Tehetséghasznosulás a köznevelésben

👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

            A XXI.századi köznevelési változásokat érintő blogbejegyzés-sorozatom harmadik témája a köznevelés alapvető társadalomkulturális hasznosságát meghatározó szegmens, a tehetségek hasznosulása környezetükben.

A sorozat első bejegyzése a Generációváltás a köznevelésben címen jelent meg.

A második téma az Élményfogyasztás a köznevelésben, a negyedik a Digitális közösségépítés a köznevelésben és az ötödik a Brand-alkotás a köznevelésben címen kerül majd közreadásra.

            Ahhoz, hogy a tehetséghasznosulás folyamatát rögzíteni tudjuk a szakmai tehetség fogalmát szükséges tudatosítani, amely a mai korban már nem is olyan könnyű feladat.

A nyugati szórakoztató ipar által vezérel multikultúra mára torzította a tehetségekről való helyes gondolkodást, amikor a különleges képességek birtokosait szuperhősökké emelte, ezáltal saját munkaerőpiacát egy megalkuvó beletörődésbe taszította, miszerint a munkavállaló önmagát – a különleges feladatokra - érdemtelennek tekintve elégedjen meg az átlagos munkáért járó átlagos bérezéssel és az ezzel járó átlagos továbbképzési és előmeneteli rendszerrel a valódi fejlődés helyett.

Ez a HR stabilizáló, de személyes önbizalom-romboló modell az üzleti berendezkedésű és az anyagi haszonkoncentráló szellemiségű intézményeknél, profitorientált vállalatoknál egészen napjainkig stabilan működhetett, amíg az Y-generáció szakmai tehetségei aktív és alkotó fejlesztőkké nem váltak.

Az ő esetükben a szakmai hírnév mellé a személyes hitelesség feltétele párosul több olyan szegmenssel, amit a munkaadó szükséges kialakítson a 30+ korosztály munkavállalói bevonzásához és szintén a munkaadó szükséges személyre szabottan továbbfejlesszen a tehetségek hosszútávú megtartásához.

            A köznevelési intézmények esetében is probléma lehet ennek a korosztálynak a szakmai motiválása és a személyes inspirálása is, hiszen ők – tehetségtudatosságuknak megfelelően – kritikussá válnak intézményükkel szemben és az intézmény együttes tevékenységének esetleges kudarcáért személyesen a vezető(ke)t teszik felelőssé.

Az intézményi elvárásokban szükséges szerepeltetni a szakmai és személyes kiterjedésű elvárásokat is, valamint tudatosítani a humánerőforrással a sikerteljesülési feltételeket (mint pl.: innováció, kooperáció, időzítés, csoportösszetétel, bemeneti követelmények és kimeneti célok…), ezzel egyfajta pozitív előhatást gyakorolva.

Ezeken túl a vezetőknek a mai korban már szükséges tudatosan meghatározni a szakmai tehetségeket, a tehetségük hasznosulási mértékét, lehetőségeit és felmérni az esetleges kilépés veszélyét is.

Az előremutató gondolkodók mind megegyeznek abban, hogy minden emberben megvan a tehetség képessége legalább egy tevékenység iránt, aminek feltárása és készségszintre fejlesztése – véleményem szerint – egy korszerű köznevelési intézmény szakmai szolgáltatási profiljából nem hiányozhat.

Egy szakmai tehetség akkor válik igazán hasznossá az intézmény számára, ha a tevékenységei megjelenésével az intézmény hírneve kiterjedhet és a leendő munkáltatók kiválasztják a számukra legalkalmasabb tehetségeket, akik képzésébe már tizenéves korukban hajlandóak befektetni.

Maga a tehetség-megjelenés és tehetségkövetés alapvetően megváltozott a határtalan digitális tér nyújtotta ingyenes lehetőségek által, hiszen földrajzi és szakmai környezettől függetlenül válhat vonzóvá egy tehetség a digitális platformok informális környezetében és kapcsolati hálójában.

Az európai piaci közegben az üzleti lobbiszabályok jelentősen korlátozzák a szabad piaci tevékenységeket, ezáltal érdekeik szerint befolyásolják a tiszta piaci versenyhelyzetet, azonban idővel megjelenhetnek a környezettudatos gondolkodást preferáló fiatalabb vezetők.

Ezek a magasan kvalifikált és széles körben tájékozott vezető egyéniségek képesek az infokommunikációs kor látens szabályait értelmezni és alkalmazni, akik a jelentős médiazajt megszűrve a valódi tehetségek intézménybe történő bevonzásával képesek biztonságos közösségi hellyé fejleszteni a munkakörnyezetet, valamint akik világos elvárásokkal és legitim értékeléssel képesek motiválni közösségüket.

            Az ő esetükben már nem az lesz az elsődleges kérdés, hogy mit gondoljanak az állásukban a beosztottjaik, hanem hogy miről gondolkodjanak munkájuk során a munkatársaik.

Az érték a mennyiség helyett a minőség-re tevődött, így a prémium szolgáltatások és termékek megjelenése és használata általánossá válhatott.

A hasznosulás az értékmegőrzés helyett az értékteremtésben jelenik meg, így egyenesen vezet az út a személyes edukációs élmények és a személyre szabott tudásanyag felé, amit a tehetségek hasznosulásukkal képviselhetnek.

A tehetségek hasznosulása az infokommunikációs korban tudatosan proaktív tervezőmunka és progresszív tehetségmenedzselés eredménye. A világ vezető foglalkoztatói a fogyasztói márkán kívül mára munkáltatói márkát és tehetségmárkát is kialakítottak, amelyek együttesen növelik a márkaismertséget és a márkahitelességet.

A köznevelésben ez a folyamat még várat magára, de a tehetséghasznosulás igénye már a köznevelési intézmények falain belül és kívül is megjelenik.

Sajnos a szakemberhiány és a népességcsökkenés problémáját ez a folyamat sem oldhatja meg, azonban a vezetőknek segíthet helyesen és hasznosan felhasználni a rendelkezésükre álló (munka)erőforrásokat.

Ennek első lépése a szakmai szegmentáció lehet a közeljövőben, amellyel a tantestületek személyi összetétele stabilizálódhat és ezzel együttesen mérséklődhet a szakmai fluktuáció.

Mivel mára - a jelentős személyi és kapcsolati tőkehiány miatt - a nagy számok törvénye nem érvényesülhet, egy sokoldalú, többdiplomás és tapasztalt pedagógus eszmei és erkölcsi értéke is megsokszorozódik a korábbiakhoz képest, hiszen tudásával és tapasztalatával vonzóvá teszi intézményét a szabad iskolaválasztás amúgy is nagy versenyében. Így azok a vezetők, akik képesek megadni szakmai tehetségeik számára az elvárt elismerést, hosszú időre stabilizálhatják intézményük pozitív beiskolázási statisztikáját, megőrizve ezzel a népszerűséget és a hitelességet.

A szakmai tehetségek és az átlagos pedagógusok között a tettekben mutatkozhat alapvető különbség, hiszen a pedagógusok nagy része elsődleges megélhetési forrásként tekint a tanításra, a tehetséges pedagógus viszont küldetésként, amit élményforrásként is felhasznál a szakmai fejlődéséhez.

Egy tehetség képes lehet tudatosan koncentrálni erőforrásait és szellemi háttérbefektetései segítségével kevésbé nyomja vállát a mindennapos egzisztenciális küzdelem súlya, így a valódi fejlődésre koncentrálhat tevékenységeiben.

Ez az intézményi megújulás tekintetében kiemelten fontos lehet, hiszen a tehetségötletek teszik kedvezően versenyképessé a klasszikus tudásértékek átörökítési folyamatait a digitális korban.

Más megfogalmazásban elmondható, hogy a szakmai tehetségek valójában digitális tehetségek is, akik a maradandó értékeket képesek kiválasztani és tudatosítani a változásra kiélezett infokommunikációs korban, ahol a legfőbb és leghasznosabb értékké az adat vált.

A klasszikus értékek helyes mérése és pozitív értékelése a tehetséghasznosulás alapjává válhat, hiszen segítségével - az egyébként individuális fejlesztésben kiképzett - tehetségek a közösség szolgálatára lehetnek hasznos szerepvállalásukkal, úgy hogy a valódi értékeket a közösség elé tárva megőrzik azok érdemi minőségét.

Ez azért is fontos, mert a lokális igények, az intézményi szükségletek és a személyes érdekek meghatározhatják az intézményi kultúra értékrendjét, amely kizárólag a globális nézőpont és a komplex hozzáállás – valamint az IQ-EQ és SQ fejlesztés - egyensúlyával tartható helyes irányban.

Természetesen a nevelési gyakorlat továbbra is kiszolgálja a felmerülő lokális igényeket, azonban a tehetség-utánpótlás folyamatos biztosításához további feltétel-teljesülésekre is szükség van.

Mára a köznevelési intézményekben is alapfeltétellé vált a korszerű eszközök és naprakész módszerek alkalmazása, amely a helyes tanulási gyakorlat elsajátítása mellett a szakmai tehetségek korai kiválasztása és pályaorientációja során kaphat kiemelt szerepet.

Ebből talán a tehetségazonosítás – a tehetségek kiválasztása – lehet a legfontosabb feladat, hiszen ennek segítségével indulhat meg a szakmai szegmentáció, amely – a közösségi tanulási módszerek elsajátítása után – kedvező pályára állíthatja az intézmény tanulótehetségeit.

            A tehetségazonosításnál elengedhetetlen, hogy a lehető legkorábbi életszakaszban azonosítható legyen a tehetségszegmens, tehát a fokozott képesség-megnyilvánulás.

Ez a – már csecsemőkorban megmutatkozó - matematikai és a zenei tehetség kivételével, a köznevelési – azon belül is az alapfokú - intézmények feladata, hiszen a tanulók itt töltik életciklusuk leghosszabb időszakát.

A fejlesztési feladatok – a köztudottal ellentétben – nem merülhetnek ki a tömeg(köz)nevelés képességfejlesztő tartományában, hanem a személyre szabott tehetségkészség-fejlesztés gyakorlatát is szükséges intézményenként kialakítani, hogy a tehetségek már korai életszakaszban megtapasztalhassák hasznosulásuk élményét.

Az eredményeikkel mind a tanulók, a pedagógusok, mind az intézmény is jelentősen gazdagodhat, hiszen a legkorszerűbb tanulásgyakorlati modell alkalmazásával a közösségi tudásadatbázis mellett az alkotói gyakorlat is új ötletekkel és kidolgozott projektekkel gyarapodhat.

Az egész folyamat lényege:

A tudás helyett a tanulás és az innováció válik a leghasznosabbá.

            A tehetséghasznosulás a köznevelésben (is) sikeresen működtetett tehetségprogramokon keresztül történő tehetség-készségfejlesztéssel biztosítható.

A tehetségprogramok fő szegmensei az alábbiak:

Tehetségprogramok:

I.       Szakmai tehetségleaderelés

II.    Személyes tehetségmentorálás

III. Tevékenység - és folyamat-tehetségmenedzselés

Ezekről bővebben a TELJESÍTMÉNY- TELJESSÉG - TEHETSÉG – TISZTESSÉG – TISZTELET avagy a köznevelési modell jövőbeli sztenderdjei című bejegyzésemben írtam.

A tehetséghasznosuláshoz hozzátartoznak a hasznos célközönségi szolgáltatások fejlesztései-továbbfejlesztései, majd a folyamat végén az ezektől való elszakadás – exitelés – lehetőségei.

Egy köznevelési intézmény – az átlagemberekhez hasonlóan – érzelmi szinten is kötődik, ragaszkodik hagyományaihoz, amelyeket az évtizedek alatt kidolgozott, amelyekre jelentős energiát, időt és pénzt áldozott.

Ezen hagyományok menedzselése azonban komoly felelősség, hiszen általa mind az intézmény, mind az intézményben oktatók és az abban nevelkedők vonzóbbá válnak a szakmai és a lokális környezetük számára.

Ahhoz, hogy egy tehetség az adott időszakban valóban hasznossá válhasson szükséges azonosítani az időszak lokális feltételeit, szükségleteit és igényeit és ezekhez rendelni a hagyományok közös menedzselését.

A leghelyesebb módja ennek, ha a tehetségeket – legyenek azok akár tanulók, vagy pedagógusok – bevonjuk a fejlesztési feladatokba, ezáltal valóban működőképes és sikeres innovatív projektek valósulhatnak meg az algoritmikus gondolkodást alkalmazó közösségi alkotás és az egymástól tanulás révén.  

Az így létrejövő szellemi termékek – akár csak ötletek, tervek, vagy kidolgozott programok, hagyományok - szintjén kialakuló PDCA-SDCA sztenderdciklusok alkalmazása segíthet az intézményi innováció kedvező fenntartásában.

Egy valódi vállalkozáshoz hasonlóan a nem megfelelő mértékben hasznosuló intézményi hagyományokat, programokat és termékeket célszerűen szükséges végleg eltávolítani az intézményi szolgáltatások és termékek kínálatából, hogy a valóban értékteremtő ötletek és tervek megvalósulhassanak.

Ez a gyakorlat valóban fájdalmas lehet az alkotók számára, azonban a sikeres – gyors és széles körben hasznos fejlődést garantáló - tevékenységekre történő koncentrálás érdekében elengedhetetlen.

Minden alkotónak – így a tehetségeknek is – hozzá kell szokni a kudarchoz, amiről a mai sikerközvetítő időkben nem gyakran esik szó, de valójában a kudarc a fejlődésen keresztül vezető helyes út a tökéletességhez.

            Ezzel az idézhető kijelentésemmel lassan lezárom a tehetséghasznosulással foglalkozó bejegyzésemet azonban egy szintetizáló kérdést még felteszek:

Hol tud hasznosulni a tehetség?

A kérdés megválaszolásához kidolgoztam két egyedi 3K modellt,

amelyek a hasznosulás közösségi és személyes legfontosabb dimenzióit hivatottak rögzíteni.

Az infokommunikációs kor oktatásának három fő szegmense válik meghatározóvá

a közösségi hasznosulás tekintetében:

Az infokommunikációs kor oktatásának három fő szegmense válik meghatározóvá

a személyes fejlesztés tekintetében:

Debrecen, 2019. Március 2.

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és

az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője