Fordító - Translate

DOMOKOSMUSIC

DOMOKOSMUSIC Ars Poetica: Zeneszerzői küldetésem, hogy új hangvételű - Smooth Art stílusú - művek komponálásával befogadhatóbbá tegyem...

2021. május 27., csütörtök

Digitális beiskolázás a Művészeti Iskolában 👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

Digitális beiskolázás a Művészeti Iskolában

👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

            Ebben a blogbejegyzésben a digitalizáció elvárásait és követelményeit szándékozom tárgyalni saját gondolataim segítségével.

Az előző Digitalizáció a művészetoktatásban című blogbejegyzésem még a koronavírus első hulláma idején íródott és hasznos előtanulmány lehet, de mostanra már a harmadik hullámon is túl vagyunk, ezért sok gyakorlati tapasztalat felhalmozódott mára.

A koronavírushelyzet kellemetlenségeinek mérséklődésével együtt szükséges gondolkodnunk azon, hogy milyen hagyományokat tartunk meg és milyen új szokásokat alakítunk ki, mind a személyes, mind pedig a digitális térben a művészeti iskolával kapcsolatban.

Egy olyan intézménytípus, mint a művészeti iskola nagymértékben kitett a célközönségváltozásoknak, hiszen minden tanévben újra és újra összegyűjti a teljes ügyfélkörét, részben már korábban, részben újonnan beiratkozott növendékekből, minden egyes tanszakon.

Az, hogy ez az infokommunikációs korban milyen nehéz feladat, mindenki érzi, de ezt egy világjárvánnyal kiegészítve, szinte már lehetetlen.

Ezért is olyan érthetetlen, hogy a művészeti iskolák jelentős hányada még csak el sem kezdte a digitalizációt a beiskolázás területén és még kisebb hányada rendelkezik folyamatos feltöltéssel a videomegosztó csatornáján, valamint tartalommarketing stratégiával menedzselt közösségi médiamegjelenésekkel. Amelyik intézmény élén felelős vezetők állnak, mindenképpen segítik művésztanáraik munkáját azzal, hogy rendelkezésükre bocsátják ezeket a ma már alapvető digitális megjelenési és állandó jelenlétet biztosító lehetőségeket.

A művésztanárok pedig tovább segíthetik a beiratkozást a növendékek és szüleik számára, akik az otthonuk kényelmében bármikor kitölthetnek egy digitális jelentkezési lapot.

Egy ilyen platform akár automatizálásra is alkalmas, ami megkönnyítheti mind a művésztanárok, a vezetők, az adminisztrátorok, mind pedig a fenntartói ellenőrök munkáját, hiszen olyan értékes – akár lejárati dátummal ellátott - digitális adatok kerülhetnek be az adminisztrációs rendszerbe, amely egyszerűbbé és átláthatóbbá tehetik a mindennapi munkavégzést.

Jelenleg több vezető azt az utat választja, hogy elönti a munkatársakat olyan napi rutinfeladatokkal, amelyeket a digitalizáció segítségével gyorsabban és egyszerűbben el lehetne végezni, de az analogitás fenntartása miatt a valóban értékes fejlesztési tevékenységekre és innovációs lehetőségekre nem marad energiája a tantestületnek.

A megoldás: Egyszerűen legyen elvárás és egyben biztosított is az, hogy minden művésztanár gondolkozzon el azon, hogy ő személy szerint hogyan járulhat hozzá a kollektív fejlődéshez! Ki lehet tölteni a munkaidőt valódi hasznosulást nem biztosító feladatellátással is, de akár valóban hatékony és hasznos – tehát az értékmenedzselést és az innovatív fejlődést szolgáló – tevékenységekkel is.

Én személy szerint ez utóbbit képviselem és a környezetemben élők nehezen tudják elképzelni hogyan jut mindenre elegendő időm, ugyanakkor a válasz mindenkinek könnyen hozzáférhető: a digitalizáció segítségével!!!

Algoritmikus gondolkodással kialakított tervezéssel, szervezéssel, megvalósítással, értékeléssel, továbbfejlesztéssel és ezek állandó folyamatmenedzselésével teszem lehetővé, hogy minden tevékenységemre a megfelelő időt tudjam áldozni, de mindig csak annyit, amennyit az adott munkafolyamat megkövetel, így elméletben nem szenvedek el felesleges időveszteséget.

A gyakorlatban azonban sokkal dinamikusabban működnek ezek a folyamatmenedzselések és az előkészítéssel általában több idő eltelik a tervezettnél, tehát a gondolkodás és az azzal töltött érdemi idő meghatározza a tevékenységek későbbi sikerét, ezért mindig annyi feladatot vállalok, amennyit biztonságosan és becsületesen el tudok végezni.

Már az előkészítésnél és a felkészülésnél elképzelem hogyan tudnék értéket teremteni, értéket megosztani, értéket – széleskörben is - közvetíteni, értéket fenntartani és értéket megőrizni, hiszen a mai kornak ezek a helyes – hogyan-nal kezdődő – kérdései meghatározóak az előmenetelben.

Ezeknek a helyes kérdéseknek a hiányában azonban egy intézmény a napi túlélésre kárhoztatott a hosszútávú fennmaradás helyett, amelyek jelei már megmutatkozhatnak a kapcsolati mintázatokban, de akár a célközönségelérésekben is, tehát abban, hogy egyre kevesebb növendék választja az adott művészeti iskolát, függetlenül a mindenkori vírushelyzettől.

A látens - digitalizációt nélkülözésből származó – problémák már valószínűleg a pandémia előtt is fennálltak az adott intézmény esetében, a válsághelyzet csak felerősítette és láthatóvá tette a kisebb problémákat is.

Ahhoz, hogy a kialakult válsághelyzetet hasznos változássá tudjuk konvertálni, előbb válságmenedzselési, majd változásmenedzselési stratégiákkal szükséges megerősítenünk a művészeti iskola működését.

Alapvetően ez a beavatkozás már elegendő lehet a túléléshez, azonban a – hosszútávú fennmaradáshoz vezető - helyes út megköveteli a stratégiai (3-5éves), a taktikai (1-2 éves) és az operatív (féléves, negyedéves, havi, heti és napi) célok meghatározását és megvalósítását is.

Ezen a szinten már látszik, hogy nem csak beszéddel, célkitűzéssel, vagy tervezéssel, hanem konkrét cselekvéssel is képessé kell válni a digitalizáció használatára, tehát gondolati és cselekvési szinten is szükséges elsajátítani a digitalizációs attitűdöt.

A digitalizáció alapvetően változtatja meg az abban résztvevők szemléletét, így elkötelezetté válnak a folyamatos fejlődés iránt, sokkal kritikusabban önértékelik a saját munkájukat és könnyebben megtalálhatják az illeszkedésüket, valamint a szakmai és társadalmi szerepvállalásukat az edukációs ökoszisztémában.

Tehát minden olyan napi rutinfeladat, amely könnyen automatizálható – és ezek nagy része valójában egyszerű adatmenedzselési tevékenység – kerüljön bele a digitalizációs stratégiába és kezdődjön el a valódi digitalizáció a művészeti iskolákban is!

Azok az intézmények, amelyek a digitalizációt – a kötelező adminisztrációs felületek használatától eltekintve – még nem kezdték el, a közeljövőben halmozottan hátrányos helyzetbe kerülnek majd és a saját hosszútávú fennmaradásukat veszélyeztetik.

 

A művészeti iskola kiemelten fontos digitalizációs teendői:

1.      digitalizációs szemlélet elsajátítása

2.      algoritmikus gondolkodás kialakítása és fenntartása

3.      informálisan értékes honlap szerkesztése

4.      közösségi médiaoldal létrehozása és működtetése

5.      közösségi médiacsoport létrehozása és működtetése

6.      videomegosztó csatorna létrehozása és folyamatos feltöltése tartalmakkal

7.      digitális űrlapok szerkesztése és adatgyűjtése

8.      emaillistaépítésre épülő automatizációs rendszer kiépítése és működtetése

9.      tartalommarketing stratégia kialakítása és fenntartása

10.  mérés-értékelés automatizálása

11.  önértékelés és külső elégedettségmérés automatizálása

12.  be- és kifizetési rendszer automatizálása

13.  alapfunkcionális értesítési rendszer automatizálása

14.  innovációs ötlet- és tapasztalatmegosztási felület kialakítása

15.  szegmentált célközönségmenedzselés (régi és új beiratkozók, segítők, partnerek, támogatók, szponzorok, vetélytársak…)

 

Láthatjuk, hogy milyen sok területen segítheti munkánkat a digitalizáció és még ezen túl is vannak látens előnyei, amelyek sokkal erősebbé teszik a szervezeti kultúrát és segítséget nyújtanak a folyamatmenedzselésben, valamint az átláthatóság kialakításában és a hatékony, hasznos eredményesség fenntartásában. Mivel mi a művészeti iskolában az elégedettségért és az élményért dolgozunk, kiemelten fontos, hogy a bizalom folyamatosan fenntartható legyen a különböző – vezető, művésztanár, szülő, növendék, segítő, partner, támogató és szponzor - szereplők között.

A személyreszabott segítségnyújtásnál nincs is jobb bizalomnövelő eszköz, amit a digitalizáció segítségével könnyedén megvalósíthatunk. Paradox módon minél távolabb kerülünk egy adott szereplőtől a személyes térben, annál közelebb kerülhetünk - az adatgyűjtések segítségével - a digitális térben, hiszen ott azonnal láthatjuk a személyes problémákat és mi szabályozhatjuk a kapcsolattartás minden szegmensét, mint pl.: a kapcsolattartás módját, eszközét, időpontját, időtartamát, tartalmát, témáját…

Mivel a művészeti iskolák szervezeti kultúrája inkább a nagyvállalatokéra hasonlít, fontos, hogy ennek ellenére megőrizzék a rugalmasságukat és személyesebb segítséget legyenek képesek nyújtani, gyorsabban hozhassanak meg döntéseket akár a kisebb hatáskörrel rendelkező szinteken is és egyszerűbbé, gyorsabbá váljon a célközönségelérés.

Kezdetben akár ezek az egyszerű – a személyre szabhatóságot biztosító - fejlesztések is garantálhatják az adott művészeti iskola túlélését, azonban a hosszútávú fennmaradáshoz nem lesz elég az alkalmazásuk, ahhoz a szokások, a szükségletek, az igények, az elvárások, az előnyök és a kedvezmények fontossági sorrendbe állítása és figyelemmel kísérete is elengedhetetlen lesz.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a művészeti órákra a növendékek magukkal hozzák a személyes és környezeti problémáikat, ami ronthatja a teljesítményüket és elterelheti a figyelmüket a valóban fontos dolgokról, mint amilyen a művészet és a fejlődés is.

A művésztanárok így kénytelenek előbb a válságmenedzseléssel, majd ezután a változásmenedzseléssel foglalkozni a növendék esetében, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az óra eleji kondíciófelmérő szakasz sokkal hosszabbra nyúlik az elvárhatónál és a kedélyjavító beszélgetés alapfeltétellé válik, hiszen ennek hiányában nem is kezdődhet el a művészeti óra.

Hogy jó-e, vagy rossz-e ez a – digitalizációval járó – felgyorsulás azt lehet vitatni, de akkor is el kell fogadni, hiszen nem tehetünk ellene, így kénytelenek vagyunk együtt élni vele, de jobb, ha már a játékszabályai szerint megtanuljuk élvezni is az előnyeit.

Amikor az óceánok mélyére optikai kábeleket fektetnek le csak azért, hogy néhány századmásodperccel gyorsabb legyen két földrész között a tőzsdei kereskedés, nem kérdés, hogy a digitalizáció valójában az időmenedzselésről szól, tehát az nyeri a játékot, aki hamarabb hozzájut minél nagyobb mennyiségű és fokozottan értékes adathoz és azt képes gyorsan feldolgozni és felhasználni is.

Nincs ez máshogy a művészetoktatásban sem, hiszen elég csak arra gondolnunk, hogy a növendékek miért pont a mi művészeti szolgáltatásunkat kívánják igénybe venni?! Hát azért, mert megnyertük az idővel vívott csatát és rólunk értesültek a legkorábban, tehát hozzánk iratkoztak be.

Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy meg is tudjuk tartani a korábban beiratkozókat, ugyanis egy – a digitális térben – vonzóbb és több előnyt biztosító másik művészeti iskola bármikor elvonzhatja a növendékeinket, ezáltal jelentős károkat okozva az osztályokban, csoportokban.

Az újonnan megjelent, ambiciózus vetélytársaink legtöbbször nem rendelkeznek a szakértelmükből és a tapasztalataikból adódó nyugalommal, ezért a célközönség számára mindig a lehető legkönnyebb és leggyorsabb szolgáltatáselérést biztosítják, ezzel kompenzálva a hiányosságaikat, ráadásul nem ismerik és nem is hajlandóak megismerni az intézmények között fennálló – korábbi megegyezéseken alapuló – látens szabályokat, így szándékoznak elérni azokat a célközönségszegmenseket is, amelyeket egy anakronisztikusabb szemlélettel rendelkező intézmények már nem képesek, vagy a megállapodások szerint nem tehetnek meg.

Ezeket a háttérinformációk elemzése után kiemelten fontossá válik, hogy már a beiratkozás is egyszerű, gyors és könnyű legyen, tehát a jelentkezés digitális platformját is felhasználóbarát és hibabiztos módon szükséges megszerkeszteni úgy, hogy a lehető leginteraktívabb formában képes legyen a kapcsolattartás elvárásainak teljesítésére és természetesen biztosítsa a legmagasabb szintű adat- és jogvédelmet.

Ezek az elvárások minden művészeti iskola előtt már megjelentek, azonban nem mindegyik intézmény észlelte őket, ezért a tájékozatlanságuk okozta lemaradásuk meghatározhatja a közeljövőjük sikerességét.

A feladat adott: egy hibridüzemmódot szükséges kialakítani a művészeti iskola működtetésében, ami azt jelenti, hogy a személyes térben szükséges megőrizni a személyreszabott segítségnyújtás lehetőségét, amit a digitális térben megszerzett tapasztalati adatok segítenek személyes segítséggé konvertálni. A digitális térben automatizált feladatok hasznos – idő, energia, pénz, kapcsolati háló…- erőforrásokat szabadítanak fel, így a személyes térben is megindulhat az innováció és a valódi proaktív és progresszív fejlődés.

Tehát a látens digitalizációs folyamatok segítségével alakulhat csak ki az az ügyfélélmény, ami hosszútávú bizalmat, hírnevet és reputációt biztosít majd művészeti iskolánknak, hiszen a szereplők kiválóan érzik majd magukat a teljesértékű erkölcsi, szellemi, lelki és érzelmi környezetünkben, mondhatni minden tekintetben otthonra lelnek művészeti iskolánk látható és látens falain belül.

Ennek az utópiának a kialakításához és megvalósításához maga a növendékek és szülők élményein alapuló művészeti edukációs márkánk, a művésztanárok tapasztalataiból kialakuló munkaadói márkánk és a kiemelkedő növendékek által meghatározott tehetségmárkánk egyensúlyi állapota szükséges. Akik azon gondolkodnak, hogy megvárják, amíg egy közeli intézmény kiépíti a szükséges márkaépítési stratégiáit és ezeket jó diákként egyszerűen lemásolják, azokat el kell keserítenem, ugyanis minden intézmény más és más szervezeti kultúrával, hagyományokkal, szokásokkal és szegmentált célközönségekkel, egyszerűbben fogalmazva más kulturális környezettel rendelkezik, ezért mások tudása, mások tapasztalatai, mások eszközei és mások módszerei használhatatlanok és alkalmatlanok lesznek a felhasználásra.

Minden művészeti iskolának ki kell alakítani a saját digitalizációját!!!

Ez a tény valóban nyugtalanítóan hangzik a legtöbbeknek, de a digitalizáció is - mint minden más - tanulható, ha megfelelő fejlesztési igénnyel, innovációs szükségletekkel, tájékozottsággal és szorgalommal rendelkezünk.

Amint a helyes útra lépünk és a digitalizációval a lehető legnagyobb hasznosulást érjük el a társadalmi szerepvállalásunkkal – az edukálással – kapcsolatban, többé már nem kerülhetünk kiszolgáltatott helyzetbe, hiszen kialakulnak a megfelelő – tapasztalatainkra és ismereteinkre alapuló – mintázataink és protokolljaink, amelyek a folyamatos jelenlétet igénylő változásmenedzselésünk és az alkalmi megjelenést megkövetelő válságmenedzselésünk alapját adják.

A digitalizáció tehát nem cél, hanem egy eszköz, amely kiszűri a problémaforrásokat, kizárja a hibalehetőségeket még azelőtt, mielőtt azok kialakulnának, így egyfajta passzív közeljövő-jóslásra is alkalmas, hiszen megmutatja a helyes döntéseket azáltal, hogy jelzi, milyen krízishelyzeteket szükséges elkerülnünk és csökkenti a negatív következményekkel járó élethelyzetek kialakulásának lehetőségét.

A kisebb részfeladatok automatizálására már rengeteg alkalmazás létezik, de akár a teljes intézményt menedzselni lehet vállalatirányítási rendszerek alkalmazásával, amely a versenyszférában egy már működő, jól bevált gyakorlat.

A vállalatirányítási rendszer hatékonyságát jelzi az is, hogy képes minden folyamat minden szereplőjét és minden erőforrásszükségletét monitorozni, ezáltal már a kisebb hiányosságok is kiszűrhetőek és persze a nagyobb problémaforrások is elkerülhetőek még azelőtt, hogy kialakulhattak volna. Könnyedén beállítható a kapcsolattartási protokoll, így a rendszer üzenetet küld az érintetteknek pl.: egy-egy határidő lejártáról, tehát kizárhatóak a késések, csúszások, elégtelenségek és hiányosságok a teljes művészeti iskola működési protokolljából és gyakorlatából is. Egy olyan széleskörű feladatellátással rendelkező és több munkatársat foglalkoztató intézmény, mint a művészeti iskola teljes mértékben élvezheti a nagyvállalatok összeadódó szakértelmét és tapasztalatát, valamint a kisvállalatok rugalmasságát, tehát a hatékony digitalizációs hibridüzemmód – amit már korábban említettem – minden tekintetben adott. Azáltal, hogy a legtöbb folyamat automatizálásra kerül a digitalizáció révén, gyorsabbá és hatékonyabbá válhat a munkatársak munkája, ezáltal hasznosabbnak és egyszerűen jobban érzik majd magukat.

Jelenleg ott tartunk, hogy a Fenntartó által biztosított és folyamatosan fejlesztett adminisztrációs adatszolgáltatási platformok, mint amilyen a KIR, a Kréta és a Poszeidon is, megadták a digitalizáció irányát a művészeti iskolákat is érintve, azonban számtalan olyan napi rutinfeladat automatizálása lehetséges még, amely megkönnyíti az érintettek munkáját, vagy akár az életét is. 

Gondoljunk csak a digitális beiratkozás lehetőségére, amely a papír alapú elődjétől eltérően képes softinfokat is megosztani, de a művészeti iskolával kapcsolatban kialakult márkahűséget is megerősítheti, így megkönnyítve a beiratkozók döntését a beiratkozás javára.

Tehát képek, videok és szöveges tartalmak hibrid kombinációjából egy olyan élménygazdag beiratkozási platformot és azon belül korszerűen tartalmas jelentkezési lapot lehet intézményi szinten sztenderdizálva lefejleszteni, amely hitelesen tükrözi a művésztanárok eredményeit és a vezetőség szemléletét a növendékek fejlődésével kapcsolatban. Egy ilyen felület képes megmutatni a művészeti iskola múltját, jelenét és jövőjét is. Miért hagynánk ki egy ilyen korszerű és hatékony lehetőséget, ha garantálhatja az aktív beiratkozásokat?!

Akit eddig nem győzött meg az, hogy a digitalizációra érdemes erőforrásokat áldozni, az ezután biztosan kénytelen lesz felhasználni és kihasználni az előnyeit, ugyanis a legkevesebb erőfeszítést kívánó régi beiratkozók esetében a bizonytalanságot bizonyossággá konvertálhatja és a legnagyobb energiabefektetést elváró új beiratkozók esetében is megfelelő vonzóerőt biztosíthat anélkül, hogy személyesen találkoznánk velük.

A digitalizáció nyújtotta lehetőségek lehetővé teszik, hogy személyesebbé tegyük az ügyfélélményt és a saját személyiségünket megmutathassuk a digitális térben is, ahol a szavak helyett a képek képviselhetnek minket. Ennek az egész eljárásnak a legnagyobb haszna, hogy végül megtarthatjuk a régi növendékeket és új beiratkozókat is megnyerhetünk a művészeti iskolánknak.

Az elégedettségmérési kérdőívek tovább mélyíthetik a digitalizációs protokollt, hiszen segítségükkel akár minden problémáról értesülhetünk és felhasználhatjuk a tapasztalatokat a továbbfejlesztéskor azért, hogy még személyreszabottabb segítséget nyújthassunk a növendékeknek és a szülőknek. Ezeket az eredményeket és szöveges értékeléseket elhelyezhetjük a jelentkezési lapon és a honlapon is, ahol szintén erősítik a kötődést művészeti iskolánk iránt, további illeszkedési pontokat biztosítva.

Már egy-két - ezekhez a problémafeltáró információkhoz – hasonló, kiemelten értékes adat megszerzéséért megéri a digitalizációt fokozni, azonban ezekhez hasonló adatok napi szinten is megjelenhetnek általa, amelyek segítenek hatalmas ugrásokkal továbbfejlődni.

A legegyszerűbb és legolcsóbb, ha a munkatársak között felosztjuk azokat a feladatokat, amelyeket a célzott továbbképzéseken megszerzett ismeretekkel könnyedén el lehet végezni. Ebben az esetben a kollegáknak nem jelent többletterhelést az amúgy érdekükben álló digitális fejlesztési, vagy fenntartási feladatok ellátása, így költséghatékonyan fenntartható a fejlődés és megelőzhető az intézményünkben ki- és túlképzett munkaerő elvonzása más intézmények által. A tisztességesség elve megköveteli, hogy a művészeti iskolánk segítségével megszerzett többlettudás és értékes tapasztalatok hasznosulása az anyaintézményben történjen meg és ne más intézmények részesüljenek az értékekből.

Tehát a digitalizációt alapvetően végigkíséri ez a hibriditás, amely lehetővé teszi a költségcsökkentést és a bevételnövelést, ami esetünkben gyakorlati problémacsökkentés és értéknövelés.

Csökkentheti és kizárhatja a hibákat és a kockázatos incidenseket, növelheti a hatékonyságot és a kreativitást, mérsékelheti a monotonitást és a kiégés veszélyét, fokozhatja az innovációt és a hosszútávú fenntarthatóságot, minimalizálhatja az általános adminisztratív erőforrás-felhasználást és maximalizálhatja, valamint átláthatóvá teheti a szakmai értékmenedzselést, egyfajta mastermind-flow kialakításával és fenntartásával. A digitalizációval egyszerűen világossá válnak mindenki számára a teendők és jobban átláthatják a folyamatokat, ami által eltűnhetnek a munkavégzést gátló korlátok, a szereplők felelősséget vállalhatnak a munkájukért és a közös előmenetelért, valamint kevésbé fogják egymást hátráltatni, de akár ki vehetik részüket az innovációt elősegítő közös fejlesztő gondolkodásból is. Ekkor - a mastermind révén - válik igazán hatékonnyá a digitalizáció.

A digitalizációt nem az informatikusok fogják demokratizálni, tehát széles körben elterjeszteni, hanem olyan kreatív és hiteles szakemberek, mint a művésztanárok, akik hamarosan képessé válnak a klasszikus értékeket és tudást a korszerű eszközök és módszerek segítségével közreadni úgy, hogy azok a teljes közösség életét szebbé, jobbá és egyszerűbbé tegyék.

Remélem ebben sok művésztanárt személyesen is segíthetek!Az űrlap alja

 

Ha további segítségre van szükséged, keress fel bátran, készséggel segítek mindenben!

 Ennek a blogbejegyzésnek a teljes változatát ebook és podcast formában is elérheted.

 

Hasznos kiegészítő információkért rendeld meg az alábbi tananyagokat:

Karrierépítés zenészeknek promovideo

Karrierépítés zenészeknek digitális tananyag

 

Kultúramarketing promovideo

Kultúramarketing digitális tananyag

 

Amennyiben bármilyen probléma, kérdés, vagy kérés merül fel, keress fel bátran, mindenben segítek!

Extra tartalmak eléréséhez iratkozz fel YT csatornámra és like-olj a Facebookon!

 

Debrecen, 2021. Május 22.                                                                                                                                                                                                  Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és

az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője

 

2021. január 27., szerda

A gyász fázisai ✝️👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

A gyász fázisai

✝️👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

 

Az egyik előző bejegyzésben már foglalkoztam a világjárvány okozta változásokkal, ez volt a Befektetésarányos megtérülés a művészeti nevelésben, de igyekeztem egy személyesebb hangvételű írást is közreadni.

A koronavírus pandémia sok új tapasztalatot hozott, különösen a felkészültség, a tájékozottság, a praktikusság, a szokások és az elfogadás területén, amelyek közül az utóbbi okozta a legtöbb nehézséget számomra.

Őszintén bevallom, hogy amíg nem kerültem közel a halálhoz, addig nem is tartottam igazán veszélyesnek ezt az újonnan megjelenő vírust, azonban nagypapám sajnálatos megfertőződése és gyors elhalálozása révén komoly leckét kaptam.

Ez az esemény azért volt ennyire fájdalmas, mert nagypapám apám helyett is rengeteg törődést adott nekem, figyelemmel kísérte az életem fontos eseményeit és bölcs tanácsaival gyakran segítette a döntéseimet. Tőlé kaptam Antal nevem is, amit ezentúl még büszkébben fogok viselni.

Elveszíthetünk ismerőst, rokont és barátot is, de amikor érzelmileg ennyire közelálló embertől szükséges búcsút vennünk, az megváltoztatja a szemléletünket, mint ahogy az én szemléletem is megváltoztatta és a valóban értékes dolgok felé terelte a figyelmem.

Ahhoz, hogy könnyebben feldolgozzam a tragikus eseményt és a vele járó történéseket a szakirodalomhoz fordultam segítségért, de sajnos a gyász 5 fő fázisán még most – amikor ezeket a sorokat 3 hónappal az elvesztés után írom – sem voltam képes eljutni az utolsó szintre és az az igazság, hogy még újabb 2 fázist is azonosítani tudtam.

Szóval elképzelhető, hogy ez a blogbejegyzés kissé a ”zongoraórát adok-veszek” szituáció jegyeit fogja hordozni, azonban a leghitelesebben ebben az időszakban tudom megosztani a gondolataimat, amikor még intenzívek az érzéseim.

Azt remélem, hogy az átélt tapasztalatokkal és a hozzájuk kapcsolódó ismeretekkel többek életét, vagyis inkább halálát segíthetem, értem ezt úgy, hogy az ismeretek megosztásával az elhunyt elengedésének folyamatát támogathatom, az életben maradtak továbblépése érdekében.

Az első szint a tagadás!

Ebben a fázisban gyakori, hogy hirtelen annyi érzelem tör felszínre, hogy az érintett már képtelen irányítani azokat és a viselkedése is közömbössé, kaotikussá, érzelmileg túlfűtötté, vagy akár őrültté válhat. Ennek az oka az, hogy a gyászoló elveszíti szinte minden kapaszkodóját, ami eddig szilárdan segítette életét és segítségükkel élete minden mozzanatát irányítani tudta. Szembesül vele, hogy a természet, a sors, vagy a Jóisten szigorú törvényei, valamint az elkerülhetetlen események felett nincs hatalma, azokat nem irányíthatja és ez a felismerés szinte megbénítja, kiüresíti, kitörli és újraindítja az érintettet. Mivel ezt a jelenséget szinte lehetetlen elsőre elfogadni, a legtöbben folyamatos elutasítással védekezünk ilyen tartósan fennmaradó élethelyzetekben. A továbblépéshez szükség van arra, hogy képessé váljunk a valódi értékeket és a nálunk magasabb szintű mozgatóerőket elfogadni, legalább kis mértékben.

A második szint a harag!!

Ez a természetesen megjelenő negatív érzelem meghatározza az érzelmi kiterjedéseinket és befolyásolhatja a döntéseinket is.

Mivel a negatív érzéseinket nehezen tudjunk leplezni a hétköznapok során, a környezetünk is érintetté válik gyászunkkal kapcsolatban és megfelelő tájékoztatás esetén elfogadóbban, toleránsabban fordulhatnak felénk.

Ennek a fázisnak a meghatározó jelensége, hogy felelősöket keresünk – először az orvosok, az ápolók, majd a családtagok körében – végül maga az elhunyt is vádolttá válik a szemünkben, amiért megtette velünk azt, hogy itthagyott…

Legsúlyosabb esetben saját magunkat vonjuk felelősségre, bűntudatot okozva amiatt, mert nem fordítottunk kellő figyelmet elhunyt szerettünkre.

Ez az állapot tartóssá válhat és olyan mértékűvé válik a fájdalom és a bűntudat okozta szenvedés, hogy nem tudunk másra koncentrálni, csak a saját szomorúságunkra, ami mind a gondolatainkat, mind a cselekedeteinket ebben a depressziós állapotan tartja.

Még a temetés, vagy a búcsúztatás sem okozhat megnyugvást, csak fokozottá válik az érzelmi váltakozás, ellenőrizhetetlen mértékben törek felszínre a legkülönfélébb érzelmek és meghatározó viselkedésformák, akár testi-lelki tünetek és egészségügyi problémák is.  

A következő szintre lépéshez ezeket a megváltozott jeleket szükséges a régi szokásaink megváltoztatásával és újak megszokásával enyhíteni.

A harmadik szint az alku!!!

Az alkudozás révén a legtöbben próbálnak olyan egyezkedést kialakítani, amely késlelteti az elhunyt elengedését.

Ez a fázis jellemzően a ”mi lett volna, ha” és a ”mi lenne, ha” kezdetű gondolatokkal terhelt, amelyektől rendkívül nehéz megszabadulni.

Ennek az az oka, hogy ilyen mértékű veszteség esetén – amelyet személyes támadásnak értékelünk – beindul a védelmi mechanizmusunk és a fájdalmas valóság lesz az az ellenségkép, amely ellen mindenáron meg kell védenünk az elménk és a lelkünk.

A következő szintre lépéshez el kell fogadnunk a visszafordíthatatlant és a jövőbe kell tekintenünk, a még élőkkel kell törődnünk.

A negyedik szint a depresszió!!!!

A szomorúság szintjén kerülnek elő a legszebb élmények, meghatározó emlékek, fényképek, videók, amelyeken az elhunyt olyan sokatmondóan, szinte már megszólalásig élethűen néz ránk és akármilyen élethelyzetben is jelenik meg, számunkra ő lesz a leggyönyörűbb ember abban a pillanatban. Folyamatosan beszélünk hozzá, elmondjuk az érzéseinket és szerettünk annyira megszépül számunkra, hogy képessé válunk személyiségünk megatározó elemeit is átadni – felvenni az elhunyt modorát, stílusát, vagy akár a szokásait is – annak érdekében, hogy mégtöbb közöskapcsolódási pontot találjunk, ami segíthet emlékezni.

Ugyanis tudatosan emlékezni akarunk rá és a közösen eltöltött időre, az emlékeinkre, amelyek segítenek enyhíteni a szomorúságunk és megerősödni lelkileg. Ekkor a lelki történésekről és az érzelmi változatosságról a tudatos megélésre terelődik át a fókusz, azonban később a lelki folyamatok – különösen az évfordulók alkalmával – ismét előtérbe kerülnek.

Úgy készülünk fel a következő szintre, hogy képessé válunk elfogadni és elengedni.

Az ötödik szint az elfogadás!!!!!

A szakirodalom ezt a fázist tekinti a valódi áttörésnek, ugyanis ekkor zajlanak le azok a meghatározó folyamatok, amelyek segítenek lezárni az elhunyttal közös életünket és a jövőbe tekintve, gondolatban és cselekvőképesen is új életet kezdeni.

A korábban megismert – magunkkal és a világgal összekötő - kapaszkodók ekkorra már eltűnnek, új szokások, új hagyományok és új szemlélet veszi át a helyüket, amelyek később új kapaszkodókat és kapcsolódási pontokat biztosíthatnak számunkra.

Ez annak a jele, hogy újraindulhat az élet és ismét a normáknak és az elvárásoknak megfelelően leszünk képesek továbblépni és tevékenykedni.

Végre tudunk koncentrálni a tervezésre, célokat határozunk meg és elkezdjük megvalósítani azokat, ugyanis képessé válunk értelmi, érzelmi és spirituális (lelkiismereti) szinten is megerősödni annyira, hogy új kapcsolatokat és ismereteket szerezzünk.

A szakirodalom ezt az öt fázist tekinti meghatározónak a gyásszal kapcsolatban, azonban személyesen további két szintet azonosítottam.

A hatodik szint a búcsú!!!!!!

A végső búcsú, az elengedés, tehát útra bocsátás egyszerre érzelmi elszakadás és gondolati eltávolodás is, ami a lelki megerősödés segítségével következik be. Egyre kevesebbet gondolunk elhunyt szerettünkre, figyelmünket kezdetben a hétköznapi tevékenységek terelik el, majd a jövőbemutató céljaink átveszik a helyét a gyásznak. Ekkor már eltűnnek a negatív érzelmek és tetteinkben is elbúcsúzunk úgy, hogy félrerakjuk, elzárjuk azokat a fotókat, videókat, amelyeken az elhunyt szerepel és csak különleges alkalmakkor vesszük elő, tekintjük meg őket.

A valódi búcsúzás tehát gondolati és cselekedeti szinten is megtörténik, amely elvezethet a testi-lelki és érzelmi nyugalomhoz.

A hetedik szint a nyugalom!!!!!!!

A hetedik napon megpihen… így szól a Szentírás és valóban a megnyugvás, a nyugodtság, tehát a tartós nyugalom csak akkor következhet be, amikor érezzük és tudjuk is, hogy mindent megtettünk, végre megpihenhetünk és a hosszútávú fennmaradásra koncentrálhatunk. Zavartalanul, nyugodtan zajlik tovább az életünk, de már a kiegyensúlyozottság elérése mellett, magasabb szintű tudati állapotban, mert a veszteség hatására bölcsebbé váltunk, elértük a lelkiismereti nyugodtság szintjét. Ez akkor válhat tartóssá, ha korábban már elfogadtuk az elmúlást, képessé váltunk a negatív történéseket pozitív folyamatokká átalakítani és tettekkel is megerősítjük a hosszútávú fennmaradásunk.

            Az én esetemben a 6. és a 7. szint is megjelent, ezért tudatosítottam magamban, milyen folyamatok zajlanak le az életemben és azt tapasztaltam, hogy a különböző szinteknek nem volt élesen elkülöníthető határa, akármennyire is elválasztva tárgyalja őket a szakirodalom.

Néhány hónnappal a gyászos veszteségem után még mindig nem értem el a teljes lelki nyugalmat és a korábbi fázisokból is maradtak meg töredékszegmensek, olyan mozzanatok, amelyek jelzik, hogy nem zártam le még magamban teljesen minden fázisát a gyásznak.

Őszintén remélem, hogy sikerült egy kicsit világosabbá tenni milyen jelek tapasztalhatóak a gyász folyamatában azoknak, akik még nem éltek át hasonlót, vagy akik számára ez az életesemény éppen aktuális, mert kifejezetten ezekkel a problémákkal szembesültek.

A gyász fázisainak gyászpiramisa – Domokos

Végezetül egy saját verssel búcsúzom:

Domokos János Antal - Búcsúóda

Eljött az idő, hogy búcsút vegyünk

nincs többé mód, hogy együtt legyünk

életed kalandja most véget ért

lejárt az időd, ki tudja miért

 

Hogy ez megtörtént tagadtam sokat már

haragom leplezni, feledni igazán kár

ha lenne bármilyen alku, ami visszahoz

megtennék bármit, ami jobbulást okoz

 

Fájdalom, hogy nem foghatom többé a kezed

nincs válasz sem, hiába kiáltom világgá neved

itt hagytál gyászomban, mit tegyek nélküled?!

el kell fogadnom, hogy nem lehetek többé veled

 

Nincs több jó szó, kedves, szerető ölelés

helyette bánat maradt, csend és töprengés

elfogadom és remélem jobbléted boldogabb lehet

mert megtettél mindent, mit ember megtehet

 

Szép emlékeink sora, miket sosem feledek

csak ezek maradtak, ahol veled lehetek

hogy nem figyeltem rád jobban, mostmár bánom

rád gondolok mindig, mikor nem jön az álom

 

Eljött az idő, hogy végleg elengedjelek

mikor igazán fontos, újra emlékezzelek

nyugodj békében az angyalok között

emléked őrizzük, legyen hát örök!

 

Ennek a blogbejegyzésnek a teljes változatát ebook és podcast formában is elérheted.

Ha további segítségre van szükséged, keress fel személyesen!

 

Hasznos kiegészítő információkért rendeld meg az alábbi tananyagokat:

Karrierépítés zenészeknek promovideo

Karrierépítés zenészeknek digitális tananyag

 

Kultúramarketing promovideo

Kultúramarketing digitális tananyag

 

Amennyiben bármilyen probléma, kérdés, vagy kérés merül fel, keress fel bátran, mindenben segítek!

Extra tartalmak eléréséhez iratkozz fel YT csatornámra és like-olj a Facebookon!

 Debrecen,2021.Január                                                                                                                                                                                                               Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és

az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője

2020. december 15., kedd

Adatstratégia a köznevelésben 👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

 Adatstratégia a köznevelésben

👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

 

A közneveléssel több újabb bejegyzésem is foglalkozik, a legfrissebb a Digitalizáció a művészetoktatásban című, emellett kifejezetten kulturamarketinggel foglalkozó írásaim – mint, amilyen az előző Célközönségelérés a köznevelésben témájú - is igen hasznos előtanulmányai lehetnek ennek a blogbejegyzésnek.

Aki befektetői szemlélettel is szándékozik áttekinteni a neveléssel kapcsolatos tevékenységeket, annak a Befektetésarányos megtérülés a művészeti nevelésben című blogbejegyzésemet ajánlom.

Ez a bejegyzés az adatokkal – másokhoz kapcsolódó mintákkal, vagy jelekkel - foglalkozik és külön érdekesség, hogy az angol data szó elfelezésével és 2 félszava sorrendjének megcserélésével alakult ki a magyar szó…

Az elmúlt évek adathalászattal és adatfelhasználási visszaéléseivel kapcsolatos negatív információk megtaníthatták nekünk, hogy az infokommunikációs korban a digitális térben óriási értéke van a személyes adatoknak, tehát a Big Data vált korunk egyik meghatározó kriptovalutájává, rejtett értékközvetítőjévé.

A marketing területén az értelmi intelligencia (IQ), majd később az érzelmi intelligencia (EQ) által meghozott döntéseink mérés-értékelésének segítségével a termékeladások és szolgáltatásigénybevételek könnyedén befolyásolhatóvá váltak, tehát üzleti érdekké vált ezek begyűjtése, elemzése és felhasználása.

Amíg a 20 évvel ezelőtti reklámok inkább az értelemre hatottak, napjainkban az érzelmeinket kívánják kihasználni és segítségükkel befolyásolni a döntéseinket, tehát azt sugallják, hogy a termék birtoklásával, vagy a szolgáltatás használatával jobban fogjuk magunkat érezni és mások is pozitív érzéseket táplálnak irántunk.

A jövő befolyásolóereje minden bizonnyal a spirituális intelligencia (SQ) által meghozott lelkiismeretileg helyes döntések köré fognak összpontosulni, amelynek jeleit már most láthatjuk a fenntarthatósághoz és környezettudatossághoz kapcsolódó mintákban.

Ebből is látszik milyen fontos, hogy a hétköznapi életben is lelkiismeretileg helyes döntést hozzunk, amely már a digitális platformok tudatos és felelősségteljes használatakor meg kell, hogy jelenjen.

Ezek általában ingyen használható felületek, ahol mi magunk és az általunk generált adatok az eladható értékek.

Egy olyan - potenciálisan megszerezhető értékes adattöbblettel rendelkező - intézmény esetében, mint amilyen egy köznevelési intézmény is, a személyes és szakmai adatok megszerzése kiemelten fontos üzleti érdek lehet.

Az adminisztrációs teendők fokozódása mellett a pedagógusok digitális tudatossága és felelősségvállalása is meg kell jelenjen a mindennapi feladatellátási gyakorlatban, ami a közösségi edukálás segítségével jelenhet meg.

A pedagógusoknak már a közeljövőben képessé kell válni a saját és mások személyes, valamint szakmai adatait megvédeni az illetéktelen hozzájutástól, felhasználástól és kihasználástól és az így megszerzett gyakorlati tapasztalatokat hajlandóak legyenek készségesen megosztani a köznevelés többi szereplőjével.

Kiemelten fontos, hogy a különböző köznevelési szereplők képessé váljanak tudatosan megvédeni a közadatokat.

Kétféle pedagógus létezik, az egyik olyan, akit már ért kibertámadás, a másik pedig, akit még csak érni fog, tehát nem az a kérdés, hogy történik-e adatvédelmi incidens a digitális eszközeinken, hanem az, hogy mikor.

Talán szerencsésebbnek mondhatom magam, ugyanis már a húszas éveim elején feltörték az egyik emailfiókomat és 1,5 évnyi üzleti levelezést raboltak le a tárhelyről, ami akkor nagyon feldúlt és a figyelmem a védelem felé terelte.

Amióta viszont egyre több nyilvános helyen hozzáférhető nyilvános wifi hálózat, különösen figyelnünk kell a védekezésre és kialakítani az ehhez kapcsolódó szokásainkat.

Kiemelten aggályosnak találom azt az élethelyzetet, amikor egy munkahelyi laptoppal, tablettel vagy telefonnal nyilvános hálózatra csatlakozik valaki és a merevlemeze - ahol intézményi, szakmai, vagy személyes adatokat tárol - titkosítás nélkül – gyakorlatilag bármilyen védelem alkalmazása hiányában, szabadon – hozzáférhető.

Unatkozó tinédzserek a világ bármely pontjáról már csak szórakozásból is, vagy egyszerű becsvágyból előszeretettel meghekkelik bármelyik nyilvános hálózatra csatlakozott eszközt, amely nem rendelkezik legalább egy alapvető VPN titkosítással és egy minimális jelszavas merevlemez – felhőalapú adatbázis esetében tárhely – védelemmel.

Egy fejlettebb védelem akár 3 szintű azonosítással is ellátható, amelyben a beírt jelszó mellett SMS, vagy email kóddal és akár biometrikus azonosítással kiegészített adatvédelmi protokoll is lehetséges.

Egy komolyabb adathordozó – mint amilyen egy pendrive – is ellátható ujjlenyomatolvasóval, vagy mechanikus és digitális jelszóbekérő funkcióval, így az igazán bizalmas – különösen a közösséget, vagy az egész intézményt érintő – adatok valódi védelme érdekében ajánlott ilyen adathordozók használata, alkalmazása.

Az adatvédelem akkor válik teljesértékűvé, ha legalább funkciók szerint 2 eltérő védelmi protokollt alkalmaz, tehát rendelkezik – legalább 1-1 - mechanikus és digitális védelmi funkcióval is.

A hétköznapi életben az otthonunkat és az autónkat is többszintű védelemmel látjuk el, így a digitális térben is indokolt az adatok többfunkciós védelme annak érdekében, hogy biztonságban tudjuk őket.

Talán a megdöbbentőbb tény, hogy az átlagemberek hajlandóak ingyen – érvényesülésért, előnyökért, kedvezményekért, vagy haszonszerzésért, a megszerezhető értékek, vagy az érdekeik mértékétől függően egyre - többféle személyes adatot megosztani idegenekkel - amikor pl.: ügyintézés, felmérés, vagy üzleti piackutatás részvevőivé válnak - anélkül, hogy tudnák ki, mikor és hogyan használja fel azokat.

Ilyen felelőtlen magatartással kiszolgáltatják magukat és adataikat a személyes és a digitális tér valamennyi támadási lehetőségének, amikor az adataik ellenőrizetlenül és - értékesítés során - illetéktelenül felhasználásra kerülnek.

Mivel a világhálóra csatlakozva, vagy csak a kommunikációs eszközök (telefon, tablet, laptop, számítógép…) mindennapi használatából adódóan bárki könnyedén leprofilozható és a begyűjtött adatokból kirajzolódó kapcsolati háló, felhasználói attitűd, személyiségminta-jegyek, környezeti hatások, szűrési jellemzők, szokások, társadalomkultúra, motivációs célok, elkötelezettség és befolyásoló tényező – de bármilyen ettől eltérő feltétel - alapján beazonosítható és csoportosítható, a felelős internethasználat és adatvédelem kiemelten fontossá vált a napjainkban, amely eléréséhez szükséges tudás és tapasztalatok megszerzését már nem lehet halogatni.

Az online adatgyűjtéssel megszerezhető Big Data mellett a személyes térben megvalósuló adatbekérések – közvéleménykutatások, vagy elégedettségmérések - alkalmával is képessé kell válni az adatok tudatos védelmére és diszkrét megőrzésére, tehát nem csak a digitális kultúrát szükséges megszerezni, de újra kell tanulni a valóságot is.

Ma már nem csak embertársainknak vagyunk kiszolgáltatva személyes adatainkon keresztül, hanem az exponenciálisan fejlődő mesterséges intelligenciának is, amely nem rendelkezik érzésekkel és lelkiismerettel…

A legnagyobb jóindulatommal azt tanácsolom, hogy minden köznevelési szerepvállaló kezdjen felelősséget vállalni a saját és mások adataiért, váljon jó gazdájává a közös adatoknak, tájékozódjon és szerezze meg a korszerű adatvédelemhez szükséges naprakész ismereteket, amelyeket kompetenciákká, majd később attitűddé fejleszthet.

 

A következő részben az adatkezelés 10 meghatározó szegmensét azonosítjuk,

amelyeket a korszerű adatmenedzselési modellemben jelenítek meg:

1.      Adatazonosítás

szegmentált, fontossági besorolású adattkeresés, adatmeghatározás és adatazonosítás

2.      Adatteremtés

személyes, vagy szakmai jellegű adatalkotás, adatteremtés

3.      Adatgyűjtés

személyes, vagy szakmai jellegű adatgyűjtés

4.      Adatelemzés

szakmai jellegű, fejlesztő és továbbfejlesztő célú adatelemzés

5.      Adatmegosztás/adatközreadás

személyes jellegű adatmegosztás, adatközreadás, vagy adatkinyilvánítás

6.      Adatmegőrzés

személyes, vagy szakmai jellegű adatnyilvántartás, adattárolás és adatmegőrzés

7.      Adatértékelés

személyes, vagy szakmai jellegű adatcsoportosítás és adatértékelés

8.      Adatkutatás

szakmai jellegű, hasznossági és felhasználhatósági célú adatkutatás

9.      Adatközvetítés/adatszolgáltatás

szakmai, vagy hivatalos jellegű adatközvetítés, adatközlés, adatszolgáltatás, vagy adatértékesítés

10.  Adatkövetés

személyes, vagy szakmai jellegű adattájékozódás, adatmegfigyelés és adatkövetés

 

Reményeim szerint többeknek – kiemelten a pedagógusoknak - segíthetek felkészültebbé válni a digitális élet kihívásaira, ezért is fontos, hogy – a biztonságos adatfelhasználás érdekében - stratégiai (5-10 év) , taktikai (1-5 év) és operatív (1/4-1 év) szinten is tudatosan alkalmazzuk az általam megalkotott és megosztott adatmenedzselési modellt, de további adatkezelési ajánlásokat a GDPR-ben – az Általános Adatvédelmi Rendeletben - is találhatunk.

 

GDPR – a nemzetközileg elfogadott Általános Adatvédelmi Rendelet

            Ez a rendelet szegmentáltan kiterjed a különböző felhasználású és hasznosíthatóságú adatokra, de legfőképpen a személyes adatok digitális és személyes térben történő védelmének biztosítását célozza.

Mivel a hivatalok, intézmények, cégek, vállalkozások, közösségek és csoportok adatvédelmi, vagy adatkezelési útmutatóban meghatározzák a közös adatkezelés megfelelően biztonságos protokollját, ezek a hivatalos adatok jogi tekintetben is valós védelem alatt állnak, amivel a személyes adatok korábban sajnos nem rendelkeztek.

Ennek a problémának a megoldására készült el a GDPR, amely a személyes adatok és környezetük minden fontos szegmensét tartalmazza, nemzetközi rendeletben szabályozott keretek között alkalmazandó adatvédelmi protokollal.

Részletes információkért – és meghatározóan hiteles adatokért – keresd fel a GDPR rendelettel foglalkozó szakmai portálokat, ebben a blogbejegyzésben csak a köznevelést érintő felhasználói szintű ismeretelmélyítésre van lehetőség.

            Kezdjük egy kis fogalommeghatározással:

-          a személyes adat olyan adat, amely az általa azonosítható érintettel kapcsolatba hozható

-          a különleges személyes adat olyan adat, amely segítségével egyedi azonosítás, szegmentálás, csoportosítás és elkülönítés végezhető az általa beazonosított érintettel

-          az adatkezelés a személyes adatokból kialakult adatbázis és adatállomány kialakítása, fenntartása és folyamatmenedzselése (a gyűjtés, rögzítés, rendszerezés, tagolás, tárolás, átalakítás vagy megváltoztatás, lekérdezés, betekintés, felhasználás, közlés továbbítás, terjesztés, összehangolás vagy összekapcsolás, korlátozás, törlés, megsemmisítés …)

-          az adatkezelő olyan természetes, vagy jogi személy, amely az adatkezeléssel kapcsolatos felelősséget teljes egészében birtokolja és irányítja az adatfeldolgozás folyamatait, valamint az azokat végző munkatársakat úgy, hogy  meghatározza az adatfeldolgozás célját, a módját és az eszközét is

-          az adatfeldolgozás a személyes adatokból kialakult adatbázis és adatállomány az adatkezelő megbízásából történő feldolgozása, feldolgozása hasznosítható adatokká konvertálás érdekében

-          az adatfeldolgozó az a természetes, vagy jogi személy, amely az adatkezelő megbízásából a személyes adatokat feldolgozza

 

            Az adatvédelmi incidensek az elmúlt időszakban kiemelt figyelmet kaptak, ugyanis egyre többen használnak közösségi oldalakat, videomegosztó platformokat, űrlapokat és adatbázisokat, ROSSZUL!

Tájékozatlanságból, vagy felelőtlenségből az emberek olyan személyes adatokat is hajlandóak megosztani jutalomért, vagy kedvezményekért cserébe, amelyeket óvni és védelmezni kellene.

Ilyen esetekben szinte kivétel nélkül adatvédelmi incidens elszenvedői lesznek, amely következményei súlyosak és utólag visszavonhatatlanok, menthetetlenek és megváltoztathatatlanok.

Mivel minden adatvédelmi incidens egyben információbiztonsági incidens és adatvédelmi jogsértés is egyben, kiemelten fontos, hogy az adatkezelők korszerű tudással és naprakész tájékozottsággal, jogszerűen intézzék az adatok kezelését és megfelelő jártassággal és tapasztalatokkal képesek legyenek megvédeni azokat.

Ellenkező esetben hatósági ellenőrzésre kerül a sor, amely egy hivatalos nyilatkozattételt eredményez, ebben az adatkezelő elismeri mulasztását és az adatok elégtelen védelmét, tehát a jogsértés hivatalosan is megállapításra kerül.

Ennek az eljárásnak a következménye a legtöbb esetben bírság kiszabása és természetesen személyes megaláztatás, valamint szakmai hitelvesztés, ami a karrierépítés sikertényezőivel ellentétes.

            Most itt az ideje, hogy átgondoljuk, pontosan milyen adatokat hogyan védünk, esetleg titkosítunk, vagy milyen adathordozón tároljuk azokat.

Ha ugyanis titkosítatlan pendriveon hordozzuk a személyes és az intézményi adatokat is, amely adattároló elveszik, vagy ellopják, az észrevételkor azonnal kötelesek vagyunk ezt jelezni az intézményvezetőknek és a hatóságnak.

Tehát az intézményvezetés jóváhagyása előtt már kötelesek vagyunk a hatóságnak is jelezni a problémát, ugyanis a bírság mértéke jelentősen függ a körülményektől (elhagytuk, vagy ellopták, mindent megtettünk-e, hogy ez ne történjen meg, volt-e jelszóvédve az eszköz, titkosítva voltak-e az adatok, hozzáférhettek-e az adatokhoz nyilvánosan, nyilvánosságra hoztak-e valamilyen adatot a tárolóról, azonnal jeleztük-e az eltűnését…) és attól, hogy a bizalmasság sérülésének veszélyhelyzete meddig áll fenn. Ha közben előkerül az adattároló visszavonhatjuk a bejelentést jogi következmények nélkül, azonban ha ez nem történik meg magunkra leszünk utalva, tehát adatkezelőként egyedül kell viselnünk a következményeket és rendezni a bírságot.

Ne legyünk felelőtlenek és tájékozatlanok!!!

A megfelelő adatbiztonság kialakításához adatstartégiát kell felépítenünk, amely részletes adatvédelmi és adatbiztonsági protokollt tartalmaz, kitér az intézkedések hatékonyságára, azok betartására, az adatvédelmi incidens megelőző intézkedéseire és az élethelyzetnek megfelelő biztonsági intézkedések megvalósítására is.
Mivel nem a válsághelyzetben kell felkészülni a kedvezőtlen eseményekre, hanem azt megelőzően, erősen indokolt, hogy egy intézményi adatstratégia minél hamarabb elfogadásra és kidolgozásra kerüljön.

Ehhez szükség van az érintett szereplők támogatására, elkötelezettségére és jótékony-hatékony szervezeti kultúrájára, egyedi, intézményi és sztenderdizált IKT felületre - esetleg felhőalapú ökoszisztémára - annak könnyen átlátható és hatékonyan kezelhető szegmenseivel, valamint tudatos és felkészült szakértő adatmenedzseri tevékenységre is, amely – a belső ellenőrzési csoportvezetőhöz hasonlóan - egy új intézményi szerepkör lesz a jövőben.

Egy jól képzett és megfelelő attitűddel rendelkező intézményi adatmenedzser megkönnyítheti és felgyorsíthatja az intézményi digitalizációt, amely a legtöbb – a hétköznapokban kedvezőtlen hatású, lassú, hatalmas mennyiségű, unalmas, vagy csak gyűlölt – feladatot automatizálhatja mesterséges intelligencia segítségével.

A mesterséges intelligencia több emberi tényezőt és hibalehetőséget is kizárhat a folyamatmenedzselésből, valamint bármilyen strukturális, szervezeti, vagy közösségi átalakulást önállóan képes lekövetni és átalakítani az adatmegosztást az újonnan kialakult élethelyzetnek megfelelően.

Segítségével minden köznevelési szereplő megfelelő adatokhoz juthat, valamint megfelelő támogatást, segítséget kaphat problémái megoldásához, tevékenykedjen akár stratégiai, taktikai, vagy operatív szinten.

Tehát az automatizált adatstratégia közelebb hozhatja a különböző intézményi szintek eltérő szemléleteit egymáshoz, úgy hogy már az adatmenedzselés szintjén közös irányokat, célokat, értékeket és érdekeket határozhat meg és segíti azok gyorsabb, könnyebb és egyszerűbb elérését.

            Mint, ahogy az előző blogbejegyzésemben már említettem, a befektetésarányos megtérülés az intézményesített nevelésben egyre fontosabb adatelemzési tevékenységgé válik, folyamatosan mérnünk és elemeznünk kell az adatokat, amelyek körülvesznek minket és meghatározzák a tevékenységeinket.

Az adatokhoz kapcsolódó befektetésarányos megtérülés három szinten is megvalósítható operatív, taktikai és stratégiai szinten is, a befektetni kívánt erőforrások szerint.

Operatív szinten jelenik meg a legtöbb – adatokat érintő - innováció, ugyanis a pedagógusok napi szinten megtapasztalják a problémákat és gyakran ötletük is van a megoldásukra, tehát az ő feladatuk az adatok begyűjtése, az adatteremtés, az adatmegosztás, az adatmegőrzés, az adatvédelmi szokások és hagyományok kialakítása mellett az adatvédelmi újítások képviselete és közvetítése.

Taktikai szinten a középvezetők által irányított adat-minőségbiztosítás, adatvédelem, és adat-továbbfejlesztés lesz a legfőbb feladatkör, amely egy egységes adatbázis kialakításához vezet, amelyben a felesleges adatok szűrésre kerülnek és valóban csak a releváns, hasznosítható és értékes adatok kerülnek továbbításra.

Stratégiai szinten a felsővezetők feladata lesz az adatökoszisztéma megtervezése és kiépítése, emellett egy sztenderdizált platform fenntartása is cél lesz, amely kollektíven hasznosítható és értelmezhető, közérthetősíthető adatközreadást, valamint adattovábbítást tesz lehetővé a kapcsolati hálón belül.

Összefoglalva, minél több digitális eszközt használunk a mindennapokban, annál nagyobb adatmennyiséget szolgáltathatunk az arra kiéhezett és azokat értékesíteni is képes globális vállalatoknak, akik maguk diktálják a feltételeket, a legtöbbször a nemzetközi törvényeket is felülírva és befolyásolva.

Minden adatkezelést érintő helyzetben a „ha fej én nyerek, ha írás te veszítesz” szemléletük alapján egyszerűen nem kerülhetünk nyertes-nyertes helyzetbe, ezért fontos, hogy a játékszabályaik szerint képesek legyünk játszani, így a legkisebb rossz élethelyzetekbe kerülhetünk és elkerülhetjük az adatvédelmi incidensek kedvezőtlen hatásait.

A növekvő adatkínálat tehát tudatosabb adathasználattal is járhat, amennyiben felismerjük és megtanuljuk alkalmazni a rögzített és a rejtett szabályok által meghatározott lehetőségeket.

A legkorszerűbb megoldás erre a naprakész adatbázissal rendelkező - könnyedén elérhető és alkalmazható - automatizált adatvédelmi és adatmenedzselési folyamatok összegyűjtése és digitális ökoszisztémába rendezése, így a figyelmünket és erőforrásainkat a valóban fontos tevékenységeknek szentelhetjük.

Ehhez személyes segítséget is kaphatsz, amennyiben felkeresel elérhetőségeimen!

 

Ezek után a legfontosabb gyakorlati feladat egy hatékony Adatstratégia kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy a fejlődéshez, a hosszútávú fennmaradáshoz szükséges adatokat megszerezzük, elemezzük, mérjük-értékeljük és felhasználjuk.

Ha további segítségre van szükséged, keress fel bátran, készséggel segítek mindenben!

 Ennek a blogbejegyzésnek a teljes változatát ebook és podcast formában is elérheted.

 

Hasznos kiegészítő információkért rendeld meg az alábbi tananyagokat:

Karrierépítés zenészeknek promovideo

Karrierépítés zenészeknek digitális tananyag

 

Kultúramarketing promovideo

Kultúramarketing digitális tananyag

 

Amennyiben bármilyen probléma, kérdés, vagy kérés merül fel, keress fel bátran, mindenben segítek!

Extra tartalmak eléréséhez iratkozz fel YT csatornámra és like-olj a Facebookon!

 

Debrecen, 2020. November 22.                                                                        Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és

az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője