai háttere,
amit az bizonyít, hogy már most elindultak az elektromos autómegosztó-,
e-mobilitási és az önvezető taxi szolgáltatások a nagyobb városokban.
Tehát nem elég, hogy az üzembentartással akár 80-90%os megtakarítást is
elérhetünk, emellett még vállalkozói szinten is értelmezhető profitot tudunk
termelni a villanyautóval, ha pénzügyi befektetésként és monetáris eszközként
tekintünk rá. Ennek a hátterében húzódó könnyítések és segítségek még értékesebbé
és hasznosabbá teszik az elektromos autót, ezért a közeljövőben szinte kultikus
tiszteletnek örvendhet azokban a körökben, ahol – új tudás és tapasztalatok
megszerzése nélkül - csupán egy új vagyoneszköz (a villanyautó) megvásárlásával
rengeteg bevételt és nyereséget kívánnak elérni az elektromos autó tulajdonosok.
Ez az óriási lehetőség mondhatni piaci résként tátong jelenleg és az
első erre vállalkozók hatalmas hírnevet és monopóliumot alakíthatnak ki rövid
időn belül.
Ennek az alapja természetesen a korábban említett háttérfolyamatok,
amelyek lehetnek segítségek, könnyítések, egyszerűsítések, gyorsítások és fokozások
is. Ezek közé tartoznak a globalizáció, a digitalizáció, az algoritmizálás és az
automatizálás, valamint az innováció és reputáció.
Na, de mit csinálnak a
hagyományos autók / klasszikus értékek képviselői ebben a helyzetben?
Elsősorban az a legfontosabb, hogy képessé váljanak információikat,
ismereteiket és tudásukat naprakész szinten tartani, fejleszteni
kompetenciáikat, szemléletüket és attitűdjüket a célközönségük szükségletei,
igényei, feltételei és elvárásai szerint.
Nekik sajnos csak az a lehetőség adott, hogy a már meglévő termékeiket
és szolgáltatásaikat megfelelő mértékű és minőségű hozzáadott ügyfélélménnyel
korszerűsítik, de nem ők fogják diktálni a naprakész irányokat.
Arra ott vannak a valódi innovátorok, akik megújítják és naprakészre
fejlesztik a szolgáltatásokat és termékeket, de ennél még fontosabb, hogy
teljesen újakat (korábban ismeretleneket és nem létezőket) alkotnak meg, ezzel
képesek formálni a felhasználói igényeket és az értékelvárásokat.
Behozhatatlan előny ez számukra, hiszen a felhasználók elé kerülve,
őket vezetve képesek a teljes innovációs keretrendszer előnyeit kihasználni és
kiélvezni úgy, hogy az egyedi szemléletük révén megalkotott materiális és szellemi
termékeik – az értékígereteik magvalósulása révén - valóban hasznos
problémamegoldássá válhatnak.
Most – hogy már a lényegi elemeit érintettük - akkor
határozzuk meg mi is az a diszruptív innováció a Wikipedia (angol) meghatározása
szerint:
„Az
üzletelméletben a diszruptív innováció olyan innováció, amely új piacot és
értékhálózatot hoz létre, vagy egy meglévő piac aljára lép be, és végül
kiszorítja a bevett piacvezető cégeket, termékeket és szövetségeket.„
Szerencsére a művészeti nevelésben sem
kell újra kitalálnunk és megalkotnunk új ökoszisztémákat, hanem elég a jó
példákat és jó gyakorlatokat, valamint az ezek segítségével összegyűlt jó
tapasztalatokat hasznosítanunk a saját szakmai területünkön.
A művészeti nevelés alapproblémája, hogy a felhasználóknak (beiratkozó
növendékek) minden tanévben ki van szolgáltatva azáltal, ha a tanulói
célközönség – anyagi problémák, vagy egyszerű kényelmesség miatt – kisebb
létszámmal, vagy egyáltalán nem iratkozik vissza a művészeti iskolai
tanszakokra.
Ebben az esetben a művészeti képzés nem tud valóban hasznossá válni, hiszen
nem használják ki az előnyeit és klasszikus értékeit a hétköznapokban, ha nem
veszik igénybe tömegesen, vagy – a zenei képzést tekintve - egyénileg.
Ennek az eredménye lehet egy tömeges szakmai migrációs helyzet
kialakulása, amikor a művésztanárok egy – a jelenlegi életmódjukhoz képest –
egyszerűbb, könnyebb, élménytelibb és élvezhetőbb foglalkozás után néznek és
elhagyják a pályát.
Sajnos ez már nem a természetes lemorzsolódás jelensége, hanem a
művészeti nevelés elértéktelenedésének kezdete, hiszen ebben az esetben már nem
lesznek jelen nagyszámú és elhivatott művésztanárok, akik hivatásszerűen és
küldetéstudatosan hajlandóak lennének átadni a művészetekben koncentrálódott
sokezer éves klasszikus értékeket.
A koronavírus után a
legtöbb szolgáltatónál pontosan ez a folyamat zajlott le, hiszen a
munkavállalók sok szakmai területen a biztosabb megélhetés és a magasabb bérezések
felé vándoroltak, ezért jelenleg a turizmus és a vendéglátás rendszere nem tud
hatékonyan működni, a megemelkedett szolgáltatási díjak mellett
teljesítményproblémákkal küzd, amit a legtöbb esetben nem tolerálnak a
felhasználók.
A diszruptív innovációt a gyakorlatban is alkalmazni képes szolgáltatók,
vagy termelők azt a megoldást választották, hogy – a saját profitjuk megtartása
mellett – csökkentik a munkatársaik terheit, emellett javítják a
munkakörülményeiket úgy, hogy változatlan bérezésért aktívabb – 1 nappal
kevesebb – munkahetet biztosítottak, vagy továbbra is hibrid munkarendben home
office kiegészítésével kedveztek, valamint az ideg- és lélekölő
munkafolyamatokat igyekeztek automatizálni és a munkakörnyezetet - az elérhető ellátási,
esztétikai, kényelmi és komfortszolgáltatások bővítése mellett – javították.
Egy szebb, kényelmesebb és jobban felszerelt munkakörnyezetben a
munkatársak is könnyebben teljesítenek, valamint kiterjeszthetik a hírnevet
szélesebb körben is, így a szolgáltató/gyártó kiemelkedhet a tömegből és
valóban láthatóvá válik. Pontosan ennek a jelenségnek jött el az ideje a
művészetoktatás területén is, ahol a hagyományos módszerekkel már képtelenség az
intézményi és szakköri túlkínálatban látszódni és túlélni.
Az a fontos, hogy ne
túlélni akarjunk, hanem hosszútávon is fennmaradni, így a fókuszunk átkerül egy
távoli – nagyszabásúbb – célra úgy, mint amikor a monitorról átirányítjuk a
figyelmünk egy távolban nehezen látható fára, ekkor szinte kinyílik a világ és
újra észrevesszük a valóban fontos dolgokat, a valódi kapaszkodókat.
Az értékígéretünk tekintetében ugyanez a helyzet, nem helyes hétköznapi
kisértékű tárgyakkal, vagy betarthatatlan ígéretekkel, megtévesztéssel és
rábeszéléssel manipulálni a növendékeket azért, hogy hozzánk iratkozzanak be.
Ehelyett a lelkiismeretileg helyes döntés az, amikor a valódi – hosszú
távon is hasznosítható – értékeket hangsúlyozzuk ki, ezáltal áttéve a fókuszt a
rövidtávú túlélésről a hosszútávú fennmaradásra, ami a művészetek valódi
értéküzenete.
A diszruptív innováció
szemlélete pontosan a művészeti neveléshez illeszkedik, hiszen sajátossága,
hogy olyan nem piacvezető, hanem perifériára szorult, vagy újonnan megjelenő,
marginális pozicionálású szolgáltatók alkalmazzák, akik kreativitással és
naprakészséggel zavarják meg a változatlannak hitt világrendet.
Alternatív megoldásaikkal tökéletesen helyettesíteni tudják a már
meglévő termékeket és szolgáltatásokat, csak sokkal hatékonyabban, gyorsabban,
olcsóbban, egyszerűbben és költségtakarékosabban, ahogy az korábban már
említettem.
Saját példánkból kiindulva, számunkra az elektromos autóra
váltás – a maga költséghatékonyabb és környezettudatosabb működtetése révén –
azt hozta magával, hogy a megrendelőink, rendezvényszervezőink sokkal
készségesebben alkalmaznak minket, hiszen a rendezvényük rangját emeljük a
villanyautóval történő megjelenéssel.
A mi szemszögünkből viszont a hatékonyabb és takarékosabb
üzemeltetéssel a tiszteletdíjból több profitot tudunk realizálni, amellyel a
versenyképességünket növelhetjük az erősen inflálódó monetáris környezetben.
Egyszerűbben fogalmazva kevesebbet költünk üzemanyagra, így többet
költhetünk szolgáltatásokra és termékekre, amellyel – saját hatáskörben
kicsivel - hazánk gazdasági helyzetének megóvásához, a magyar vállalkozások támogatásához
is hozzájárulhatunk, szándékaink és reményeink szerint.
Így fordulhatott elő, hogy közéleti személyes és meghatározó szakmai segítség
nélküli előadóművészekként is képesek voltunk elérni a célközönségünket,
valamint hasznossá válni a rendezvényszervezők tekintetében is.
A többi már csak annak köszönhető, hogy a több megjelenéssel és művészi
értékű jelenléttel több emberhez eljutott a zenénk és a hírnevünk is szélesebb
körben terjedhetett.
A helyi közönségnek szolgáltattunk már korábban is művészi értékű
zenét, így kicsivel hozzájárultunk a főváros művészi zenei
monopóliumhelyzetének csökkentéséhez, szerényebben fogalmazva pedig elérhetővé
tettük a magaskultúrát az arra legjobban rászoruló és számára nehezen
hozzáférhető helyi közönségnek, Debrecenben.
Később ezt az online térben kibővítettük, így már globális szinten is
elérhetővé vált a művészetünk, ami persze klasszikus, jazz és kortárs művészi
zenei képviselők révén egyenlőre csak kevés feliratkozói közönség előtt kerül
nyilvános megosztásra. Viszont a feliratkozóink – a videomegosztó adatai
alapján – maguk is kulturális szakemberek, rendezvényszervezők, szakmai
képviselők és döntéshozók, akik maguk is terjesztik a művészetünket, ezáltal
fokozva és kiterjesztve a szakmai reputációnkat.
Ez a rövid elemző története a hírnevünk kialakulásának.
Tudományos szempontból
már korábban – bár tudattalanul – alkalmaztuk a diszruptív innováció típusait,
ugyanis egyrészt a művészeti piac alsó szegmensét céloztuk meg a ”jazz mindenkinek”
ingyenesen elérhető változatával (emiatt egyébként elég sok támadás ért minket
a szakma képviselőitől, akik alacsonyabb minősében és magas belépőjegy áron
várták a közönséget) és csak a tiszteletdíjunkból finanszíroztuk a
kiadásainkat.
Ebben a formában kikerültük az árversenyt és a naprakész egyetemes (nép-,
klasszikus-, jazz- és kortárszenében elsajátított) tudásunk, valamint a
korszerűbb hangszereink, eszközeink sokoldalú használata (egy játékos több
hangszeren történő játéka) segítségével értük el a teljesértékű művészi
élményt.
Másrészt igyekeztünk valami újat megalkotni, létrehozni a saját
hangképünket, stílusunkat és védjegyünket a művészi zenében, amely a kortárs
kompozícióimban már felismerhető jegyeket mutatott és végül székely jazz néven ért
el új és széleskörű piaci szegmenseket, mind a (B2C) közönség, a
rendezvényszervezők, mind pedig a (B2B) szaktársak és szakmai képviselők személyében.
Így a művészi sokoldalúságunkat kihasználva gyakran adtunk olyan
tematikafüggetlen hangversenyeket, ahol a kortárs saját kompozíciók interpretálása
után néhány művészi értékű és mondanivalójú saját dalt is előadtunk, vagy
esetleg a crossover irányába tértünk ki.
A közönség ezáltal sokkal több zenei élménnyel térhetett haza,
biztosítottá vált az extra többlet (X-faktor) és néhány év alatt kialakítottuk
a tematikus élményhangverseny-sorozataink ökoszisztémáját, amelyekkel 2015 óta
sokezer tanulóhoz juthattunk el, eleinte kizárólag saját erőforrásokból, majd
ezeket kiegészítve a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával is. Az összes tematikus élményhangversenyünk célja, hogy olyan célközönséghez
(tanulók, tanárok, helyi civil közönség) juttassuk el a magaskultúrát, akik a
hétköznapokban soha és különleges alkalmakkor is csak ritkán találkozhattak klasszikus
és kortárs zenével, ezzel évtizedekkel megelőzve a művésztársainkat, akik többsége
csak e sorok elolvasása után kezd el ötletelni azon, hogy lemásolva
módszerünket, valami hasonlóval próbálkozzon meg ötlet szinten. Sajnos ki kell
ábrándítsam az önjelölt ötletembereket, ugyanis az ötletek magában semmilyen
értékkel nem rendelkeznek, hiszen nem lehet őket értékesíteni (pénzre váltani)
addig, amíg nem alakítunk ki részletesen kidolgozott tervet (minimum a
felhasználható erőforrások, eszközök és szereplők megjelölésével), amit a
megvalósítások során a tapasztalatokkal kiegészítve professzionális szintre
lehet továbbfejleszteni.
De, ha bárki szeretne ezen a területen fejlődni és hozzájutni a közel
35éves színpadi tapasztalataimhoz, az:
Keressen fel bátran, minden segítséget készséggel megadok!
További szakmai
segítséget nyújthat a legutóbbi a Digitalizáció a művészetoktatásban címmel megjelent írásom, emellett kifejezetten kulturamarketinggel foglalkozó
írásaim is – mint, amilyen az előző Célközönségelérés a köznevelésben témájú - is
igen hasznos kiegészítései lehetnek ennek a blogbejegyzésnek.
Aki befektetői szemlélettel – mint tudatos és korszerűen tájékozott szabadidőmenedzser
- is szándékozik áttekinteni a neveléssel kapcsolatos tevékenységeket, annak a Befektetésarányos megtérülés a művészeti nevelésben című blogbejegyzésemet ajánlom.
A magaskulturális pampering marketing blogbejegyzésem tematikusan és időrendben illeszkedő szellemi termékem,
amely az felhasználói élmény kialakítását, fenntartását és továbbfejlesztését
tárgyalja.
Adatstratégia a köznevelésben címmel
megjelent blogbejegyzésem pedig segít eligazodni, illeszkedési pontokat és
kapaszkodókat találni infokommunikációs korunk erősen digitalizálódó
hétköznapjaiban.
Most
akkor végre térjünk rá, hogy a diszruptív innováció a művészeti nevelésben hogy
teheti jobbá, szebbé, könnyebbé, hatékonyabbá és egyszerűbbé a növendékek, mint
felhasználók életét.
Ehhez az alábbi szegmenseket érdemes megvizsgálni, amelyekben már
korábban megtörtént ez a diszruptív innováció:
-
IOT (IKT eszközök rendszerbe
kapcsolása, emberiség szolgálata és gondoskodás)
-
AI (automatizálás főleg a
szolgáltatásokban, algoritmizálás főleg a problémamegoldásban, könnyebb élet)
-
űrkolonizáció (hétköznapokban
hasznosítható űrtechnika - telekommunikáció, internet, felhőtárolás, wifi,
bluetooth, lézer, fékberendezés, GPS, táplálkozás, takarékosság, újrahasznosítás,
új anyagok, miniatürizáció, tartósság, hatékonyság…)
-
3D nyomtatás (új anyagok,
sztenderdizált eszközök, könnyen pótolható alkatrészek, művészet)
-
egészségügy (egészségmegőrzés és
fejlesztés, jólét, túlélés és hosszútávú fennmaradás)
-
nagy sebességű utazás
(zsúfoltságcsökkentés, időgazdálkodás, költségcsökkentés, erőforrásoptimalizálás)
-
robottechnika (automatizáláshoz
komplikált, vagy költséges feladatellátás, főleg termékgyártás optimalizálása,
folyamatos termelés lehetősége)
-
önvezető járművek (érzékelés
kiterjesztése és biztonság fokozása, digitális rendszerek összekapcsolódása,
stream)
-
alternatív valóság (VR-virtuális
valóság és AR-kiterjesztett valóság)
-
megújuló energia (takarékosság,
környezettudatosság, önellátás)
Ez a 10 szegmens mind segítheti a diszruptív innováció a művészeti nevelésben, már csak ötletelnünk,
terveznünk és megvalósítanunk szükséges, ezekkel a MIT? HOGYAN? és MIÉRT?
kérdésekre találhatunk releváns válaszokat.
Azáltal, hogy a művészeti nevelési szolgáltatások alternatív
lehetőségek beépítésével továbbfejlesztésre kerülnek,
kialakul a művészeti iskola felhasználói márkája, majd a tehetségmárkája és végül
a munkáltatói márkája is, tehát egy könnyen felismerhető és hiteles brand jön
létre, amely garantálja a hosszútávú fennmaradást.
Tehát azáltal, hogy maga a szolgáltatás minősége fokozódik, egyúttal jobb
hellyé is válik az intézmény és nagyobb élményeket adhat közre, magas szintű
hozzáadott értékkel és hosszútávú fennmaradást biztosító hasznosulással.
Ebben nagy segítségre lesz a digitalizáció, amely az analóg világ papír
alapú személyes kötődéseit digitális szemléletű hatékony és korszerű élménycentrikusság
váltja.
A két szemlélet között a különbség a felhasználócentrikus szemlélet
elterjedése, tehát nem az a fontos, hogy milyen digitális eszközöket és
módszereket használunk a művészeti nevelésben, hanem az, hogy azzal hogyan
könnyítjük, segítjük és egyszerűsítjük a növendékek, a szülők és a
művésztanárok életét.
A felhasználó
szemszögéből kiemelten fontos, hogy ne csak egy fennálló problémája oldódjon
meg művészeti szolgáltatásunk, vagy termékünk használatakor, hanem egy extra potenciál,
egy különleges lehetőség is elérhetővé váljon számára, amit az értékajánlattal,
vagy másnéven értékígérettel tehetünk láthatóvá.
Miután a felhasználói szükségleteket, igényeket, elvárásokat és
feltételeket felmértük, kielemeztük és a kinyert adatokat felhasználtuk a
továbbfejlesztéshez, valóban hasznos problémamegoldó szolgáltatást biztosíthatunk
és folyamatosan továbbfejleszthetjük az értékajánlatainkat is.
Ezután könnyebben láthatóvá válunk, valamint mi magunk is könnyebben
észre vehetjük a potenciális célközönségeinket, akár B2C, akár B2B szegmensben
is kiterjesztve a keresésünket.
Amint már meghatározó célközönséggel rendelkezünk, már csak a megtartásra
kell koncentrálnunk, amely sokkal kevesebb erőforrást emészt fel, mint az új
felhasználók, növendékek és szülők elérése, valamint elkötelezése.
Tehát a gondoskodás, a figyelem és a pampering folyamata következik,
amelyről már szintén írtam korábban.
A digitális módszerek és
az IKT eszközök lehetővé eszik egy teljesértékű és élménygazdag fogyasztói
élmény kialakítását akár a művészeti órákon, az előadásokon, akár alkotás
közben.
Ha már ennyire adottak a digitális eszközök és ennyire egyszerű a
személyes és az online világ értékeit kombinálni a segítségükkel, érdemes egy
diszruptív innovációs stratégiát kialakítani, ahol ezeket az új módszereket és
eszközöket maximálisan kihasználhatjuk a művészetoktatás színvonala, a
teljesértékű és hétköznapokban is hasznosítható művészeti tudás és a
legmagasabb szintű élmények biztosítása érdekében.
Ráadásul az infokommunikáció segít hatékonyabbá válni, mérni az
elégedettséget a teljesítményt úgy, hogy minden művészeti szereplő jobban érzi
magát a folyamatokban, tevékenységekben, tehát alkotás és előadás közben.
A szemléletváltás és a
szervezeti kultúra változása elengedhetetlen ennek a megvalósításához, hiszen az,
hogy klasszikus értékeket közvetítünk, az nem indokolja, hogy elavult
módszerekkel és eszközökkel tegyük azt.
Kötelességünk az utókornak átadni az egyetemes művészeti tudást és
szakmai tapasztalatokat azért, hogy a jövő egy sokkal tudatosabb, támogatóbb,
szebb és élhetőbb életmódot biztosíthasson, tehát használjuk ki korunk
lehetőségeit!
Legyen az idézhető mottónk:
”A múlt értékeit, a jelen eszközeivel, a jövő
szépségéért!”
Domokos // 2022
Ehhez is minden segítséget készséggel megadok, keress fel bátran!
Ha további segítségre van szükséged, ennek a
blogbejegyzésnek
a teljes változatát ebook és podcast formában
is elérheted.
Hasznos kiegészítő információkért rendeld meg
az alábbi tananyagokat:
Karrierépítés zenészeknek promovideo
Karrierépítés zenészeknek digitális tananyag
Kultúramarketing promovideo
Kultúramarketing digitális tananyag
Kultúramenedzsment promovideo
Kultúramenedzsment digitális tananyag
Amennyiben bármilyen probléma, kérdés, vagy kérés merül fel, keress fel
bátran, mindenben segítek!
Extra tartalmak eléréséhez iratkozz
fel YT csatornámra és like-olj
a Facebookon!
Debrecen, 2022.
Július Domokos
János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester,
Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi Zene Kör
tehetségmenedzselő szervezet és
az Alternatív
Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője