Tehetséghasznosulás a köznevelésben
👩🏽🏫 👨🏽🏫📚
📖 🛤🌄♻️ ✅
A XXI.századi köznevelési
változásokat érintő blogbejegyzés-sorozatom harmadik témája a köznevelés alapvető társadalomkulturális hasznosságát
meghatározó szegmens, a tehetségek hasznosulása környezetükben.
A sorozat első bejegyzése a Generációváltás a köznevelésben címen jelent
meg.
A második téma az Élményfogyasztás a köznevelésben, a negyedik a Digitális közösségépítés a
köznevelésben és az ötödik a Brand-alkotás a köznevelésben címen kerül majd közreadásra.
Ahhoz, hogy a tehetséghasznosulás
folyamatát rögzíteni tudjuk a szakmai tehetség fogalmát szükséges tudatosítani,
amely a mai korban már nem is olyan könnyű feladat.
A nyugati
szórakoztató ipar által vezérel multikultúra mára torzította a tehetségekről
való helyes gondolkodást, amikor a különleges képességek birtokosait
szuperhősökké emelte, ezáltal saját munkaerőpiacát egy megalkuvó beletörődésbe
taszította, miszerint a munkavállaló önmagát – a különleges feladatokra - érdemtelennek
tekintve elégedjen meg az átlagos munkáért járó átlagos bérezéssel és az ezzel
járó átlagos továbbképzési és előmeneteli rendszerrel a valódi fejlődés helyett.
Ez a HR
stabilizáló, de személyes önbizalom-romboló modell az üzleti berendezkedésű és
az anyagi haszonkoncentráló szellemiségű intézményeknél, profitorientált
vállalatoknál egészen napjainkig stabilan működhetett, amíg az Y-generáció szakmai tehetségei aktív és
alkotó fejlesztőkké nem váltak.
Az ő esetükben a
szakmai hírnév mellé a személyes hitelesség feltétele párosul több olyan
szegmenssel, amit a munkaadó szükséges kialakítson a 30+ korosztály munkavállalói
bevonzásához és szintén a munkaadó
szükséges személyre szabottan továbbfejlesszen a tehetségek hosszútávú megtartásához.
A köznevelési intézmények esetében
is probléma lehet ennek a korosztálynak a szakmai
motiválása és a személyes inspirálása
is, hiszen ők – tehetségtudatosságuknak megfelelően – kritikussá válnak intézményükkel
szemben és az intézmény együttes tevékenységének esetleges kudarcáért
személyesen a vezető(ke)t teszik felelőssé.
Az intézményi
elvárásokban szükséges szerepeltetni a szakmai és személyes kiterjedésű elvárásokat is, valamint tudatosítani a
humánerőforrással a sikerteljesülési feltételeket
(mint pl.: innováció, kooperáció, időzítés, csoportösszetétel, bemeneti
követelmények és kimeneti célok…), ezzel egyfajta pozitív előhatást gyakorolva.
Ezeken túl a
vezetőknek a mai korban már szükséges tudatosan meghatározni a szakmai tehetségeket,
a tehetségük hasznosulási mértékét, lehetőségeit és felmérni az esetleges kilépés
veszélyét is.
Az
előremutató gondolkodók mind megegyeznek abban, hogy minden emberben megvan a tehetség képessége legalább egy tevékenység
iránt, aminek feltárása és készségszintre fejlesztése – véleményem szerint –
egy korszerű köznevelési intézmény szakmai szolgáltatási profiljából nem
hiányozhat.
Egy szakmai
tehetség akkor válik igazán hasznossá az intézmény számára, ha a tevékenységei
megjelenésével az intézmény hírneve kiterjedhet és a leendő munkáltatók
kiválasztják a számukra legalkalmasabb tehetségeket, akik képzésébe már
tizenéves korukban hajlandóak befektetni.
Maga
a tehetség-megjelenés és tehetségkövetés alapvetően megváltozott a határtalan
digitális tér nyújtotta ingyenes lehetőségek által, hiszen földrajzi és szakmai
környezettől függetlenül válhat vonzóvá egy tehetség a digitális platformok
informális környezetében és kapcsolati hálójában.
Az európai piaci
közegben az üzleti lobbiszabályok jelentősen korlátozzák a szabad piaci
tevékenységeket, ezáltal érdekeik szerint befolyásolják a tiszta piaci versenyhelyzetet,
azonban idővel megjelenhetnek a környezettudatos gondolkodást preferáló
fiatalabb vezetők.
Ezek a magasan kvalifikált és széles körben tájékozott vezető egyéniségek képesek
az infokommunikációs kor látens szabályait értelmezni
és alkalmazni, akik a jelentős
médiazajt megszűrve a valódi tehetségek intézménybe történő bevonzásával képesek
biztonságos közösségi hellyé fejleszteni a munkakörnyezetet, valamint akik világos
elvárásokkal és legitim értékeléssel képesek motiválni közösségüket.
Az ő esetükben már nem az lesz az
elsődleges kérdés, hogy mit gondoljanak az állásukban a beosztottjaik, hanem
hogy miről gondolkodjanak munkájuk
során a munkatársaik.
Az érték a mennyiség
helyett a minőség-re tevődött, így a prémium szolgáltatások és termékek
megjelenése és használata általánossá válhatott.
A hasznosulás az
értékmegőrzés
helyett az értékteremtésben jelenik meg, így egyenesen vezet az út a személyes
edukációs élmények és a személyre szabott tudásanyag felé,
amit a tehetségek hasznosulásukkal képviselhetnek.
A
tehetségek hasznosulása az infokommunikációs korban tudatosan proaktív tervezőmunka és progresszív tehetségmenedzselés eredménye. A világ vezető foglalkoztatói a
fogyasztói márkán kívül mára munkáltatói márkát és tehetségmárkát is kialakítottak, amelyek együttesen növelik a márkaismertséget és a márkahitelességet.
A köznevelésben
ez a folyamat még várat magára, de a tehetséghasznosulás igénye már a
köznevelési intézmények falain belül és kívül is megjelenik.
Sajnos a szakemberhiány
és a népességcsökkenés problémáját ez a folyamat sem oldhatja meg, azonban a
vezetőknek segíthet helyesen és hasznosan felhasználni a rendelkezésükre
álló (munka)erőforrásokat.
Ennek első
lépése a szakmai szegmentáció lehet
a közeljövőben, amellyel a tantestületek személyi összetétele stabilizálódhat
és ezzel együttesen mérséklődhet a szakmai fluktuáció.
Mivel
mára - a jelentős személyi és kapcsolati
tőkehiány miatt - a nagy számok törvénye nem érvényesülhet, egy sokoldalú,
többdiplomás és tapasztalt pedagógus eszmei és erkölcsi értéke is megsokszorozódik
a korábbiakhoz képest, hiszen tudásával és tapasztalatával vonzóvá teszi
intézményét a szabad iskolaválasztás amúgy is nagy versenyében. Így azok a
vezetők, akik képesek megadni szakmai tehetségeik számára az elvárt elismerést, hosszú időre
stabilizálhatják intézményük pozitív beiskolázási statisztikáját, megőrizve
ezzel a népszerűséget és a hitelességet.
A
szakmai tehetségek és az átlagos pedagógusok között a tettekben mutatkozhat
alapvető különbség, hiszen a pedagógusok nagy része elsődleges megélhetési
forrásként tekint a tanításra, a tehetséges pedagógus viszont küldetésként,
amit élményforrásként is felhasznál a szakmai fejlődéséhez.
Egy tehetség
képes lehet tudatosan koncentrálni erőforrásait és szellemi háttérbefektetései
segítségével kevésbé nyomja vállát a mindennapos egzisztenciális küzdelem
súlya, így a valódi fejlődésre koncentrálhat tevékenységeiben.
Ez az intézményi megújulás tekintetében
kiemelten fontos lehet, hiszen a tehetségötletek
teszik kedvezően versenyképessé a klasszikus tudásértékek átörökítési
folyamatait a digitális korban.
Más
megfogalmazásban elmondható, hogy a szakmai tehetségek valójában digitális tehetségek is, akik a maradandó
értékeket képesek kiválasztani és tudatosítani a változásra kiélezett infokommunikációs
korban, ahol a legfőbb és leghasznosabb értékké az adat vált.
A
klasszikus értékek helyes mérése és pozitív értékelése a
tehetséghasznosulás alapjává válhat, hiszen segítségével - az egyébként individuális
fejlesztésben kiképzett - tehetségek a közösség szolgálatára lehetnek hasznos
szerepvállalásukkal, úgy hogy a valódi értékeket a közösség elé tárva megőrzik
azok érdemi minőségét.
Ez azért is fontos,
mert a lokális igények, az intézményi szükségletek és a személyes érdekek meghatározhatják
az intézményi kultúra értékrendjét, amely kizárólag a globális nézőpont és a komplex
hozzáállás – valamint az IQ-EQ és SQ fejlesztés - egyensúlyával
tartható helyes irányban.
Természetesen a
nevelési gyakorlat továbbra is kiszolgálja a felmerülő lokális igényeket,
azonban a tehetség-utánpótlás folyamatos biztosításához további feltétel-teljesülésekre
is szükség van.
Mára a
köznevelési intézményekben is alapfeltétellé vált a korszerű eszközök és naprakész
módszerek alkalmazása, amely a helyes tanulási gyakorlat elsajátítása
mellett a szakmai tehetségek korai kiválasztása
és pályaorientációja során kaphat
kiemelt szerepet.
Ebből talán a
tehetségazonosítás – a tehetségek kiválasztása – lehet a legfontosabb feladat,
hiszen ennek segítségével indulhat meg a szakmai
szegmentáció, amely – a közösségi tanulási módszerek elsajátítása után – kedvező
pályára állíthatja az intézmény tanulótehetségeit.
A tehetségazonosításnál
elengedhetetlen, hogy a lehető legkorábbi életszakaszban azonosítható legyen a
tehetségszegmens, tehát a fokozott képesség-megnyilvánulás.
Ez a – már
csecsemőkorban megmutatkozó - matematikai és a zenei tehetség kivételével, a
köznevelési – azon belül is az alapfokú - intézmények feladata, hiszen a
tanulók itt töltik életciklusuk leghosszabb időszakát.
A fejlesztési
feladatok – a köztudottal ellentétben – nem merülhetnek ki a tömeg(köz)nevelés képességfejlesztő
tartományában, hanem a személyre szabott
tehetségkészség-fejlesztés gyakorlatát is szükséges intézményenként
kialakítani, hogy a tehetségek már korai életszakaszban megtapasztalhassák
hasznosulásuk élményét.
Az
eredményeikkel mind a tanulók, a pedagógusok, mind az intézmény is jelentősen
gazdagodhat, hiszen a legkorszerűbb tanulásgyakorlati modell alkalmazásával a
közösségi tudásadatbázis mellett az alkotói gyakorlat is új ötletekkel és kidolgozott
projektekkel gyarapodhat.
Az egész
folyamat lényege:
A
tudás helyett a tanulás és az innováció válik a leghasznosabbá.
A tehetséghasznosulás a
köznevelésben (is) sikeresen működtetett tehetségprogramokon keresztül történő
tehetség-készségfejlesztéssel biztosítható.
A
tehetségprogramok fő szegmensei az alábbiak:
Tehetségprogramok:
I. Szakmai
tehetségleaderelés
II. Személyes
tehetségmentorálás
III. Tevékenység
- és folyamat-tehetségmenedzselés
Ezekről
bővebben a TELJESÍTMÉNY- TELJESSÉG - TEHETSÉG – TISZTESSÉG – TISZTELET avagy
a köznevelési modell jövőbeli sztenderdjei című
bejegyzésemben írtam.
A
tehetséghasznosuláshoz hozzátartoznak a hasznos célközönségi szolgáltatások fejlesztései-továbbfejlesztései, majd a
folyamat végén az ezektől való elszakadás
– exitelés – lehetőségei.
Egy köznevelési
intézmény – az átlagemberekhez hasonlóan – érzelmi szinten is kötődik,
ragaszkodik hagyományaihoz, amelyeket az évtizedek alatt kidolgozott, amelyekre
jelentős energiát, időt és pénzt áldozott.
Ezen hagyományok
menedzselése azonban komoly felelősség,
hiszen általa mind az intézmény, mind az intézményben oktatók és az abban
nevelkedők vonzóbbá válnak a szakmai és a lokális környezetük számára.
Ahhoz, hogy egy
tehetség az adott időszakban valóban hasznossá válhasson szükséges azonosítani
az időszak lokális feltételeit, szükségleteit és igényeit és ezekhez rendelni a
hagyományok közös menedzselését.
A leghelyesebb
módja ennek, ha a tehetségeket – legyenek azok akár tanulók, vagy pedagógusok –
bevonjuk a fejlesztési feladatokba, ezáltal valóban működőképes és sikeres
innovatív projektek valósulhatnak meg az algoritmikus
gondolkodást alkalmazó közösségi
alkotás és az egymástól tanulás
révén.
Az így létrejövő
szellemi termékek – akár csak ötletek, tervek, vagy kidolgozott programok,
hagyományok - szintjén kialakuló PDCA-SDCA sztenderdciklusok alkalmazása segíthet
az intézményi innováció kedvező fenntartásában.
Egy valódi vállalkozáshoz
hasonlóan a nem megfelelő mértékben hasznosuló intézményi hagyományokat,
programokat és termékeket célszerűen szükséges végleg eltávolítani az
intézményi szolgáltatások és termékek kínálatából, hogy a valóban értékteremtő ötletek és tervek megvalósulhassanak.
Ez a gyakorlat
valóban fájdalmas lehet az alkotók számára, azonban a sikeres – gyors és széles
körben hasznos fejlődést garantáló - tevékenységekre történő koncentrálás
érdekében elengedhetetlen.
Minden alkotónak
– így a tehetségeknek is – hozzá kell szokni a kudarchoz, amiről a mai
sikerközvetítő időkben nem gyakran esik szó, de valójában a kudarc a fejlődésen keresztül
vezető helyes út a tökéletességhez.
Ezzel az idézhető kijelentésemmel
lassan lezárom a tehetséghasznosulással foglalkozó bejegyzésemet azonban egy
szintetizáló kérdést még felteszek:
Hol
tud hasznosulni a tehetség?
A kérdés
megválaszolásához kidolgoztam két egyedi 3K modellt,
amelyek a hasznosulás
közösségi és személyes legfontosabb dimenzióit hivatottak rögzíteni.
Az
infokommunikációs kor oktatásának három fő szegmense válik meghatározóvá
a
közösségi hasznosulás tekintetében:
Az
infokommunikációs kor oktatásának három fő szegmense válik meghatározóvá
a
személyes fejlesztés tekintetében:
Debrecen, 2019. Március
2.
Domokos
János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester,
Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
a Művészi
Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és
az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője