Digitális közösségépítés a köznevelésben

👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

            A XXI.századi köznevelési változásokat érintő blogbejegyzés-sorozatom negyedik témája a digitális közösségépítés, amely a köznevelésben – a generációkülönbségek miatt – mára kritikussá vált, hiszen a személyes és a digitális térhez illeszkedő korosztályok eltérő hagyományok és szokásrendszerek alapján szervezik meg életüket.

A sorozat első bejegyzése a Generációváltás a köznevelésben címen jelent meg.

A második téma az Élményfogyasztás a köznevelésben, a harmadik téma a Tehetséghasznosulás a köznevelésben és az ötödik a Brand-alkotás a köznevelésben címen kerül majd közreadásra.

Tehát közösségépítés…

Ez a kifejezés napjainkban kulcsfontosságú fogalommá vált, hiszen a digitális platformok és az azokon használható kommunikációs módszerek alapvetően változtatták meg az önkifejezés és a csoportos véleménynyilvánítás formáját, így a folyamatkövetés elkerülhetetlenné vált.

A kommunikációs stílus kiválasztásakor mindig a natív felhasználói mód határozza meg a használatot.

Más kommunikációs stílust választunk, amikor saját magunkat képviseljük és mást, amikor az általunk képviselt csoportot, szervezetet, vagy intézményt.

Ez alapfeltételévé vált a tudatos közösségi médiahasználatnak és digitális platformonként – azokon belül pedig csoportonként – változnak a szokások, így a gyors beilleszkedés kulcsa a gyors tanulási készség használata.

A tudatos felhasználás mellett a folyamatos jelenlét és a kedvező – egymást, a különbözőségeket és a változások elfogadását is támogató - megjelenés is elengedhetetlen a digitális közösségépítés hatékonyságának fenntartásához.

            A fenntartás és a működtetés feladatai némileg eltérhetnek egymástól, olyan tekintetben, hogy maga a működtetés idővel irányíthatatlanul élővé válik és minden felhasználó saját személyiségével alakítja tovább az adott digitális platform tartalmi képét és a központi üzenet a folyamatban résztvevők kollektív tudatának virtuális kivetülése szerint alakul és fejlődik tovább.

A fenntartás legfőbb feladatköre pedig a biztonságos működtetés keretrendszerének kialakítása és fenntartása, amely – szaktudás és tapasztalat birtokában - könnyen tervezhető, koordinálható és menedzselhető.

Amíg azonban egy intézmény, szervezet, vagy csoport meghatározatlan, vagy szándékosan látens digitális szervezeti kultúra szerint szervezi mindennapjait, komoly problémák jelenhetnek meg, különös tekintettel az IKT biztonság – népszerűbb nevén a kiberbiztonság - területén.

Vezetőként szerencsére kevés önállóságot megkövetelő területről beszélhetünk, hiszen az Európai Unió GDPR adatvédelmi törvénye és Magyarország Nemzeti Kiberbiztonsági Stratégiája – az 1139/2013. (III./22.) kormányhatározat alapján – meghatározza az elvárható felelősségvállalás minőségét és mennyiségét is.

Az interneten elérhető magyar nyelvű ismeretanyag egyre elmélyültebb tudást tartalmaz és az informatika tárgykörébe sorolható pedagógiai szaktárgyak népszerűsége is egyre fokozódik, így mára ez a köznevelési szegmens

könnyedén fenntarthatóvá ált, azonban a – biztonságos használat tekintetében tájékozatlanabb - idősebb, vagy éppen fiatalabb generációk számára tartalmazhat új és ismeretlen elemeket.

Ez IKT biztonság legfontosabb szegmenseinek tudatosításához kiemeltem néhány fogalmat, amely segíthet az online felhasználás alapvető működési elvének megértésében, azonban az elmélyültebb ismeretszerzést nem pótolhatja:

 

Adatbiztonság: A számítógépes rendszerekben tárolt adatok bizalmasságának, sértetlenségének és rendelkezésre állásának megteremtése.

 

Informatikai biztonság: Az információs rendszerekben tárolt adatok és a feldolgozáshoz használt hardveres és szoftveres erőforrások biztonságára vonatkozik. Ha az „adat” fogalmát kiterjesztjük az „információ”-ra, akkor ez a definíció egyenértékű a az információ-biztonság fogalmával, egyébként szűkebb értelmű annál.

 

Információ-biztonság: Tények, utasítások és elképzelések emberi, vagy gépi úton formalizált, továbbítási, feldolgozási vagy tárolási célú reprezentánsai bizalmasságának, sértetlenségének és rendelkezésre állásának megteremtése. Amennyiben az „adat” fogalmába beleértjük az emberi formalizálást is (beszéd, előadás, társalgás), akkor egyenértékű az informatikai biztonság fogalmával, egyébként tágabb értelmű annál.

Forrás: IT biztonság közérthetően

Az információ az adatfeldolgozás kimeneti terméke, amely digitális formában is rögzíthető, ezért különösen körültekintően szükséges a személyes és intézményi adatokat védeni a nyilvánosságtól és a visszaélésektől.

Mivel az infokommunikációs korban a legfőbb értékké az információ vált, erősen indokolt, hogy adatainkat és a rólunk elérhető információkat is csak az arra érdemesekkel osszuk meg és ne tévesszen meg bennünket a közösségi médiákból áramló információs köd és zajszennyezettség, amely érezhetően belekényszerít mindenkit az adatközlésbe.

Ahhoz, hogy – magánszemélyként, vagy az intézményünk képviselőjeként - csak a legfontosabb és legkedvezőbb információkat adjuk közre, tudatos tervezés és a befogadáshoz kedvező időzítés szükséges.

Ez a folyamat a digitális térben tájékozatlan fogyasztóknak átláthatatlan és már-már ijesztő lehet, azonban egy intézmény korszerű és naprakész működéséhez sajnos kikerülhetetlen.

Az intézményi brand kialakításához szükséges a munkatársak pozitív élményeinek és referenciáinak megosztása is, hiszen ezek bizonyíthatják a pozitív szervezeti kultúra jelenlétét és fokozzák az edukációs élményfogyasztást és a kohéziós erőt, ami a digitális köznevelési közösségépítés kulcsfeladata napjainkban, amikor a kirekesztés, az elhatárolódás és a passzív agresszió – a média támogatásával - nagymértékben jelen van a hétköznapokban.

Ahogy a köznevelés – a közművelődéshez hasonlóan – egyre inkább az üzleti alapú vállalkozások modelljeit használja, ez a jelenség csak fokozódhat és az erőszakos megszerzés lehetősége leváltja a tisztességes hozzájutásét.

Ennél is fontosabb, hogy minden esetben igyekezzünk elkerülni a jogilag aggályos helyzetek kialakulását és megfelelő védettséget és biztonságot érjünk el - mind a személyes, mind az intézményi - adatvédelem területén.

            Ma már többféle módja van az információbiztonság és az adattitkosítás kialakításának és fenntartásának, de a személyes felelősségvállalás határozza meg ennek a mértékét.

A digitális kor szuperszámítógépei – a mesterséges intelligencia megfelelő fejlettségi szintjét elérve és a potenciális technológiai szingularitáshoz közeledve - saját teljesítményüket múlják felül folyamatosan, amikor ma már összedolgozva a legbonyolultabb titkosítási rendszereket is képessé váltak néhány óra alatt feltörni, ezzel megszerezve az adott szervezet, vagy intézmény számára legfontosabb dokumentumokat és értékesíthető adatokat.

Egy ehhez hasonló incidens évekre visszavetheti a szervezeti fejlődést, hiszen a vetélytársak – saját adataik és a digitális erőszakkal megszerzett adatok birtokában – könnyedén megnyerik az fejlődés- és ügyfélversenyt.

Ennek elkerülése érdekében szervezeti szinten biztonsági protokoll kialakítása és a partnerekkel történő tudatosítása a legfőbb feladat, amihez nagyfokú tájékozottság és tudatosság szükséges a vezetés részéről.

            Mivel az adatgyűjtés és adatszolgáltatás – a Fenntartó professzionális tevékenységeinek elősegítése és folyamatos támogatása érdekében - kiemelt minőségű és gyorsasági prioritásértékű feladat lett a köznevelési intézményekben is, az adatbiztonsági tevékenységek hatékony működtetésének megértése rendkívül fontossá vált.

Mind a vezetés, mind a pedagógusok részéről elvárható, hogy ezt az adattudatos viselkedéskultúrát közvetítik a felhasználó szülők és természetesen a tanulói célközönség felé is.

Az okoseszközök korában nem fenntartható az a nézet, hogy – bármilyen, az intézményre kedvezőtlen incidens elkerülése érdekében - az alkotókészséget és a digitális kompetenciát nagymértékben fejlesztő személyes eszközöket kitiltsuk az intézményi edukációs használatból.

Egyszerűen csak a felhasználási módot szükséges meghatározni, miszerint az edukációs használat támogatásával és a szórakoztató, valamint a közösségi média szándékos elkerülésével kialakíthatjuk a szervezeti kultúra látens elemeit.

A kollektív adatbiztonság fenntartása erre a látens szabályrendszerre épülhet, hiszen a digitális, vagy papír alapú rögzítésre alkalmatlan szegmensek alapvetően határozhatják meg a valós működést.

            A rögzítésre alkalmas elemek szegmentációját ugyanakkor legfőképpen az adattárolás minősége határozhatja meg, hiszen minden más szegmens működési hatékonyságát jellegzetessé és behatárolttá teheti.

Ez talán a mai kor – elméletben! - legegyszerűbb feladatává vált, hiszen általánosan hozzáférhetővé, könnyen elérhetően és olcsón üzemeltethetően már többféle eszköz is rendelkezésre áll a pendrive-októl a hordozható munkaállomásokig és merevlemezekig, de - ha csak a virtuális termékek között kívánunk szelektálni - a felhő alapú szolgáltatás és az adatbank is egyszerű és ésszerű választás lehet.

Nagy előnyük, hogy digitális titkosítási kulccsal bármelyik termék lezárható és a szükséges nyitókódot csak az illetékeseknek szükséges hozzáférhetővé tenni, így ha valamilyen szerencsétlen incidens révén – akár csak a tárolóeszköz elvesztésével, vagy a hozzáférést biztosító alapgép nyilvánosan elérhetővé válásával - az eszköz, vagy a digitális termék jogosulatlan személyek körébe kerül, a nehezen és főleg lassan megszerezhető adatok biztonságban tudhatóak, hiszen a személyre szabott titkosítás garantálja ezt.

 

 

            A hivatalos jogvédelem erre a jelenségre valamelyest megoldást jelenthet, azonban a kreatívabb ötletfelhasználók a termék nevét valamelyest megváltoztatva, de lényegi eltérést nem eszközölve szerezhetnek értékesítési lehetőséget az adott szellemi termékre, vagy szolgáltatásra.

Ha olyan nagymértékű az érdekütközés és az értékvesztés hivatalos formában szükséges felkeresni az – általános jogsértésnek bizonyíthatóan eleget tevő - aktív felhasználót, akit személyes felszólítással rávehetünk plagizáló tevékenysége végleges beszüntetésére.

Hivatalos jogi úton elfogadott bizonyíték lehet akár egy blogbejegyzés is, hiszen ezek tulajdonosi adatait és legelső közreadási időpontját lakossági felhasználói körben lehetetlen megváltoztatni.

Ennek segítségével nemcsak a szellemi tulajdonjogok, az alkotói jogok, a felhasználói jogok, hanem a megbecsülés is megőrizhető a szakmai közösségen belül.

A blog nyilvánosan megosztható jellegének segítségével hatékonyan motiválhatjuk teljesítményre a szakmai tartalomszolgáltatókat és széles körben népszerűvé tehetjük fejlesztési tevékenységeinket, valamint könnyen kiépíthetjük tematikus szakmai közösségünket is.

Ennek a köznevelésben többféle potenciálja lehetséges, de a szerepköröket és az azokhoz tartozó hatásköröket, felelősségvállalásokat és jogosultságokat szükséges előre tudatosítani:

-          Tanszaki/osztályblog (mindenki képi és szöveges tartalommegosztó, de az osztályfőnök az admin)

-          Tanári/munkaközösségblog (a MKvezető az admin, de mindenki infoközreadó)

-          Intézményi/szervezeti blog (a vezető az admin, de minden MK infoszolgáltató)

A digitális közösségépítés a köznevelésben is előszeretettel alkalmazhatja a közösségi portálok, videomegosztók, tudás- és tapasztalatmegosztó fórumok és blogok új hagyományok kialakulása és látens szabályok kialakítása és fenntartása mellett.

A felhasználás minősége és mennyisége azonban platformonként eltérő, hiszen a közösségi médiafelületein meghatározóan képekkel, párszavas szöveges posztokkal, vagy rövid videókkal, esetleg podcast-ekkel kommunikálunk, addig a videomegosztókon tartalmas, élménygazdag videókat tehetünk közzé, melyek célja a maradandó mozgókép- és hangalkotások létrehozása.

A blog pedig egy képi és videoillusztrációval megerősített, hosszabb tematikus szövegek közreadására is alkalmas komplex forma, amely népszerűsége egyre szélesebb körben terjed a digitális közösségen belül.

A szakmai bloghálózat dimenzióinak kiterjedésével az üzleti életben és a munka világában is elterjedt megtévesztés (anyagi és informális kiszolgáltatottság) mérsékelhető, hiszen a felhasználói elégedettségmérések eredményei nyilvánosak, valamint az informális és nonformális kapcsolati hálón belül is gyorsan terjednek a tapasztalatok, ezért jellemzően a digitális tér biztonságérzet-biztosításához és élményforrásához fordul a közösség.

Az internetes közösség bizonyíthatóan pozitív irányba vezeti a személyes környezetet – új, jobb világ reménye és ígérete mellett – és a termékfejlesztők és szolgáltatók tevékenységeit is irányítják az igényeik és elvárásaik széles körben történő tudatosításával.

A folyton változó piaci igények miatt maga a képzés - és az azt megelőző köznevelési alapoktatás – valódi hasznosulása bizonytalanná válhat, így a személyre szabott – modulszerű – tudásgyűjtés a helyes döntés egzisztenciálisan, hiszen egy sztenderdizált alapképzésre ráépülő - erősségeket és lehetőségeket maximalizáló – tehetségkövető továbbképzés fokozott hasznosulást eredményez és az ebben a programban résztvevők által a közösség is folyamatosan hozzájuthat a prémium minőségű szolgáltatásokhoz és termékekhez.

Az infokommunikációs korban a hitelesség lett a legfőbb szempont, hiszen minden és mindenki könnyen leinformálható lett, emellett a betarthatatlan leendő ígéretek helyett a vállalható azonnali teljesítéseket is megköveteli az új digitális felhasználói közösség.

A hitelesség tudatos fenntartása érdekében szakmai érdekvédelmi szervezetek, tematikusan illeszkedő közösségek és összetartó mozgalmak jöttek létre, amelyek kollektív tapasztalat- és tudásalapú adatbázisok kialakulását eredményezték.

Ezek jellemzően a versenyszféra szolgáltatói szektorára koncentrálnak, azonban a köznevelési intézmények közötti szabad választás potenciálja – különös tekintettel az eltérő intézményi szolgáltatások és lehetőségek figyelembe vételével – meghatározhatja a közeljövőbeli köznevelési dinamikát és kondíciókat.

            A mindenkori kondíciók alakítására bevált világsztenderdek állnak rendelkezésre, akár a nyugati, akár a keleti társadalomkultúrákat vesszük példaként.

Napjainkban jellemzően ellentmondásos időszakot élhetnek meg a kedvezőtlen elbírálású munkavállalók, hiszen az intézmények nem rendelkeznek megfelelő tehetségmárkával, amellyel a szakmai kiemelkedőket motiválni tudnák. Alulképzett és nemzetközi tapasztalatokkal nem rendelkező szakemberek preferált szakmai területeken kiterjedt karriert építhetnek, míg a túlképzett, valódi értékteremtő, hiteles szakmai tehetségek népszerűtlen szakmai területeken kellemetlen státuszokba beszorítva nyomoroghatnak.

Nagy belső feszültséget okozhat ez a dinamikai és kondicionális különbség a komfortérzet eltérő megtapasztalásában, így a túlértékelt munkaerő kedvező elbírálású megtévesztésben kiszolgáltatottá válhat, a megbecsülést nélkülöző munkaerő pedig véglegesen elveszíti bizalmát, lojalitását a szervezet, vagy intézmény iránt.

A professzionális értékteremtés és a kollektív célok összhangban tartása elsődleges prioritásúvá válik a jövőben a digitális közösségépítés folyamatában, hiszen a hozzáadott érték legfőbb forrása a szakmai tehetségek kiemelt tevékenységeiből származik.

            A kiegyensúlyozottság minden területen kulcsfontosságúvá vált az infokommunikációs korban.

Más perspektívából tekintenek a köznevelésre a fogyasztók, a munkavállalók és a tehetségek is, tehát a felhasználói-, a karrier- és a tehetségbrand kialakítása egy hatékonyan működtetett köznevelési intézmény sajátja.

Ennek a három szegmensnek a kiegyensúlyozott működtetése együttesen fokozza az intézményi vonzóerőt és mérsékli a fluktuációt minden kritikus területen.

Természetesen ezek működtetése már kollektív feladat, amely nem nélkülözheti a külső szereplők bevonását sem.              Mind a vezetők, mind a pedagógusok részéről fontos tudatosítani a személyes megjelenés és a szakmai jelenlét egyensúlyának fontosságát, amely a köztudatban történő maradandóságot biztosítja az intézmény számára.

A személyes és a célközönségi szükségletek, valamint az individuális és a közösségi igények naprakész követése egyaránt megkövetelik a kiegyensúlyozottság fenntartását, hiszen a digitális közösségépítésben ezek alapfeltételek, tehát a köznevelés korszerű alapjává szükséges váljanak.

            A digitális közösségépítés a köznevelésben összetett feladat, hiszen tevékenyen részt vesznek benne a vezetők, a pedagógusok, a szülők, a tanulók, a segítők, a partnerek és a támogatók is, a tervezéstől a megvalósításon át a továbbfejlesztésig egyaránt.

A tervezésnél a folyamatzáró exit-elést is szükséges beépíteni a tevékenységek közé, hiszen napjaink egyre gyorsuló világában ez egyértelmű elvárás a néhány évtized alatt is gyakran – jellemzően párévente - átváltozó kulcsszempontok alapján.

Mivel a köznevelésben minden tanévben megváltozik a legfontosabb tényező – a személyi összetétel – ez a szegmens kiemelt figyelmet érdemel a változások tekintetében, hogy ne forróvízbe dobott békaként vergődjön át a problémákon, hanem a változásokhoz hozzászokva tudatos válságmenedzselést gyakoroljon a mindennapokban.

A tanulói összetétel változásánál talán még fontosabb változás lehet a humánerősforrás alakulása, tehát a pedagógusok intézményi összetételének megváltozása, hiszen ez a szervezeti kultúrát, az innovációs lehetőségeket és edukációs tartalmakat, valamint különleges esetekben az intézményi hagyományok ápolását és az új szokások kialakítását, tehát az értékközvetítést és értékteremtést is elmélyülten érintheti.

A Fenntartó igyekszik ezt a folyamatot is helyesen koordinálni, miszerint – a lehető legkevesebb speciális szaktudást igénylő - sztenderdizált pedagógiai folyamatok mellé – átlagosan könnyen teljesíthető – sztenderdizált elvárásokat társít, így a facilitált illeszkedés biztosított lehet az egyes intézmények között létrejövő - kiemelt szerepvállalással és szaktudás - faktorral jellemzően nem rendelkező, vagy éppen ellenkezőleg: a helyi elvárásoktól magasan eltérő, többszörösen túlképzett szakemberekből kialakuló – munkaerő-vándorlás – problémás esetekben az elkerülhetetlen fluktuáció – alkalmaival.

            A fluktuációs folyamat erősödhet több jellemző esetben is:

-          vezetés helyett főnökösködés, elszemélytelenedés

-          lokális beilleszkedés/kulturális illeszkedés hiánya

-          a munkakörülményekkel szemben támasztott irreális elvárások

-          egyenlőtlen munkaelosztás/tudatos le- és túlterhelés, kettős mérce/kedvezőtlen elbírálás

-          generációs különbségek

A generációs különbségek meghatározóak lehetnek a köznevelésben is, hiszen míg egy idősebb kollega nyugodt, minden tekintetben zavartalan munkafolyamatokat szándékozik fenntartani, addig egy fiatal – különösképpen ambiciózus – munkavállaló előmeneteli elvárásai miatt élménygazdag tevékenységeket igyekszik kialakítani.

Az ebből származó belső feszültségek menedzselése nem könnyű feladat és a vezetői tekintély mindenképpen megbomlik a folyamatzárás alkalmával.

A mai állás szerint - többféle modell alapján is - általánosan elérhetővé válik a 70+ korosztály aktív alkalmazása a köznevelési feladatkörökben.

Nem könnyű a szerepük, hiszen szüleik már akár 55 évesen is nyugdíjba vonulhattak, így számukra nincs példa az időskori szellemi, erkölcsi és fizikai kondíció-megőrzésre az aktív munkafolyamatokban.

Az ő köznevelési szerepük rendkívül fontos, hiszen példát mutatnak minden fiatalabb generációnak hogyan érdemes valódi értékes hasznosulással, tevékenyen részt venni a kollektív intézményi fejlesztőfolyamatban, beleértve a korszerű pedagógiai továbbképzéseken történő részvételt is.

Bölcsebb vezetők – nem csak főnökök!!! – képesek az emberi tényezők figyelembe vételével megoldani ezeket a konfliktuskezelési többletfeladatokat is, saját személyi hitelességük és bizalmuk megőrzésével.

A többiek naponta megszenvednek a személyükkel és státuszukkal szemben tanúsított tekintélyromlás, tiszteletmegvonás, ellenszenv, rosszindulat, elhiteltelenítés, népszerűtlenség-, vagy esetleg gyűlölet-keltés egyre szélesebb körű, általánosító kiterjedéseivel.

Tekintve, hogy az infokommunikációs generációk és a digitális térben tájékozódó korosztályok is ellenzik a tekintélyelvűség – ideértve a hierarchális, a társadalomkulturális, vagy a nemek közötti megkülönböztetés - mindennemű megnyilvánulását a munkakörnyezetükben, mára a legtöbb hatékonyan működő korszerű intézmény szigorúan kerüli ezeket az anakronisztikus formákat.

Nem kérdéses, hogy a digitális közösség nem kér abból, hogy megszabják neki, hogy mit, vagy hogyan gondoljon, ugyanakkor a miről és meddig gondolkodás már sokkal lényegesebb számára.

Ez lehet a köznevelési digitális közösségépítés valódi sikerének garanciája.

Az alábbi kulcsszavak – amik digitális világunk jellemzői - segíthetnek megérteni

miről érdemes elmélyültebben is gondolkodni a közneveléssel fejlesztéssel kapcsolatban:

GLOBALIZÁCIÓ – GENERÁCIÓVÁLTÁS – HÁRMAS TECHNIKAI FORRADALOM

(IKT - MESTERSÉGES INTELLIGENCIA - MEGÚJULÓ ENERGIA)

ELSZEMÉLYTELENEDÉS – SZEMÉLYRE SZÓLÓ ÉLMÉNYFOGYASZTÁS – ÉLETTÉRMEGÚJULÁS

(ÚJ SZAKMÁK-ÚJ KÖRNYEZETI ELVÁRÁSOK-ÚJ SZEMÉLYI FELTÉTELEK)

           

A fenti alapfeltételváltozások közül már néhány is megkövetelheti a válságmenedzselési programok elindítását, azonban napjainkban ezek együttes jelenléte már céltudatos és jövőlátó hozzáállást kíván a vezetés részéről, különös tekintettel, ha nagyobb közösségeket is szándékozik fenntartani.

            A közösség elvárásai néhány év elteltével különlegesen megváltozhatnak, így a jövőben egyedi vezető-választási rendszert lesz szükséges kidolgozni, különös tekintettel az adatszolgáltatási tevékenységek naprakész fenntartására és korszerű továbbfejlesztésére.

Személyes véleményem szerint a vezetői feladatok megosztása – ideértve természetesen a felső- és középvezetői hatásköröket is - 2-3 évenkénti, vagy akár tanévenkénti váltással is megvalósulhatnának, a Fenntartói elvárások és az Intézményi stratégia 5 éves terve és 10 éves programja tartalmának megfelelően.

A vezetői tisztség és hatáskör elnyerése ez esetben a valódi jutalmazási rendszer részévé válhatna, hiszen a magasan teljesítő pedagógusok lehetőséget kaphatnának vezetői tapasztalatszerzésre, emellett – a kimagasló munkáért járó kiemelt jutalmazási rendszer fenntartása mellett - motiválttá válnának a vezetői feladatok ellátásában és valóban hasznosítható szaktudást és tapasztalatokat szerezhetnének, amelyeket az utókornak történő átadással gazdag morális és mentális adatbázis fenntartása válhatna valóra.

Amennyiben az általam javasolt módosítások valaha érvénybe léphetnének, a köznevelési szakma progresszív és proaktív fejlődése megállíthatatlanná válhatna, hiszen a jelenleg érvényben lévő személyes érdekfenntartás helyett valódi szakmai értékalkotás válna meghatározóvá, hiszen az arra alkalmas vezetők a személyes gyarapodás fokozása helyett kizárólag a közösség javára fordított példamutató feladatellátásra koncentrálhatnák erejüket.

Ez a lehetőség minden bizonnyal felbolygatná azt az érdektelen nyugalmat, ami miatt a köznevelés képtelen a valódi fejlődésre és szakmai képviselői – a szabályokat kikerülve, erőszakkal is - múltban ragadt módszerekkel igyekeznek a jelen eszközeit tudattalanul használva irányítani az esetleg előrehaladott gondolkodású, tudatos jövőképpel rendelkező fejlett generációkat, óriási feszültséggenerálás mellett.

A hátráltatás ezen formája több szempontból is kifogásolható, hiszen további kedvezőtlen körülményeket és az aggályos munkakörülmények elterjedését eredményezhetik.

Ennek lehetséges megoldása a felelősség-megosztás mellett a valódi hatáskörök kialakítása lehet.

            A közeljövő tudatos vezetője – a mai korban megtapasztaltak alapján - képes lesz úgy kilépni a munkafolyamatokból, hogy azzal ne akadályozza az őket követőket egyetlen tevékenységben sem és ne hátráltassa a szakmai fejlődést a tudás-, valamint tapasztalatmegosztás szándékos megvonása, eltitkolása miatt.

Természetesen ehhez megfelelő digitális tájékozottság és magaskulturális műveltség is szükséges lehet.

Amíg a köznevelési intézmények – a művészeti neveléssel kiegészülve is a magasműveltség fenntartása helyett – csak az alapműveltség kialakítását célozzák meg, ez a folyamat nem kezdődhet el.

A digitális közösségépítés csak a műveltségterületek kiterjedt összekapcsolásával lehetséges:

-          pénzügyi műveltség (képesség a pénz és a gazdaság működésének megértésére)

-          tudományos műveltség (tudományos elméletek megértésének és alkalmazásának képessége)

-          kulturális műveltség (bizonyos kulturális események megértésének képessége, és az azokon való részvétel)

-          vizuális műveltség (jelek és képek megértésének és értelmezésének képessége)

-          digitális műveltség

-          …

-           

Az infokommunikációs kor valódi megértéséhez a legfontosabb ezek közül a:

DIGITÁLIS MŰVELTSÉG:

-          funkcionális (IKT gyakorlott és tudatos használata, hasznos felhasználása alkotásra is)

-          hálózati (hálózattudatos felhasználói profil kiépítése) – Boyd 2011 jellemzői: maradandóság, visszakereshetőség, reprodukálhatóság, láthatatlan közönség és látens szabályok

-          kritikai (IKT tudatos használata tanulásra, megértésre, mérésre, értékelésre, érzékelésre)

A digitális intelligencia készségei. 

Fordította és az ábrát készítette: Farkas Bertalan Péter

forrás: tér-idő blog

A köznevelés küldetése ma már az is, hogy a – korszerű digitális eszközökön történő infokommunikációs technikához és globális tudáshoz hozzáférő felhasználók és a hozzá nem férő passzív résztvevők közötti - digitális szakadékot csökkentse.

A Fenntartó sikerkövető programokat indított el az elmúlt években és a legtöbb eszközszükségletet mára megoldották, így minden szereplő által hozzáférhetővé válhattak az oktatásban is használható eszközök.

A személyes környezetben is birtokolnak – mind a tanulók, a tanárok és a szülők is - jelentős mennyiségű okoseszközt, amelyek kizárólag szórakoztató jellegű felhasználása elégséges lehet az intézményes köznevelésben történő digitalizáció elterjedéséhez.

Azonban a felelősségteljes, lelkiismeretileg is helyes eszközhasználat elvárásai további tapasztalatszerzési eredményeket követelnek, hiszen minden digitális tevékenységünk széles körben kerül közreadásra.

Ennek következménye, hogy a közösségi normák és társadalomkulturális szabályok elsajátítása elengedhetetlenné válik a digitális környezetben is.

A digitális szakadék forrása manapság tehát nem az eszközhiány, hanem a tudás- és valódi tapasztalathiány, amelyekkel képesek a felhasználók tudatosan használni ezeket az eszközöket a kollektív fejlődés érdekében.

Megfordítva a problémakört a fenntarthatóan korszerű eszközellátottság kiváló alapja lehet a köznevelési digitális közösségépítésnek, azonban natív közösségi hálózatosodás, valamint releváns digitális tudás- és tapasztalatmegosztás nélkül nem lehet eredményes ez a hosszú és fárasztó folyamat.

Ma még meghatározó – és tudatos menedzselést igénylő - jelenség a

Félelem az ismeretlentől:

-          a tanulók részéről félelem az idegenektől és az eltérő szokásoktól – szociális kapcsolatok mennyiségi és minőségi minimalizálása

-          a tanárok részéről félelem az idegen eszközöktől és szokatlan módszerektől – IKT használat mennyiségi és minőségi minimalizálása

            A digitális intelligencia és a tapasztalatok feldolgozása, megértése az információgazdag közösségi platformokon keresztül és a korszerű digitális eszközök alkalmazásával sokat segíthet a félelmek leküzdésében.  

Az intézményvezetés részéről visszatetsző lehet, hogy sok tanuló és tanár is az iskolaidőt szinte végig az IKT eszközökkel tölti.

Ennek oka több tényező is lehet:

-          az otthoni környezetben nem, vagy csak időszakosan férnek hozzá a közös használatú eszközökhöz

-          az otthoni környezetben nem, vagy csak időszakosan férnek hozzá az internetszolgáltatáshoz

-          az otthoni környezetben nincs kiépített interaktív IKT keretrendszer

-          az otthoni környezetben nincs technikai segítség

-          az otthoni környezetben a szabadidőt a családdal és a minőségi tevékenységekkel kívánják eltölteni

-          az otthoni környezetben eltérő az érdeklődési kör

-          az otthoni környezetben nem elvárás és nem szükséglet az IKT eszközök használata

-          az otthoni környezetben nincsenek határidős IKT feladatok

-          az otthoni környezetben nincsenek közös IKT projektek

-          az otthoni környezetben az IKT eszközhasználat nem követelménye a közös programoknak

Ezek tudatosításával már értetőbb, ha a napi rutinfeladatok elvégzéséhez az intézményi infrastruktúra használata kényszer, elvárás, szükséglet és igény is egyszerre.

Bár a tanulói körben elterjedtebb a digitális okoseszközök szórakozásra történő felhasználása, a tájékozottságuk fokozásával, a szokásaik megváltoztatásával és a kompetenciáik továbbfejlesztésével komoly eredményeket érhetünk el a sikeres konstruktivista és helyes felhasználói attitűd kialakításában.

Ennek első lépése, hogy személyes eszközöket, személyre szabott beállításokkal, biztonságos használat, valamint rögzített és látens szabályok alkalmazása mellett teszünk elérhetővé, hogy a digitális közösségépítés a köznevelésben sikeres és élménygazdag lehessen.

Debrecen, 2019. Április 6.

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és

az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője