Brand-alkotás a köznevelésben

👩🏽‍🏫 👨🏽‍🏫📚 📖 🛤🌄♻️ ✅

            A XXI.századi köznevelési változásokat érintő blogbejegyzés-sorozatom ötödik és egyben utolsó témája a köznevelési brand-alkotás, vagy népszerűbb nevén a márkaépítés, amely a köznevelésben talán a legfontosabb szempont a közösségi lojalitás kialakításához, fenntartásához és továbbfejlesztéséhez.

A sorozat első bejegyzése a Generációváltás a köznevelésben címen jelent meg.

A második téma az Élményfogyasztás a köznevelésben, a harmadik téma a Tehetséghasznosulás a köznevelésben és a negyedik a Digitális közösségépítés a köznevelésben címen került közreadásra.

A brand-alkotás a köznevelésben is kiemelt fontosságú tevékenység, hiszen általa érhető el az intézményi márkaismertség kimeneti célként.

A szabad iskolaválasztás lehetőségéből adódó kondícióváltozásokat a vidéki kisvárosokban kevésbé, nagyobb városokban, megyeszékhelyeken viszont erősebben is megérezhetik az intézmények, már a beiskolázás során is.

Azok az intézmények, amelyek a szolgáltatási profiljukkal kapcsolatban rendelkeznek megfelelő népszerűséggel, a márkaismertségük kiterjesztése által további vonzóerőt nyerhetnek, ezáltal lehetőségük nyílik a fogyasztói márkájuk jobb pozicionálására, a munkáltatói márkájuk fejlesztésére és a tehetségmárkájuk kialakítására egyaránt, amelyekkel már a tudatosabb szülői célközönséget is könnyebben elérhetik.

A lojalitás klasszikus meghatározása az infokommunikációs korban már nem alkalmazható a gyakorlatban, hiszen a folytonos változások a köznevelési tevékenységekre is jelentős hatást gyakorolt, így az elköteleződés fenntartásához folyamatos változásmenedzselés szükséges.

A korunkra jellemző hatásokat minden résztvevő személyesen is megtapasztalhatja, ugyanis az intézményi környezetben attitűdváltásként jelent meg, eltávolodva a tekintélyelvűség minden formájától.

A köznevelést érintő törvényváltozások – kizárólag az adatszolgáltatásra redukálódó - szabálykövető alkalmazása nem kedvezett a korábban optimális szinten működő személyes kapcsolattartásnak, így az átlagos tantestületek körében jellemzővé válhatott a kizárólag a munkavégzés idejére vonatkozó felületes lojalitás fenntartása, amely a tisztségekkel szemben tanúsított korábbi tiszteletadás megszűnésével és a legszükségesebb szakmai kommunikációs formák kialakításával járt. Ennek mélyebb okainak feltárását az olvasóra bízom, azonban mind a gazdasági világválság következtében kialakult biztonságirányított környezetfejlesztés, mind a digitalizációval megjelenő multikulturális normák elterjedése is ide sorolható.

Az új feltételek és az új generációk együttesen olyan alapvető változásokat hoztak, amelyek a korábbi menedzselési technikákkal irányíthatatlanná váltak, hiszen a személyes térben jól bevált módszerek a digitális tér látens elvárásrendszerében már alkalmazhatatlanokká váltak, az eltérő célközönség miatt.

            Ezt a folyamatot személyesen is volt szerencsém megtapasztalni, ugyanis MŰVÉSZI ZENE KÖR Tehetségmenedzselő szervezetem és az általa biztosított tudáskörnyezetben időközben kialakult Alternatív Lehetőségek Művészet Akadémia Tehetségmenedzselő program – amely nemzetközi jogvédelem alatt álló digitális zeneoktatási módszerem révén – sok professzionális művésztanárt vonz, akik a megváltozott feltételek mellett képtelenek érvényesíteni művészi kiteljesedésüket.

Sajnos azonban az a tapasztalatom, hogy akik a – jellemzően átlagos tanulókra fenntartott - köznevelési feladatok elvégzését megterhelőnek találják, körünkben sem alakíthatják ki illeszkedésüket, hiszen az általunk fenntartott progresszív művészi sokoldalúság és proaktív szervezés menedzselése zaklatottá teheti életvitelüket.

Az így csökkenő munkateljesítményük viszont már a szervezet hírnevét is rombolhatja, amit vezetőként sajnos nem vállalhatok fel, a minőségbiztosítás miatt és a növendékek irányított fejlődése érdekében.

            A fiatal munkaerő a szakmai tevékenységeket is más szemmel nézi, ugyanis kizárólag az élményforrásokat keresi, ahol összetartó csapattal, céltudatos vezetéssel, sikerkövető hozzáállással, korszerű kihívásokkal, izgalmas feladatokkal, naprakész problémamegoldásokkal, megfelelő megbecsüléssel, tisztességes elbírálással, rangos referenciákkal, nyilvános népszerűséggel, valódi előléptetési potenciállal, hatékony időbeosztással és versenyképes bérezéssel is találkozhat a folyamat végén.

Ezen alapfeltételek együttes, vagy legalábbis többségi jelenléte tehát kedvez a humánerőforrás minőségi fejlesztésének, amellyel egy korszerű szervezet, vagy intézmény problémamentesen fenntartható.

A napjainkra kialakult általános munkaerőhiány tehát – amely a köznevelést is jelentősen érinti – a tehetséges szakemberek számára monopóliumpozíciót teremt, így vezetőként az elfogadás ténye marad a változáskövetésben.  

Vezetőként a változás- és válságmenedzselés a brand-alkotásban és annak építésében is kiterjedt tapasztalatot jelentett számomra, amit további tájékozódással hasznos tudásként folyamatosan beépíthetek a szakmai információmegosztó tevékenységekbe.

Ennek az információtömegnek a begyűjtése, rendszerezése és közérthető formájú közreadása nem kevés szabadidőforrást vesz fel, azonban megfelelő szorgalommal és nyitottsággal hamar elsajátítható, így csak ajánlhatom. ☺

A tehetségmárka kiépítésében a tudatos munkaélmény-fokozás, a munkatársi komfortérzet fenntartása és a homeoffice vonal erősítése együttesen olyan hatékonyságot teremthet, amely hosszútávon biztosíthatja az intézmény fennmaradását és kedvező elbírálásának elterjedését.

A keretrendszer kialakításakor a kulturális tudás, a kulturális tudatosság és a kulturális kínálat – tehát a mit tudunk, mit akarunk és mit ajánlunk – látens szabályrendszere meghatározza a szervezeti kultúra valódi működését.

 

Látens intézményi alapszabályok:

-          szakmai tehetségek megszerzése és magtartása (feladatra megfelelő emberek kiválasztása)

-          illeszkedő személyiségtípusok projektálása (aktívan összeillő munkavégzés és szerepkörök)

-          kollektív attitűd-kiterjesztés (azonos, nyitott gondolkodás és hozzáállás)

-          kiváló kommunikáció

-          válságmenedzselés és változáskövetés

-          progresszív megjelenés

-          állandó proaktív jelenlét

 

            Tudatosabb vezetők a törvények, rendeletek és szabályok közvetítése mellett figyelembe veszik a brand-alkotás teljes folyamatát, amelynek szegmensei:

-          márkaígéret (hogyan teszi jobbá a világot)

-          fogyasztói márka (mitől vonzó a régi és új ügyfeleknek, munkatársaknak = élményfogyasztóknak)

-          tehetségmárka (hogyan szegmentálja és vonzza be a tehetségeket)

 

A működőképes keretrendszer fennmaradásához a kulturális hasonlóságok és illeszkedési pontok nyomon követése is elengedhetetlen, a marketing szakma, a kreatív ipar és a művészetmenedzsment ismeretek alkalmazása mellett.

A digitális térben megjelenő nézeteltérések és érdekkülönbségek nem állnak meg az IKT eszközök kikapcsolásakor, hanem a személyes térben is megállíthatatlanul terjednek.

A társadalomkulturálisan legfontosabb szó a kreativitás lett, amelyre a köznevelés a tehetség, a hasznosulás és a teljesítmény kulcsszavakat is kiterjesztette.

Az intézményen belül működő mikroközösségek és kulturálisan illeszkedő csoportok viselkedési mintáit lekövetve a teljes fogyasztói társadalom működését le lehet modellezni, elég csak a szociálisan aktív, a közösségeket is befolyásolni képes vezéregyéniségeket megtalálni és megfigyelni, elemezni a körülöttük történteket.

Ők – ha más képességekkel nem is, de – szociális tehetséggel mindenképpen rendelkeznek, ezért nagy hatást gyakorolnak a közösségre, amely kreativitásukat és élettapasztalataikat használja példaként.

Ez a jelenség az infokommunikációs korban egyre meghatározóbb és a kreatív gazdaság hosszútávú működésének alapja lehet.

A kreativitás az emberek – közélet – társadalom – gazdaság – kultúra tengelyen fokozottan jelen van, veszélyforrásai is megjelentek már, amit szintetizálva kleptokrácia néven is emlegetnek a digitális platformok.

Az alkotótevékenységek előtérbe kerülésével természetesen megjelennek az azokat ingyen megszerezve nagy anyagi haszon reményében értékesíteni szándékozó ”üzletemberek” is, akik persze a mai - személyes hitelességen alapuló – üzleti kondíciói között hamar elértéktelenednek a digitális kultúrtársadalom számára.

A kreatív gazdaság hatása tehát a személyes térre is fokozottan kihat, ami meghatározhatja a jövőbeli kulturális alapkapcsolatok minőségét és mennyiségét is, tehát azt, hogy ki kivel kerülhet kapcsolatba, milyen tartós lesz az együttműködésük és mik lesznek az esetleges veszélyforrások, vagy érdekkülönbségek.

Pontosan megjósolni a történéseket természetesen képtelenség, de a világháló hatásainak globalizálódása ót eltelt évtized tapasztalatai meghatározzák a fő irányvonalat.

A fejlődés központjában a tudás áll, amely a köznevelés legfőbb hozzáadott értéke.

A tudás naprakész, kreatív felhasználása a mindennapi tevékenységekben ennek az értéknek a valódi hasznosulása, amit a klasszikus értékeket és korszerű ismereteket szintetizáló digitális kultúra tesz teljessé.

 

 

 

(Forrás: Ságvári – Lengyel 2008:19)

 

 

A köznevelési alapfeltételek, mint a brand-alkotó sztenderdjei:

Napjainkban jellemzővé vált a szakmai fluktuáció, amely a fenntartó részéről nehéz döntések meghozatalát kívánja.

Az egyik ilyen döntés, hogy a minőségbiztosítás érdekében standardizálta a szakmai ellenőrzés folyamatait.

A másik döntés a személyi feltételekre vonatkozik, amely a sokoldalú szaktudás és tapasztalatok helyett könnyen megszerezhető szakmai ismeretek és eljárások bevezetésével jár annak érdekében, hogy a humánerőforrás-menedzselési gyakorlatban a könnyen pótolható munkaerő alapfeltétellé válhasson.

Ez a gyakorlat – a minőségbiztosítási sztenderdekhez hasonlóan – szintén a versenyszférából került át a közszférába, amely segítségével a fluktuáció demoralizáló hatása mérsékelhető.

Az infokommunikációs korszak sikerkövető munkahelye az élményeket előre bocsájtja a munkavállalók rendelkezésére, hogy aztán hasznosulásuk magas szinten megvalósulhasson.

Ennek az alapfeltételnek az elfogadása kulcsfontosságú a köznevelési intézményvezetés körében, a valódi – hosszútávú hírnévmegőrzést és értékteremtést megvalósító – brand-alkotás érdekében.

A korszerű munkahelyek – ideértve a köznevelési intézményeket is - legalább 3 fontos vonzóerővel rendelkeznek a XXI. Században, amelyek közül a munkavállaló kiválaszthatja a neki legelőnyösebbeket:

1.      minőségi bérezés (csak a magasan képzettek számára minőségi prémium - versenyképes szaktudásért és szakmai tapasztalatokért kevés munka/sok pénz modell)

2.      egészséges környezet

3.      túlterhelésmentesség

4.      tisztességes hozzáállás, igazságos elbírálás

5.      megbecsültség

6.      kedvező munkamorál

7.      korszerű eszközök (proaktív/előremutató – a fogyasztói termékektől fejlettebb - eszközök hozzáférhetősége)

8.      naprakész módszerek (progresszív/élvonalbeli kölcsönös tudásmegosztással)

9.      egzisztenciális stabilitás

10.  hosszútávú tervezés lehetősége

11.  biztonságérzet és valódi biztonság

12.  kölcsönösség

13.  valódi személyiségorientált vezetőség

14.  valódi személyre szabható feladatellátás

15.  egyszerűsítés és önállóság potenciálja a munkafolyamatokban

 

 

Minden bizonnyal az élmények alapértékek nélkül nem okoznak illeszkedési motivációt a munkavállalók részéről, így az értékközvetítő szervezeti kultúra kialakítása és fenntartása elengedhetetlen a munkaerő megtartásához és a folyamatos fejlődési potenciál eléréséhez.

A hagyományos állás-modellekben főnök-beosztott viszonyban nagy képzettségi-, tájékozottsági- és attitűdkülönbségekkel, különböző beosztásokban dolgoznak a munkavállalók, amely fő célja a hasznos munkaidőeltöltés.

Egy korszerű munkahelyen munka-modell alapján – közel azonos képzettségi-, tájékozottsági- és attitűdszinten - tevékenykednek a munkatársak egymást kiegészítő szerepkörökben, akik fő célja a konstruktív alkotások létrehozása.

A klasszikus értékek – mint a kedvesség, tisztesség, megbecsülés, támogatás, barátság, család… - szükséglete igen magas a munkavállalók körében, emellett igényként jelenik meg a magas szakértelem és teljesítmény mellé társított magas bérezés, a komfortos – kiemelten az élettartamnövelő – munkakörülmények, egészségmegóvási feltétellel.

 

Egy rendkívül helytelen, de meggyőző hasonlattal élve: mindig azt a lovat ütik, amelyik húz (ami ugye csak egy ONE MAN kihasználás, nem valódi szervezeti munkavégzés) – de előtte jól táplált gondoskodással, célzott dicséretekkel és szóbeli ajándékokkal felkészítjük a szakmai tehetséget többletmegterhelésekre.

Ez olyan vezetés alatt jellemző, ahol az alapértékek nincsenek megfogalmazva, rögzítve és széles körben tudatosítva.

 

KÉPTELENSÉG KÖZNEVELÉSI BRANDET ÉPTENI ALAPÉRTÉKEK NÉLKÜL!!!

 

Mivel a brand-alkotás és annak kiegyensúlyozott működtetése a célközönség – munkatársak – tehetségek feltételeinek kényes egyensúlyán múlik, szükséges a szervezeti elégedettséget folyamatosan mérni.

A fogyasztói társadalomban ez kiemelten fontos feladat, hiszen a márkahűség és az új felhasználók bevonzásának eredményessége is ettől függ.

Ne felejtsük el az élményt!

Az életünk ebben a gyorsan változó digitális ködben egyfajta táncként is szemléltethető, amelyet egy modell kidolgozásával kívántam elérni:

ÉLET-Élmény-Tánc-Modell:

-          a munka legyen: jelentéktelen, gyors és halk élmény

-          a magánélet legyen: jelentős, lassú és hangos élmény

folytatása hamarosan…

 

Amennyiben ezt a bizonyos élet-élmény-táncot kiegyensúlyozottan és tudatosan táncoljuk, a tudásalapú fejlődés nem maradhat el, amely a jövő köznevelésében fog igazán megmutatkozni, amint a szülők és a tanulók is hozzászoknak a többletterhelésekhez és elfogadják az életfogytig tartó tanulás elvárásait.

A tudásszerzés sem marad majd el az élményfogyasztás többi szegmensétől, csak a tanulás – a legújabb generációkkal - szórakozásként történő elfogadása szükséges hozzá.

A tudásfogyasztás üzleti potenciálja, avagy értékkiválasztódás az edukációs túlkínálatban ma sem egyszerű, főleg ha az intézményi szolgáltatásokra és az azokat ellátó humánerőforrásra gondolunk.

Jelenleg ez a két intézményi terület határozza meg, hogy a köznevelés a biztonságos működés mellett továbbfejlődésre képes lehet-e a közeljövőben.

A fogyasztóbarát intézmények képesek lesznek a személyes és célközönségi problémamegoldások valódi üzlet-szakmai értékét, valamint az individuális és közösségi problémákra talált hatékony szakmai megoldások pontos árképzését is meghatározni, a rövid- és hosszú távú tervezés megtérülési potenciálja mellett.

Az árképzési modellek az 5 éves terv és a 10 éves program alatt folyamatosan megújulnak, így a köznevelés-szakmai alapszolgáltatások és a prémium edukációs termékek célközönségelérése és árképzési különbségei tudatosan megjelenhetnek a köztudatban és valódi adatfeldolgozás mellett lesznek mérhetőek azok közösségi hasznosulásai.

A hosszútávú fennmaradáshoz szükséges a hitelességről és a jó szándékról is tanúsítani a környezetet a köznevelésben, mert a jövő generációi - David Buckingham szerint - már képesek lehetnek:

-          kreatívan alkotni

-          közösségileg hasznosulni

-          tudatosan együttműködni

-          kritikusan gondolkodni

-          adatokat elemezni, feldolgozni

-          információt használható tudássá konvertálni

-          kulturális illeszkedési pontokat meghatározni

-          forrásokat, értékeket felkutatni és felhasználni

-          véleményt érthetően közreadni

-          látens üzeneteket és érdekeket felismerni

-          globális összefüggéseket átlátni és megérteni

-          multidimenzionálisan kommunikálni, kifejezni

-          informálisan elrejtőzni

-          önállóan tervezni és szervezni

-          gyorsan probléma-megoldani és konfliktus-kezelni

A fogyasztói alapfeltételek – ideértve a szükségleteket és az igényeket is - tehát nagyon gyorsan változnak, de a brand-alkotás a köznevelésben megfelelő védettséget adhat az intézményeknek a fennmaradáshoz, amennyiben a vezetők képesek lesznek felmérni és beépíteni a célközönség értékeit a fejlesztési tervekbe.

A kreatív gazdaság működéséhez hasonlóan a köznevelésben is hamar eljöhet az időszak, amikor a fogyasztók, tehát a tudásfelhasználók döntik el milyen ismeretekre és készségekre lesz szükségük a mindennapjaikban és ezek célzott fejlesztését várják el a köznevelési intézményektől.

Mert ha a kereslet nagy, nagy lesz a kínálat is!!!

 

 

Debrecen, 2019. Május 4.

 Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Nemzeti ösztöndíjas Zeneszerző, Szövegíró,

Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,

     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet és

az Alternatív Lehetőségek Művészeti Akadémia vezetője